Ovidiustól a Kísérleti Kriminológiai Osztályig

Az Eötvös József Collegium Történész műhelye 2018. március 1–2. között immáron negyedik alkalommal rendezte meg hagyományosnak tekinthető éves műhelykonferenciáját, a Konferencia Clio műhelyében IV.-et. A tudományos ülésszak célja ezúttal is volt, hogy az elsőéves műhelytagok előadói rutint szerezzenek, a felsőbb évesek pedig bemutathassák az érdeklődőknek egy tudományos fórum keretein belül a több esetben már évek óta tartó kutatásaik állását.

Hét szekcióba rendezve huszonhárom referátumot hallhatott a közönség a két nap folyamán az ókortól a jelenkorig minden korszakra kiterjedően. A doktorandusz műhelytagoknak angol, francia vagy német nyelven kellett előadást tartaniuk, ám ezen felül örvendetes módon idén két fiatalabb műhelytag is idegen nyelvű előadással állt a hallgatóság elé.

A konferencia első napjának reggelén az Eötvös Collegium igazgatója, Horváth László köszöntötte az egybegyűlteket, majd Körmendi Tamás, a műhely vezetője, az ELTE BTK Történeti Intézet Történelem Segédtudományai Tanszékének tanszékvezető habilitált egyetemi docense nyitotta meg a rendezvényt. Az előadások sorozatát Erdősi Péter, az ELTE BTK Történeti Intézet Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Tanszékének adjunktusa nyitotta plenáris előadásával, amely a kulturális örökség fogalmával és a történeti kutatásban betöltött szerepével foglalkozott. Az előadó vázolta, hogyan vált a jelenség ernyőfogalommá: a műemlékek régiségére vonatkozó kategóriák mellett a kulturális örökség fogalma alatt értjük ezek jelenbeli felhasználását is, illetve az épített örökségen kívül ide soroljuk a régészeti leleteket vagy a kortárs jelenségeket, immateriális szellemi örökségeket is (vö. liverpooli Beatles-kultusz). A kulturális örökség történetében az 1972. évi világörökségi UNESCO-egyezmény jelentette a fordulópontot, amely a II. világháború utáni megosztottságtapasztalatot igyekezett felülírni, és elősegítette, hogy a kulturális örökség kategóriája a közösségi önidentifikáció eszközévé váljék. Egy új interdiszciplináris tudományág is megszületett a fogalom égisze alatt: a kulturális örökség tanulmányok (cultural heritage studies).

Erdősi Péter plenáris előadása (fotó: Marsi Attila)

Az első szekcióban ókori eszmetörténettel foglalkozó előadások kaptak helyet, a szekció vezetését pedig Kató Péter, az ELTE BTK Történeti Intézet Ókortörténeti Tanszékének tanársegéde vállalta magára. Czeti István doktorandusz hallgató angol nyelven tartott előadásával a latin filológia területére kalauzolta a hallgatóságot. Az Ovidius Metamorphosesében olvasható Philemon és Baucis-történet narratív felépítésével kapcsolatban ismertette legújabb eredményeit. Az előadó a történetet tartalmazó legfontosabb kódexek sztemmájának ismertetése után sorról sorra haladva mutatta be az általa felvázolt szerkezeti vázat. Ezután három elsőéves műhelytag állhatott a publikum elé a szekcióban, ami mindannyiuk számára az első nyilvános fellépést jelentette történészek és történészhallgatók szakmai közegében. Dankó Nóra Anna osztatlan tanárszakos hallgató két történetírói munka (Sallustiusnak a Catilina-összeesküvésről, illetve Liviusnak a Bacchanália-botrányról szóló írása) összehasonlító elemzését végezte el, és közös tartalmi narratív elemeket azonosított a művekben. Fábián Erik osztatlan tanárszakos műhelytag az ókori római hanyatláselmélet és a földműveseszmény kapcsolatát mutatta be, majd Vergilius Gerorgicájának múltfelfogását és parasztképét elemezte előadásában. A szekció zárásaként Simon Viktória osztatlan tanárszakos hallgató a rómaiak által a Forum Boariumon élve eltemetett gall és görög emberáldozatok értelmezési lehetőségeiről beszélt Plutarchos Párhuzamos életrajzok című műve alapján.

Az ebédszünet után a középkori magyar történelem szekcióval folytatódott a konferencia programja, amelynek elnöke Körmendi Tamás, a műhely vezetője volt. Rudolf Veronika történelem mesterszakos hallgató német nyelven tartott előadást, amellyel I. Ottokár cseh király házasságpolitikai stratégiáinak egy szeletét mutatta be. Ottokár lánya, Prágai Szent Ágnes számára négy házassági tervet is szőtt: I. Henrik sziléziai herceggel, VII. Henrik német királlyal, III. Henrik angol királlyal és II. Frigyes német-római császárral is kilátásban volt a frigy. Veres Kristóf György doktorandusz hallgató francia nyelven mutatta be az 1301 előtti magyarországi főpapi pecsétek teljes körű bázisát összeállítani kívánó kutatásának jelenlegi állását. Az előadó több mint 50%-kal bővítette ki Bodor Imre 1984-ben összeállított katalógusát, és ennek tükrében rámutatott, hogy a 13. századi pecsétek tipológiája módosításra szorul. A szekciót Varga Virág osztatlan tanárszakos műhelytag előadása zárta, amely Péc nembeli Márk fia Apor életpályáját tárta fel genealógiai, birtoktörténeti és hivataltörténeti szempontok mentén. A főúr az Árpád-kor és Anjou-kor fordulóján tevékenykedett többek között erdélyi vajdaként, országbíróként, majd nádorként.

Az első nap végén egy 20. százados szekció kapott helyet, amelyen belül magyar nyelvű művelődés- és egyháztörténeti előadásokat hallhatott a közönség. Somogyi Dániel osztatlan tanárszakos hallgató az 1949 és 1965 közötti időszakban vizsgálta a német mint idegen nyelv oktatásának hazai helyzetét, illetve ennek fényében elemezte a Magyar Népköztársaságra gyakorolt keletnémet befolyást, kiemelt figyelmet szentelve a felsőoktatási lektorok szakmai és politikai működésének. Az előadó már több éve foglalkozik a két állam kultúrkapcsolataival, ezúttal is a berlini Bundesarchiv iratanyagára alapozott forráskutatást prezentált a hallgatóságnak. Halász Tibor történelem mesterszakos műhelytag szintén évek óta végez kutatásokat a ciszterci szerzetesrend női ágával kapcsolatban. A nemcsak levéltári forrásokat, hanem a ciszterci nővérek személyes visszaemlékezéseit is felhasználó előadás az érdligeti Regina Mundi apátságnak az államszocializmus korabeli történetéről informálta a közönséget. A napot egy elsőéves műhelytag, Woditsch Péter történelem alapszakos hallgató szintén egyháztörténeti témájú előadása zárta. Az előadó bemutatta az 1970–1975 közötti bácska–bánáti magyar jezsuita misszió előkészületeit, jellegét és hatásait, amelynek feltárásával eddig adós volt a történettudomány.

A konferencia hallgatósága (fotó: Marsi Attila)

A második nap a kora újkori magyar történelmi szekcióval indult, ennek vezetője Vajnági Márta, az ELTE BTK Történeti Intézet Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszékének adjunktusa volt. Boda Attila doktorandusz hallgató a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár Beregszászi Osztályában található középkori és kora újkori oklevelek statisztikai elemzését végezte el előadásában. A hallgatóság megtudhatta, hogy az egyes időszakokból mennyi iratot őriztek meg Bereg, Ugocsa és Ung megyéket, a máramarosi koronavárosokat és a munkácsi görögkatolikus püspökséget illetően. Rácz Balázs Viktor végzős történelem alapszakos műhelytag Rhédei Ferenc erdélyi fejedelem (1657–1658) pályafutásáról és jelentőségéről tartott előadást, amelyben az életrajz több elemét pontosította. Az előadó tisztázta például a fejedelem születési évét, pontosította viselt címeit, megmagyarázta uralkodásának kronológiáját. Muraközy Virág osztatlan tanárszakos hallgató előadása Kazinczy Ferenc Napóleon-képét mutatta be a költő levelezésének tükrében. A referátumból azt is megtudhattuk, milyen forrásokból építkezett ez a Napóleon-kép és hogy miért tartották csodálatra méltónak a császárt.

Ezután a 19. századi történelem szekció következett Manhercz Orsolya, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének adjunktusa vezetésével. A szekciót Pap Lázár végzős történelem alapszakos hallgató előadása nyitotta, aki referátumában párhuzamot vont Jesse James és Rózsa Sándor között, és azt is ismertette, milyen szerepet játszott a sajtó a két bűnöző hőskultuszának kialakulásában. Kádár Ilona végzős történelem alapszakos műhelytag a századfordulós budapesti prostitúciót vizsgálta előadásában büntetőperek iratanyagainak segítségével, amelyekből két egyedi esetet (Hoffmann Terézét és Grabinszky Ilonáét) is megismerhettünk az általánosságok felvázolása mellett. Erdős András Patrik történelem mesterszakos hallgató hiánypótló előadásában a Budapesti Forradalmi Törvényszék Kísérleti Kriminológiai Osztályának (K. K. O.) iratanyagát elemezte. A közönség képet kaphatott arról, milyen személyi állománnyal dolgozott a K. K. O. és hogy milyen szerepe volt az ideológiának a bűnesetek és az elkövetők vizsgálata során.

A 19. századi történelem szekciót követő vita – Manhercz Orsolya szekcióelnök és Erdős András előadó (fotó: Marsi Attila)

A második nap harmadik szekciója újra ókori vizekre evezte a közönséget: az ókori politikatörténet és régészet szekció vezetését Patay-Horváth András, az ELTE BTK Történeti Intézet Ókortörténeti Tanszékének adjunktusa vállalta magára. A szekciót Horváth Réka elsőéves történelem alapszakos műhelytag előadása nyitotta, amellyel a Római Birodalom által a kimberek és teutonok ellen, Kr. e. 113–101. között vívott, méltatlanul feledésbe merült háború jelentőségét igyekezett bizonyítani. Ezután Góczon Tamás, szintén elsőéves történelem alapszakos műhelytag referátuma következett, amely kísérletet tett Julius Caesar galliai pusztításainak (beleértve az anyagi és humán veszteséget is) minél pontosabb megbecslésére az írott és régészeti források segítségével. Ezt követte két régészeti témájú előadás: Ternovácz Adél régészet mesterszakos műhelytag a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében található, 53.236 leltárszámú skarabeus-gemmáról próbálta meghatározni, hogy az ókorban készült-e vagy pedig modern hamisítvány. A kérdés eldöntéséhez az előadó elemezte a bogár testrészeinek kifaragási módját és a gemma ikonográfiáját. Marsi Attila régészet alapszakos hallgató a szarmata kori, gödöllői és aszódi járás területén fellelt régészeti leleteket rendszerezte, kitérve többek között a szóródási kép alapján kirajzolódó területi eltérésekre, a tárgytípusok értelmezésére és a tárgyak iránti preferenciák változására.

A konferenciát a 20. századi politikatörténet szekció zárta. Taschek Zoltán történelem mesterszakos hallgató Vass Józsefnek, a Bethlen-kormány népjóléti miniszterének és miniszterelnök-helyettesének politikai nézeteit tárta fel előadásában a bethleni irányvonalhoz és saját 1920 előtti nyilatkozataihoz viszonyítva. Az előadó körbejárta azt a kérdést is, hogy lehettek-e Vassnak kormányfői ambíciói.  Bodonyi Orsolya Erzsébet kulturális örökség tanulmányok mesterszakos hallgató előadásában kísérletet tett annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy mellőzhetők-e egy 20. századi, történeti témájú kiállításból a családi, személyes emlékek, szubjektív beszámolók. A kérdéskört a budapesti Holokauszt Emlékközpont példáján keresztül ábrázolta. Kósa-Grimm András Kristóf doktorandusz hallgató angol nyelven tartott előadásában Stolte István életét prezentálta. A közönség az izgalmas életútból megismerhette például Stolte szerepvállalását a Horthy-korszakbeli illegális kommunista diákmozgalomban, a politikai rendőrségben és a Rajk-perben.

A két nap tapasztalatai alapján úgy tűnt, hogy színvonalas, színes tematikájú előadásokat hallhattak a jelenlévők, és a konferencia sikeresnek bizonyult célkitűzését illetően. Köszönjük a részvételt az előadóknak és az érdeklődőknek, és reméljük, hogy jövőre is megrendezhetjük majd a hagyományossá váló eseményt.

                                                                                                          Varga Virág

Ezt olvastad?

Értékes művekkel gyarapodott a hazai egyháztörténeti kutatás a Középkori magyar egyházi archontológia 1000–1387  kutatócsoport gondozásában megjelent három tanulmánykötettel. A 2019
Támogasson minket