„Páncélos-armageddon” a Garam mentén

Az újévben is folytatódtak a Hadtörténelmi Délutánok. Túlzás nélkül állítható, hogy az esemény mára már irigylésre méltó számú közönséget vonz; ezen a vasárnap délutánon is nagy számban gyűltek össze a második világháború iránt érdeklődők. Az előadó ezúttal Számvéber Norbert, a Hadtörténelmi Levéltár bécsi kirendeltségének vezetője és a Kárpát-Medencében lezajlott második világháborús, páncélosokhoz köthető események szakértője volt.

Panzer IV H a 12. páncéloshadosztály szolgálatában, keleti front, 1944 július (Kép forrása: Wikipedia)

Témájául azt a Südwind-hadműveletet választotta, melynek eseményei 1945 februárjára repítették vissza a hallgatóságot. A német hadsereg egyik utolsó támadásának történeti igényű feldolgozása sokáig váratott magára, ugyanis sem a magyar, sem pedig a csehszlovák történészek nem igazán foglalkoztak a témával. Számvéber Norbert azonban kutatásai során a Südwind hadműveletet is feldolgozta. Előadásában a Garam környéki harcokra fókuszált, különös tekintettel a 2. ukrán front hídfőjére.

A német hadsereg 1945-ben ellentámadást kívánt végrehajtani a Dunántúlon. Céljuk a zalai olajmezők védelmezése mellett a 2. és 3. ukrán front visszaszorítása volt. A támadás azonban addig nem indulhatott meg, míg a németek fel nem számolták az oroszok garami hídfőállását. Ha ez megmaradt volna, a németek a dunántúli hadműveletek hátbatámadását kockáztatták volna. Ennek megelőzése már januárban megkezdődött, amikor a németek Érsekújvár és Komárom felé indítottak támadást. Csapatösszevonásokra pedig már ennél is korábban, december közepén sor került.

Aki ismeri Számvéber írásait és könyveit, az tudhatja, hogy a hadműveletek ismertetésénél igyekszik részletesen bemutatni minél kisebb csapatok hadmozdulatait. A hallgatóság ez alkalommal sem szenvedett hiányt az ilyen típusú előadás tekintetében. Mindemelett azonban jól érthető volt a nagyobb seregtestek mozgása és azok céljai. Ahogy arról már szó esett, orosz részről a 2. ukrán front, a hídfőben zajló harcokban közvetlenül a 36. gárda-harckocsi dandár és a 27. gárda-harckocsi dandár szereplését mutatta be az előadás. Német részről a 8. hadsereg vonult fel, amelynek része volt többek között 1. és a 12. SS páncéloshadosztály. Utóbbiak részvétele azért érdekes, mert a német hadvezetés titokban akarta tartani az SS alakulatok bevetését. A hadművelet egészére jellemző, hogy nagy szerepet kaptak a páncélosok: német részről Panther és Panzer IV, míg orosz részről T-34-es harckocsikat vetettek be. Talán ennek is köszönhető, hogy a harcok elhúzódtak: a felázott, árvíz sújtotta területen nehéz volt a mozgás.

Előrenyomuló T–34-esek Brjanszknál (Kép forrása: Wikipedia)

A német felderítés szerint az orosz csapatok védelemre rendezkedtek be a hídfőben, amikor február 17-én megkezdődött a támadás. Az áttörés sikeres volt, és az orosz csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. Sok olyan alakulat volt, amelyek egyszerűen elszöktek a frontvonalról, mások pedig visszavonultak. A már említett 36. és 27. gárda-harckocsi dandár már decemberig is súlyos veszteségeket szenvedett, és pótlásra vártak. Február 19-én ugyan megérkezett az erősítés, de a fent említett orosz alakulatok a megsemmisülés szélére jutottak. A csapatösszevonásoknak köszönhetően még sikerült egy támadást indítani február 21-én az északi szektor felé, de németek visszaverték a próbálkozást, akik sikeresen nyomultak előre, és egymás után foglalták el a településeket: Kőhídgyarmatot, Bartot, Kéméndet és Bényt. Február 23-án lezajlott „páncélos-armageddon” volt az utolsó felvonása a hadműveletnek. A német csapatoknak súlyos harcok árán sikerült birtokba venni a kulcsfontosságú kéméndi átkelőt. Veszteségeik csak ebben a harcban 26 páncélosra rúgtak. Az oroszok elvesztették a hídfőt, maradék harckocsijaik a Garamon átkelve próbáltak menekülni – sikertelenül. Az elsüllyedt nyolc harckocsiból végül ötöt tudtak kihalászni március folyamán.

Németek által zsákmányolt és harcba állított T–34-esek oszlopa (Kép forrása: Wikipedia)

A harcok ismertetése után Számvéber Norbert összefoglalta a harcok kimenetelét. A szovjet hadsereg hibája a páncélosok szempontjából, hogy lesállásokat hoztak létre, ezért nem manővereztek, így a németek könnyebben lőtték ki őket nagyobb távolságról. Ugyanakkor egyéni akcióknak köszönhetően az oroszok súlyos páncélos veszteségeket okoztak a németeknek, ezzel ellensúlyozva saját, nemkülönben érzékeny veszteségeiket. Taktikai szempontból kellemetlen, hogy kiszivárgott az SS alakulatok részvétele, és egyúttal a németek dél-dunántúli terve is. Ráadásul a németeknek nem sikerült hídfőket létrehozni a túlparton, így a Garam lett az új fronthatár. A személyi állomány vesztesége mindkét felet sújtotta.

Számvéber Norbert

A Hadtörténelmi Délutánok ez alkalommal is a második világháború érdekes szeletét mutatta be az érdeklődőknek. Jó hír a továbbiakra nézve, hogy a színvonalas, érdekfeszítő előadásoknak nagyszámú, érdeklődő közönsége akad.

Gyönki Viktória

Ezt olvastad?

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative
Támogasson minket