A NASA megalakulásának története

Számtalan ruházati terméken, mindennapos használati tárgyakon találkozhatunk nap mint a nap a NASA „húsgolyónak” becézett logójával vagy a modernizált és 2020 óta másodlagos logóként is használt, korábbi emblémával. Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke 1958. július 29-én írta alá az űrügynökség létrehozásáról szóló Nemzeti Légügyi és Űrhajózási törvényt, amely értelmében 1958. október 1-jén megkezdte működését a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal, közismert nevén a NASA (National Aeronautics and Space Administration).

A NASA mai, jól ismert logója (Forrás: NASA.gov)

Létrehozása az akkoriban kibontakozó űrversennyel kapcsolható össze, amelyet a két rivális hidegháborús fél, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió folytatott egymással. A szervezet létrehozásával egy intézmény alá került az összes világűr felfedezésével, megismerésével kapcsolatos űrprogram, amely a későbbiekben nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok nem csak, hogy le tudta dolgozni a hátrányát a szovjetekkel szemben, hanem meg is nyerte az űrversenyt.

Az 1974-1992 közt használt NASA logó. A 2020-as Crew Dragon Demo-2 tesztrepülése során ismét ezt a logót használták. (Forrás: NASA.gov)

Az Amerikai Egyesült Államok számára nem indult túl jól az űrkorszak. Hiába voltak törekvések arra, hogy a Nemzetközi Geofizikai Év keretei közt elsőként állítsanak Föld körüli pályára műholdat, a szovjetek végül szinte a semmiből jelentették be 1957. október 4-én, hogy sikeresen pályára állították az emberiség első mesterséges holdját, a Szputnyik-1-et. Egy hónappal később pedig már újabb szovjet sikerről számolhatott be a nemzetközi sajtó. A Szputnyik-2 fedélzetén Lajka kutyával egy újabb elsőséget jelentett a szovjetek számára, és egy ismételt kudarcot az amerikaiak számára. A szputnyikok sikerei sokkolták az amerikaiakat, többen Pearl Harbor katasztrófájához hasonlónak látták az eseményeket. Az amerikaiak számára a lemaradás presztízsveszteséggel is járt és az sem segített a helyzetükön, hogy az első komolyabb eredményeiket csak hónapokkal később, 1958. január 31-én tudták felmutatni, amikor az Explorer-1 indításával az amerikaiaknak is sikerült műholdat juttatni a világűrbe.

A Kennedy Space Center Visitor Complex bejárata. (Forrás: Wikiwand)

Ekkoriban több csoport is dolgozott különféle űrprogramokon, műholdakon, hordozórakétákon. Ez egyszerre tud előnyös lenni, ugyanakkor hátrányt is jelenthet, főleg egy kiélezett helyzetben. A szovjet sikerek pedig felerősítették azokat a hangokat, amelyek szerint szükség van egy nemzeti űrprogramra és ehhez egy szervezetre is, amely segítségével képesek lesznek felvenni a versenyt a szovjet űrprogramokon dolgozókkal. Bebizonyítva ezzel azt, hogy az Egyesült Államok nincs lemaradva sem rakétatechnológia terén, sem pedig az űrkutatásban.

Eisenhower elnök kezdetben pusztán tudományos eredményként kezelte a Szputnyikot és a szovjetek történelmi eredményeit, azonban az is gyorsan egyértelművé vált, hogy ha nem akarnak teljesen lemaradni az újonnan kialakuló színtéren a riválisukkal szemben, akkor minél előbb reagálnia kell a szovjetek sikereire. Ehhez szükség volt egy nemzeti űrprogramra és egy olyan intézményre, amely összefogja az összes világűrrel kapcsolatos programot, rendelkezik megfelelő anyagi- és humánerőforrással, technikai és technológiai háttérrel. Azonban felmerült kérdésként, hogy milyen formában kellene ezt megvalósítani. Hozzanak létre egy új szervezetet, aminek fő feladata lesz a nemzeti űrprogram megvalósítása? Egy már létező intézmény alá integrálják be az űrrel kapcsolatos projekteket? De felmerült lehetőségként a hadsereg is, mint koordináló, felelős szerv. Az utóbbi opciónál viszont felmerült az a kétely, hogy a tervezett űrprogram valójában a katonai célokat fogja szolgálni a civil, tudományos szféra helyett.

A nemzeti űrprogram létrehozásával kapcsolatos folyamatok már 1957 novemberében megindultak, 1958 februárjában pedig létrehozták a Szenátus Űr- és Űrhajózási Különbizottságát (Senate Special Committe on Space and Aeronautics). A bizottságot Lyndon B. Johnson alelnök vezette, fő célja pedig az űrügynökség létrehozása volt. Eisenhower elnök eközben felkérte tudományos tanácsadójának James R. Killiant, akinek szintén nagy szerepe volt a NASA létrehozásában. Killian javaslata az volt, hogy a NACA alapjaira építkezve hozzanak létre egy új civil űrügynökséget. A Nemzeti Repülésügyi Tanácsadó Testület (National Advisory Committee for Aeronautics, NACA) 1915-ben jött létre, hogy felügyelje és irányítsa a repüléssel és annak problémáival kapcsolatos tudományos kutatásokat. A NACA egyébként is végzett hasonló tevékenységet, így a szakértelem és a megfelelő alapok is rendelkezésre állnának, így nem teljesen a nulláról kellene elindulnia az űrprogramnak.

A NACA első találkozója 1915-ben (Forrás: Wikipédia)

1958 áprilisában Eisenhower a Kongresszus elé vitte a javaslatot: egy nemzeti űrprogram fejlesztéséért és koordinálásért felelős ügynökség létrehozását. Néhány hónappal később, 1958. július 25-én pedig aláírta a Nemzeti Légügyi és Űrhajózási törvényt, a „Space Act”-et, a törvényt, amelyben rendelkeztek a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal létrehozásáról, ellátandó feladatairól, jogköreiről. Az újonnan létrejövő szervezet lényegében a NACA átalakulásával jött létre, a már működő szervezet kutatóintézetei, laboratóriumai az új szervezet alá kerültek, ugyanúgy, mint a NACA körülbelül 8.000 munkatársa is. Emellett a NASA fennhatósága alá került minden űrprogram és projekt, ami a világűr kutatásával, űreszközökkel kapcsolatos. A szervezet irányítására végül T. Keith Glennant kérték fel, aki a Case Institute of Technology vezetését hagyta ott a NASA irányításáért.

Miközben az Egyesült Államok arra törekedett, hogy a világűr felfedezésével kapcsolatos programjait, legyen szó akár tudományos műholdakról, akár emberes űrrepülést előkészítő programokról, egy intézmény alá szervezze, egy helyre összpontosítva ezzel az anyagi forrásokat és a szakembereket. Addig a Szovjetunió egy ellentétes utat járt be az űrprogramjaik kapcsán. Míg 1958 októberétől lényegében az USA-ban a NASA felelt mindenért, ami a világűr felfedezésével volt kapcsolatos, addig a szovjeteknél különféle tervezőirodák dolgoztak párhuzamosan egy-egy programon.[1] Ez a későbbiekben a rivalizálás mellett teret engedett a politikai befolyásnak, megosztotta az anyagi forrásokat és a szaktudást. Ez a fajta megosztottság pedig oda vezetett, hogy a szovjet űrprogramok végül nem tudták kihasználni a megszerzett előnyüket, ami végül az űrverseny elvesztését is jelentette számukra.

T. Keith Glennan és Dwight D. Eisenhower. (Forrás: NASA.gov)

A Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal létrejötte tehát egyfajta válaszreakció volt a szovjetek által 1957. október 4-én fellőtt Szputnyik-1-re és az akkoriban körvonalazódó űrversenyre. A Nemzetközi Geofizikai Év során tervezett műholdfellövés, a hidegháborús rivalizálás az Egyesült Államok és a Szovjetunió közt, valamint a kezdeti kudarcok hozzájárultak a nemzeti űrprogram létrejöttéhez. A tudományos felfedezések, megfigyelések mellett fontos célkitűzés volt az is, hogy az Egyesült Államok megszerezze a vezető pozíciót az űrversenyben is. Bár a történelmi jelentőségű sikerekre a NASA megalapítását követően még éveket kellett várni, de végül az Apollo-program és a Holdra szállás elhozta a várt elsőséget. Az Egyesült Államok megnyerte az űrversenyt.

A Saturn V hordozórakéta az Apollo-11 indítása során, 1969. július 16.

(Forrás: NASA Images)

A NASA egyik első programja az emberes űrrepülést megvalósító Mercury-program volt. A történelmi elsőséget ekkor még a Szovjetunió szerezte meg Jurij Gagarin 1961. április 12-i űrrepülésével. Az ezt követő Gemini-programmal[2], ami már a Holdra szállást célzó Apollo-programot készítette elő, azonban már egyre jobb eredményeket értek el. Az Apollo-program keretében pedig összesen hat küldetés hajthatott végre Holdra szállást és végezhetett a bolygón tudományos vizsgálatokat, megfigyeléseket. A későbbi Holdra szállásokat övező lankadó érdeklődés, az űrverseny enyhülése miatt a NASA költségvetését csökkentették, ami hatással volt az Apollo-programok kimenetelére és más további tervekre is. Az űrverseny egyfajta szimbolikus lezárásaként tekinthetünk az Apollo–Szojuz Tesztprogramra[3], ami a NASA és a szovjetek közös együttműködése volt. De meg lehet még említeni a Space Shuttle-programot[4], amelyen először használtak űrrepülőgépeket űrhajók helyett. A NASA részt vett a Nemzetközi Űrállomás üzemeltetésében is. Az űrversenyben vállalt szerepe mellett számtalan tudományos megfigyelés, program is kötődik a nevéhez (Voyager-program, Pioneer-10, Landsat műholdcsalád, Hubble űrteleszkóp). A civil szférából érkező Space-X-szel való együttműködés pedig az elmúlt időszakban ért be a világűrbe kilőtt Tesla mellett, többek közt újra felhasználható hordozórakéták fejlesztésével.

A Voyager-1 1977-es indítása. (Forrás: NASA Images)

Távlati célok közt pedig újra megjelent a Holdra szállás, amit az Artemis-program keretében szeretnének megvalósítani, előreláthatóan 2024-ben. A program különlegessége, hogy női űrhajósokból álló csapattal hajtanák végre a leszállást. Újra és újra felmerül az emberes Mars-expedíció ötlete is, azonban jelenleg ennek megvalósítására még nincs reális lehetőség.

Kiss Szandra

Felhasznált irodalom:

Hunley, J. D. (ed): The Birth of NASA. The Diary of T. Keith Glennan. The NASA History Series, NASA History Office, Washington DC, 1993

Launius, Roger D.: Sputnik and the Origins of the Space Age, NASA; hivatkozás linkje: https://history.nasa.gov/sputnik/sputorig.html (Megtekintés időpontja: 2020. 09. 18.)

The First Century of Flight: NACA/NASA Contribution to Aeronautics, NASA; hivatkozás linkje: https://history.nasa.gov/centtimeline/pages/nine-15.html (Megtekintés időpontja: 2020. 09. 19.)

Portree, David S.F.: NASA’s Origins and the Dawn of the Space Age. Monographs in Aerospace History #10, NASA History Division, 1998 Online elérhető: https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/monograph10/

Dick, Steven J.: Why We Explore? The Birth of NASA. NASA, hivatkozás linkje: https://www.nasa.gov/exploration/whyweexplore/Why_We_29.html (Megtekintés időpontja: 2020. 09. 23.)

[1] A Roszkoszmosz, azaz az Orosz Űrügynökség csak a Szovjetunió összeomlása után, 1992-ben jött létre.

[2] A Gemini-program 1961–1966 közt zajló amerikai űrprogram, amely az Apollo-program alá volt berendelve. A Gemini űrrepülések fő feladata a kétszemélyes űrhajók kipróbálása, valamint a Holdra szálláshoz szükséges feladatok, eszközök kipróbálása volt. Emberes űrrepülésekre 10 alkalommal került sor 1965–1966 között.

[3] Apollo–Szojuz Tesztprogram: amerikai–szovjet közös űrrepülési program. 1975. július 17-én kapcsolódott össze az Apollo-18 és a Szojuz-19 űrhajó, létrehozva ezzel az első nemzetközi űrállomást. A program az űrkorszak első szakaszának lezárásaként is tekinthető.

[4] Space Shuttle: amerikai űrprogram, első startra 1981-ben került sor, az utolsó küldetésre pedig 2011-ben. A program keretében használtak először olyan űrrepülőgépeket, amelynek egyes részeit újra fel lehet használni a következő küldetések során. Ehhez a programhoz fűződik az űrkorszak történetének két legnagyobb katasztrófája, a Challenger 1986-os és a Columbia 2003-as balesete.

Ezt olvastad?

A második világháború utolsó hónapjai soha nem látott pusztulást és káoszt hoztak a Kárpát-medencében élő lakosság számára. Ennek érdemi feltárására