A nő, aki előttünk jár – Egy festőnő harca Ülő Bikáékért

A nő, aki előttünk jár (eredetileg Woman walks ahead) című életrajzi–történelmi filmet 2017 őszén mutatták be a Torontoi Nemzetközi Filmfesztiválon. Caroline (a filmben Catherine) Weldon festőnő történetét ismerhetjük meg általa, aki egy napon elhatározta, hogy festményen örökíti meg a neves indián törzsfőt, Ülő Bikát.

A film egyik plakátja (Forrás: imdb.com)

A filmet Susanna White rendezte. A főszerepet, Jessica Chaistain játszotta, akit a történelmi filmeket kedvelő közönség a közelmúltban a Menedék című filmben láthatta, amelyben Chaistain egy lengyel zsidómentő állatkert-tulajdonost alakított a II. világháború idején. A nő, aki előttünk jár életrajzi ihletésű film, főszereplője Catherine Weldon, egy vagyonos New York-i családból származó festő, aki főképpen szenátorok és más politikai személyek portréinak elkészítését vállalta. A film elején Catherine egy festményalbumot nézeget és annyira elvarázsolja az indiánokról készített képek szépsége, hogy elhatározza, Nyugatra utazik, hogy megfesse a prérin élő indiánokat és magát, a híres Ülő Bikát, a lakoták törzsfőnökét.

A történet több ponton eltér a valós eseményektől, amelynek oka a készítők tanító szándéka. Ezt fontosabbnak tartották, mint a tudományos ismeretterjesztést. Azzal együtt is, hogy az alkotás mintegy történelmi tabló, bemutatja a 19. század második felének Amerikáját. A kisebb eltérések nem befolyásolják a film élvezeti értékét, hitelességét, hiszen egy gazdag látványvilággal rendelkező, igényesen elkészített munkát láthat a film nézője.

Caroline Weldon (Forrás: alexis-george.com)

A valóságban a történet főszereplője Susanna Carolina Faesch (1844–1921) néven látta meg a napvilágot, és csak a felvett, írói neve lett Caroline Weldon.  A filmbeli névváltoztatás (Caroline helyett Catherine) okára nem találtam pontos magyarázatot, véleményem szerint azért adhatott másik nevet a rendezőnő Caroline Weldonnak, mert a filmbéli nő sokkal inkább művészként és magánemberként jelenik meg előttünk, nem közéleti szereplőként, politikusként és aktivistaként. Talán ezzel az apró gesztussal is jelezni kívánta, hogy a történet részben fikció.

A fiatal nő tehát Nyugatra utazik, hogy megfesthesse Ülő Bikát. A több napos vonatúton egy kifejezetten mogorva, udvariatlan katonatiszttel találkozik, aki kémnek nézi a nőt és arra kéri, térjen vissza New Yorkba. Catherine ezt elutasítja. Ez a Silas Groves tábornokkal történt találkozás később nagyon fontos lesz a nő életében. Mikor Catherine megérkezik a Standing Rock rezervátumba, rengeteg támadással kell szembenéznie. Nem kap segítséget, kirabolják és a helyi vezetők is ellenségesek vele. James McLaughlin a rezervátum egyik elöljárója még el is égeti a nő Ülő Bikának címzett levelét, és kémkedéssel is meggyanúsítják. Azt tanácsolják, hogy minél hamarabb utazzon haza, főképpen pedig nem akarják, hogy találkozzon Ülő Bikával.

Ülő Bika (Forrás: wikipedia.org)

De miért is ennyire fontos Ülő Bika személye? Talán, maga Catherine Weldon sem sejti, hogy egy politikai és etnikai szempontból végtelenül megosztott vidékre került, amely gyakorlatilag egy puskaporos hordó, ami bármikor felrobbanhat. 1890-ben járunk, alig 14 évvel a véres Little Bighorn-i csata után. 1876-ban az amerikaiak több indián törzset is elűztek régi földjükről és rezervátumba kényszerítették őket. Az indiánok lázadni kezdtek, a sziú–lakota Ülő Bika és a csejen Őrült Ló vezetésével ütőképes hadsereget állítottak fel. A Little Bighorn-i fennsíkon az egyesült indián haderő győzelmet aratott Custer tábornok lovassága felett. Az amerikaiak számára ez döbbenetes vereség volt, és annak ellenére, hogy a fehér katonák halottjainak száma nem volt túlzottan számottevő, az akkori közvélemény felnagyította az indiánok kegyetlenségét, és a propaganda erejével bosszúra sarkallta az amerikai népet. Ez a motívum a filmben is sokszor megjelenik, a csatára sokszor hivatkoznak, és igen megrázó az a jelenet, amikor Catherine az amerikai katonai temetőn sétál végig.  Az amerikaiak bosszúja pedig hamarosan bekövetkezett.

Az indiánokat még kisebb földterületre koncentrálták, a felkelés egyik vezetőjét, Őrült Lovat, aki a Little Bighorn-i csata kiváló stratégája volt, megölték. Ülő Bika Kanadába menekült, de később elfogták, és csak úgy maradhatott életben, hogy ha megígérte, a továbbiakban a közélettől visszavonulva él, és a saját burgonyaföldjét műveli.

Ülő Bika és Buffalo Bill (Forrás: wikipedia.org)

Catherine Weldon, az őt ért nehézségek ellenére, nem hajlandó feladni álmát, hogy lefesse Ülő Bikát. Segítséget kap egy bennszülött rendőrtől Chaskatól, akiről később kiderül, hogy Ülő Bika unokaöccse. Így jut el végül a híres indiánvezérhez, aki busás fizetségért cserébe megengedi, hogy a nő lefesse. Catherine személyiségét átformálta a lakota törzzsel való együttélés. Megtudjuk, hogy nehéz gyermekkora volt, apja brutális eszközökkel próbálta nevelni, később pedig hozzáadta egy férfihoz, akit nem szeretett. A filmben fontos pont, hogy Catherine – gyermekkori emlékei miatt – nem hajlandó lóra ülni. Ülő Bika biztatásul felajánl neki egy Rico nevű lovat, amelyet Buffalo Billtől kapott ajándékba. A törzsfőnök 1885-ben, ugyanis vendége volt Buffalo Bill híres cirkuszának, amely két órás műsorban mutatta be az amerikai western világot, indiánokkal, cowboyokkal, vadlovakkal. A Buffalo Bill-i cirkusz igen népszerű volt szerte a világban, 1906-ban a társulat többek között az Osztrák–Magyar Monarchiába is ellátogatott. A Buffalo Billtől kapott ló azért különleges, mert ha lövést hall, rögtön táncolni kezd. Ennek jelentősége csak a film végén derül ki a nézőközönség számára.

Ülő Bika megismerteti Catherine-nel az indiánok különleges világát, és mivel a nő nem hajlandó lovagolni, és állandóan gyalogol, kap egy különleges melléknevet az indiánoktól: a nő, aki előttünk jár. Miközben a festőnő egyre közelebb kerül az indián kultúrához, nem is sejti, hogy egy bizonyos Crook tábornok érkezik a vidékre, aki látszólag támogatja Catherine festői tevékenységét, ő a legelfogadóbb a nő irányába, viszont valójában az Elosztási Törvényt jött végrehajtani. Ez a törvény további földeket vett volna el az indiánoktól, még kisebb területre szorítva őket. Ráadásul felére csökkentették a rezervátumokban kiadható élelmiszer mennyiségét, hogy így kényszerítsék rá az indiánokat a törvény melletti szavazásra.  A filmben megjelenő Elosztási Törvény, valójában a Dawes Act of 1887, amely valóban elvette az indiánoktól a törzsi földjeiket, de fel is osztotta azokat kisebb telkekre, és azok az indiánok, akik elhagyták törzseiket és ezekre a földekre költöztek állampolgárságot is kaptak. A törvény tehát nagyobb mértékben fenyegette az indián törzsek egységét, mint egzisztenciáját, de a film fordítva hangsúlyozza.

Weldon festménye Ülő Bikáról (Forrás: wikipedia.org)

A korszak indián törzseinek fő problémája az volt, hogy az indiánok népe, ahogyan azt Silas Groves kapitány állítja, öreg nép és nem képes talpra állni. Ezt bizonyítani látszik egy, a sziú lakoták körében, ebben a korban megjelenő új vallási irányzat, mégpedig a Szellemtánc mozgalom. A szellemtáncban résztvevők addig táncolnak, amíg össze nem esnek, mert úgy hiszik, táncaikkal visszafordíthatják az időt, újra övék lesz a föld, és elűzhetik a fehér embert. A mozgalom igen nagy vitákat váltott ki, még indián körökben is. Ülő Bika ugyan elhatárolta magát a mozgalomtól, de formálisan soha nem emelte fel a hangját ellene. Catherine, az indiánokat ért sérelmekre válaszolva, saját pénzéből igyekszik segítséget nyújtani az indiánoknak, de mikor rájönnek, hogy az indiánoknak „valaki” élelmet vásárolt, Catherine-t az utca közepén, a városlakók szeme láttára bántalmazni kezdik. A nő ekkor dönti el, hogy politikailag is az indiánok mellé áll és támogatni fogja harcaikat. Ülő Bikával együtt – a valóságban Caroline Weldon a törzsfőnök titkárnője és politikai tanácsadója is lett – megterveznek egy kampányprogramot. A festőnő még a lakota nyelvet is megtanulja. A történet ezen pontján a filmben megjelenik egy Catherine és Ülő Bika közötti lehetséges romantikus szál, amely teljesen felesleges és történelmi szempontból hiteltelen.


Weldon és Ülő Bika a filmvásznon (Forrás: imdb.com)

Ülő Bika lelkesítő beszédének köszönhetően az indiánok nem szavazzák meg az Elosztási Törvény elfogadását. Ülő Bikának talán pont ez lehetett a célja, hiszen csak háború által tudta elképzelni népe függetlenségének kivívását. A törzsfőnököt felszólalása miatt letartóztatják.  A film ezek után főképpen Ülő Bika sorsával foglalkozik. Ugyan Catherine festménye a törzsfőnökről elkészül, de a nőt, biztonsága érdekében Ülő Bika elviteti a rezervátumból. A film érdekesen dolgozza fel Ülő Bika halálát is. A törzsfőnököt, aki a letartóztatására küldött rendőrök társaságában, Rico lova hátán indult volna börtönébe, egy katona lelövi. A lövéseket hallva Rico, a korábbi cirkuszi ló, táncolni kezd (itt derül ki igazából, hogy miért volt fontos a ló bemutatása), ezt az indiánok isteni csodának vélik, és az erdőbe szaladnak.  A valóságban Ülő Bikát nem a törvény elleni felszólalása miatt tartóztatják le, hanem mert a hisztérikus Szellemtánc mozgalom vezetőjét látták benne, azzal vádolták, hogy a mozgalommal lázítja népét. A törzsfőnök halála is kicsit másképpen zajlott le. A katonák körbe fogták a törzsfőnök házát, és Ülő Bika felbőszült hívei összeverekedtek a fehérekkel, és ekkor találta el a törzsfőnököt egy eltévedt golyó. A dulakodásban Ülő Bika híveit egytől-egyig megölték, köztük a törzsfőnök fiát, Varjúlábat is.

A film összeköti a törzsfőnök halálát a Wounded Knee-nél történt mészárlással. A történet szerint ugyanis az erdőbe menekülő indiánokat az amerikaiak egytől-egyig lemészárolták, nem kímélve sem a nőket, sem a gyermekeket. Az 1890. december 25-én zajlott mészárlásnak valóban köze volt Ülő Bikához, de nem közvetlenül kapcsolódott a törzsfőnök meggyilkolásához.


Ülő Bika halála (Forrás: wikipedia.org)

A valódi Weldon élete is szomorúan végződött. A nő azért is utazott haza New Yorkba, mert fia megbetegedett (a filmbeli szereplő gyermektelen), és hamarosan meg is halt. A nő ezután még rövid ideig aktivistaként tevékenykedett, boldogtalan házasságából egy új párkapcsolatba menekült, azonban egyre kevésbé vállalt szerepet a politikában. 1921-ben halt meg, brooklyni otthonában.

A nő, aki előttünk jár  két szempontból fontos film. Egyrészt egy különleges, kevésbé ismert nő történetét dolgozza fel, ennélfogva hiánypótló alkotás. Az ilyen típusú filmek jelentőségét az adja, hogy segíthetnek bemutatni a nagyközönség számára, hogy a történelem nemcsak évszámok és csaták halmaza, amelyet csak a férfiak alakíthattak, hanem a nőknek is –  ha nem is álltak feltétlenül a történelmi események középpontjában – volt történelemformáló szerepük, fontos lehetett véleményük, tevékenységük egy-egy adott történelmi korszakban. Hiba lenne, ha történelemről beszélnénk nők nélkül, így a történelmi filmek sem nélkülözhetik a nagy női karakterek, női sorsok bemutatását.


Weldon indiánok körében egy sátor tövében (Forrás: history.com)

Másrészt a film gondolkodóba ejt. Mit vagy kit tekintünk civilizáltnak illetve civilizálatlannak? A filmben megjelenő etnikai alapú konfliktusok, csaták, mészárlások jogosan felvetik a kérdést: Vajon mi a civilizáció? Ki az, aki inkább civilizáltnak tekinthető? Aki életét áldozza egy primitívnek tartott népért? Aki egy magasabb(nak tartott) kultúra nevében sorra bitorolja el más népek földjei? Mennyire van jogunk megítélni más népeket? Hogyan viszonyuljunk más kultúrákhoz? Hogyan tanuljunk meg egymás mellett élni? A film ezekre a kérdésekre nem ad(hat) pontos választ, de rámutat arra – egy nő személyes történetén és az indiánok tragédiáján keresztül – hogy mi történik az intolerancia nyomán.

Szücs Adél

Ezt olvastad?

Pók Attila diplomázása után, 1973-ban helyezkedett el a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében (mai neve MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet,