„…olyan császárné lesz, amilyet még nem látott a világ…” A Sissi-trilógia első része történészszemmel

Az Ernst Marischka által rendezett első Sissi-film a szovjet csapatok kivonulását követően az országimázs-építés egyik specifikus eszközeként jelenhetett meg 1955-ben, míg a trilógia második részének az ’56-os magyarországi események adhattak kiemelt aktualitást, a záró képsorokban felcsendülő magyar himnusz hangjaival. Bár populáris, szórakoztató produkcióról van szó, ennek ellenére – vagy talán épp ennek következtében – széles tömegek képét formálta Erzsébetről, s egyúttal a XX. század második felében kibontakozó modern kultusz fő katalizátora lett.

A mai magyar közgondolkodás Erzsébetről alkotott képe a magyarországi kultusz hagyományán alapul, ám a Romy Schneider főszereplésével készült filmtrilógia is erőteljesen formálta azt. Ezt főként osztrák szerzők elsődlegesen az osztrák kultikus megközelítést képviselő, változó színvonalú munkái egészítették ki.

A trilógia történeti hűsége több szempontból is vitatható. Ennek hátterében egyrészt Ernst és Hubert Marischka „Sissy” című, 1932-ben nagy sikerrel bemutatott operettjének szövegkönyve áll, melynek előzménye Ernst Décsey és Gustav Holm Erzsébet eljegyzésének történetét bemutató, „Sissys Brautfahrt” című komédiája volt. Az operett megfilmesítésének jogait a Columbia Pictures vásárolta meg, és 1936-ban Josef von Sternberg forgatott belőle filmet „The King Steps Out” címmel. Az ötvenes évek elején, a korábbi diadalmas fogadtatás megismétlésében bízva, Ernst Marischka a téma zene nélküli megfilmesítését határozta el. A jogi bonyodalmak elkerülése érdekében a forgatókönyv elsősorban nem saját korábbi operettje, hanem Marie Blank-Eismann „Sissi” című regénye nyomán készült. Emellett feltehetően ismert lehetett Marischka számára az 1934-ben megjelent Corti-féle Erzsébet életrajz is, melynek kutatási eredményei a film némely apróbb mozzanatában is megnyilvánulnak. Ennek jellegzetes példája lehet Erzsébetnek az eljegyzését megelőző, augusztus 17-i bálon viselt rózsás ruhája, hajában gyémántnyíllal, ami megfelel a valóságnak.

A főszereplő kiválasztásakor szintén a szélesebb nézői rétegek megnyerését tarthatták szem előtt. Felvállaltan közönségfilmet terveztek, és az 1954-ben nagy sikerrel vetített Viktória királynő uralkodásának kezdeteit bemutató komédia, az Egy királynő leánykora című filmben is címszerepet játszó, 16 éves Romy Schneidert kérték fel az osztrák császárné alakjának megformálására. Ez végül mindkettőjüket – Erzsébetet és Schneidert is – világhírűvé tette. A fiatal, pályakezdő színésznő fizikai adottságait tekintve egyáltalán nem tűnt ideálisnak a szerepre, s a megformálásában életre kelt császárné alakja sok esetben a valóságtól eltérő képalkotásra készteti a közönséget. Erzsébetet világosbarnának, világos szeműnek, alacsonynak vélik, noha a valóságban az uralkodóné külső megjelenésében – sötét gesztenyebarna hajával, barna szemével, magas, nyúlánk, ám mellbőségét tekintve nőiesebb alkatával – egészen más szépségideált testesített meg, mint Romy Schneider. Ugyancsak alkotói döntés eredménye, hogy a Ferenc Józsefet alakító Karlheinz Böhm a teljes trilógiában borotvált arccal jelenik meg, noha az uralkodó az eljegyzés idején már viselt bajuszt, még ha nem is a később szinte védjegyévé váló „császárszakállt”.

A Sissi film nyitójelenetei az eljegyzést megelőző napokban, 1853. augusztusában játszódnak. Feltehetően dramaturgiai okokból nem a tényleges időpontban, hanem ennél később, egy beszélgetés során utalnak az uralkodó elleni merényletre, amely a valóságban a filmben jelzetteknél mintegy fél évvel korábban, 1853. február 18-án történt. Erzsébet osztrák kultuszában a film nyomán meghatározó elem állatszeretete, illetve a sportokban való jártassága, amely itt elsősorban a napi rendszeres lovaglás formájában kerül bemutatásra. A felvezető epizódok után, amelyek kissé „polgárias”, már-már falusias környezetben, bajor népviseletben ábrázolják Erzsébetet és családtagjait, az uralkodó születésnapi ünnepségére szóló meghívó kézbesítésével veszi kezdetét a tényleges cselekmény. A bevezető jelenetekben a szabálykövetés elutasítása is megmutatkozik, noha nem a valóságnak megfeleltethető módon, hanem az evőeszköz-használat mellőzésével, vagy a nem megfelelő öltözetben való étkezés ábrázolásával.

A Habsburg-család araválasztást tekintve szintén előzmények nélküli az uralkodó és anyja beszélgetése a külpolitikai következmények érintőleges vázolásával. Megfelel a történeti hűségnek Zsófia főhercegnének a házasságkötés létrejöttében játszott szerepe. Azonban ellentétben a filmben említett okokkal – a korábbi kudarcot vallott tájékozódások után – valójában a tervezett németországi egyesítés támogatása, a szükséges hegemónia biztosítása és a Wittelsbach-házzal való korábban is szoros családi kapcsolatok újbóli megerősítése céljából döntenek Zsófia húga, Ludovika hercegnő eladósorban lévő lánya, Helene (Ilona) mellett.

Erzsébet ischli meghívása mögött egyfelől a filmben is bemutatott szándékok álltak, azaz, hogy elkerüljék a leendő házastársak ismerkedésének túlságosan nyilvánvaló voltát, másfelől az utazást Erzsébet családja ideálisnak vélte arra is, hogy az a hercegnőt a nem sokkal korábban ért szerelmi bánatát követő depresszióból is valamelyest kimozdítsa. További motivációjuk lehetett az az elképzelés is, hogy az uralkodó öccse, Károly Lajos és Erzsébet között korábban, az 1848-as innsbrucki találkozás során kibontakozó gyerekszerelem az újbóli találkozással esetleg egy újabb, a császári családdal kötendő frigyhez vezethet.

Az inkognitóban, egyedül sétáló Erzsébet és a Bécsből egyetlen nyitott hintóban, szárnysegédje kíséretében Ischlbe kocsizó Ferenc József váratlan – szülői szándékoktól független – találkozása a forgatókönyvíró képzeletének szüleménye, amely számos, már a korszakban is ismert (nép)mesei motívumra vezethető vissza. Másrészt teljesen megfeleltethető a népszínműi sémáknak is, amely a Heimatfilm műfajának legfőbb előzményét jelentette. Az uralkodó a gardedám nélkül sétáló (pontosabban horgászó) unokatestvérét szolgálónak véli. Fesztelen beszélgetésükre egyébiránt a korabeli társasági normák szerint nem nyílhatott volna lehetőségük, még ha a jelenet a film dramaturgiai koncepciójába kiválóan illeszkedik, s mintegy kulcsjelenetté vált az császárt „fogó”, minden tekintetben szabálytalan hercegnő alakjával. (Egyébként nincs tudomásunk arról, hogy Erzsébet szeretett volna horgászni.) A délutánra megbeszélt következő – erdei, titkos – találkozásuk is minden valóságalapot nélkülöző, még ha a forgatókönyv szerint ez Erzsébet újabb, környezete számára később sem ismert szökésének eredménye. Társadalmi helyzetéből következően természetszerűen nem fogadhatta volna el fiatalemberek invitálását, megfelelő kíséret nélkül pedig egyáltalán nem mozoghatott. Ez az uralkodó esetében is így volt – ez alól valamelyest csak a császár által kedvelt vadászatok képeztek kivételt.

Bizonyos mozzanataiban a történeti hűségnek is megfelel a következő jelenet, Ferenc József és Ilona találkozása, hiszen a korabeli forrásokból ismert, mennyire merev, szertartásos hangulat, valamint az érintettek (érthető) zavara jellemezte a családi körben – augusztus 16-án – lezajlott, bemutatkozó teázást. A valóságban Erzsébet is részt vett a fogadtatáson, s mivel a poggyászaikat szállító batárok nem érkeztek meg időben Ischlbe, kénytelenek voltak útiruhában megjelenni az uralkodó előtt. A szemtanúk szerint Ferenc József ekkor figyelt fel a számára kiszemelt menyasszony helyett – korábban gyermekként is ismert – unokahúgára.

Szintén fiktív elemek jelennek meg az eljegyzést megelőző, az uralkodói születésnap előestéjén rendezett fogadás/bál egyes jeleneteiben is, ahol az uralkodó – a film dramaturgiai szándékainak, az operettek történetvezetésének, illetve komédiák kulcsjeleneteinek megfelelő sémák alapján – rájön tévedésére, és „Lisy von Possenhofenben” rég látott unokatestvérét ismeri fel. A bálon történtek filmbéli bemutatása bizonyos mozzanataiban viszont szakirodalmi tájékozottságot feltételez. Ilyen Erzsébet megjelenése, zavara, valamint az uralkodó váratlan, a korábban tervezetteket jelentős mértékben átszervező döntése is. A császár, a táncrendben rögzítettek önkényes megváltoztatásával, a cotillont kiszemelt menyasszonya helyett Erzsébettel táncolja, s ezt követően az összes táncosának előkészített csokrot neki adja át. Zsófia főhercegné tiltakozása – az események sűrítésével – szintén a báli jelenetben válik hangsúlyossá, miután fia döntéséről értesül. Erzsébet a filmkészítők szerint ellenkezik a neki szánt császárnéi szerep ellen. A valóságban nem zajlott le ez a későbbi feszültségeket előrevetítő szalonbéli beszélgetésük, ahol a díszletet vizsgálva felfigyelhetünk egy, a terem bevilágítását szolgáló lámpa elrejtéseként elhelyezett állólámpára is.

A kész tények elé állított mennyasszony bemutatása némiképp tükrözi a valós helyzetet, Erzsébet döntési korlátait is jelezve. És noha az uralkodó anyja Erzsébet nevelőnője bevonásával érdeklődött Erzsébet érzelmei felől, helyzete valójában nem tette lehetővé az uralkodó házassági ajánlatának visszautasítását.

A jegyességet bemutató jelenetek Erzsébet nővérének okozott fájdalmát jelenítik meg, egészen Ilona Potsdamból való visszatéréséig, ahonnan a forgatókönyvírók szerint későbbi férje, Maximilian Thurn und Taxis herceg kíséri haza, aki egyúttal bemutatkozó látogatást(!) tesz a hercegi párnál – a jelenet számos mozzanatában abszurd. Az 1932-es operettben Ilona már a Ferenc Józseffel tervezett eljegyzés előtt Thurn und Taxis hercegbe szerelmes, és Sissy eljegyzésével elhárul az akadály a pár boldogsága útjából. Ilona leendő férjével a valóságban később, családi közvetítéssel ismerkedett meg, s 1858. augusztus 24-én kötött házasságot. Erzsébet a filmben nővére boldogságának megtalálásával nyer nyugalmat s válik boldog menyasszonnyá. A valóság ettől egészen eltérő, noha valóban kellemetlen helyzetet teremtett az uralkodó döntése, amikor eltért anyja eredeti szándékaitól. Erzsébet az uralkodónéi szerepre minden tekintetben felkészületlen volt, a hozomány kampányszerűen készült el. Ez amúgy uralkodónéi felkészítését is jellemezte, ami a filmben csupán a házasságkötését követően jelenik meg. A későbbi anyós-meny ellentét már ekkor, a várakozás idején is előrevetül. A források ismeretében szintén megfelel a történeti hűségnek, hogy Zsófia jellemzően Bécsből instruálja fia menyasszonyának császárnévá „formálását”, s ennek során Erzsébetet számos konfliktus és valós félelem kíséri, ahogy fokozatosan megismeri a rá váró (nem kívánt) terheket. A trilógia első része az Ágostonrendiek templomában 1854. április 24-én zajlott házasságkötés jelenetével zárul.

Borovi Dániel – Vér Eszter Virág

Ezt olvastad?

2023. december 7-én került sor az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen (EKKE) működő parlamentarizmustörténeti (NKFIH OTKA K 134378) kutatócsoport konferenciájára a
Támogasson minket