A pozsareváci béke háromszázadik évfordulója

Az idén emlékezünk meg az 1715-18-as velencei-török és osztrák-török háborút lezáró pozsareváci béke 300. évfordulójáról. A Habsburg Birodalom, az Oszmán Birodalom és a Velencei Köztársaság között 1718. július 21-én megkötött békeszerződés alaposan átrajzolta a korabeli Közép-Európa térképét. A Habsburg Monarchiához szorosan kapcsolódó Magyar Királyság visszanyerte teljes területi integritását, sőt a déli határainál Szerbia és Havasalföld északi részeinek az elfoglalásával sikerült az oszmán fenyegetést is csökkenteni. A Habsburg uralom alatt álló európai területek a mai Belgiumtól az itáliai területeken át elnyúltak egészen a Balkánig és kijelölték a további terjeszkedés irányait is. Az Oszmán Birodalomnak viszont sikerült megszerezni Velencétől annak peloponnészoszi (moreai) területeit. A magyar történelem szempontjából nemcsak a Magyar Királyság teljes területének visszaszerzése miatt fontos e szerződés. Itt dőlt el a Rákóczi-szabadságharc vezetőinek – II. Rákóczi Ferenc fejedelem és társainak – a sorsa is, akik a háború után török földön maradtak. A hosszú török háborúkban elpusztult magyar hódoltsági területek telepesekkel való benépesítése és újjáépítése is ekkor kezdődött el. A békekötésnek fontos kereskedelmi következményei is voltak, hiszen az oszmánok a korábban elsősorban a francia kereskedelem által élvezett legnagyobb kedvezmény elvét kiterjesztették a Habsburg Monarchia területeire is.

Zsoldos Attila (Fotó: Hámori Péter)

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézete és a Bordeaux-i Michel de Montaigne Egyetem munkatársai két egymással összefüggő tudományos konferenciával emlékeztek meg a jelentős európai eseményről. Az első tudományos tanácskozásra Bordeaux-ban került sor 2018 júniusában, ahol elsősorban a velencei-török háború eseményeit, illetve a békekötésnek a Mediterráneumra vonatkozó következményeit vizsgálták a korszakat kutató történészek. A második tudományos találkozóra Budapesten rendezték meg 2018. szeptember 27-28-án. Itt elsősorban az 1716-18-as török háború eseményeit és békekötés közép-európai hatásait vették górcső alá a kérdés nemzetközileg elismert szakértői. Az első konferencia lebonyolítását a Bordeaux-i Michel de Montaigne vállalta magára, a másodikat az MTA BTK TTI kora újkori témacsoportja munkatársai – Tóth Ferenc és F. Molnár Mónika – szervezték. A budapesti Pozsarevác, 1718: nagyhatalmi érdekek és nemzeti törekvések Közép-Európában című két napos nemzetközi konferencia további partnerei a Budapesti Francia Intézet, a Szegedi Tudományegyetem, az Université Paris I – Panthéon Sorbonne, az Agence Universitaire de la Francophonie és a Nemzeti Kulturális Alap voltak. A tudományos tanácskozásra 2018. szeptember 27–28-án került sor a Francia Intézetben, illetve az MTA Felolvasótermében. A résztvevők között jelen volt a korszak számos jeles szakértője, akik francia és angol nyelven tartották előadásaikat a témában.

Frédéric Rauser (Fotó: Hámori Péter)

A rendezvény résztvevőit az első nap a Francia Intézet igazgatója, Frédéric Rauser és Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója köszöntötték. Az első szekció előadásai a térségben érdekelt három hatalom: az Oszmán Birodalom, a Habsburg Monarchia, valamint a Lengyel-Litván Nemesi Köztársaság érdekei szempontjából közelítették meg a török háborút lezáró pozsareváci béke kérdését.

Fodor Pál (Fotó: Francia Intézet)

Fodor Pál (MTA BTK TTI) az Oszmán Birodalom kapcsán kiemelte, hogy a katonai vereséget belső megújulás követte, a békekötést követő „tulipán korszak” jellemzője lett a nyugati kapcsolatok szorosabbra fonása, követségek küldése az európai államokba. A háború és a béke vallási alapokon álló oszmán felfogásával kapcsolatban pedig felhívta a figyelmet előbbi identitásteremtő hatására; utóbbi szempontjából pedig nyomon követte azt a lassú változást, amelynek során a szultántól egyoldalúan biztosított kegytől eljutottak a békekötő felek egyenlőségéig.

Kalmár János (Fotó: Hámori Péter)

Kalmár János (ELTE BTK) a Habsburg Monarchia szempontjából azokat a dinasztikus érdekeket járta körül, amelyek miatt a császár nem tudta maradéktalanul kiaknázni a pozsareváci béke által nyújtott előnyöket. Itt elsősorban Bourbon V. Fülöp spanyol királlyal az itáliai Habsburg birtokok kapcsán kibontakozó konfliktusokra kell gondolni, illetve arra a hadműveletre, amelynek során Fülöp a török háborúban lefoglalt VI. Károly császár ellen indított támadást, ekkor még sikertelenül. Hosszú távon azonban VI. Károlynak az itáliai birtokaival kellett fizetnie a Habsburg nőági örökösödés elfogadtatásáért.

Tomasz Ciesielski  (Fotó: Hámori Péter)

A térségben harmadikként érdekelt szomszédos állam, Lengyelország szempontjait Tomasz Ciesielski (Uniwersytet Opolski) mutatta be. Előadásából kiderült, hogy az 1710-es évek legfontosabb lengyel érdeke az Oszmán Birodalommal minden áron megtartott béke volt, mind a II. Ágost és a Tarnogrodi Konföderáció közötti polgárháború idején, mind a Dnyeszter-régióban kijelölt török-lengyel komisszió tevékenysége alatt.

(Fotó: Hámori Péter)

A második szekció az 1716–1718. évi török hadjárat katonai oldalát mutatta be. Ciro Paoletti (Commissione Italiana di Storia Militare) Savoyai Eugén hadjáratának állomásait idézte fel egészen attól a kiinduló ponttól, amikor a hadvezér javaslatára 1715 legelején – pénzhiány miatt – még az oszmánokkal megtartandó béke volt napirenden. A Német-római Birodalom rendjei által megszavazott segély nyomán meginduló támadás időszakából pedig Pétervárad és Temesvár ostromát emelte ki a Belgrád elfoglalásáig vezető úton.

Marie-Françoise Saudraix (Fotó: Hámori Péter)

Marie-Françoise Saudraix (Sorbonne Université) két, eredetileg bajor szolgálatban álló katona visszaemlékezéseit vetette össze Belgrád ostrománál játszott szerepük kapcsán. A különböző társadalmi háttérrel és habitussal rendelkező Alessandro de Maffei és Jean-François Martin de la Colonie közös vonása volt azonban, hogy mindketten büszkén szolgáltak Savoyai Eugén parancsnoksága alatt.

A konferencia délutáni szekciója a pozsareváci béke körüli diplomáciai alkudozások vizsgálatával folytatódott. Géraud Poumarède (Université Montaigne Bordeaux) a pozsareváci tárgyalások velencei háttéremberének, Pietro Grimani Bécsbe delegált velencei követnek a tevékenységét elemezte, aki sikerrel küzdött azért, hogy a tárgyalások során háttérbe szoruló városállam képviseltetve legyen a béketárgyalásokon annak ellenére, hogy az oszmán küldöttek – felhatalmazásuk hiányára hivatkozva – eredetileg nem akartak beleegyezni Carlo Ruzzini velencei követnek a tárgyalásokon való jelenlétébe.

Güner Doğan (Fotó: Hámori Péter)

A diplomaták pozsareváci hétköznapjait vizsgálta előadásában Güner Doğan (Karatekin Üniversitesi), aki felhívta a figyelmet az oszmán diplomatáknak a Topkapı palotában található, eddig nem vizsgált levelezésére, továbbá szintén kiemelte, hogy az Oszmán Birodalom csak Bécs nyomására volt hajlandó az általa „csalónak” titulált Velencét bevonni a párbeszédbe.

Papp Sándor (Fotó: Hámori Péter)

Szoros egységben két előadás foglalkozott II. Rákóczi Ferencnek a Habsburg-oszmán viszonyban betöltött szerepével. Papp Sándor (SZTE) isztanbuli és bécsi források segítségével mutatta be a fejedelem azon hiábavaló törekvéseit, hogy a pozsareváci béketárgyalásokon részt vehessen magyar megfigyelő, valamint hogy a szultán deklarálja: a Magyar Királyság elveszett szabadságaiért harcol. Minthogy azonban az Oszmán Birodalom 1705 után letett a magyar területek visszahódításáról, a karlócai béke rendelkezései maradtak irányadók az erdélyi emigránsokkal kapcsolatban. Bár a szultán nem adta ki őket a császári oldalnak, a határoktól távol eső Rodostóban jelölte kis tartózkodási helyüket.

Tóth Ferenc (Fotó: Hámori Péter)

Tóth Ferenc (MTA BTK TTI) vázolta, hogy XV. Lajos udvara a hármas és négyes szövetség idején már tartózkodva fogadta II. Rákóczi Ferenc terveit, ugyanakkor néhány kevésbé ismert levéltárban – mint például a d’Argenson család levéltárában vagy a Nantes-i Diplomáciai Levéltárban – található források alapján kimutatta, hogy egészen 1756-ig követhető azoknak a kapcsolatfelvételeknek a nyoma, amelyeket francia részről, titkos ágenseken keresztül tettek az erdélyi-magyar emigráció felé a lengyel, majd az osztrák örökösödési háború idején. Kiemelte ugyanakkor, a fejedelemmel és körével való kapcsolatkeresés az oszmán diplomácia részeként történt.

Viorel Panaite (Fotó: Hámori Péter)

Viorel Panaite (Universitatea din București) az iszlám jogelméletben a békekötésekkel kapcsolatos fogalmaknak az oszmán diplomáciai gyakorlatra tett hatásait mutatta be előadásában. A nemzetközi szerződések az ahd vagy az ahdname-i-hümayun kategóriájába estek: előbbi többek között olyan időleges egyezményeket jelentette, mint például a pozsareváci béke, amelyet fegyverszünetként interpretált az oszmán fél. A második kifejezés takarta a nyugat-európai államokkal kötött, kapitulációnak nevezett szerződéseket, amelyek a szultán életének idejére voltak érvényesek, és amelyeket unilaterális kiváltságlevélként, aláírás nélkül, a szultán tugrájával állítottak ki.

Kövér Lajos (SZTE) előadása a francia, illetve frankofón jelenlét három kategóriáját vizsgálta Dél-Magyarországon a 18. században. A telepesek két hullámban, VI. Károly és Mária Terézia betelepítéseinek köszönhetően érkeztek Elzász-Lotaringiából és Luxemburgból. A francia ajkú katonák vagy császári szolgálatban, vagy hadifogolyként kerültek ide. Az utazók között pedig emigránsok és diplomaták vagy a kíséretükben érkezett személyek is szép számmal előfordultak.

Molnár Antal (Fótó: Hámori Péter)

A konferencia második munkanapján a Magyar Tudományos Akadémia Székházában Zsoldos Attila akadémikus köszöntötte a tanácskozás résztvévőit, majd Molnár Antal elnöklésével folytatódott a konferencia. Itt a diplomácia mellett a Temesi Bánság térségének különböző népeiről és a tartománynak a Habsburg Monarchiába való integrációjáról, továbbá a pozsareváci kereskedelmi szerződésről esett szó.

Lucien Bély (Fotó: Hámori Péter)

Lucien Bély (Sorbonne Université) előadása a Spanyolország által II. Rákóczi Ferenchez titokban küldött ügynök, Jacques de Boissimène tevékenységének bemutatására koncentrált. Miután azonban Rákóczi egyik levelét elfogták és fény derült az egyezkedésre, Boissimène küldetése a Portához szóló misszióvá vált és nemzetközi botrányt okozott, amely az ügynök visszahívásához vezetett. A hivatalos francia diplomácia képviselője a pozsareváci béketárgyalásokon, Bonnac márki azonban már korábban sem adott hitelt a kalandornak.

Harald Heppner (Fotó: Hámori Péter)

Harald Heppner (Universität Graz) több szempontból járta körül, hogy a pozsareváci béke milyen következményekkel járt a régió lakosságára nézve. Kiemelte azt az egyenlőtlenséget, hogy a béke hatására a Habsburg Monarchia kereskedői privilegizált helyzetbe kerültek oszmán, bolgár, román stb. vetélytársaikhoz képest. Míg a központi hatalom szempontjából az erődök építése a fejlődés jeleként tűnt fel, addig az elkerülhetetlen háború a katonaság pusztítását vonta maga után. Az adminisztrációban a katonai határőrvidék területen kívüliséget élvezett, valamint megjelent a „cordon sanitaire”. A háború után épített, újonnan tervezett utak és városrészek pedig szemmel láthatóan is szabályozottabbá tették a hétköznapi életet.

Benjamin Landais, Harald Heppner és Molnár Antal (Fotó: Hámori Péter)

Benjamin Landais (Université d’Avignon) a Temesi Bánságnak a Habsburg Monarchiába való integrálódásáról, kortárs terminológiával élve „inkorporációjáról” tartott előadásában a hódítás jogával magyarázta, hogy a tartomány központi kormányzás alá került. A nemzetiségek kormányzati jogait a lojalitásuk szintje határozta meg, így csak a római katolikusok juthattak polgárjoghoz. Érdekesség, hogy „nacionalistáknak” azokat nevezték, akik továbbra is az oszmán törvényeknek megfelelően éltek. A helyi közösségeknek ugyanakkor nagy autonómiájuk volt, ami a későbbiekben hozzájárulhatott a Bánság mint terüli állam értelmezésének a kifejlődéséhez.

Agustí Alcoberro (Fotó: Hámori Péter)

Agustí Alcoberro (Universidad de Barcelona) előadásában a Barcelónából a Bánság területére érkező spanyol katonák és telepesek történetét mutatta be. A spanyol örökösödési háborúban vereséget szenvedő VI. Károly császár Katalóniából evakuált hadserege három lovassági és két gyalogsági ezredként vett részt az 1716–1718. évi osztrák–török háborúban. Barcelónából több hullámban, 1714-ben és 1735-ben is önkéntesek érkeztek a területre, de tartós megtelepedésüket lehetetlenné tette a pestis és az újabb oszmán háború kitörése.

Goran Vasin és Nenad Ninković (Fotó: Hámori Péter)

Nenad Ninković–Goran Vasin (Univerzitet u Novom Sadu) a szerb ortodox egyház 18. század eleji helyzetéről tartottak előadást, amelynek privilégiumai I. Lipót uralkodása idejére nyúltak vissza. Ezeknek a privilégiumoknak az alapján a szerbek – más nemzetiségektől eltérően – kedvező pozícióba kerültek, és a pozsareváci béke után e kiváltságokat a Szerb Királyság területére is kiterjeszthették.

Hóvári János (KGRE) a nemzetközi diplomácia pozsareváci békekötés időszakában történt fontos változásaira hívta fel a figyelmet expozéjában. A korszak szempontjából a legfontosabb változások Kelet- és Közép-Európában zajlottak és ekkor indultak meg a Oszmán birodalomból a fontosabb követségek Európa különböző országai felé és az onnan visszatérő diplomaták később az oszmán reformkor – a „tulipán korszak” – fő vezetőivé váltak.

Christine Lebeau (Fotó: Hámori Péter)

Christine Lebeau (Université Paris I) előadásában amellett érvelt, hogy jogi, politikai és kereskedelmi szempontból a pozsareváci béke a vesztfáliai és az utrechti békék sorába illeszkedik, és a korábbiaknál fontosabb szerepet kell neki tulajdonítani nem csak a pozitív jogban betöltött szerepe miatt, hanem az itt megkötött három megállapodás közül az oszmán-Habsburg kereskedelmi szerződés következményeivel is számolva. Ezeket helyi, regionális és birodalmi szinten elemezve kiemelte, hogy a Habsburg Monarchia kereskedelmi tere milyen óriásira nyílt, és hogy a császár a periféria kereskedőinek véleményére is támaszkodott.

David do Paço (Sciences Po Paris) elemzésében a régió integrálódását vizsgálva kitért arra, hogyan mobilizálták gazdasági és társadalmi forrásaikat a Habsburg Monarchia szolgálatában álló arisztokraták és kereskedők, amelynek köszönhetően birodalmakon átívelő klienshálózatot építettek ki. E hálózatokon nyugodott ugyanis a két birodalom közötti diplomácia, valamint így közeledett egymáshoz a két hatalom irányító rétege, hogy a mindkettejük érdekében álló közös kereskedelmet integrálják.

Claudia Römer (Fotó: Hámori Péter)

Claudia Römer (Universität Wien) előadásában felelevenítette a pozsareváci kereskedelmi szerződés különféle változatainak és másolatainak a jellegzetességeit. A neves oszmanista kutató nemcsak a szövegek tartalmai, hanem stilisztikai elemzésére is vállalkozott, amely segítségével rámutatott az oszmán diplomáciai dokumentumok irodalmi értékeire is.

Ömer Gezer (Hacettepe Üniversitesi, Ankara) elsősorban a pozsareváci békekötés után kialakított észak-balkáni oszmán védelmi vonal fontosabb erődjeinek (pl. Vidin és Nis) fontosabb védműveit és az ott állomásozó helyőrség összetételét és harcértékét mutatta be az előadásában. Ezen információk alapján könnyebben meg lehet érteni a császári hadsereg 1737-39-es újabb török háborúban elszenvedett súlyos kudarcainak okait is.

Szász Géza (SZTE) expozéjából megismerhettük az 1718 után betelepített és fejlődésnek induló egykori hódoltsági területeken áthaladó utazók benyomásait és emlékeit. Az útleírók tapasztalatai alapján kirajzolódik egy Kelet és Nyugat közötti köztes Európa képe, amely mind etnikai és kulturális sokszínűsége, mind pedig dinamikus fejlődése révén felhívta magára a nyugat-európai utazók figyelmét.

(Fotó: Hámori Péter)

Az előadásokból és az azokat követ tudományos vitákból rendkívül sokrétű és árnyalt kép bontakozott ki e magyar és egyetemes történelmi jelentőségű eddig méltatlanul keveset kutatott eseményéről. A tanácskozás zárszavában Christine Lebeau, Géraud Poumarède és Tóth Ferenc professzorok kiemelték a kétnapos rendezvény legfontosabb tanulságait és szó esett arról is, hogy a két egymáshoz kapcsolódó nemzetközi konferencia előadásaiból készült tanulmányokat a szervező felek egy közös kiadványban tervezik megjelentetni.

Hámori Nagy Zsuzsanna

A cikk az Újkor.hu és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete együttműködési szerződésének keretében született.

Ezt olvastad?

Borsi-Kálmán Béla, a magyar–román–francia kapcsolatok talán legjelentékenyebb magyar kutatójának 2006-ban akadémiai doktori értekezésként megvédett, a Bánság, és szűkebb értelemben Temesvár
Támogasson minket