Napló és Történelem – Bemutatkozott a Múltunk folyóirata Debrecenben

A Múltunk c. politikatörténeti folyóirat 2017-es legújabb számát Debrecenben mutatták be a Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola képzésében résztvevő PhD hallgatóknak egy rendhagyó historiográfiai és forráselemző óra keretében 2017. május 2-án. Az Újkor.hu mikrofonját is beengedték a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének Könyvtárába, így Országjáró rovatunkban első kézből számolhatunk be az eseményről olvasóinknak.


Fotó: Novák Ádám

A Doktori Iskola Nemzetközi kapcsolatok története c. alprogram vezetője, egyben az Egyetemes Történeti Tanszék vezetője, Barta Róbert köszöntötte a jelenlévőket, vagyis a meghívott vendégeket, a felkért hozzászólókat, és az érdeklődő hallgatóságot. Kiemelte, hogy mindig örömteli, amikor a PhD képzésben résztvevők számára olyan programot tud szervezni az Iskola, ahol helyi és más intézmények kutatói együtt beszélhetnek kutatásaikról az újabb generációnak. Ezt követően a folyóirat múltjáról és jelenéről Takács Róbert felelős szerkesztő beszélt:

„Nehéz lenne még egy olyan folyóiratot említeni ma Magyarországon, ami kifejezetten politikatörténeti témával foglalkozik. Nem meglepő ez, hiszen a folyóirat mögött a Politikatörténeti Intézet és a Múltunk Alapítvány áll, kiadója pedig a hazai társadalomtudományos könyvkiadás egyik fontos bázisa, a Napvilág Kiadó. Ha megnézzük a szerkesztő bizottságot, akkor láthatjuk, hogy rajtam kívül Egry Gábor és Ignácz Károly is az Intézet munkatársa, ám a szerkesztőség másik fele más tudományos intézményekben dolgozik, egyikük amerikai állampolgár. [Jelenleg Fiziker Róbert, Szívós Erika, és Leslie M. Waters tagja még a szerkesztőbizottságnak. A szerk.] Több szállal kötődik tehát a folyóirat az Intézethez, mely egy egyetemi szférán kívüli kutatóintézet, egyben levéltár és könyvtár is. Akinek tehát az 1945-48 közötti történelemmel, vagy a munkásmozgalom történetével van, vagy lesz dolga, annak talán az egyik leghasznosabb hely a kutatásra. Folyóiratunk a politikatörténet merev felfogásától elrugaszkodott, ami nem az én érdemem, én már a rendszerváltás utáni negyedik felelős szerkesztő vagyok. A folyóirat alapjait az első szerkesztő, Sipos Levente rakta le, ő volt az utolsó, aki tevékenységét főállásban végezhette, őt követően a mindenkori szerkesztők a kutatómunka mellett végzik ezt a feladatot. Sipos Balázs, Egry Gábor és tulajdonképpen magam is olyan területtel foglalkozom, amely a politikatörténetet szélesebben értelmezi , mint sajtó- és médiatörténet, nemzetiségek, kisközösségek története. Magam sem a kifejezetten „keményvonalas” politikatörténetet művelem, hanem sajtó- és médiatörténettel és kulturális érintkezések történetével foglalkozom. Tehát valójában a legfontosabb megkötöttség, ami a folyóirat profilját meghatározza, az a 20. századi történelem. Természetesen a hazai kutatásokra épülve a legtöbb tanulmány magyar témát dolgoz fel, de fontosnak tartjuk, hogy azt regionális, illetve globális összefüggéseiben lássuk. Például a mostani – a napló és történelem tematikájára épülő – számunk írásainak többsége is ilyen szemmel vizsgálja tárgyát, míg a tavalyi hármas – bevándorlás, migráció, emigráció – szám fókusza is egyetemes volt.


Fotó: Novák Ádám

A Múltunk folyóirat legutolsó száma ma már félév után letölthető honlapunkról. Többen azt kérdezik, van-e létjogosultsága ma egy print folyóiratnak? Azt tapasztaljuk, van presztízs értéke a nyomtatott megjelenésnek. Van olyan szerző, aki inkább vár egy fél évet a megjelenésre, minthogy az elektronikus mellékletben jöjjön ki az írása. Ezért jóval alacsonyabb, háromszáz példányszámban ugyan, de megmaradunk print változatban is. Természetesen mi is küzdünk azzal, hogy a történelem iránt érdeklődők közül kevesebb embert tudunk megszólítani, így a történeti tudat formálásában is eltérőek a lehetőségeink, mint a népszerű-tudományos fórumnak (legyen az online folyóirat, kábelcsatorna) – a mi célközönségünk a szűkebb szakma és az egyetemi diákság. Peer-review  folyóirat vagyunk, vagyis minden beérkező tanulmányt két lektor bírál el anonim módon. Túl az időtényezőn, illetve a szerzők érthető ragaszkodásán eredeti szövegükhöz, ez sajátos bonyodalmakkal is jár, hiszen nehéz találni ma Magyarországon két olyan, az adott tárgyat jól ismerő bírálót, aki ne ismerné fel az adott tanulmány szerzőjét, vagy a szerző a bíráló megjegyzései lapján a bírálót.

Ha kinyitunk egy számot, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy igyekszünk tematikus számokat megjelentetni. Tehát a Napló és történelem nem egy egyedi eset, hanem rendszeres törekvésre utal. Lehetőséget teremtenek erre a Politikatörténeti Intézet konferenciái is: egy-egy konferencia anyagából például nem feltétlenül áll össze egy egész konferenciakötet, 5-6 tanulmány viszont közlésért „kiált”. A tavalyi első szám tematikája 1945 köré rendeződött, aminek a jelentőségét az adja, hogy az 1944-48 közötti időszak az egyik legvitatottabb kérdése a mai történettudománynak – és emlékezetpolitikának. Nem ez volt az első alkalom, hogy ehhez mi is igyekeztünk hozzászólni. A második számban az első világháború centenáriuma szolgáltatott okot, és egyúttal kapcsolódott az Intézet által kidolgozott I. világháborús projekthez. A harmadik számunk a migráció és a bevándorlás kérdései köré rendeződött, aminek apropóját a téma aktualitása adta. Az idei első szám pedig abból a szempontból különleges, mert vendégszerkesztőnk volt. Pritz Pál „kínált meg” minket kutatási témájával, amit mi nagyon szívesen elfogadtunk és lett így a napló, mint forrástípus a központi eleme számunknak.


Fotó: Novák Ádám

Ez nem csak azt jelenti, hogy a megtervezett nagy tematikák mentén lehet bekerülni a folyóiratunkba. Elsősorban a PhD hallgatók számára szeretném jelezni, hogy a Múltunk folyóirat várja a kéziratokat, új kutatási eredményeket azoktól, akik 20. századi történelemmel foglalkoznak. Jövőre például az 1918-hoz kapcsolódó kutatásoknak bizonyosan nagy tere lesz nálunk is. Igyekszünk a kéziratokat belátható időn belül elbírálni és két lektori véleménnyel valóban segíteni a szerzőt. Tanulmányok címszóval adunk helyet e különböző tárgyú írásoknak, ezek arányát azonban mindig a tematikus egység nagysága határozza meg. Általában két-három tanulmányra jut hely. Most már szigorúan vesszük azt is, hogy mekkora lehet a terjedelem. Magam egy éve vettem át a lap szerkesztését és szembesültem azzal, hogy a szerzők nem szeretik abbahagyni a gondolataikat. Ezért 40-70 ezer karakterben határoztuk meg a tanulmányok ideális terjedelmét. Ez az a hossz, aminek keretében már érdemben adatolva is ki lehet fejteni egy-egy témát. Az ennél jelentősen hosszabb írások már kismonográfiák lehetnének. Szemle rovatunk is van, ami a PhD hallgatóknak kifejezetten jó publikálási lehetőséget nyújt. Várjuk a recenziókat a lapnál, a tanulmány-kötetekről nehéz jó recenziót írni, ezért igyekszünk inkább a monográfiák felé terelni a recenzenseket. Ezek közül is szívesebben vesszük az elemző írásokat, inkább mint az ismertetőket. Forrásközlésnek is teret szoktunk engedni, de talán erre a legkevésbé elégséges és alkalmas a print megjelenés. Online mellékletünkben szeretnénk inkább megjelentetni a forrásközléseket, melyek elérhetősége bekerül a print lapba is. Az online megjelenés ugyanúgy publikációnak számit, az MTMT-ben feltüntethető. Ezen kívül létezik még a Fórum rovatunk is, melyben igyekszünk hozzászólni a különböző kérdésekhez is – aktuális szakmai vitákhoz, történet- és emlékezetpolitikához.”

Takács szavait erősítette meg Barta Róbert is, mely szerint a második osztály által elfogadott publikációs felületnek számit a folyóirat. Ezt követően a 2017/1-es folyóirat szám vendégszerkesztője Pritz Pál az ELTE Bölcsészettudományi Kar, Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi magántanára vette át a szót, aki szerzője is volt egyben a számnak.


Fotó: Novák Ádám

Emlékeztetett rá, hogy a jelen szóban forgó szám azért jelentkezett jó hangzású nevekkel szerzőinek sorában, és egyúttal választotta tematikájának a napló és a történelem viszonyát, mert a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság tavaly év végi nyolcadik kongresszusán Pécsett, ennek a témának szentelte egyik szekcióját. Az előzmény az volt, hogy még Kolozsváron 2011-ben emlékirat és történelem témakörrel rendeztek konferenciát. Felhívta a figyelmet, hogy az utóbbi időben számos emlékirat és napló került publikálásra, ezek elemzéséhez kívánt módszertani útmutatást adni tanulmányában, melynek fő tételeit előadásában is ismertette. Maga négy fő csoportba osztotta az emlékiratokat. Címszavakban a csoportok a hozzászólás, az önkifejezés, a magyarázat és az öngyógyítás hívószavakkal lehet jellemezni. Nagyvonalakban az általa elemzett napló problematikáját is ismertette, annak szerzője pedig nem volt más, mint Ortutay Gyula.

„A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2016. augusztus 22. és 27. között Pécsett rendezte meg VIII. nemzetközi kongresszusát. Annak egyik témája a Napló és történelem volt. A lapban most megjelenő kilenc tanulmány az elhangzott előadások zömét nyújtja át az olvasónak. A számtalan formában és módon született naplók négy kategóriába rendezhetők. A téma hatalmas elméleti irodalmából azok az írások, amelyek a naplót, mint a megismerés elé tornyosuló akadályt prezentálják, akaratlanul tovább növelik a laikus és a szakmai közvélemény közötti szakadékot. A laikusok a naplót többnyire a történetírói teljesítményeknél hitelesebbnek tartják. A bevezető tanulmányban Ortutay Gyula fontos naplója kerül mérlegre. Személye kapcsán kiemelendő, hogy dekorálhatták őt bár rengeteg tisztséggel, valójában 1950-től a szocialista világ lényeges döntésektől tudatosan távol tartott (esetenként a döntéseket megvalósító) közszereplője volt.” – Forrás: Múltunk.hu

A felkért hozzászólók közül először Marchut Réka az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének munkatársa ragadta magához ezt követően a szót és röviden ismertette az általa elemzett napló szerzőjét és felvetett kérdéseit. Tanulmányában Raoul Bossy naplójának 1941 és 1943 között készült részeinek magyar vonatkozásait vizsgálta.

„Raoul Bossy a két világháború közötti és második világháború alatti időszak jelentős román diplomatája, aki bőséges emlékirat- és naplófolyamot hagyott az utókorra. Emlékiratait emigrációban írja és tulajdonképpen a teljes diplomáciai pályafutását átfogja. A tanulmány az 1940–1944 között írt naplót vizsgálja, sőt ezen időszakról készült angol nyelvű emlékirata és románul írt naplója összevethető. Mindkettőt a remélt leendő olvasóinak írta, tehát egy olyan követ képét tárja elénk, aki olykor már halált megvető bátorsággal képviseli a román érdekeket. A tehetséges karrierdiplomata tragédiája, hogy pozitív adottságai ellenére hazájának területi veszteségeit a római követi székből szemléli. Aztán egy rövid svájci szolgálat után megkapja azt a berlini posztot, ami egy román diplomata számára abban az időben csakis ambivalenciával járhatott. Ez a kettősség köszön vissza naplójának bejegyzéseit is olvasva, amelyből kitűnik, hogy Bossy a szövetséges német felekben mégis az ellenséget látja, és egy idő után a bizalmatlanság veszi körül német és román oldalról egyaránt. Az írás azt vizsgálja, mely magyar személyekkel állt kapcsolatban Bossy, róluk milyen képet alakított ki; és bemutatjuk, hogy Berlinben hogyan tudta hazája érdekeit képviselni Észak-Erdély és Bánát ügyében.” – Forrás: Múltunk.hu


Fotó: Novák Ádám

A beszélgetés utolsó hozzászólója Püski Levente a DE Történelmi Intézet Modernkori Magyar Történeti Tanszék vezetője volt, aki szintén szerzőként adott képet sajt „hőséről” Kozma Miklósról és naplójáról.

„Kozma Mikós részben politikai tevékenysége, részben médiavállalkozásai révén vált a Horthy-korszak egyik prominens alakjává. Már fiatal korától kezdve szorgalmas és kitartó naplóíró volt, elsősorban a politikai élet eseményeit és azokhoz fűzött elemzéseit jegyezte le. A magyar történetírás már az 1950-es évek végétől ismerte és hasznosította a naplóit, s az 1980-as évektől a politikatörténeti feldolgozások számára szinte megkerülhetetlen forrást jelentett. A Kozma-naplókat hasznosító történeti munkák áttekintése után a tanulmány egy, az 1939-es parlamenti választásokról szóló részlet elemzésére koncentrál. Ennek a naplórészletnek a vizsgálata során bizonyítható, hogy a naplók nem véletlenül kerültek a történészek érdeklődésének homlokterébe.” – Forrás: Múltunk.hu

A beszélgetés ezzel még korántsem zárult le a csupán a hosszabb hozzászólások sora végződött Püskivel. Ezt követően a hallgatóságnak lehetősége nyílt kérdések megfogalmazására. A felkínált sansszal éltek is a jelenlévők, a kötetlen beszélgetés a napló és történelem viszonyáról még 45 percig tartott. A rendhagyó PhD óra eredményeképpen a historiográfia eme szeletével ismerkedhettek meg a doktorandák és doktoranduszok. Sajnos az elhangzottak minden gondolatát ehelyütt nem idézhetjük, de bízunk benne hogy kedvet csináltunk a Múltunk folyóirat 2017/1-es számához. 

Ajánlott cikkek:

  1. Lucian Boia újraértelmezi az első világháborút?
  2.  Mit mond a mának a Kádár-kori sajtó? – interjú Takács Róberttel
  3. Kutatás, tudásátadás és a hallgatók segítése – interjú Barta Róberttel
  4. „A Nagy Háború és emlékezete” - egy debreceni konferencia ajánlója
  5. Az Orosz Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháború idején: Konferenciabeszámoló Moszkvából
Rovatok: