Öröklés vagy választás? Az I. (Habsburg) Miksa főherceg koronázásához vezető út (1561–1563)

1563. szeptember 8-án a magyar rendek díszes külsőségek között gyűltek össze Pozsonyban, hogy I. Ferdinánd akaratának megfelelően magyar királlyá koronázzák fiát, Miksa főherceget. A koronázás több szempontból is egyedi volt, de ami igazán különlegessé tette, az, hogy 1526 és 1687 között Miksa volt az egyetlen Habsburg-uralkodó, akit megkoronázása előtt a magyar rendek nem választottak meg uralkodónak. A koronázás egy bonyolult, kétéves tárgyalássorozat eredményeként valósult meg, amelynek állomásaiba most az olvasó is betekintést nyerhet.

Az 1563-as országgyűlés (Forrás: mmi.elte.hu)

A mohácsi csatában örökös nélküli hunyt el az ifjú uralkodó, II. (Jagelló) Lajos (1516–1526). Ez utat nyitott sógora, I. (Habsburg) Ferdinánd (1526–1564) előtt, hogy a Magyar Korona országainak megszerzésével a Habsburgok évszázados álmát valóra váltsa. A magyar rendek egy része ugyanis 1526. december 16-án Pozsonyban szabad akaratából királlyá választotta a Habsburg főherceget, majd 1527. november 3-án Podmaniczky Frigyes nyitrai püspök a fejére helyezte Székesfehérvárott a Szent Koronát.

A Habsburg-dinasztiából először Albert (1437–1439), majd fia, V. László (1440–1457) ült a magyar trónon. Utóbbi halála után a Habsburgok trónigényét Albert másod-unokatestvére, III. Frigyes német-római császár (1452–1493) vitte tovább. Az 1463-ban megkötött bécsújhelyi béke rögzítette, hogy Frigyes vagy fia örökölheti a magyar trónt, ha I. (Hunyadi) Mátyásnak (1458–1490) nem születne örököse. I. Mátyás halála után III. Frigyes fia, Miksa főherceg sikertelenül próbálta érvényesíteni jogait, ugyanis a magyar rendek II. Lajos apját, II. Ulászlót (1490-1516) választották meg uralkodónak. A harcnak az 1491 novemberében megkötött pozsonyi béke vetett véget, amelyben úgy rendelkeztek, hogy ha II. Ulászlónak nem lennének törvényes örökösei, akkor a magyar koronát a Habsburgok örökölhetik.

Orlai Petrich Soma: A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének megtalálása (Forrás: Index)

1504-ben agyvérzés érte II. Ulászlót, akinek csak egyetlen leánya volt, Anna, így a magyar nemesség a Habsburgok trónra kerülését megakadályozandó az 1505-ös rákosi végzésben kimondta, hogy az uralkodócsalád kihalása után csakis magyar származású királyt választanak. Ez a kikötés az ország legnagyobb mágnásának, Szapolyai Jánosnak kedvezett. A rákosi végzés ellenére 1506 márciusában II. Ulászló szerződést kötött Miksával, hogy annak unokája, Ferdinánd veheti majd feleségül Annát. 1514-ben II. Ulászló ismét súlyosan megbetegedett, halála esetén fia, az 1506-ban született Lajos herceg valószínűleg Szapolyai befolyása alá került volna, így 1515. július 22-én II. Ulászló és I. Miksa császár újabb dinasztikus szerződést kötött. Ennek értelmében Ferdinánd Annát, míg Lajos Ferdinánd testvérét, Mária hercegnőt vette feleségül, ráadásul a felek titkos megegyezése biztosította, hogy a felek kölcsönösen örökölhessék egymás trónját.

A magyar országgyűlés az 1547. évi 5. törvénycikkben kimondta: magukat nemcsak Ő felsége (I. Ferdinánd – F. D.), hanem örökösei uralmának és hatalmának is örök időkre alávetették az összes rendek és karok annak, ha Magyarországban marad, nem kisebb hűséggel, ragaszkodással és tisztelettel fognak engedelmeskedni, mint magának Ő felsége személyének”. A törvényt Ferdinánd az elsőszülöttségi öröklés jogának elismeréseként értelmezte, azonban a magyar rendek továbbra sem mondtak le szabad királyválasztási jogukról, mivel ezt tekintették az uralkodói legitimitás alapjának.

I. Ferdinánd (Forrás: Historia Cronológia)

I. Ferdinánd kevés időt töltött Magyarországon, ami súlyos problémákat okozott az ország kormányzásában. A magyar országgyűlés 1550-ben, fia, Miksa főherceg Spanyolországból való hazaérkezésekor kérte először az uralkodótól, hogy fia személyesen vegye át az ország kormányzását. Miksa 1527. augusztus 1-jén született I. Ferdinánd legidősebb fiaként. Innsbruckban gondos nevelésben részesült, itt ismerkedett meg a lutheranizmus alapjaival. 1542-ben apja magyarországi helytartójává nevezte ki. A protestantizmus iránti rokonszenve veszélyeztette öröklését, azonban 1562 februárjában ünnepélyes esküvel fogadta meg apjának, hogy soha sem hagyja el a katolikus vallást.

Ferdinánd célja az volt, hogy halála után országait Miksa örökölje, így őrizve meg a monarchia egységét. Az idős uralkodó fia magyarországi jogigényét a dinasztikus szerződésekből, elsősorban az 1515-ös házassági szerződésből, valamint az 1547. évi 5. törvénycikkből eredeztette. A magyar rendek Werbőczy István Tripartituma (Hármaskönyv) alapján azonban abból indultak ki, hogy a nemesség és a király között szerződés van, amely a Szent Korona tagjait összeköti, így a nemesek joga, hogy uralkodójukat megválaszthassák. Ezt a szemléletet erősítette meg az az I. Ferdinánd parancsára 1548 őszén felállított és Gregoriánczy Pál zágrábi püspök vezette jogtudósokból álló csoport is, amelynek feladata az ország jogainak felülvizsgálata volt. A csoport munkájának eredményeként született meg 1552–53 során a Quadripartitum (Négyeskönyv), amelyben Werbőczy Tripartituma elé egy újabb könyvet illesztettek. Ebben rögzítették a magyar rendek szabad és önkéntes királyválasztáshoz való jogát, amely az elsőszülött esetében sem kötelező.

Nicolas Neufchâtel: Miksa király (Forrás: Wikipedia)

A magyar rendek ragaszkodtak királyválasztó jogukhoz, ezért Ferdinánd konfliktusra számíthatott, amikor 1561-ben nekikezdett Miksa trónöröklésének előkészítéséhez. A tárgyalások első köre 1561 márciusában zajlott, az első megbeszélésre március 11-én került sor. Az uralkodó előadta, hogy a rendek többször kérték már, hogy távollétében Miksa vegye át a kormányzást, ezért idős kora miatt arra törekszik, hogy fia még életében foglalja el a trónt, és a szokott szertartások szerint kívánja királlyá koronáztatni. Az előterjesztésében az örökösödési elv biztosként jelenik meg, mivel Ferdinánd biztosra vette, hogy fia kétségkívül követi a trónon. A Magyar Tanács március 14-i válaszában azonban a koronázó országgyűléssel foglalkozott csak. Kérték Ferdinándot, hogy az erdélyi és partiumi megyék követeit is hívja meg, a nemesség fejenként jelenhessen meg, továbbá Miksát magyar koronázása előtt koronázzák cseh királlyá.

Az uralkodó március 16-án válaszolt a Magyar Tanács felvetéseire. Válaszában az ország védelmére hivatkozva ellenezte, hogy a magyar nemesség fejenként jelenjen meg az országgyűlésen. Felvetette azonban, hogy nagyszámú birodalmi kísérettel fog részt venni a koronázáson, ez figyelmeztette a rendeket, hogy kész fegyveres nyomást is alkalmazni. Tagadta Miksa megválasztásának szükségességét, mivel a törvényes fia volt, és más keresztény országokban is automatikusan örökölhette apja trónját az elsőszülött fiú. A magyar történelemben és törvényekben ráadásul nem talált példát vagy kikötést a választásra, sőt a Jagellókkal kötött megállapodások is fia öröklési jogát erősítették. A tanács március 19-i válaszában kifejtette, hogy a nemesség egésze úgysem fog megjelenni az országgyűlésen, továbbá az erdélyi megyék követeit is hívják meg, mert ha nem, akkor úgy tűnne, hogy végleg lemondtak Erdélyről, ráadásul hiányukban a nemesség megkérdőjelezheti az országgyűlés és a választás törvényességét. Véleményük szerint a magyar királyt mindig legidősebb fia követi a trónon, akit koronázása előtt meg kell választani. János Zsigmond nevét mint lehetséges örökösét vetették fel, amivel a tanács legitimnek ismerte el Szapolyai János uralkodását.

Nádasdy Tamás ismeretlen művész 17. századi festményén (Forrás: Wikipédia)

Ferdinánd március 23-án reagált a tanács iratára, válasza kidolgozott és alapos volt, emiatt felmerül a gyanú, hogy elkészítésében Oláh Miklós segédkezett. Az uralkodó elvetette János Zsigmond trónöröklését, mivel annak apját illegitim uralkodónak tekintette. Fia megválasztását továbbra is fölöslegesnek vélte, hiszen a magyar történelemben egyetlen hasonló precedenst sem találtak. II. Ulászló 1508-as országgyűlési meghívóját hozta fel példának, amelyben nem esett szó Lajos herceg megválasztásáról. Az ország törvényei, sőt az 1515-ös szerződés és a váradi béke sem rendelkezett a választásról. Elfogadta a nemesség személy szerinti megjelenését, azonban elutasította az erdélyi követek részvételét, továbbá javasolta, az országgyűlési meghívóból hagyják ki a választás szót, mivel az a magyar és a latin nyelvben mást jelent. A tanács tagjai kénytelenek voltak meghátrálni. Kifejtették, hogy a tanácskozásokon csak magánemberként jelentek meg, így nincs jogukban az ország ősi szokásairól dönteni, kérték az erdélyi rendek meghívását, illetve mentegetőztek János Zsigmond megemlítése miatt azzal, hogy őt csak példaként hozták fel, azonban trónöröklési jogát nem ismerik el. A dinasztia öröklési jogát nem vonták kétségbe, azonban felhozták: Ferdinánd fiai közül a legidősebbet szükséges megválasztani, mivel ennek elmaradása nyugtalanságot okozhat a nemesség körében. Istvánffy Miklós alapján megállapítható, hogy a királyválasztás mellett leghatározottabban Nádasdy Tamás nádor állt ki, aki viszont nem vonta kétségbe a dinasztia jogát a trónra. Ferdinánd azonban úgy vélte, hogy a nádor inkább Ferdinánd főherceget szeretné királlyá választatni, ami hosszú távon a monarchia széthullásával fenyegetett volna.

Miksa prágai és római koronázása, illetve a koronázás előtti böjttel és egy szín alatti áldozással kapcsolatos ellenvetései miatt a koronázás kérdése eltolódott. 1563 májusában az uralkodó és a Magyar Tanács ismételten tárgyalásokba kezdett. Egy május 13-i javaslatban az uralkodó a tanácsban ülő hívei kifejtették, hogy Miksa megkoronázása régi óhajuk. A választás mellett továbbra is kitartottak, de megjegyezték, hogy uralkodónak Ferdinánd legidősebb fiát, Miksát választják meg. Nádasdy halála után a nádorválasztás ismét napirendre került, azonban a tanács az ország szokásai és törvényei alapján nem tartotta szükségesnek azt a koronázás előtt megtartani. A koronázó országgyűlést augusztus 20-ra javasolták összehívni Pozsonyba. Ferdinánd a királyválasztás jogát továbbra sem fogadta el, ezért az eredménytelen vita után június 6-án kibocsátotta a koronázó országgyűlésre a meghívót, amelynek szövegéből kimaradt a választás.

Forgách Ferenc esztergomi érsek, bíboros Jeremias Gottlob Rugendas rézmetszetén (Forrás: Wikipédia)

Az országgyűlés szeptember 2-án ült össze Pozsonyban, a tárgyalások azonban 7-ig elhúzódtak. Forgách Ferenc alapján a köznemesség a koronázást a nádorválasztáshoz és a sérelmek orvoslásához kötötte. A főrendek azonban az ország régi szokásaira hivatkozva fölöslegesnek tartották a koronázás előtt megtartani a nádorválasztást, amit Forgách a főrendek és az udvar között létrejött titkos megállapodásnak tulajdonított. Ebben valószínűleg Oláh érseknek és a püspököknek volt nagy szerepük, akik Nádasdy halála után a nádorválasztás elhalasztásával saját helyzetüket akarták megerősíteni, mivel egy új nádor hivatalba lépése politikai befolyásuk csökkenéséhez vezethetett volna. A helyzetet Miksa oldotta meg, aki beleegyezett, hogy a koronázás után azonnal új nádort válasszanak, és orvosolják a rendek sérelmeit. Így végül szeptember 7-én megszületett a megállapodás a másnapi koronázásról.

Oláh Miklós (Forrás: Wikipédia)

A Magyar Tanács tagjai, érzékelve a királyi hatalom erejét, végig alárendelt szerepet töltöttek be a tárgyalások során. Ferdinánd erős helyzete ellenére sem lépett fel erőszakkal a magyar rendekkel szemben, inkább kompromisszumra törekedett, ehhez felhasználta a rendeket megosztó ellentéteket is – végül egy szűk főnemesi csoport támogatásával sikerült elérnie célját, amely az udvarral kötött reális kompromisszum volt. Az országgyűlésen nem került sor Miksa megválasztására, a rendek pedig nem foglalták törvénybe az öröklés jogát, így sikerült azt a látszatot megőrizniük, hogy a fő hatalommal ők rendelkeznek.

Faragó Dávid

Ezt olvastad?

„Habsburg Ottó munkásságának két legfontosabb alappillére az egységes Európa gondolata és a keresztény hit volt. Az alázat, a mértékletesség, az
Támogasson minket