„Nem csak az, az érdekes, aki érdekes”

A Hatvani István Szakkollégium 2016. április. 13-án Új tendenciák a modern tudományban című kurzusa keretében  Történelem és pszichológia címmel tartott egyórás előadást Kerepeszki Róbert, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének adjunktusa. Mai cikkünkben a szakkolégium rendezvénysorozatát és az elhangzott előadást igyekszünk bemutatni.

Az Új tendenciák a modern tudományban bő évtizedes hagyományokra visszanyúló kurzus a Hatvani István Szakkollégiumban, s mint ilyen, alighanem a leghosszabb ideje folyamatosan meghirdetetett előadássorozat a debreceni szakkollégiumok kurzuskínálatában. Az Új tendenciák… igyekszik megvalósítani a Szakkollégium legfőbb törekvését, az eltérő tudományterületek párbeszédbe léptetését, azaz – divatos szóval élve – az interdiszciplinaritást. Ez a tudományközi diskurzus egyszersmind arra is szolgál, hogy szélesítse a „hatvanis” hallgatók látókörét, valamint hogy az eltérő diszciplínák közelítésmódjából fakadó világnézetek iránti nyitottságra neveljen. A bölcseleti, természet-, valamint informatikai tudományok közötti eltérő gondolkodásmód, e gondolkodásmódok mögött rejtező előfeltevések egymáshoz közelítése, párbeszédbe léptetése a megalapítása óta fontos célja a tehetséggondozó műhelynek. Ehhez igazodik a kurzus dinamikája is: minden héten más tudományterület képviselői tartanak előadást, így a kurzuson részt vevő hallgatók nemcsak saját, szűkebb szakterületükhöz kapcsolódóan hallgathatják meg az adott tudományterület legfrissebb eredményeit, szemléleti, módszertani változásait, hanem ki- vagy betekintést kapnak azoktól teljesen eltérő tudományok művelésébe is. A hagyományhoz igazodva évek óta minden szerdán este hat órától látogathatóak az előadások a Szakkollégium nagy előadójában (a Kossuth Lajos III. Kollégium V. emeletén), s nem csak a szakkollégistáknak: a kurzus bárki számára látogatható és intézményi tárgyként bármely hallgató számára felvehető.

A diszciplínák között helyett kapott a történettudomány is. Az előadó, Kerepeszki Róbert betekintést nyújtott a közelgő, május 11-én tartandó habilitációs előadásába. Megismerhettük, hogy a történelemtudomány hogyan tud kooperálni egy nála jóval fiatalabb tudományterülettel, a pszichológiával. A 20. század második felétől kezdve rengeteget foglalkoztak már a nagy egyéniségek, például Hitler vagy Sztálin jellemrajzával, hogyan változtatja meg a személyi kultusz és a korlátlan hatalom az önképüket.  Vizsgálták már a tömegek mozgását, reakcióit egy-egy elfajult tüntetés vagy sportesemény után is. Azonban Kerepeszki Róbert egy másik aspektusra hívta fel a figyelmet. Darányi Kálmán esetében, aki 1936 és 1938 között volt Magyarország miniszterelnöke, bebizonyosodott, hogy nem csak jelentős személyiségek lehetnek a kutatások számára érdekesek. Darányi bár átlagos személyiség volt, mégis fontos pozíciót töltött be, működése során hazánk egyre inkább elköteleződött a náci Németország felé. Az előadó szerint mindehhez hozzájárult Darányi jelleme is, melyet Újpéteri Elemér szerencsés lejegyzésével is illusztrál:

„Elnézést, nem lehetne még egyszer?”

A történet hátterében az állt, hogy 1938 őszén ugyan már nem miniszterelnökként, de kiküldték Darányit követként tárgyalni Hitlerrel. A Führer első kérdése: Mikor támadunk? Amire Darányi 5 percben kifejtette, hogy erre Magyarország még nem áll készen és nem akar háborút. Hitler ezt hallva, 45 percben gyalázta Magyarországot és a követet. A monológ végére a németül csupán alapfokon beszélő Darányi visszakérdezett: Elnézést, nem lehetne még egyszer?


Kép forrása: Unideb.hu

Számos anekdota és jel bizonyítja még ezen kívül is Darányi jellemének gyengeségét. A pszicho-história segítségével, mely elnevezés története szintén kalandos, ezeknek az okait illetve kialakulását lehet vizsgálni. Ez a tudományág nyilvánvaló hátrányban van a pszichológiával szemben, hiszen itt az alany nem megkérdezhető, a testbeszédét és a viselkedését közelről nem lehet vizsgálni, azonban a megfelelő forrásokkal mindez kiküszöbölhető.


Kép forrása: Academia.edu

A források begyűjtésénél a kutató kiemelte a szerencse szerepét is, bizonyos visszaemlékezéseket csak így lehet fellelni. Kiderült, hogy Darányi Kálmán örökbefogadott gyerek volt, 16 éves koráig nem vehette fel a család nevét, ami lelki törést is okozhatott neki. 1902-ben ez az iskolai magaviseletét is befolyásolta: a névfelvétel utáni „jelesek” helyett az eredménye ekkor még csak „jó” volt. Ráadásul a nevelőapja sem bízott benne, azt feltételezte: ki fog hullani az állásából. Ezt megerősíti az a tény is, hogy a nagyobb kötöttséggel járó, több munkát igénylő földbirtokot kapta apjától az öröklésnél. Kerepeszki Róbert véleménye szerint ehhez még hozzájött a földművelésügynél hangzatos Darányi név is, amely egy megfelelési kényszert és identitásválságot alakíthatott ki a fiatal Kálmánban.

Darányi Kálmán mindenesetre végigjárta a szamárlétrát, a legalsóbb szintektől a legfelsőbbig, kortársai közül sem értették néhányan, hogy kerülhetett egy ennyire zárkózott személyiség ilyen felelős beosztásba, de 1936-ban és 1937-ben jól megoldotta feladatát. 1938-ban azonban rossz döntéseket hozott, kapkodóvá vált, ami az egészségi állapotával is magyarázható. 1938 nyarán orvosa tévesen félrediagnosztizálta, ennek bebizonyításához azonban egy újabb tudományágat, az orvostudományt is be kellett vonni a kutatásba.

Az előadás végén Kerepeszki Róbert kiemelte az esetleges hibákat, és a további kutatási lehetőségeket is. Például nem biztos, hogy az 1902-es magaviseleti rontás egyedi volt, lehetséges, hogy sok osztálytársa is rontott valamiért abban az évben, így ennek objektív megítéléséhez a többi diák jegyeit is vizsgálni kell majd.

Összességében egy igen kellemes hangulatú, jól összeállított előadást élvezhetett a mintegy 40 főnyi érdeklődő. Ezúton is sok sikert kívánunk az adjunktus úr 2016. május 11-én következő habilitációs előadásához.


A Kossuth Lajos III. Kollégium
Kép forrása: SZTAKI.hu

2016-ban a Szakkollégium egy teljes hónapot szánt a lokális identitás és lokális felelősségvállalás jegyében olyan előadásoknak, amelyek amellett, hogy az adott tudományterület fontos eredményeit, módszereit közvetítik a hallgatóság felé, szorosan kapcsolódnak az Egyetemnek és a Szakkollégiumnak otthont adó városhoz, Debrecenhez, annak történelméhez és jelenéhez. Ennek megfelelően április hónap a Hatvani István Szakkollégium tavaszi programsorozatában a cívisváros mind teljesebb körű „feldolgozásáról” szólt: a történettudomány, az urbanisztika, a térpoétika és a biológia diszciplínáinak segítségével igyekezett a Szakkollégium a hallgatóság számára a város, a városi tér, az urbanitásban benne élő természet (Debrecen esetében a Nagyerdő, annak állat- és növényvilága) tudományos értelmezhetőségét közelebb hozni. A „hosszú április” április 6-án indult Varga Zoltán biológus előadásával, és május 4-én Kozma Gábor (a DE Földtudományi Intézetének oktatója) előadásával zárul majd, közben pedig Kerepeszki Róbert és Berta Erzsébet ismertetőit hallgathatták meg az érdeklődők.

Az előadásokra és beszélgetésekre minden érdeklődőt várnak a szervezők!

Uri Dénes Mihály – Sárosi László

Ezt olvastad?

Fehér György közel negyedszázadon át – huszonegy esztendeig – töltötte be a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatói posztját. Ő vezette át
Támogasson minket