Orvos és történész – Wertner Mór portréja

Orvos és történész. A két hivatás művelése nem kevés munkát és kitartást igényel, dr. Wertner Mór azonban mindkettőt művelte, bár mára leginkább történészként tartjuk számon. Írásunkban a magyar segédtudomány ébredésében nagy szerepet betöltő genealógusra emlékezünk.

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1921. június 28-án tartott választmányi ülését Fejérpataky László elnök „szomorú hírrel nyitotta meg: Wertner Mórnak, a magyar genealogiai irodalom legkiválóbb és legszorgalmasabb művelőjének rövid idővel azelőtt bekövetkezett halálát jelentette be (…)”. Kezdte megemlékező sorait 1921-ben Házi Jenő (Turul 1918–21. 42.). De ki is volt az elhunyt?

Életútja talán nem volt oly kalandos, mint Nyáry Alberté – akiről korábbi írásunkban olvashattak –, ugyanis egész életében orvosi hivatásából élt. A Pozsony melletti Ispácán született a szabadságharc idején, 1849. július 26-án. Középiskolába Temesvárott járt, orvosi tanulmányait pedig Bécsben az egyetem orvosi karán végezte, 1874-ben orvosi oklevelet szerzett. Első állomáshelye Csicsó volt Komárom vármegyében, később Szencen és Muzslán vállalt orvosi állást. 1890 és 1893 között betöltötte Pozsony vármegye tiszteletbeli főorvosi címét, 1894-ben kezdődő muzslai szolgálata idején pedig Esztergom vármegye ugyanezen címét viselte. Nyugdíjba innen vonult 1908-ban, és az Esztergom melletti Párkányban telepedett le, hogy az Esztergomi Prímási Levéltárban kívánt kutatásait könnyűszerrel elvégezhesse. A halál itt érte utol 1921. június 8-án, mikor már egy országhatár választotta el kedvelt levéltárától.

Paczali Peres András címere 1431. Turul 1886. 18.

Hogy teljesen felejtésbe ne merüljön orvostörténeti tevékenysége, Kapronczay Károly az Orvosi Hetilap hasábjain Werner Mór időszerűségéről értekezett. Mint írja a „fényes tudományos pályát tehát orvostudományi és orvostörténeti kutatások s publikálások előzték meg.” Publicisztikai tevékenységét 1879-ben kezdte meg, a Pozsonyvidéki Lapokban, az Államorvosban és a Gyógyászatban falusi orvosként elsősorban a közegészségügyről írt. Utóbbi lapban „Falusi közegészségügyünk s egészségügyi rendőrségünkről” című háromrészes közleményében a vidék elmaradott közegészségügyi állapotára hívta fel a figyelmet 1880-ban. Az aktuális állapotok leírása mellett felkeltette érdeklődését a letűnt korok orvoslása. Ó-, közép-, és újkori témájú értekezéseket jelentetett meg, 1893-ban pedig „Középkori magyar orvosok és gyógyszerészek” címmel jegyzett tudományos publikációt a Századokban (Századok 1893. 599–608.). „Orvostan és a történelem”, illetve az „Orvostan és a bölcselet” c. cikksorozataiban többek között a hazai orvostörténelem oktatásának és kutatásának problémáival foglalkozott. Nagyobb orvostörténeti írásainak jegyzékét Kapronczay Károly bevezetőjéhez csatolva itt olvashatják.

Első genealógiai tanulmányai nem Magyarországon jelentek meg. Német nyelven Bécsben (Adler) és Berlinben (Herold) jelentek meg például a „Genealogie in Ungarn seit 1883.” (Berlin, 1886), „Glossen zur Genealogie der Árpáden.” (Wien, 1887), és a „Die Allianzen der Árpáden. Politisch-genealogische Studie.” (Wien, é. n.) című tanulmányok. A doktor úr a magyar történelem tárgyköréből merítő írásaival olybá tűnik, külföldön hamarabb elismerést szerzett, mint hazájában. A Századok folyóirat nem közölte első írásait, ezért azok Nagy-Becskereken illetve Temesváron jelentek meg. A Szabó Ferenc németeleméri (Bánát) plébános által szerkesztett Történeti Nép- és Földrajzi Könyvtár (Temesvár) sorozatban négy írása jelent meg. 1891-ben „A középkori délszláv uralkodók genealogiai története”, 1891-92-ben a „Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig” két kötetben, 1892-ben „Az Árpádok családi története”, majd egy évvel később a „Negyedik Béla király története” látta meg a napvilágot.

Kép forrása: Moly.hu

Mindannak ellenére, hogy a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak 1883-tól tagja (Turul 1983.), első írása „Genealógia és történelem” címmel 1884-ben jelent meg a Turulban (1884. 38–40). Az 1980-as években a folyóirat rendszeresen számot adott külföldi genealógiai társaságokban szerzett tagságairól, és külföldön megjelent tanulmányairól, sőt kisebb írásai mellett tanulmányai is nyomtatásba kerültek (Pl.: Az Anjouk genealogiája különös tekintettel a magyarországi ágra. (Turul 1888. 14–20.; 68–75.).

Anjouk a jeruzsálemi trónon. Turul 1888. 17.

A Századokban 1885-től követték nyomon Wertner munkásságát, első cikke 1889-ben jelent meg „Zsigmond király egy ismeretlen házassági összeköttetéséről” címmel (Századok 1889. 772–776). A szerkesztőkhöz küldött írásait azonban egyelőre nem közölték, tanúskodik erről, Wertner 1889. február 22-én Szilágyi Sándor főszerkesztőhöz írt levele, melyet Ózer Ágnes Wertner „Az Árpádok családi története” c. munkájának kapcsán idéz:

„Nagyságos Úr!

Miután már nem reménylem, hogy tavaly beküldött czikkem (Álmos királyfi stb.) a Századokban megjelenik, Méltóztassék a saját költségemre visszaküldeni.

Kitüntetett tisztelettel

Dr Wertner”

(OSzK – IX/719, Wertner Mór levelei Szilágyi Sándorhoz, Ózer Ágnes nyomán)

Levelezőlap Wertner Mór orvosi bélyegzőjével és kézírásával Kelt: Csák, 1894. július 23.

Képek forrása: Helytörténet.com

Az említett cikk „Álmos királyfi és családja” címmel egy évvel később, 1890-ben a Turulban jelent meg (Turul 1890. 65–73.). Türelmetlenségének eredménye lett a „vidéki” kiadás, ennek visszhangja nem maradt el. 1892-ben Komáromy András a Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig-et (Turul 1892. 14–27) 1893-ban Nagy Géza Az Árpádok családi történetét (Turul 1893.138–141.) becsmérli elhamarkodottsága miatt kifejezetten keményen. Mindazoknak, akiket a századfordulós magyarsággal – és igényességgel – írt szakmai vita olvasása tűzbe hoz, csak ajánlani tudom ezeket az írásokat. Kedvcsinálóként álljon itt egy idézet Komáromy András tollából:

„Ezzel tehát csúfos kudarczot vallott Wertner, tanácsoljuk is, hogy jövendőre kissé óvatosabb legyen. (…) Másodrangú forrásokat idéz elég gyakran, mikor pedig jeles tanulmányok, komoly figyelmet s elismerést érdemlő szakmunkák állottak rendelkezésre. Wertner könyvét tehát egy máskülönben tehetséges ember elhamarkodott tökéletlen munkájának tartjuk, a ki, ha akarná s időt szánna reá, talán jobbat is tudna írni. Egyedül tőle függ, hogy ezt a «Magyar Nemzetségek» folytatásában minél előbb bebizonyítsa.”

(Turul 1892. 28.)

Hasonlóképpen izgalmas olvasmánynak ígérkezik a Karácsonyi János és Wertner közötti adok-kapok, amit a Turul hasábjain vívtak az 1901-1902. évi számokban. Munkái tehát nem arattak osztatlan sikert, az ismertetőkben több tárgyi és módszertani hibát rónak fel neki. Egy azonban biztos, 1894-től a legfontosabb magyar történeti folyóiratokban publikált. A Történelmi Tár Hernádi László Mihály által összeállított repertóriumából jól kiolvasható a folyamatos és produktív kutatói munka:

1894. 1–14. Az árpádkori nádorok sorozata.

1897. 439–486.; 653–679.; 1898. 105–133. Az Árpádkori megyei tisztviselők. 1–3.

1899. 78–84. Két Árpádkori országnagy családja.

1899. 85–88.A nagylucsei (Dóczi) család nemzedékrendjéhez [1497].

1899. 638–672. Az Árpádkori udvari tisztviselők sorozata.

1905. 42–61.; 164–184. Ujabb adalékok az Árpád­kori megyei tisztviselők ismeretéhez. 1–2.

1906. 583–609.; 1907. 1–69.; 161–198.; 327–354. Adalékok XIV. századbeli magyar világi archontologiához.

1908. 378–400.; 481–522.; 1909. 27–41. Kiadatlan oklevelek [1260–1723]. 1–3.

1909. 562–579.; 1910. 144–160.; 291–320.; 455–480.; 597–607.; 1911. 127–150.; 279–304.; 481–536. Kiadatlan oklevelek. Új sorozat [1307–1364]. 1–8.

Wertner Mór aláírása Varju Elemérnek küldött egy levelezőlapon. Muzsla, 1905. január 12. Forrás: Axioart.com

Teljes publikációs listáját összeállítani bár nem lehetetlen, kétségtelen hogy nagy munkával járna. Önálló kötetei és cikkei a genealógia tárgyköréből szerteágazó témákat dolgoz föl. Nagyobb munkáinak listáját 1900-ig itt olvashatjuk. Minden bizonnyal bírálóinak igaza volt abban, hogy a gyors és ellenőrizetlen munka sok hibát hordozhat magában, és ez nem egy professzionális történészi hozzáállás. Mint ahogy cikkünk elején azt leírtuk, Wertner nem is volt képzett történész. Kortársai szemében részben ez is tüske lehetett. Bár joggal érték támadások, munkájának gyümölcse a genealógiai viták kirobbantása volt. Ennek nyomán a történészek egymás munkáit javítva a történelem hiányos puzzle-jét a tökéletességig rakták, és rakják ma is. Talán ebből áll össze ez a szakma, és nem egymástól elzárt, elefántcsont-tornyaikban dolgozó tudósok értekezéseiből.

Így vagy úgy, a 2000-ben megjelent Kristó Gyula és Makk Ferenc által írt „Az Árpádok fejedelmei és király” c. munkában az ajánlott olvasmányok között szerepelnek Wertner munkái, és a családtörténeti munkák historiográfiai áttekintésében is örökös helyet kapnak.

A Turulban utolsó nagyobb tanulmánya 1914-ben jelent meg „Kihaltak-e az Árpádok 1301-ben?” címmel (Turul 1914 26–42.; 55–62.; 109–127.) 1918. június 30-án a Turul szerkesztőségéhez címzett levelében néhány kisebb írása mellett már megroppant egészségügyi állapotáról írt: „Minthogy életerőm napról-napra aggasztóbb mérvben gyengül, szeretném, hogy egyik-másik kézirati dolgozatom biztos kézben legyen. A mellékelt két apróságot tehát azzal melléklem, hogy azokat – ha lehet – annak idején a Turulban közzétenni sziveskedjék.” (Turul 1921. 86.).

Születésének 165. évfordulójára írt megemlékezésünket mi zárhatná jobban, mint a saját maga által írt befejező sorai a Genealógia és történelem c. értekezéséből:

„Mindezekből pedig kiderül, hogy a genealogia a történelemtől nem függ, hogy sem részét, sem módszerét nem képezi s csak annyiban bír a történettel közös jelleget, a mennyiben a múltakról is szól; s ha már minden áron az eddig dívott felfogást nem akarnók megsérteni, legfeljebb azt engedhetjük meg, hogy a genealogia a történetnek kiegészítését képezi, de hogy különben egészen önálló tudomány.”

dr. Wertner Mór

(Turul 1884. 39–40.)

Novák Ádám

 

Ezt olvastad?

A művelődés, műveltség fontosságával a magyar történelem kiemelkedő személyiségei mindig is tisztában voltak. Gondoljunk csak Mátyás király Corvináira, humanista tudósaira,