Nándorfehérvár őrsége és ellátása 1456-ban

1456 nyarán a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mehmed szultán rettegett hadai megjelentek Nándorfehérvár (Belgrád) falai alatt, hogy elfoglalják a nevezett végvárat. Egy vár/város ostroma során különösen nagy jelentősége van két tényezőnek. Először is mekkora katonai erő állomásozik az adott erősségben, továbbá milyen módon lehet megoldani az utánpótlását, ha az ellenség nem akadályozza meg ezt, továbbá mekkora mennyiségű élelemre van szükség ahhoz, hogy az adott vár/város minél tovább kitartson az ostrom során.

A burgundi herceg tanácsosa, Bertrandon de la Broquière 1433. évi leírása alapján a vár felszereléséről tudjuk, hogy

„Mind az öt erőd jól el van látva tüzérséggel. Láttam itt három bronzágyút, ezek közül kettő két darabból volt és az egyik olyan óriási, melyhez foghatót még nem láttam: 42 hüvelyk széles volt ott, ahol a kő bemegy. Vastagságához képest azonban rövidnek találtam”

Ha figyelembe vesszük, hogy a korabeli Európában a nagy átmérőjű és rövid ágyúk elég divatosak voltak, akkor a Nándorfehérvárott talált mindenképpen modernnek számított. A várban állítólag volt egy HLMKA nevű ágyú is, amelyet még a Lazarevics István despota hozatott Boszniából székvárosába egy hadjárata alkalmával. Nándorfehérvár várának felszerelésével kapcsolatosan egy 1429. szeptember 3-án kelt forrásban is találunk adatokat. Ebben Tallóci Frank kevei ispán a Töttös László nándorfehérvári kapitánytól átvett kincstári javakról adott elismervényt. Ebből a listából elsősorban használati tárgyakra vonatkozólag kapunk információt: többek között királyi pecséttel jelölt kicsi és nagy fémpalackok, karók, sátrak, mozsártörő, rostély, serpenyő, törülköző, mézes edény és nyárs is szerepelt. A korszakunkban más várakban készült leltárak is segítenek eligazodni abban, hogy mekkora lehetett a Nándorfehérvár várában tárolt hadianyag.


Képkocka a Nándorfehérvári diadal, 1456 c. animációból. Forrás: Youtube

A jeles boszniai végvárban, Jajcában 13 darab nagyobb ágyú, 46 szakállas puska, 179 sérült szakállas puska, 97 darab kézi puska, 104 kézi íj, 656 törött íj volt. Ezenkívül még 2 db vető számszeríj, 138 lándzsa, 205 pajzs, 7 pár bilincs, 6,5 tartály lőpor, 9 hordó salétrom, 5 és egy 2/3-ig telt tartály vegyíték, 5 tartály kén, 6 tömb ólom, 9 tartály puskapor, 70 golyó, 53 nyíl, 4 tartály fagyú, 27 számszeríj felhúzó, 14 meggyújtható nyíl.

Temesváron a következő fegyverek voltak 1551-ben, tehát majdnem egy évszázaddal 1456 után: 5 darab nagy golyóvető, 1db ágyú, 1 seregbontó löveg, 41 prágai, 32 mázsa lőpor, 17 mázsa salétrom, 4 mázsa kén.

Az 1456-os ostrom idején valószínűleg egy jól felszerelt erőd várta az ostromlókat. Amit az is bizonyítani látszik, hogy Hunyadi János volt kormányzó, besztercei gróf nemcsak katonák elhelyezéséről gondoskodott, hanem Nándorfehérvár várának megerősítéséről is. Ekkor minden bizonnyal elegendő fegyverrel látta el az erősséget. Ezt igazolja, hogy más magyarországi városokból lőfegyvereket és egyéb hadianyagokat is beszerzett. A várban levő ágyúk elhelyezésére azok a tornyok voltak alkalmasak, amelyek kibírták a lövegek keltette rezgéseket. Az alacsonyabb tornyok inkább lövegállásként szolgálhattak.


Hunyadi János. Kép forrása: Wikipedia

Nándorfehérváron jelentős flotta is működött, Broquière 15–20 hajót látott a Száván, amikor ott járt. A városnak két kikötője volt: a szávai a vízivárosnál, a dunai az alsóvárosnál. Az 1456-os ostrom idején Szilágyi Mihály, Nándorfehérvár kapitánya, Hunyadi János sógora mintegy 40 hajót tudott összegyűjteni, hogy a török ellen segíteni tudjon Hunyadinak. A vár flottájának méretére irányadó lehet, hogy a század második felében 500 naszádos volt törvény szerint Nándorfehérvárban, míg másik 500 naszádos Szalánkeménnél állomásozott és a hajók karbantartását is Nándorfehérvárban végezték el.

Nándorfehérvár várának őrségéről a források éppúgy keveset mondanak, mint a várban levő hadianyagokról. A Broquière által készített leírásból tudjuk, hogy mintegy 5-6000 katonát tudott befogadni az erődítmény. Arról nincs biztos adatunk, hogy mennyi harcos állomásozott a várban, amikor jelentősebb hadi cselekmény nem zajlott. Tehát mekkora volt a Nándorfehérvár helyőrségének létszáma? Erre vonatkozólag eligazítást adhatnak I. Mátyás és II. Ulászló törvényei. Ezek szerint 400 gyalogos, 300 huszár, 200 nehéz lovas és 500 naszádos állomásozott a várban. Összesen 1400 fő, vagyis a vár katonai befogadóképességének 20-25%-a.

Az 1456-os ostrom előtt Hunyadi János mintegy 5000 magyar, cseh és német zsoldost helyezett el saját katonái közül Nándorfehérvár várában. Ezzel kapcsolatban Kubinyi Andrásnak kétségei vannak, amit arra alapoz, hogy az 1504-es, 1511–1512-es és az 1513–1514-es költségvetések alapján 2000 fő körüli őrség volt a várban, s szerinte még akkor sem lehetett 5000 fő, ha a nándorfehérvári polgárok közül a harcban résztvevőket is beszámítja a létszámba. Hunyadi a szorongatott végvár parancsnokául Szilágyi Mihályt jelölte ki, és melléje adta Geszthy Jánost, aki Újlaki Miklós nevében volt várkapitány, és a hispániai Juan Bastidát, aki a pápai legátus, Don Juan de Carvajal által fizetett zsoldosok vezetője volt. Később, 1456. július 2-án Kapisztrán János ferences szerzetes kereszteseinek első csoportja ért Nándorfehérvár falai alá. Így a vár őrsége július elején 6-7000 fő lehetett.

 

Azonban egy ekkora várnak az ellátása nemcsak háborúban, hanem békében is komoly feladatot jelentett. A továbbiakban ennek a logisztikai feladatnak a felvázolására teszek kísérletet. Egy város ellátása, amikor ostrom alatt áll, nemcsak a középkorban, de napjainkban is komoly gondokat tud okozni. Gondoljunk csak Nyugat-Berlin 1947–1948-as blokádjára, de megemlíthető a boszniai magyar végvár, Jajca helyzete is a XVI. század elején, amikor a város már-már állandó blokád alatt volt, és élelmezése katonai segítséget igényelt. Azonban a várak ellátása nemcsak ostromok idején, hanem békeidőben is fontos volt. A következőkben megpróbálom felvázolni a szakirodalom segítségével, hogy Nándorfehérvár esetében hogyan is oldották meg a város utánpótlását.

Nándorfehérvár esetében a bácskai és bánáti vidék mellett a Szerémség és a város déli előterében levő területek jöhettek szóba utánpótlási szempontból. Egy török támadás esetén főként az Alföld déli termékeny vidékeiről lehetett élelmiszerrel és állatokkal ellátni a várost, amit a Dunán keresztül könnyű volt megoldani, hiszen a gabonát és az állatokat vízi úton egyszerűbb volt eljuttatni város kikötőjébe.

 

A XV. század végéről maradt fenn adat arról, hogy a királyi kincstár 4029 köböl (5002 hl vagy 3752 q) gabonát (Kubinyi András szerint valószínűleg búzát) szállíttatott Nándorfehérvárra. Ez a gabonamennyiség 404 forintjába került II. Ulászló kincstárának. Hogy mekkora mennyiséggel kell számolnunk egy főre, arra Perjés Géza számításai valamelyest irányadóak. Perjés szerint 1 kg kenyér volt egy katona napi adagja, melyhez 0,75 kg liszt kellett ehhez meg 0,75 kg gabona, ha a kiőrlés 100%-os volt. Vagyis az 1494-ben Nándorfehérvárra küldött gabonából 500 267 kg kenyeret lehetett sütni, ez akkoriban a várban állomásozó 1900–2000 katonának 8-9 hónapig volt elegendő. Ha az 1456-os ostrom első időszakában valóban 6–7000 katona volt jelen, akkor nagyjából 6500-as őrséggel számolva 1456. július 3-tól 14-ig, vagyis 12 napon át ez az őrség mintegy 78 000 kg kenyeret fogyasztott el. Ami akár még több is lehetett, hiszen fokozott igénybevételnek voltak kitéve a katonák. Ebből következően csak a katonáknak 77 napra lett volna elegendő ez a gabona. Azonban a város lakossága a katonák nélkül nagyjából 5000 fő lehetett, ha figyelembe vesszük a korabeli magyarországi városok népességét. Igaz, erről adatokkal nem rendelkezem, de ettől több nem lehetett, sőt inkább kevesebb. Tehát 5000 főnyi népességgel számolva további 60 000 kg kenyér fogyhatott az ostrom első 12 napjában. Így összesen 138 000 kg kenyér fogyhatott, ha mindenki ideális mennyiségű adagot kapott. Vagyis elég tekintélyes mennyiségű gabonát igényelt Nándorfehérvár, miközben másféle élelemre és italra is szüksége volt, pl. hús, bor stb. A hús általában füstölt disznó, marha vagy bárány volt.

A Nándorfehérvárt levő fegyverek mennyiségét tekintve talán segít az eligazodásban az a leltár, amit a császári-királyi csapatok készítettek a vár 1688-as visszafoglalása után. Ebből megtudhatjuk, hogy 77 db kőlövő vaságyút, 3 db kőlövő mozsárt, 6 db normál és egy riadó tarackot továbbá különböző mennyiségű puskaport, ólmot, kanócot, bombát, mozsarat, kézigránátot és ágyúgolyót találtak. A két nappal későbbi újabb részletes kimutatásban felsorolták a sérülten talált hadi szereket. Eszerint volt még a várban: 20 db sérült kartány, egy 60 fontos repedt tarack, 18 635 db ágyúgolyó, 204 db kartács, 3653 db bomba, 1010 db gyújtóbomba, 14 095 db gránát, 2462,5 mázsa lőpor ágyú és tarack bombákba, 659 mázsa kanóc, 491 mázsa ólomgolyó, 10 091 db sáncszerszám, 406 db rőzsevágó kés, 18 690 db homokzsák, 1400 db palló és 68 690 db egész és fél szög. Valószínű, hogy ennyi hadianyag nem volt 1456-ban Nándorfehérvárban. Forrás: Dr. Weiss (közli): Tudósítás Belgrád elfoglalásáról 1688-ban. (A herceg Wallerstein levéltárból). In: Történelmi Tár  1895/1. 56–57. o.

A nándorfehérvári vár élelmiszerellátásához ad érdekes adalékot Váradi Péter kalocsai érsek 1490. december 11-ei rendelete, hogy Bács megyében minden jobbágyporta egy köböl (1 pécsi köböl = 124,16 liter = 93,12 kg) lisztet és minden húsz jobbágyház egy füstölt disznót – fejével és lábával – volt köteles leadni. Gyakorta az is megesett, hogy a katonák erőszakosan rekviráltak élelmiszereket, hogy feltöltsék az élelmiszer-tartalékokat. Itt megjegyzendő, hogy már Zsigmond 1435. évi I. dekrétumában a 8. cikkely kimondta, hogy tilos a katonáknak a füvön, fán és vízen kívül bármit ingyen kapniuk. Azonban arról is tudunk, hogy a katonák vásároltak élelmiszereket: 1515-ből maradt fenn adat, arról, hogy a nándorfehérvári helyőrség 77 disznót vett. Ugyancsak Perjés Géza feltételezése alapján állapítható meg, hogy egy katona heti húsadagja átlag 2 kg volt. Ez alapján a várban levő katonák az ostrom első két hetében kb. 13 000 kg húst fogyaszthattak, a polgári lakosság pedig mintegy 10 000 kg-ot, ha 6500 katonával és 5000 polgári lakossal számolunk, persze az ostrom során elkerülhetetlen halálozások és egyéb tényezők (rendelkezésre álló élelem mennyisége) befolyásolhatták ezt a mennyiséget. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Nándorfehérvár környékén a halászatnak is szerepe lehetett a vár ellátásában, hiszen a Duna, a Száva, a Temes folyóról és az északabbra a Dunába ömlő Tiszáról és Dráváról lehetett halat vinni a városba. Az elsődleges zöldségféle pedig a savanyú káposzta volt, amely a korszakban nagyon fontos élelem volt minden más mellett.

Az élelem mellett a legfontosabb volt az ivóvíz. A korszak higiéniás viszonyait figyelembe véve azonban meg kell állapítanunk, hogy amennyire lehetett, az emberek kerülték a vizet. Ami érthető is a vizek fertőzöttsége miatt! Ezért volt fontos a bor, amit a nándorfehérváriak a várostól délre levő dombok és hegyek lejtőin tudtak megtermelni. Kubinyi András osztrák adatokat alapul véve azt állítja, hogy a XVI. század 20-as éveiben 0,4143 liter bor volt a napi fejadag.

A várban természetesen állatok is voltak, amik etetését meg kellett oldani. Perjés Géza szerint körülbelül 2 kg volt egy ló napi zabadagja, míg Bogdán István szerint mintegy 1,22–3,23 kg volt az abrak naponta. Az év megfelelő részében az állati takarmány is változott zöld gabona aratás előtti időszakban, széna és szalma utána.

  Cseh Valentin A nándorfehérvári csata, 1456 című könyvének 2. kiadása a héten jelent meg a Zrínyi kiadó gondozásában. Részletek a képre kattintva.

A fentiek alapján láthatjuk, hogy számítások szerint mekkora volt az a helyőrség amely 1456 július elején szembeszállt a várat ostromló oszmán hadakkal, illetve betekintést nyerhettünk abban, hogy, hogy milyen élelemmel kellett vagy lehetett egy várat ellátni a középkori Magyarországon, s hogy merről tudták a végváriak beszerezni az élelmüket. Nándorfehérvár az 1456-os ostromban csak 12 napig volt olyan helyzetben, hogy teljesen elzárta az ostromló sereg a külvilágtól, ám a blokád 1456. július 14-i áttörése után újra mód nyílt a vár ellátására északról élelemmel és hadi szerekkel. Majd rövidesen, 1456. július 22-re sikerült a Hunyadi János vezette magyar hadaknak elűzni II. Mehmed csapatait.

Cseh Valentin
történész-muzeológus,
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum, Zalaegerszeg

Irodalomjegyzék/Ajánlott irodalom

  • DR. THALLÓCZY Lajos: Jajcza (Bánság, vár és város) története 1450–1527. Monumenta Hungariae Historica IV. Diplomataria. XL. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1915.
  • SZAKÁLY Ferenc: Nándorfehérvár 1521: a vég kezdete. In: ZAY Ferenc: Az Lándorfejírvár elvesztésének oka e vót és így esött Sajtó alá rendezte KOVÁCS István, utószót írta SZAKÁLY Ferenc. Budapest, Bibliotheca Historica, 1980.
  • KUBINYI András: Logisztikai kérdések a Mohács előtti magyar hadszervezetben. In: Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére. Szerk. Hausner Gábor, S.l., Argumentum Kiadó, 2005. 441–457. p.
  • KUBINYI András: Nándorfehérvártól Mohácsig. Kérdések és következmények. In: Hadtörténelmi Közlemények CXIX. évf. 2006/4. 923–937. o.
  • Jugoszláv Enciklopédia 1. köt. A–Boc. Főszerk. Ivo CECIĆ, Zágráb, Miroslav Krleza Jugoszláv Lexikográfiai Intézet, 1985.
  • BÁRCZAY Oszkár: A hadügy fejlődésének története. II. kötet Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1895.
  • Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár 1000–1895 Milleniumi emlékkiadás. Magyar Törvénytár 1000–1526. évi törvényczikkek. Szerk. DR. MÁRKUS Dezső, Budapest, Franklin-Társulat, 1899.
  • Perjés Géza: Seregszemle. Hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest, Balassi Kiadó–Zrínyi Kiadó, 1999.
  • Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár Folio Hungarica 3512/3.

Kapcsolódó cikkek:

A csatarekonstrukciótól a csataanimációig. Interjú Baltavári Tamással, a Történelmi Animációs Egyesület elnökével.

Egy mítosz nyomában – A sosemvolt nándorfehérvári hős, Dugovics Titusz

Learning, Intellect and Social Roles: the Changing Character of Aristocracy – Beszámoló a DE Symosium középkori szekciójáról

Királyok, kínzások, kéj – A magyar történelmi panoptikumok szemléje

Konferencia a németalföldi és magyar találkozási pontokról

Ezt olvastad?

II. Ulászló cseh és magyar király (1471/1490–1516) halálának félévezredes évfordulójához közeledve egy online írás a magyar történelem tíz legnagyobb tévedése