„… nem gondoltam volna, hogy politikáról fogok beszélgetni a feleségemmel…” – Impressziók a 2009-ben készült Sissi filmről III. rész

Vér Eszter Virág Erzsébet királyné születésnapjának évfordulóján útnak induló cikksorozatának első részéből kiderült, hogy az elemzett 2009. évi filmalkotás milyen viszonyban áll a Romy Schneider főszereplésével forgatott korábbi alkotással. A második részben Sissi kultuszának kutatója a királyné egyéniségére és a királyi család magánéletére vonatkozó epizódok történelmi hitelességét vizsgálta. A filmelemzés befejező része pedig a politikai háttér aspektusából veszi górcső alá a művet.

Az elemzett filmalkotásban a politikai háttér bemutatása szinte teljesen más síkon zajlik, mint a magánéleti események tényleges történései, ez alól talán a kezdeti periódus jelent kivételt, ahol az alkotók még helyesen utalnak az eljegyzés idején a krími háborút megelőzően fellépő külpolitikai válságra. A későbbi cselekményvezetésben már egyre inkább elszakadnak a realitástól, egészen más miliőbe helyezve a privát szférában történteket.

A politikai háttér

A politikai háttérről kezdetben szinte csak érintőlegesen értesülünk, dramaturgiailag Ferenc József Radetzkyvel (Friedrich von Thun) folytatott megbeszélései nyomán jut tudomásunkra az itáliai helyzet válságossá válása, valamint ennek folyamodványaként a birodalom egyre súlyosabbá váltó pénzügyi nehézségei is. Ezzel szemben esküvő kapcsán foganatosított kedvezmények (pl. ostromállapot megszüntetése stb.) egyáltalán nem kerülnek említésre, méghozzá ezek kifejezett elutasítása jelenik meg a filmben, kerülve a hatalom gyengeségének látszatát.

Eközben az alkotók helyesen utalnak arra, hogy Erzsébet teljesen izoláltan él az udvari társadalom körében, ahová csak szórványosan jutnak el a birodalmat érintő nehézségek hírei, legalábbis erről az uralkodó feleségének egyáltalán nincs tudomása. Napjait kedvelt időtöltésével, lovaglással tölti, noha ennek bemutatása a filmben mindvégig problematikus marad, tekintettel arra, hogy a főszereplőnő, Cristiana Capotondi minden előzetes felkészítés ellenére sem tud a szerep által megkívánt mértékben női nyeregben lovagolni, így a lovasjelenetek nagy részét lépésben vagy ügetésben vették fel, kivéve a nyitó képsorokat, ahol formabontó módon férfi nyeregben vágtázik. E hiányosság fokozottan érvényesül a Ferenc Józsefet megformáló David Rott esetében, akinek vélhetően felkészületlenségéből következően a tervezettnél lényegesen kevesebb, összesen két lovasjelenete lett: a solferinói ütközetben, illetve egy közös possenhofeni kilovaglása Erzsébettel.


Sissi férfi nyeregben
(Forrás: MyMovies)

Erzsébet gyermekvárása idején kiélesedő konfliktusok megfelelnek ugyan a tényeknek, azonban az alkotók tévesen, ellentétes módon jelenítik meg az egyes szereplők hozzáállását: a filmben anyósa (Martina Gedeck) javasol mértékletességet a nyilvános szereplések terén a 7-8. hónapban járó Erzsébetnek, e megelőlegezett, féltő hozzáállással szemben Zsófia főhercegasszony kényszerítette az alattvalók előtti minél gyakoribb megjelenésre.

A film készítői szerint ekkor, egy a női mecenatúra tevékenységi körébe tartozó intézménylátogatás során szembesül Erzsébet először a birodalom válságos helyzetével, illetve az 1848-as forradalom következményeivel: egy, a rendszerellenes röpiratok nyomtatásáért elítélt gyermeknek árvaházba kerülésével. Az alkotók elképzelésében erről, illetve más politikai kérdésekről Erzsébet egy inkognitóban zajlott városnézés során kezdene el beszélgetni Ferenc Józseffel, aki a jelenet lezárásaként arra utal: „Soha életemben nem gondoltam volna, hogy politikáról fogok beszélgetni a feleségemmel.” (Noha az uralkodó hosszú időn át nem osztja meg Erzsébettel ez irányú gondjait, továbbra is a legényéletében megszokott módon anyjához fordul tanácsért.)

Az itáliai szemleút (1856-1857)

Az alattvalók Erzsébet irányába megnyilvánuló egyre fokozódó rokonszenvét, illetve az uralkodóné karizmáját kívánják kihasználni a háborús konfliktus elhárítására tervezett itáliai körút esetében is, melyre a valóságban 1856-57 fordulóján került sor. A korábbi Marischka-féle feldolgozáshoz hasonlóan az új változat is a közismerten botrányos fogadtatás bemutatását célozza a milánói Scala ünnepi előadásán, az amnesztiát határozottan elutasító uralkodóval. A nehéz politikai miliőben a házastársak ismét egymásra találnak, ahogyan erre helyesen utalnak a film készítői is, újabb romantikus jelenetet kreálva ennek kellő mértékű illusztrálására. Az alkotók szerint e kibékülés során fogant második gyermekük, Gizella, noha az általuk feltételezettek minden valóságalapot nélkülöznek. Az uralkodópár második gyermeke még jóval az itáliai tartózkodást megelőzően született házasságuk harmadik évében (1856 júliusában), s csupán fiatal korára való tekintettel nem vitték magukkal Itáliába, ellentétben idősebb lányukkal, Zsófiával.

Az 1857-es magyarországi körút

Az 1857-es magyarországi látogatáson – a filmben bemutatottal ellentétben – még nem lehetett jelen az uralkodópár ünnepélyes fogadtatásán az emigránsok többségéhez hasonlóan Andrássy Gyula sem, aki a látogatás keretében kihirdetett amnesztia következtében kér(het)i hazatérését, erre azonban csak fia, Tivadar születését követően kerül sor (1857 szeptemberében), az uralkodói körút első részének lezárulását követően. Az utazást felvezető képsorok ismét a Marischka-féle feldolgozást idézik a kocsiból kitekintő, gulyában gyönyörködő uralkodónéval. Az utazás módjának bemutatása is erre emlékeztet, azzal a nyilvánvaló hibával, mely az uralkodót és (a filmkészítők szerint rendkívül szűkre szabott) kíséretét mindössze 3 hintóban szállította volna. A valóságban hajón érkeztek Pest-Budára, rangjuknak megfelelő kísérettel; a körút egy részét vasúton, illetve lovaskocsin tették meg a korabeli útviszonyoknak megfelelően.

Zsófia megbetegedésének, illetve állapota kritikussá válásának filmre vitele is erősen szimplifikált, lévén nem a megérkezés idején, hanem hetekkel később (május 28-án), Debrecenben tartózkodva értesítik Ferenc Józsefet és Erzsébetet gyermekük haldoklásáról, melynek végstádiumát kísérik végig, teljesen megtörve a tragédia súlya alatt, némi részvétet ébresztve az alattvalók egy részében. Zsófia a korabeli diagnosztika bizonytalanságai okán félrekezelt vérhas okozta halálát az alkotók tévesen tüdőgyulladásként jelenítik meg. A forgatás (külső) helyszínéül a bécsi Kunsthistorisches Museum épületegyüttese, illetve a Mária Terézia tér szolgált, a budai várpalota, illetve a várkert bemutatására. Erzsébet e tragédiából való felépülésének a filmben (feltehetően dramaturgiai okokból) rendkívül leredukált szakaszát sem Miksa (Xaver Hutter) – később elkészült – kastélyában, Miramare-ban töltötte (1857 nyarán). E színhelyen zajló „kényszerpihenésük” is az alkotói képzelet eredménye: a tragédiát követően Erzsébet Laxenburgba vonult vissza, ahová állapota javulását remélve anyja, Ludovika (Licia Maglietta) hercegnő három testvére társaságában is (részvét)látogatást tett.


Miksa és Sissi
(Forrás: Port.hu)

Miksa kormányzósága

Nem felel meg a történeti hűségnek Miksa kormányzói kinevezésének bemutatása sem: a következő jelenetekben – feltehetően szintén 1857 nyarán – Ferenc Józsefet tanácsadói, közöttük Radetzky körében látjuk, bírálva öccse tevékenységét az adócsökkentés és egyéb kedvezmények tekintetében. Az uralkodó – Erzsébettel közösen tett – itáliai látogatását követően előrehaladott korára való tekintettel döntött (a 90. életévét betöltött) Radetzky felmentéséről, helyette külön katonai és polgári kormányzat felállításáról határozott, a polgári kormányzó feladatkörének ellátásával (1857 februárjában) öccsét, Miksát bízta meg. (Egyébiránt az adócsökkentés bevezetéséről, valamint a korábban kiszabott büntetések enyhítéséről még Ferenc József rendelkezett szintén itáliai szemleútja során, enyhítendő az osztrák (katonai) kormányzattal szembeni elégedetlenséget.)

III. Napóleon és Eugénia fogadása

III. Napóleon és Eugénia (Osvárt Andrea) császárné filmbéli fogadtatása sem „valósághű”: az eredeti helyszínt Salzburgból Schönbrunnba helyezik át, valamint a dramaturgiai koncepcióba illeszkedően – nem a tényleges időpontban, 1867 augusztusában – jóval korábban, 1859-ben, az itáliai háborút megelőzően kerül bemutatásra, mintegy diplomáciai kapcsolatteremtésük sikertelen kísérleteként. Látogatásuk jellege is ennek függvényében módosult, hivatalosan részvétlátogatást tettek az osztrák uralkodópárnál, Miksa halálát követően; erre a filmben nincs utalás az események kronológiájának tényleges mellőzése következtében.


Eugénia és III. Napóleon
(forrás: Kino.de)

Szárd-francia-osztrák háború

Az itáliai háborút eldöntő (1859 tavaszán zajló) minisztertanács filmre vitele is téves: az uralkodó a külügyminiszter, Buol preventív háborúra irányuló javaslatát fokozatosan teszi magáévá. Buol szerepét a filmben tévesen Radetzky „vállalja” magára, feltehetően az alkotóknak nem volt tudomásuk arról, hogy a nyugalomba vonult táborszernagy még az év elején (január 5-én) elhalálozott Milánóban.


Ferenc József tanácsadói körében
(Forrás: Kino.de)

Ferenc József értesülve a piemonti haderők „provokatív” határmenti összevonásáról: ultimátumot küldött (1859. április 19-én) Piemontnak követelve a leszerelés megkezdését. Miksa felmentésére – nem egy személyes szóváltás eredményeként, hanem a katonai helyzet válságossá válásával – egy nappal később, április 20-án került sor, helyette a katonai kormányzói feladatokat korábban is ellátó Gyulai Ferenc vette át tisztségével járó teendőket.

A háború bemutatása során az alkotók egyáltalán nem utalnak a magentai csatavesztésre (1859. június 4.), csupán ennek következményeként a hadszíntérre induló uralkodó búcsúját örökítik meg feleségétől, pontatlanul. Ferenc József Erzsébet javaslataira adott reakcióinak megjelenítése ellenben szakirodalmi tájékozottságot feltételez. Az uralkodó – közismerten – gyermekeivel való foglalkozásra inti Erzsébetet, elutasítva felesége maradásra irányuló javaslatait. A solferinói csata jelenet is számos hibát rejt, vizuális megjelenítés tekintetében a részvevő statiszták kis száma egyenesen zavarba ejtő.


Ferenc József Solferinónál
(Forrás: Kaiserin Elisabeth)

Erzsébet Ferenc József leveleiből értesülve a császári haderők (június 24-i solferinói) vereségéről, látogatást tesz a sebesülteknél, és részt vállal az ellátásukban. Mindazonáltal a filmkészítők tévesen nővéri szerepkörben jelenítik meg az uralkodó feleségét e vizitek során. A további mozzanatok szintén ellentmondanak a tényeknek: az alkotók szerint Andrássy kórházi munkája idején keresi fel Erzsébetet, és hosszas beszélgetésbe merülnek a birodalom jövőjét illetően. Feltehetően dramaturgiai okok motiválták a készítőket, hogy Andrássy tárja fel Erzsébet előtt a birodalom válságos helyzetét s ebben férje szerepét. Andrássy szerint az uralkodó megelőzhette volna a konfliktus kiéleződését, illetve a háború kitörését, valójában a birodalom egységének megőrzése feletti „görcsös” igyekezete vezet korlátoltságához és rövidlátó politikájához. Andrássy emellett arra is utalást tesz, egyébiránt helyesen (tekintettel Ferenc József „népszerűségének” mélypontját jelentő periódusra), hogy az alattvalók többsége harcokban való elestét sem fájlalná.


Erzsébet sebesültek között

A villafrancai fegyverszünet (július 8.) megkötését követően a harctérről hazatérő uralkodó fagyos fogadtatása, illetve testvére, Miksa éltetetése is megfelel a történeti hűségnek, bár az alkotók a helyszínválasztás (Hofburg) tekintetében hibáztak: Ferenc József heteken át Laxenburgból kormányoz, tartva az alattvalók negatív felhangjaitól, s az esetleges lázadástól. A válság feloldására az uralkodó a filmkészítők által megelőlegezett módon a parlament felállításáról hezitál. (Noha erre más formában – a korábban is működő Reichsrat kibővítésével – az októberi diploma, majd a februári pátens kiadását követően kerül sor, 1861-ben.) A ténylegesen lezajlott személycserékre a filmben egyáltalán nem térnek ki: Bach és Kempen felmentése elkerüli figyelmüket, ahogyan Schmerling vagy Belcredi későbbi tevékenysége is. (Feltehetően abból eredően, hogy nem kívánták a nézőket elvonni az uralkodó magánéletének fontosabbnak vélt mozzanatairól, sem terhelni talán általuk feleslegesnek ítélt történeti tényekkel.) Az alkotók a Ferenc József mellett szerepet vállaló politikusok közül egyedül Radetzkyt említik, valamint az uralkodó (1859-ben leváltott) főhadsegédjét, Grünne-t. A magyar politikai élet bemutatása is hasonlóképpen egysíkú, kizárólag Andrássy nevesítésével. Ferenc József Erzsébettel folytatott beszélgetése szolgáltat alkalmat arra, hogy a nézők uralkodói eszményébe is bepillantást nyerjenek. A reformok bevezetése, s ennek során a hatalom megosztásának elve ellentétben állt Ferenc József uralkodói szerepét illető meggyőződésével, illetve korábbi kormányformájával. Az alkotók szerint Erzsébet is helyénvalónak találja a felelősség megosztásának elvét, az alattvalói bizalom visszaszerzésének lépéseként.

Politikai változások

A politikai események bemutatásának folytatása is számos ponton ellentmond a történéseknek: a birodalmi gyűlést – a film téves kronológiai utalásait figyelembe véve – feltehetően 1864-ben, valójában 1861. május 1-jén megnyitó uralkodó trónbeszédbe vágó Andrássy alakjának megjelenítésével. Az alkotók szerint Andrássy megjelent a deputációk élén a Reichsratban és demonstratíve Ferenc József tudomására hozta volna: a magyarok nem ismerik el a birodalmi parlament legitimitását, mivel az mind a magyar alkotmányosság elvével, mind a magyar történeti hagyományokkal ellenkezik. Egyúttal arra is utalva, hogy minden tényleges hatalomtól megfosztott szervként „működik”. (A valóságban e „közös” parlamentnek felelős kormány híján, az uralkodó jogkörében hagyva a hadügy és a külügy irányítását, valamint a költségvetés tekintetében csupán vizsgálati hatáskörrel rendelkezett.) A jelenet patetikus lezárásaként a filmkészítők látványos kivonulást jelenítettek meg vásznon, amely minden mozzanatában valótlan: közismert annak ténye, hogy az ismételten összeült magyar országgyűlés demonstrációja és elutasítása a Reichsratba küldendő képviselők megválasztásának bojkottjában nyilvánult meg. (Végül az uralkodó a felirati vitát követően 1861. augusztus 22-én feloszlatja a magyar parlamentet.)

Miksa mexikói 1864-es felkérésének filmre vitelében az alkotók helyesen jelenítik meg az uralkodó öccsének elfogadás mellett érvelő, a feldolgozásban általa elmondott legfőbb indokait, miszerint szabad és modern államot kíván létrehozni. Az emellett megnyilvánuló személyes motiváció is említésre kerül, nevezetesen Sarolta császárnéi ambíciói, valamint Ferenc József irányában megmutatkozó előzékenysége, hangsúlyozva, hogy kettejük nézeteltérései esetleges politikai felhasználásának elkerülésére is alkalmas lehet távozása. Jelenléte válságos periódusban az uralkodói hatalom megkérdőjelezéséhez vezethet, ahogyan erre az itáliai vereségeket követően is alkalom nyílt.

Miksa temetése

Miksa halálhírének érkezése sem illeszkedik a cselekmény tényeknek megfelelő sorrendjébe, korábbra, 1866-ra datálva megtörténténél. (Az alkotók egyébiránt helyesen utalnak arra: Ferenc József közölte anyjával a bekövetkezett tragédiát.) A valóságban a koronázást követően, június végén Erzsébet nővérénél, Ilonánál tett részvétlátogatásuk során válik bizonyossá – a washingtoni osztrák követ (későn megérkező) jelentéséből – Miksa június 19-én végrehajtott queretarói kivégzése. Az 1868 januárjában lezajlott bécsi temetés tekintetében is számos ténybeli tévedés válik láthatóvá a vásznon: Erzsébet előrehaladott terhessége következtében a ceremónián egyáltalán nem jelent meg, ahogyan Miksa felesége, Sarolta sem, aki már ekkor belga családja fennhatósága alatt élt, megbomlott elmével.


Miksa temetése
(Forrás: Jxs)

Porosz-osztrák háború

A porosz provokáció felvázolása helyett – az alkotók a valóságnak minden ponton ellentmondó megoldás mellett döntenek – Ferenc József jelenik meg a vásznon agresszorként, hadat üzenve Poroszországnak, teljesen abszurditásba hajló indoklással, talán az első világháborús propaganda rögzült szólamainak ismeretében (a forgatókönyvírók) a birodalma iránt felelősséggel tartozó s ennek okán háború terhét is magára vállaló uralkodó „erényének” motívumát emelik át e fegyveres konfliktusba. (Erzsébet pacifizmusa, tárgyalás iránti fogékonysága megfelel a valóságnak.) Valójában az uralkodó a poroszok egyre fenyegetőbb magatartásával szembesülve a diplomáciai megoldások híveként jelent meg, az álláspontjában bekövetkező változás csupán 1866 áprilisára tehető. Májusra Ferenc József számára is nyilvánvalóvá válik a háború elkerülhetetlensége. (Június 11-én az uralkodó titkos megállapodást kötött III. Napóleonnal: semlegességének biztosítékául Velencét felajánlva.) A fegyveres konfliktus kezdetét az 1866. június 7-én lezajló porosz betörés jelentette a Habsburg Birodalom igazgatása alatt álló Holsteinbe.

Vélhetően tanulva a korábbi csatajelenet filmre vitelét jelentő nehézségekből, az 1866. július 3-ai königgrätzi ütközetet pusztán egy festmény pillanatképeivel idézik fel.

A film a háború idején ismét aktív(abb) szerepet játszó Erzsébetet újból – a tényeknek megfelelően – a sebesültek ellátásában mutatja, számos nyilvánvaló tévedéssel: az alkotók az uralkodó feleségének áldozatkészségét túlméretezve a sebesültek elhelyezését a Hofburg császárnéi lakosztályaiba „álmodják”. (Ennek valóságalapja Erzsébet laxenburgi kastélyban berendezett szükségkórháza lehetett.) Nem helytálló Erzsébet ápolás feladatában való intenzív, önfeláldozó szerepvállalásának bemutatása sem. Az uralkodóné – ellentétben a filmkészítők által neki tulajdonított erényekkel – mindössze arra „vállalkozott”, hogy látogatásokat tegyen az egyes intézményekben.ű

/Unokanővérem (1977-2015) emlékének…/

Vér Eszter Virág

Ezt olvastad?

„Egy megfelelő alaposságú családtörténeti kutatás nyomán születő könyv jobban megértetheti a 20. századi magyar történelem viszontagságait, mint bármilyen didaktikus történettudományi