#NotYetHistory – A délszláv háború emlékezete és oktatása Magyarországon

#NotYetHistory – ez a hashtag volt hivatott népszerűsíteni az EUROCLIO 2017-es projektjét, melyhez az ISHA Budapest a Történelemtanárok Egylete támogatásával csatlakozott egy konferencia szervezésével. A konferencia 2017. december 15-én került megrendezésre az ELTE BTK Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtárában.

Az EUROCLIO (European Association of History Educators) az Európai Bizottság „A polgárok Európája” programjának támogatásával indította el a „Learning a History that is ’not yet History’” projektet, mely a kilencvenes évek délszláv háborúinak emlékezetét járja körül. A volt Jugoszlávia tagállamaira, valamint a többi európai országra is kiterjedő projekt célja, hogy történelemoktatók és történészhallgatók bevonásával kísérelje meg feltérképezni a délszláv háborúk megjeleníthetőségét a köz- és felsőoktatásban. A kezdeményezés az oktatásban viszonylag ritkán tárgyalt témák (a huszadik század nemzeti-etnikai színezetű konfliktusai, menekültügy, kisebbségi lét) tárgyalásával kíván hozzájárulni a nemzeti és helyi diskurzusok párbeszédén keresztül a múlt jobb megismeréséhez és a régió társadalmainak megbékéléséhez.

A közelmúlt eseményeinek feldolgozása, a tudományos élet nyitása a szélesebb közönség felé nem áll távol az ISHA (International Students of History Association) tagságától sem. A nemzetközi szervezet 10 szekciója kapott lehetőséget, hogy részt vegyen a kezdeményezésben, ezen belül a budapesti szekció egy konferencia szervezésével járult hozzá a projekt sikeréhez. A rendezvény fő problémafelvetése a délszláv háborúk emlékezetének töredezettsége és annak oktathatósága volt. Előadóik segítségével vizsgálni kívánták, hogy milyen csomópontok mentén sűrűsödnek a háborút elszenvedő közösségek emlékei, milyen idő- és hangsúlybeli változások figyelhetők meg, létrejöhet-e egységes narratíva, vagy egymás mellett párhuzamosan működő diskurzusok jellemzőek, és mi szükséges ahhoz, hogy a kérdéskör oktathatóvá váljon.

Az esemény 2017. december 15-én került megrendezésre, ahol Borsodi Csaba, az ELTE BTK dékánjának megnyitó szavai után az ISHA budapesti szekciójának vezetője, Lakatos Sára köszöntötte a résztvevőket, röviden összefoglalva a szervezet működését és tudományos munkáját, eseményeit. Tömöry Miklós, a budapesti program főkoordinátora vette át a szót, aki ismertette a résztvevőkkel a „Learning a History that is ’not yet History’” projektet, valamint beszélt a budapesti program megalkotóinak célkitűzéseiről is.

Az első szekció a Balkán-képek, kultúra, identitás témáit érintette Takács Ádám moderálásával. A négy előadó közül először Dupcsik Csaba, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa A Balkán képe – Magyarországról nézve című előadásában történelmi korszakokat átívelve és különböző nézőpontokat ütköztetve mutatta be, milyen szerepet játszott Magyarország önmeghatározásában a Balkán. A probléma megközelítéséhez egy olyan mátrixot vett alapul, melynek két tengelye közül az x a normativitás irányát jelöli az önfényezéstől az önkritikáig, míg az y a relevanciát mutatja. Az elemzés során arra a megállapításra jutott, hogy ugyan az 1918 előtti Balkán–kép alkalmas volt Magyarországon az önfényező funkció betöltésére, az I. világháború után az ország áldozat szerepébe nem illeszkedett az önkritikai funkció, maga a Balkán fogalma is háttérbe szorult. Kovács Csaba, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának munkatársa balkáni példákon keresztül azt a kérdést járta körül, hogy a konfliktus milyen identitásképző funkcióval bír, legyen szó az egyes országok államformáját érintő változásokról, mint Jugoszlávia létrejötte, a vajdasági magyarok helyzetéről vagy háborús konfliktusokról. A kollektív emlékezetben a mély ellentétek miatt sokszor nem történt meg a múltfeldolgozás, így a közös narratíva helyett továbbra is az egyes elbeszélésmódok, “mítoszok” uralkodnak, más-más csoportok identitásába beépülve.

A Balkán-képek, kultúra, identitás szekció résztvevői (Fotó: Kökényessy Zsófia)

Ezt követően Losoncz Alpár, az Újvidéki Egyetem Műszaki Kar Társadalomtudományi Tanszékének egyetemi tanára Jugoszlávia és a vajdasági magyarok: egy nemzetfeletti azonosság ígérete és veresége címmel tartott előadást. A délszláv háborúk résztvevőjeként és tanújaként kérdezett rá olyan kevésbé vizsgált helyzetekre, mint például miként működtek a vegyes házasságok, milyen volt határmenti vajdasági magyarként szocializálódni, és lehetséges-e metanacionális identitást megvalósítani a XX. században, a Balkánon.

Losoncz Márk filozófus, a Belgrádi Egyetem Filozófia és Társadalomelméleti Intézetének munkatársa a szekció utolsó előadásában két kutatásra támaszkodva mutatott rá, hogy “Mennyire vajdaságiak a vajdasági magyarok?”. A 19. században még nem találtunk volna magyart, aki vajdaságiként azonosította volna magát, s még a 20. században is Magyarország integritásának megsértését jelentette a területi elkülönülés. A jugoszláviai identitás elvesztésével és más politikai változásokkal együtt azonban egyre inkább előtérbe került Vajdaság autonómiájának lehetősége.

A szekcióhoz érkező kérdések kitértek eseménytörténeti pontosításokra, a másságkép különböző nézőpontjaira, a lokálpatrionizmus és túlélési stratégiák szerepére, illetve elemzésre került, mennyiben hasznos, ha egy kisebbség többféle többséggel találja szemben magát.

A délutáni szekció A menekültválság emlékezetével foglalkozott, az elhangzott két előadást és a hozzájuk kapcsolódó kérdéseket Lukács B. György moderálta.

A menekültválság emlékezete szekció résztvevői (Fotó: Tóth Noémi Dalma)

Gyurok János, a Pécsi Tudományegyetem Szociológiai Tanszékének adjunktusa az 1995-ös srebrenicai mészárlásról szóló előadásában azt a gondolatébresztő kérdést tette fel, hogy “Valóban meghalt az Isten?” Miképp következhetett be a népirtás, hogyan feszültek egymásnak nemzetek, entitások, vallások? A Balkánon zajló változások és a világ nagyhatalmainak tisztán nem látása végül együttesen vezetett a tragikus végkifejlethez.

Tóth Pál Péter, a Központi Statisztikai Hivatal kutatója Emlék és emlékezés című előadásában a nem létező migrációs folyamatokat, az elfojtott emlékeket, azok társadalmi tudatformáló hatását vette számba. Kiemelte, hogy a délszláv válság emlékezetét nem lehet leszűkíteni pusztán az 1991és 2001 között dúló harcokra. A konfliktus összetettségét bemutatva az oktatásban hivatalosan megismerhető eseményeken túl a mindennapok történéseit, a korszak sajátosságait is számba vette, személyes példákon keresztül is illusztrálva a folyamatokat.

A konferencia résztvevői, Kovács Csaba hozzászólása (Fotó: Tóth Noémi Dalma)

A konferencia zárószekciójaként egy kerekasztal-beszélgetésre hívták meg a szervezők a délszláv válság oktathatóságával foglalkozó tanárokat, kutatókat. Az Oktatási kerekasztalt Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke moderálta, a beszélgetésben részt vett Vódli Zsolt, a Történelemtanárok Egyletének tagja, középiskolai történelemtanár, Kovács Mónika, az ELTE PPK egyetemi docense, valamint Hornyák Árpád, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.

Az Oktatási kerekasztal résztvevői (Fotó: Tóth Noémi Dalma)

Miklósi László először a délszláv válsággal kapcsolatos személyes emlékek előhívására kérte fel a résztvevőket, véleménye szerint ugyanis a tanításnál sem mellőzhető a tanár személyes viszonyulása az adott kérdéshez. A délszláv konfliktussal kapcsolatban a résztvevők rávilágítottak, hogy az oktathatóság vizsgálatát eleve azzal kell kezdeni, hogy szóba kerül-e a délszláv válság a közoktatásban. Az általános és középszintű oktatási tantervek tartalmazzák a konfliktussal kapcsolatos tananyagot, elméletileg minden diáknak találkoznia kellene a kérdéssel. Ugyanakkor a jelenlegi rendszerben alig jut idő a kérdés mélyebb megismerésére, mutatott rá Vódli Zsolt és Miklósi László. A felsőoktatási helyzetről Hornyák Árpádot kérdezte a moderátor, aki elmondta, hogy egyetemi szinten már sokkal nagyobb fokú szabadságot élveznek az oktatók a tanrend összeállításában, ugyanakkor ennek megvalósulása egyéni preferenciák kérdése.

A továbbiakban a résztvevők kitértek annak megvitatására is, hogy az eltérő tanórákon milyen megközelítésmódokkal lehetne tárgyalni a délszláv háborúkat, túlmutatva a történelemkönyvek által összegzett tényanyagon túl. Kovács Mónika kiemelt egy fontos szempontot, melyet érdemes figyelembe venni a téma oktatásakor: az esemény még mindig a közelmúlt részét képezi, sokan megélték és személyes emlékük van róla. Felvetette, hogy célravezető lenne beemelni a Social Studies szempontjai alapján történő tárgyalást is, például olyan kérdésekkel, mint miért törhet ki egy háború, milyen nemzetiségi konfliktusok létezhetnek, vagy megelőzhető-e a népirtás. A továbbiakban hangsúlyozták a témakör szerves kapcsolódását az etikai kérdésekhez, emberi jogokhoz, vagy akár a kortárs irodalomhoz, művészetekhez.

A közönség is aktívan bekapcsolódott a kerekasztal további részébe, több összetett és messzire mutató kérdés érkezett a résztvevők felé. A kerekasztal végén Kovács Mónika kiemelte, hogy a száraz eseménytörténeti leírásra való törekvésen túl a téma komplexebb megragadását segíthetné, ha a jövőben olyan megközelítések is helyet kapnának, mint, hogy hogyan jöhetett létre és történhetett mega délszláv konfliktus, a népirtás, hogyan és miért születhettek azok a reakciók, amelyek ismeretesek, milyen az esemény emlékezetének feldolgozása.

A rendezvény fő kérdése tehát az volt, hogy egymástól elszigetelt, egyéni emlékezetek hogyan válhatnak a kollektív emlékezet részévé, szükség van-e erre a folyamatra ahhoz, hogy ez a Magyarországot is érintő konfliktus beemelhető legyen a történeti diskurzusba és az oktatásba. A program résztvevői többféle aspektusból tárgyalták a kérdéseket, más-más nézőpontokat tartva szem előtt. Az esemény zárásaként Tömöry Miklós összefoglalta a nap eredményeit és a projekt lebonyolításának kihívásait. Az előadókkal egyetértésben örömmel állapította meg, hogy szép számmal érkeztek érdeklődők a konferenciára, valamint, hogy a nap folyamán többször felmerült az igény a téma megvitatására további tudományos programok keretében.

Tömöry Miklós záróbeszéde (Fotó: Tóth Noémi Dalma)

A konferencián elhangzottak közel sem adtak (nem is adhattak) választ a szervezők által feltett minden kérdésre, de utat nyitottak a közös gondolkodás felé, hogy tragédiáinkat együtt feldolgozva tudjunk megemlékezni azokról, elindulhasson a délszláv válsággal kapcsolatos kánonok kialakulása, és a közelmúlt szerves egységét képezhesse későbbi történelemoktatásunknak.

Csicsics Anna – Kökényessy Zsófia

Ezt olvastad?

A Bibliotheca Hungaro-Polonica – Magyar-lengyel Könyvtár 2018-ban, Lengyelország függetlenedésének századik évfordulóján azzal a céllal jött létre, hogy a huszadik század
Támogasson minket