Paradigmaváltás a történelemoktatásban? – Beszámoló a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének Nat-fórumáról

2018. szeptember 29-én az Eötvös József Collegium adott otthont a Történelemoktatók Szakmai Egyesülete (TSzE) fórumának, amelyen a Nat-tervezet történelem tantárgyat érintő részeit vitatták meg. A tanácskozáson Nánay Mihály egyesületi elnök köszöntőjét és állásfoglalását követően felkért szakértők ismertették álláspontjukat, majd a tervezetet készítő munkacsoport tagjai reagáltak a felvetésekre és a jelenlévő pedagógusok kérdéseire, hozzászólásaira.

A fórum nyitásaként Nánay Mihály üdvözölte a résztvevőket, és örömét fejezte ki, hogy a szakma jeles képviselői megjelentek az eseményen. A TSzE elnöke előadásában visszautalt az Egyesület 2017-es állásfoglalására, majd ezeket összevetette a Nat-javaslattal. A szervezet a lineárissal szemben módosított koncentrikus tantervet javasolt, annak érdekében, hogy a diákok ne vegyék végig kétszer a történelmet. A Nat-javaslatban a tananyag nem ismétlődik, spirális jellegű, bár két ciklusra van osztva. Nánay kifejtette, hogy a tanári szabadság növelésében is történt elmozdulás a tananyagcsökkentés révén, kikerült például Mükéné, Kréta és a Kijevi Rusz kialakulása. A tanterv és az érettségi összehangolását illetően a tervezet a középszintű vizsgakövetelményekhez van igazítva, ugyanakkor az emelt szintű tananyag kialakítására szerepel utalás a vitaanyagban. Nánay szerint a tantárgyak összehangolásában kevéssé történt előrehaladás. Összességében úgy értékelte, hogy a Nat-ban az Egyesület célkitűzései megjelentek valamelyest, és a szabályzások összehangolása miatt a 2019-es bevezetés túl korai lenne.

Nánay az új tervezettel kapcsolatos vélemények között tallózva két nagyobb mezőt, a politikait és a szakmait különített el. Meglátása szerint a politikai dimenzió ideológiai oldalról ragadja meg a javaslatot, és a gyakorlati résszel kevéssé foglalkozik. Nánay idézett néhány véleményt, amelyek arra utalnak, hogy a Nat ebben a formában biztosan nem lesz bevezetve. A szakmai dimenziók elemzésekor megemlítette a Magyar Hírlapban megjelent véleményt, amely a kronológia fellazítását veti fel problémaként, a Történelemtanárok Egyletének elnökével készült interjúban pedig a túlzott Európa-centrikusság és a tananyag nem elegendő mértékű csökkentése jelent meg kritikaként. Az Új Pedagógiai Szemlé-ben Knausz Imre is ezt emelte ki, valamint kevesellte a cigányság és az iszlám történetére vonatkozó részeket. (További bírálatok olvashatóak itt.)

Nánay Mihály (Fotó: Fekete Bálint)

Zárásaként Nánay beszámolt az Egyesület által készített online felmérés eredményeiről, amelyet 108-an töltöttek ki (ez a magyarországi történelemtanárok kb. 2%-a). A válaszadók döntő többsége teljesen vagy részben egyetértett azzal, hogy a Nat csökkentené és 20-30 témában korlátozná az éves tananyagot. A kérdőívet kitöltők kétharmada teljesen vagy részben egyetértett az általános iskolára vonatkozó tervekkel, de hasonló arányban voltak azok is, akik helyeselték a hagyományos kronológiai ív feladását, és az anyagrészek hosszmetszeti logikán alapuló tárgyalását. Nagy egyetértés mutatkozott abban, hogy a pénzügyi–gazdasági ismeretek a földrajzhoz kerüljenek, valamint a javaslat későbbi, 2020-as bevezetését illetően is. A beérkező vélemények szerint az új Nat részben megoldaná a jelenlegi problémákat, de a döntő többség szerint ehhez szükség lenne a történelemtanárok továbbképzésére.

A felkért szakértők közül először Engel Mária, a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnáziumának mestertanára, a TSzE elnökségi tagja ismertette álláspontját. Felvezetésként kifejtette, hogy az előadásában nem csak a saját véleményét, hanem az iskolai munkaközösségének együttes észrevételeit is közvetíti. Elöljáróban megjegyezte, hogy a tervezet kiadásának időzítése nem túl szerencsés, mert egybeesett az év eleji iskolai tennivalókkal, ami nagyon lekötötte a pedagógusok idejét és energiáit. Hangsúlyozta, hogy a Nat későbbi bevezetése esetén kellő idő állna rendelkezésre a szakmai vitákhoz.

Engel külön tárgyalta az általános részhez, valamint a történelem tanagyaghoz kapcsolódó észrevételeket. Az általános alapvetésekből kiemelte azt, hogy a tervezet nemcsak a pedagógussal, hanem a további szereplőkkel, így az iskolaközösséggel is számol az oktatási–nevelési folyamatban. Engel szerint a pedagógus Nat-ban megjelenő, facilitátor szerepe segítheti a diákok aktív tanulását, és ez a megközelítés megfelel a szakmódszertan-kutatás eredményeinek is. A bírálatban hiányosságként említette a projektfeladatok módszertanának konkretizálását, és a tehetséggondozás súlytalanságát (csak az AJTP-t említi a szöveg). Engel szerint támogatandó a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek továbbtanulási lehetőségeinek javítása, viszont úgy látja, hogy a túlzott adminisztráció kevés teret hagy a tényleges cselekvésre. Hiányolta továbbá a sokszínű tanulókhoz és iskolatípusokhoz illeszkedő tervezetet, szerinte a Nat túlságosan is a négyéves képzésre koncentrál. A maximálisan meghatározott heti 34 tanóra szerinte pontosan ezekkel a célokkal megy szembe, hiszen így a diákok nem szerezhetnek megfelelő többlettudást, és a különórák vagyoni alapú kontraszelekcióhoz vezethetnek.

Engel Mária (Fotó: Fekete Bálint)

A tantárgyakkal kapcsolatban sajnálatát fejezte ki, hogy a latin nyelv csak szabadon választható, 3. nyelvként jelenik meg, és hogy az etika mint önálló tárgy eltűnt. Engel szerint nem tisztázott teljesen a gazdasági ismeretek tantárgy helyzete sem, mivel a tervezetből nem derül ki, hogy a földrajzba olvasztás ellenére lehet-e majd érettségizni külön a tárgyból. (Több felsőoktatási intézmény már beemelte kötelező vagy választható felvételi tárgyai közé.) Indokolatlannak tartotta az informatika óraszámának 150%-os emelését, véleménye szerint a diákok nagy többségének csak felhasználói tudásra van szüksége. Javaslata szerint a csökkentéssel felszabaduló órakeretet a természettudományos képzés bővítésére lehetne felhasználni. Általánosságban pozitívumként értékelte viszont, hogy a Nat-tervezet tág teret hagyna az órakeret feltöltésére.

A bírálatok sorát Katona András, a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagoztának (MTT TT) tagja és az ELTE BTK nyugalmazott főiskolai docense folytatta. Bevezetőjében elmondta, hogy az összegyűjtött észrevételekkel az MTT TT véleményét tolmácsolja. A javaslat és a bírálat kontextusának megteremtése érdekében röviden összefoglalta a korábbi Nat-ok történetét, és megállapította, hogy az első Nat esetében volt elegendő idő a készülésre. Az MTT TT most is támogatná, hogy ne siessék el az új tervezet bevezetését. A bírálatok alapelveinek meghatározásához nemzetközi kitekintést adott a különböző országok és régiók oktatásirányításáról. Ez alapján öt fő megállapítást tett és szempontot sorolt fel: a változtatások koherenciája, az erős központi szabályozás a gyenge oktatási rendszerekben hatékony, az állandóság fontossága (6-7 évi változatlanság), a tanterv igazítása az iskolatípusokhoz, és az új tanterv bevezetését megelőző több éves kísérleti időszak.

A javaslat történelem részére rátérve megállapította, hogy ez a tanterv nem spirális, tartalmaz lineáris és koncentrikus elemeket is, valamint részben feladta a kronologikus elvet. A tanterv erősségei között sorolta fel a korábbi szabályozásokhoz való kapcsolódását, a tanulásközpontú felfogást, az elvi törekvést a differenciált és személyre szabott tanulási folyamatok segítésére, valamint a modern pedagógiaszemléletet. A tervezet gyengeségei között az eredménycélok szintezésének hiányát, az értékközpontúságot háttérbe szorító, pszichológiára épülő didaktikaszemléletet, a változások okainak homályban hagyását, az alsó tagozatos előzmények kihagyását és a kritikai gondolkodás háttérbe szorítását említette.

Katona András (Fotó: Fekete Bálint)

A pozitívumok és negatívumok tételes felsorolását követően Katona megfogalmazta az MTT TT javaslatait. Úgy vélték, hogy a történelemnek meg kell őriznie az integrált tantárgy jellegét. Az általános iskolai tantervet illetően történeteken alapuló és tevékenységközpontú, míg a középiskolában elemző és forrásközpontú tanítást javasolnának. Fontosnak tartották, hogy az alapelvek terén jelenjen, hogy

„A történelem integrált társadalomtudományi tantárgy, amely nemcsak a korszerű történelmi tudás, hanem az állampolgári kompetenciák kialakítására is alkalmas tantárgy.”

Továbbá nagyobb szerepet adnának a multiperspektivikus szemléletnek, a kritikai gondolkodásnak, a társadalmi igazságosságnak és a szolidaritásnak. Megismertetnék továbbá a középiskolásokkal a kutatási módszereket, jobban hangsúlyoznák a történelmi műveltséget, ezáltal erősítve a narratív kompetencia fejlesztését. Javasolták továbbá, hogy a tervezetben nagyobb szerepet kapjon a nem európai kultúrák megismerése. A tananyagot illetően úgy látták, hogy

az altémák száma nőtt, ami látszólag nem igazolja a tananyagcsökkentést.

Javaslatukban kitértek arra is, hogy szükséges lenne a történelemtanítás speciális értékelési elveit pontosítani, a túlságosan részletező tanulás- és tananyagszervezési elemeket a kerettantervbe átcsoportosítani a Nat helyett.

Az MTT TT véleménye szerint összességében a tervezet komoly szakmai értékkel bír, alkalmas arra, hogy további változtatásokkal valamikor bevezessék, de ehhez további szakmai egyeztetések, konferenciák vagy fórumok elengedhetetlenek. Katona is azzal zárt, hogy a 2019-es bevezetést a történelem esetében bizonyosan halasztani szükséges, mert e tantárgy esetén a legjelentősebb a paradgimaváltás, és az új tankönyvek, illetve érettségi kidolgozása különösen sok munkával jár.

Az utolsóként megszólaló, felkért előadó Csapodi Zoltán, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumának igazgatója és a TSzE felügyelőbizottságának elnöke volt. Bevezetőjében felidézett egy közelmúltbeli, Nat-ról szóló pedagóguskonferenciát, ahol elhangzott, hogy hiába volt rá igény, a 2012-es Nat-ról nem készült beválástanulmány. Azt is megjegyezte, hogy szülőként bárki joggal hozzászólhat a tervezethez, ő maga azonban gyakorló tanárként közelítette meg az koncepciót. Előzetesen leszögezte, hogy szerinte egy tanár akkor tudja hitelesen átadni az ismeretanyagot, ha ebben önállóságot élvez, és át tudja élni azt. Megerősítve az előtte szólókat, Csapodi is kiemelte a minél szélesebb körű szakmai véleménynyilvánítás szerepét.

A Trefort igazgatója szerint – ellentétben az MTT TT kritikájával – az ismeret–készség–attitűd hármas megjelent az új javaslatban. Azzal folytatta, hogy tervezet elképzelései a tantervi keretről alapvetően jók, azokkal egyetért. Külön hangsúlyozta, hogy

„le kell zárni azt a 150 éves korszakot, ami a tananyag folyamatos bővülésével zajlott”.

Mint mondta, a tanárok és a diákok is saját magukat csapják be, ha azt állítják, hogy a jelenlegi előírások teljesíthetők. A reformmunka alapjának az ún. „mindent megtanítunk”-szemlélettel és a nemzeti identitásból fakadó műveltségeszménnyel való leszámolást tekintette, mert úgy tapasztalta, hogy a tanulók egyéni és szociális problémái irreálissá teszik az előírt tananyag teljesítését. Csapodi akár további tananyagcsökkentést is elfogadhatónak tartana. A tervezet új koncepcionális elemei között pozitívumként emelte ki a 19. század előtti tananyag jelentős csökkentését, az 5–6. évfolyamra tervezett tematikus modulokat, és azt a megközelítést, amely szerint 5–8. osztályban az egyetemes csak a magyar történelem „háttere” lenne.

Csapodi Zoltán (Fotó: Fekete Bálint)

Csapodi kitért arra is, hogy tanárok nagy többsége valószínűleg felületesen tájékozott, és úgy vélte, hogy ők a gyakorlatban is egyetértenének a Nat törekvéseivel, ha részleteiben ismernék azt. Amennyiben 2019-ben valóban bevezetésre kerül az új alaptanterv, akkor szerinte a kollégák jelentős része nagyon nehéz helyzetben találja magát, mert számos olyan új tanári kompetenciára is szükség lesz, amely a pedagógusok jelenlegi gyakorlati munkájához nem tartozik hozzá. Kérdésként vetette fel, hogy az új NAT-javaslatban az az ismeretanyag szerepel-e, amit a történész szakma is fontosnak tart.

Az új tervezetből konkrét példaként Csapodi az I. világháború és az utána következő időszakot emelte ki. Mindez a Tanácsköztársaság és Trianon nélkül a 2005-ös forrásközpontú Száray-könyvben 5 oldal, míg 2016-os verzióban 11 oldal volt. A tervezetből kiderül, hogy a jövőben a diákok alapvetően négy csomópont mentén dolgoznák fel a korszakot, ezek közül három teljesen új. Ráadásul a 2020-ra tervezett új tankönyvről még nem tudni, hogy „milyen-központú” lesz.

Hangsúlyozta, hogy mivel jelenlegi állás szerint az általános iskolákban bevezetik az új Nat-ot 2019-ben, ezért szerinte az általános iskolai tanároknak hangosabban kell képviselniük a véleményüket, és jobban kell érvényesíteniük a szakmai álláspontjukat. Végszóként azt fogalmazta meg az előadó, hogy amennyiben a tervezett rohamtempóban kerül bevezetésre az új Nat, akkor nem javasolja az 5–8. évfolyamokra bevezetendő radikális változásokat, hisz a tanárok nem lesznek felkészítve, felkészülve arra.

(Fotó: Fekete Bálint)

A felszólalásokra a Nat-tervezet kidolgozásában közreműködő szakértők reagáltak. Elsőként köszönetet mondtak a bírálók szakmai észrevételeiért, mivel számukra is fontos, hogy a kollégák véleményével minél többször találkozzanak. Felvezetésként elhangzott, hogy a teljes tervezet elkészítése csapatmunka volt, a történelem tanagyaggal foglalkozó munkacsoport a megszabott keretekhez igazodva dolgozhatott, ezért csak a jelen anyagra vonatkozó észrevételekre reagálhatnak érdemben.

A szakemberek kiemelték, hogy a 2012-es Nat-ról valójában nem is készülhetett beválástanulmány, mert helyette a kerettanterv dominált. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy az életben lévő jogszabály még a rangsorokat vezető iskolákban is túlfeszített volt. Álláspontjuk szerint a jelen tervezet akár a szakgimnáziumokban is teljesíthető. Ugyanakkor a munkacsoport tagjai nem akartak szakítani a 2012-es Nat erényeivel.

Leszögezték, hogy a legfontosabb követendő elv a tananyagcsökkentés volt, ami szerintük meg is valósult a tervezetben. Ezzel kapcsolatban

rámutattak az egyik leginkább szembeötlő következetlenségre is: az eddigi hozzászólók további – olykor radikális – csökkentést irányoznának elő, miközben hiányolnak belőle bizonyos anyagrészeket.

Azt is hangsúlyozták, hogy elképzelésük szerint az irányadó a jelenségalapú megközelítés lesz a jövőben. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a fogalmakat (pl. uradalom) nem egy elvont, nyugati modell alapján, hanem egy konkrét magyarországi példa (pl. egy középkori magyar uradalom) bemutatásával dolgoznák fel a diákok.

Ehhez kapcsolódva fogalmazták meg azt is, hogy az utóbbi évek történelemtanítása a magyar történelem jelenségeit, folyamatait gyakran egy ideális európai modellhez hasonlítva mutatta be. Ebben a viszonyításban a magyar jelenségeknek mindig megkésett, csökevényes, torzult jellege domborodott ki, ami történeti szempontból is problematikus, nevelési szempontból pedig kifejezetten káros. A tervezet elkészítésében közreműködők arra törekedtek, hogy – nem elhallgatva bizonyos fejlettségi különbségeket, illetve külföldi hatásokat – a tanuló megértse és méltányolja a magyar nemzet, illetve Magyarország sajátos helyzetéből adódó jelenségeket és folyamatokat. Az új javaslattal céljuk tehát az volt, hogy kiemeljék a magyar történelem önértékét. Másrészt elhangzott az is, hogy a multiperspektivikus megközelítés megkívánja, hogy szakítsunk a „győztesek narratívájával”. Ez leginkább a 20. századi történések reálisabb megértésében segíthet.

A Katona András által említett három pillérrel kapcsolatban elmondták, hogy szándékuk szerint ezek szerepelnek a javaslatban, de inkább az eredménycélok között. A narratív kompetencia fejlesztésének mikéntjét és az értelmezési kereteket a történelmi gondolkodáshoz kapcsolódó eredménycéloknál fejtették ki. A munkacsoport értelmezésében a történelmi gondolkodás összetettebb, mint a kritikai gondolkodás, utóbbi az előbbinek csak egy szükséges szelete.

(Fotó: Fekete Bálint)

A nevesített témák számára érkező bírálatokat illetően elmondták, hogy ha alapvetés az, hogy 20 téma szerepel egy tanévben, akkor nehéz döntéseket kell hozni a kimaradó témákat illetően. Többször hangsúlyozták, hogy

ami a Nat-ban megjelenik, az a szigorú minimum, azaz nem arról van szó, hogy ne lehetne az előírtnál többet tanítani. Emlékeztettek arra, hogy a javaslat alapján szabadon hagyott órák valójában lehetőséget adnak arra, hogy az iskolák a helyi sajátosságaik szerint alakítsák a tanterveiket.

Elhangzott az is, hogy a 2012-es Nat 60, míg a kerettanterv 180 (!) témát tartalmaz. Mivel a kerettanterv szabályozza a kimeneti követelményeket, így érdemes azzal összehasonlítani a tervezet témaszámait, ezt pedig a bizottság tanévenként 20-30-ban határozta meg. A témák évfolyamok szerinti elosztása azért nehezen kiolvasható a tervezetből, mert a hagyományos kronológiai elv szoros követése helyett más rendezési elvet választottak. A radikális tananyagcsökkentés következében kialakuló „lyukak” elkerülése érdekében tematikus megközelítést alkalmaztak, így kerülhetett az ókor kapcsán egy nagyobb egységbe az európai kulturális örökségünk megértéséhez szükséges ismeretanyag az ókori Hellászról és Rómáról. Rámutattak arra is, hogy akkor sem lehetne hézagmentesen tanítani a magyar történelmet, ha az egyetemes tananyagot teljesen kidobnánk, ezért a tanároknak fel kell adniuk a teljességre törekvő szemléletet, és például az általános iskolában az életkori sajátosságoknak megfelelően portrék mentén rendezni az ismeretanyagot. A készítők szerint egyértelműen a „kevesebb több”-elvet kell érvényesíti, így az évi 20 téma a heti 2 órában reálisan feldolgozható.

A projektalapú megközelítés bírálatára reagálva elhangzott, hogy

félévente egy, tantárgyi koncentrációra épülő projekthetet terveztek egy előre meghatározott témára. Példaként a reneszánsz hozható: a rajz-, az irodalom- és a történelemórákon több nézőpontból közelíthetnék a témát, lehetőleg élményszerűen.

Ezen felül van időkeret biztosítva a mélységelvű megközelítésre, amely évente egy témát jelentene történelemből. A kb. 8 tanórában feldolgozandó egység tartalmáról az iskola dönthetne (a tanárok szakmai érdeklődéséhez vagy a helyi viszonyokhoz illeszkedve), és a kollégák felelnének a kidolgozásért. Így valójában

több alkalommal van lehetőség „mélyfúrásokra”, amivel ösztönzik a változatosabb módszertani megoldásokat, és aktívabb részvételt biztosít a diákoknak.

Az Európa-centrikusságra érkezett kritikára vonatkozóan emlékeztettek arra, hogy a 8.-os tananyag végén kapott helyet az az egység, amely külön foglalkozik a kontinensen kívüli régiókkal. Az eddigi megoldással szemben (ti. Kína előkerül az ókorban, majd a 19. és a 20. században) így összefüggőbb, értelmezhetőbb képet lehet kialakítani e régiókról.

Zárásképp a fakultációs órákra és az emelt szintű érettségi tananyagra vonatkozó felvetésekre válaszolva fejtették ki, hogy

tarthatatlan, hogy az emelt szintű érettségi tananyagot a középszintű érettségire felkészítő diákokat foglalkoztató történelemórán oktatják, ezért szeretnének fakultációs kerettantervet is készíteni.

Az utolsó blokkban a fórum résztvevői is lehetőséget kaptak a kérdésekre és hozzászólásokra. Az első hozzászóló dicsérte a javaslatot, mivel szabadabb mozgásteret biztosít a tanárok számára, arra ugyanakkor kíváncsi volt, hogy mennyire kötött a témák sorrendje. Válaszként elhangzott, hogy ezt a kerettantervnek kell szabályoznia, a munkacsoport a topikus megközelítését tartotta szem előtt. Az is bizonyos, hogy a kronologikus elv feladásából szükségszerűen az is következik, hogy egyes témák nem időrendi sorrendben épülnek be a tananyagba.

(Fotó: Fekete Bálint)

Engel Mária felvetette, hogy egy új koncepció bevezetésekor szükséges egy műveleti sorrend, és az elsődleges feladat az iskola és az oktatás 21. századi meghatározása lenne, minden ebből következne. Engel úgy látta, hogy jelenleg az egymást előfeltételező munkafolyamatok inkább párhuzamosan zajlanak. Véleménye szerint nehezen illeszkedik szervesen az általános rész és a konkrét történelmi tananyag, és aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy a Nat-javaslat elfogadása előtt megkezdődtek a további munkálatok. A megjegyzése végén feltett kérdése az érettségire vonatkozott, arról érdeklődött, van-e erről koncepciója a munkacsoportnak? A válasz szerint az érettségi rendelet utal a kerettantervre, és ha ez megváltozik, akkor az érettségi vizsgakövetelményeknek is igazodniuk kell hozzá. Szempont volt az összeállítás során, hogy az érettségi vizsgán minél kevesebbet kelljen módosítani.

A következő hozzászóló szerint radikálisan új szempontú tankönyv kellene, módszertani változtatásokkal és továbbképzéssel. A magyar történelem középpontba állítása ugyanakkor veszélyes lehet, mert egy rossz értelmezés mellett Magyarország nemzetközi szerepét, sorsát nem lehet jól megtanítani. A munkacsoport tagjai elsősorban a középkorra és kora újkorra vonatkoztatták, hogy változtatni kéne az eddigi paradigmán. Példaként Anglia történetét hozták fel, amelyet most is lyukacsosan és lassan tanítanak, egyszerűbb lenne feladni azt. (Pl. a Magna Charta nem jelenne meg az Aranybulla előzményeként) Azt is kifejtették, hogy a magyar szempontok fókuszba állítása nem azt jelenti, hogy Magyarországon kívül semmivel nem foglalkozna a történelemoktatás, ezt nem elfogultságként vagy kizárólagosságként kell értelmezni.

(Fotó: Fekete Bálint)

Az egyik hozzászóló szerint a tanárok megszokták, hogy „vezénylik” nekik, mit kell csinálniuk: a tanterv vagy a könyv irányít. Éppen ezért lenne jó, ha a tervezetben kidomborítanák a tanárok döntési lehetőségét. A munkacsoport tagjai szerint körükben konszenzus van arról, hogy mindenkinek legyen lehetősége a kedvenc területét, témáját picit mélyebben feldolgozni. Őket a központilag készült sablonok korlátozták némileg.

A fórum egy résztvevője hozzászólásában elmondta, hogy tapasztalata szerint vidám és pályakezdő tanárok rengeteg szidalmat kapnak a nem hozzáértő szülőktől az újszerű, kreatív megoldások miatt. Mivel nem védi meg őt senki, így nyilvánvalóan sokaknak elmegy a kedve attól, hogy alkotó szellemben dolgozzanak, de akár a pályától is. Értékelte, hogy az új Nat a tanári személyiséget előtérbe helyezné, de szerinte a tanár megbecsültségét nem adja meg, nem nyújt neki védelmet és tiszteletet. Azt várná el, hogy hivatkozhasson a dokumentumra, az adjon védelmet a pedagógusoknak. Úgy értékelte, hogy jó a projektalapú tanítás, de ezt a tanárok nem tudják támogatás, felkészítés nélkül nem tudják kivitelezni. Saját tapasztalata az, hogy a hatékonysági szempont („érettségire kell, vagy nem kell?”) sok esetben megszabja az érdeklődés mértékét. A munkacsoport tagjai hangsúlyozták, hogy megbízatásuk csak a Nat-ra szólt. Szerintük egy szigorúbb és ridegebb előírás biztosan nem hozna sikert. Azt javasolták, hogy ahol a szülői környezet miatt erre van szükség, ott hivatkozzanak a helyi kerettantervre, alkossák meg szigorúan, ha szükségesnek érzik. A projektalapú tanítást illetően elképzelésük szerint a projekthét valóban tantárgyközi esemény lenne; egy témát többféle tantárgyon keresztül tárgyalnának, jelen lenne a természettudomány, a művészet és a humán terület egyszerre. Ez csak akkor működhet, ha központilag kidolgoznak mintaprojekteket, és ezek alapot adnának az iskolák számára.

(Fotó: Fekete Bálint)

Fekete Bálint, az Újkor.hu Oktatás rovatának vezetője elmondta, hogy a portál felületet biztosít arra, hogy a történelemmel foglalkozó pedagógusok megosszák a gondolataikat és jó gyakorlataikat. Reményét fejezte ki, hogy az eddigi és a jövőbeli cikkek is hozzájárulnak az élénkebb szakmai diskurzushoz. Egy előző hozzászóló felvetette, hogy az adatok szerint a diákok – a matematika mellett – történelemből buknak legnagyobb arányban. Ezzel kapcsolatban pozitívumként emelte ki, hogy az emelt szintet választók aránya az érettségin történelemből a legmagasabbak között van. Megfogalmazta azt, hogy nem szerencsés, ha a reklamáló szülőket egy jogszabályra hivatkozva próbáljuk meggyőzni a tárgy jelentőségéről vagy a diákoknak kizárólag az érettségire hivatkozva érvelünk a történelem hasznossága mellett. Szerinte a tárgy által fejleszthető kompetenciákat és a műveltséget kellene kiemelni. Véleményként fogalmazta meg, hogy a társadalmi- és állampolgári ismeretek 12. évfolyamon való tanítása elhibázott, mert 16 esztendősen már le lehet zárni az iskolai tanulmányokat. Felvetette, hogy épüljön be egyfajta kimeneti követelmény („alapvizsga”) a kötelező közoktatási szakasz végén (10. évfolyamon). Ez vizsgarutint is jelentene, és hangsúlyt adna e területnek. Arra is rákérdezett, hogy ki felel a társadalomismeret tantervért? A munkacsoport 14 éves korra tervezne egy alapvizsgát, de ez nem tantervi kérdés. Az is elhangzott, hogy szerencsésebb lenne 18 évre visszaállítani a tankötelezettséget. A társadalomismeret tantervnek külön felelősei vannak, akik arra törekszenek, hogy az oktatásban a diákok ne passzív, hanem aktív szereplők, résztvevők legyenek.

Az utolsó kérdező arról érdeklődött, hogy mikor kell módosítani a helyi tantervet. A munkacsoport rámutatott, hogy minderre akkor kerülhet sor, ha megjelenik a végrehajtási rendelet. Jelenleg csak tervek vannak: 2020-ban opcionálisan bevezethető, tehát 2027-ben érettségiznének először eszerint a diákok. Emlékeztettek arra, hogy a szakmabeliek október 31-ig szólhatnak hozzá a tervezethez

A TSzE fóruma nagyszerű lehetőséget kínált a történelemtanárok számára, hogy megismerjék kollégáik véleményét az új Nat-ról, és betekintést kapjanak abba, hogy a tervezetet készítő munkacsoport milyen alapelvek mentén készítette el javaslatát. A felszólaló szakemberek és pedagógusok mindegyike egyetértett abban, hogy a javaslat tényleges paradigmaváltást hozhat a történelemoktatásban, viszont ahhoz, hogy a tervezet a gyakorlatban is beválthassa a hozzá fűzött reményeket, megfelelő előkészítésre és további szakmai egyeztetésekre van szükség.

Sujtó Attila

Ezt olvastad?

2022 február 18-án, immáron kilencedik alkalommal rendezték meg az Evangélikus Iskolák Történelemtanárainak Konferenciáját, amelynek a hagyományokhoz híven a helyszínt az
Támogasson minket