Ormos Mária emlékére

2019. december 8-án, életének 90. évében elhunyt Ormos Mária történész, akadémikus, a Pécsi Tudományegyetem rektor emeritája és professzor emeritája. Portálunk nevében Hamerli Petra búcsúzik tőle.

Ormos Mária 1930-ban született Debrecenben, itt végezte gimnáziumi tanulmányait és szerzett magyar–történelem szakos diplomát. 1952-ben előbb szülővárosában, később Szegeden volt tanársegéd, majd hosszabb kényszerű kitérő után 1963-ban az MTA Történettudományi Intézetében folytatta pályáját, ahol több mint húsz éven át dolgozott. 1984-ben a Pécsi Tudományegyetem főállású oktatója és rektora lett. Neki köszönhető, hogy az egyetemen megalakult a Bölcsészettudományi Kar és az Interdiszciplináris Doktori Iskola, amelynek „Európa és a magyarság a 18–20. században” programját egészen a közelmúltig vezette. A történelem oktatását illetően azt vallotta, hogy a magyar történelem eseményei a világtörténettel összefüggésben érthetők meg igazán. Ezt az elvet alkalmazta több száz tanulmányában és több tucatnyi monográfiájában is, amelyek közül a legismertebbek az 1983-ban napvilágot látott Padovától Trianonig, valamint az Adolf Hitler (1993, 2018) és Benito Mussolini (1987, 2000, 2019) életét bemutató biográfiák. Egyik személyes kedvencének a Merénylet Marseille-ben (1968, 1984) című munkáját tartotta, amelyet megjelenésekor krimiként vásároltak meg az olvasók. 2017-ben Remények és csalódások címmel memoárt is írt, amelyben a rá jellemző őszinteséggel mutatja be életének alakulását. Ormos Mária 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd 1993-ban rendes tagja lett. Munkásságát számos kitüntetéssel, többek között Széchenyi-díjjal (1995) jutalmazták, és tevékenysége külföldön is ismert és elismert. Mindezek mellett szerény és közvetlen ember maradt.

Ormos Mária nemcsak a tudományos eredmények terén jeleskedett, hanem kiemelkedő tanáregyéniség is volt. Logikusan felépített előadásait mindig több százan látogatták. Az órákon végig fenntartotta a hallgatók figyelmét, amihez széles körű tájékozottsága és remek előadókészsége mellett hozzájárult az is, hogy gondolkodásra késztette a diákjait, teret adva nekik arra, hogy az elhangzott témákkal kapcsolatban megfogalmazzák véleményüket. Emellett őszinteséggel, segítőkészséggel fordult tanítványai felé, aminek köszönhetően mindmáig jelentős hatással van a hallgatókra. Olyan tanár volt, akinek ajtaja mindig nyitva állt előttünk, akihez bármilyen kérdéssel fordulhattunk, és akitől sokat tanulhattunk nemcsak a történelemről, hanem az élet dolgairól is. Értékes szakmai tanácsai mellett biztató szavakat is kaptunk tőle. Tekintélyét és az iránta érzett tiszteletet nem szigorral vívta ki, hanem azzal, hogy partnerként kezelte a diákokat, és mindenben segítette őket. Észrevételei iránymutatóak voltak, és soha nem fukarkodott a dicsérettel sem. Iskolateremtő volt, aki kutatók, oktatók tucatjait indította el a pályán, amiért mindannyian hálásak lehetünk. Sokan szerettük.

A Tanárnő nyugdíjazása után sem hagyott fel a munkával, az utolsó időkben is számos könyvet írt, és nem hagyta magukra a hallgatóit sem. Néhány éve azt mondta nekem: „Maga az utolsó tanítványom”. Sajnos igaza lett. Hiányozni fog.

Hamerli Petra

Ezt olvastad?

Egy régi polgár a népi demokráciában – Az Apám néhány boldog éve című film

Simó Sándor filmrendező (1934–2001) saját novellájából forgatta az Apám néhány boldog éve című filmjét, amelyben emléket állít egy korszaknak, az

X