Nosztalgia és valóság – a Kádár-korszak testközelből

A Kádár-korszak sokakban nosztalgikus emlékeket idéz, egy viszonylagos jólét, biztonság és társadalmi egyenlőség illúziójáról. Valóban ilyen lett volna? Vagy az emlékek rózsaszín szemüvege mindent megszépít? Majtényi György történész, az Eszterházy Károly Egyetem tanára többek között ezekre keresi a választ könyvében, mely a Kádár-kor társadalmát hivatott bemutatni. 2018-ban megjelent Egy forint a krumplis lángos. A Kádár-kor társadalma című munkáját alapos kutatómunka előzte meg. A kötet végén található 18 oldalnyi irodalomjegyzék, illetve egyéb források tanúsága szerint levéltári források, magánlevelek, statisztikai adatok, korabeli sajtóanyag felhasználásával a szerző komoly dologra vállalkozott. Célja egy átfogó és árnyalt kép alkotása egyetlen kötetben a mintegy 32 éven át Kádár János nevével fémjelzett időszak, a magyarországi „frizsiderszocializmus” korának bemutatása.

Összesen 19 fejezetben tárgyalja egy-egy hétköznapi ember életén keresztül a korszak jellegzetességeit, ellentmondásait. A kötet előszavában pedig különös dologra hívja fel a figyelmet: a statisztikai adatok ismeretében kiderül, hogy még 2008-ban is úgy gondolja a magyarok jelentős része (a 15 és 29 év közöttieknek közel a fele), hogy Kádár János korszakában jobb volt az élet. Mindemellett sokan vélekednek úgy, hogy az időszak nem is volt igazi diktatúra és a „legvidámabb barakk” elnevezés – ahogyan akkor jellemezték még külföldről is az ország akkori állapotát – lehet közelebb az igazsághoz. Majtényi munkájából azonban kiderül, hogy a Kádár-kor korántsem volt ennyire tökéletes és élhető mindenki számára. Megjelennek a kor tipikus szereplői: a magángazdálkodó, a költő, a „fészekrakó” pár, az állami gondozásból kikerült munkás, a vidéki cigány fiatalember, aki elmegy a fővárosba szerencsét próbálni, a lottónyertes, a tanyán felnőtt tanárember, és még lehetne sorolni. Az egyén életútján keresztül nyerhetünk betekintést a korszakba, és úgy tűnik, megelevenednek előttünk a Szomszédok című teleregény képkockái. A sorozattal ellentétben itt hús-vér emberek a szereplők, és nem fiktív karakterek: egy-egy ember problémájának bemutatásán keresztül pedig betekintést kapunk a rendszer működésébe.

Jelenet a teleregényből. Kép forrása: nullker.hu

A kötet egyik legérdekesebb története véleményem szerint Gyűrűfűé, az „elnéptelenedett, kiürült falué”, ahova nem jutottak el a „szocializmus vívmányai”. Nem építették ki az aszfaltozott utat, eldugott, megközelíthetetlen szeglete maradt Baranyának, lakossága elöregedett, elköltöztek a dolgozni vágyók, és egyik napról a másikra – hivatalosan 1974-re – eltűnt a 600 éves falu. Az okok különfélék lehettek: az iskola bezárása, a posta bezárása, a szándékosan elmaradt fejlesztések, az elöregedés. Mindenesetre a források fényében a szerző érzékletes képet ad a település történetéről, eltűnéséről, amire a korabeli sajtó is élénken reagált.

Mik is pontosan a „szocializmus vívmányai”? A frizsider, a televízió, a mosógép, az autó, a viszonylagos kényelem? A kötetben megjelennek különféle vélemények a korszakból, melyek hol bírálják, hol méltatják az akkori ember életét. Túl nagy a kényelem? Individualizmus dívik? Mi lesz a közösséggel? Ez lenne az út a kommunizmus megvalósulása felé? Túlzott kispolgáriasodás? Bizony, a korszakban sem tudták pontosan meghatározni, hogy pontosan milyen eszközökkel tudná elérni a társadalom az áhított teljes egyenlőséget. Végül az a válasz születik meg a feltett kérdésekre, hogy ami általánossá válik, az már nem lesz többé a kispolgáriasodás metaforája.

A munkás-paraszt szövetség szobra Budapesten. Alkotó: id. Fekete Géza. Felállításának éve: 1956. Kép forrása: Geocaching.com

A Kádár-korszak társadalma elvileg a két nagyobb csoportból állt: munkás és paraszt. Emellett jelent meg lehetőleg egy új, rendszerhű értelmiségi réteg kinevelése a két társadalmi osztály szülötteiből. Ebben a rendszerben mindenki megtalálja a helyét. A munkához való jog biztosítva van, sőt kötelező a munka, mert a Kádár-kor Magyarországában teljes a foglalkoztatottság, ezért futja az embereknek a viszonylagos jólétük és biztonságuk megteremtésére. Vagy mégsem? Felmerülhet a kérdés, hogy van-e szegénység az országban, beszélhetünk-e leszakadt, leszakadó rétegekről? A hivatalos válasz természetesen az, hogy nincs. Ha van is, mellyel a kezdetben kapitalista „tudománynak” tartott szociológia foglalkozik, csakis, mint a cigányság, cigánykérdés kontextusában jelenhet meg. Valójában ki is számít cigánynak? Az, akit a környezete annak tart. Általában vidéken vagy külvárosi részeken, telepeken élő szegények, tehát egyfajta életformával azonosítják a cigányságot, és ezzel a kor elintézettnek is látta a szegénység kérdését. Az igazság az – ahogy a kötetből is kiderül –, hogy a szegénység és a cigányság közé egyenlőségjelet tenni korántsem szerencsés, hiszen a korszakban nem csupán a cigányságban, de a többségi társadalomban is jelentős volt a szegények, illetve az alacsony keresetűek száma. Maga a szegénység fogalma is eléggé elnagyoltan lett meghatározva a korszakban: szegény az, aki nem úgy él mint a többiek. A könyvben egy ilyenfajta kettősség rajzolódik ki a korszakról: egyeseknek bejött a számításuk, másoknak viszont nem. Utóbbiakról pedig nem kell tudomást venni, illetve egyfajta félrenézés figyelhető meg a korszakban.

A „létező szocializmus” korában még nem titkolóztak a lottónyertesek személyének kilétéről, és a szerencsejáték Magyarországon szinte hagyománynak számított. Ahogy a munkából kiderül hetente 6 millió szelvényt adtak fel, vagyis tulajdonképp minden család lottólázban égett országszerte. 1971-ben egy Földi János nevű pincér közel 2 millió forintot nyert, ami gyakorlatilag az ország egyik leggazdagabb emberévé tette. Levelek százait kapta a szerencsés nyertes ezek után különféle emberektől, melyeknek egy része gratuláció, nagy része viszont kérés, sőt néha könyörgés volt. Mindenféle indokkal pénzt kértek tőle, ki kabátra, cipőre, ki a férje sírkövét szerette volna megcsináltatni, volt a ki adósságrendezésre, és még lehetne sorolni. Ezek a levelek fennmaradtak, és tanulságos forrásként szolgáltak a korszak társadalmáról. A szerző szerint ezek a levelek képet adnak a korszak szociális állapotáról, vagyis hogy korántsem éltek olyan jólétben sokak, mivel kéréseikkel, panaszaikkal nem az illetékes szerveket, hanem egy lottónyertest kerestek fel. Például lakásvásárlás, nyugdíjkérdés, adósságrendezés, és még lehetne sorolni, milyen hivatalosnak tűnő problémákkal bombázták a „milliomos pincért”. Ez is lehet egy magyarázata a levelek tartalmának, de véleményem szerint lehet ez az emberi ravaszság egyik formája is, mely sajnálatot, együttérzést keltve próbál meg pénzt kicsikarni a szerencsés lottónyertesből.

A kötet szerzője foglalkozik többek között még olyan, a korszakban égető kérdésekkel is, mint például a „kicsi vagy kocsi” vita, a gyermekvállalás változásai, annak okai. Megjelenik Schiffer Pál dokumentarista filmjének főszereplője, Cséplő Gyuri alakja is, aki mondhatjuk, hogy a korszak eltitkolt társadalmi rétegének, a mélyszegényeknek egy jelképe. A kötet utolsó fejezeteiben választ kapunk a könyv címére, mely a Burzsoá nyugdíjasok nevű punkzenekar egyik dalszövegének kezdő sora, és arra a nosztalgiára utal, hogy a rendszerváltással együtt ez a korszak is már a múlt, és az infláció, a nosztalgia és az egyfajta „régen minden jobb volt” mentalitás sokszor pozitívabban tünteti fel azt a 32 évet, amíg Kádár János volt az első titkár Magyarországon.

Kép forrása: Index.hu

Majtényi György olvasmányos, elbeszélő stílusban megírt esszékötete, véleményem szerint a laikus olvasóközönség számára is élvezhető, mindamellett kimerítő kutatómunka eredménye. A szerző a kötetben törekszik az objektív ábrázolásmódra, mely az esetek többségében sikerül is. Ugyanakkor egyes részek kissé elmélkedő, magas ívű gondolatmeneteket tartalmaznak, melyek ennyire részletes kifejtése nem teljesen indokolt a formátumra tekintettel. A szerző törekedett a korszak minden fontos kérdését górcső alá venni, amely néhány helyen viszont azt eredményezte, hogy bizonyos fontosabb részletkérdéseket nem sikerült teljes egészében kibontania. Véleményem szerint azonban Majtényi György munkája kiváló összefoglaló munka, mely egészében jegyzetek és a források felhasználásával hiteles képet tud adni a Kádár-kor társadalmáról.

Dergez Ildikó

A kötet adatai: Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos. A Kádár-kor társadalma. Budapest, 2018.

Ezt olvastad?

A Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportja által szervezett Viták a történettudományban című beszélgetéssorozat május 30-i második alkalmának központi témája a