Párhuzamos útinapló Kazinczy rabságáról

A Kazinczy Ferenc Társaság rendkívül látványos és rendhagyó kötettel lepte meg az érdeklődő közönséget, amikor közreadta az író hat és fél éves rabsága során megtett közel háromezer kilométeres utaztatását végigkövető zarándokút ismertetését.

Kazinczyt 1794. december 14-én éjszaka fogták el alsóregmeci otthonában, és szekereztették rabtársaival Budára, a budai hadparancsnokság számára szolgáló ferences kolostor épületébe, ahol a Martinovics-összeesküvésben való részvétele miatt felségárulással és lázadással vádolták meg, és halálra, majd határozatlan idejű várfogságra ítélték. Itt töltötte rabsága első 281 napját, innen az út Brünnbe vezetett, ahol Špilberk várában és Obrovicban 1353 napot raboskodott, ezt követte a Kufstein várában töltött 358 nap, majd Prágán át Dévényen keresztül Munkács várába fuvarozták, ahol további 338 nap letöltése után 1801. június 28-án szabadult.

Kazinczy fogságának útvonala. Kép forrása: A Magyar Nyelv Múzeuma

A Kazinczy Ferenc Társaság 2009 őszén, az író születésének 250. évfordulója tiszteletére zarándokutat szervezett a rabsága idején megtett út végigkövetésére. A zarándokút során Kemecsei Balázs és Dobák Diána által készített színes felvételekből a következő évben a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeumban nagy sikerű kiállítást rendeztek, amelyet több helyütt bemutattak, majd a Magyar Nyelv Múzeumában kapott végleges elhelyezést. A téma iránti lankadatlan érdeklődésre tekintettel született meg az elhatározás a könyv alakban való megjelentetésre, melynek szövegét Kováts Dániel válogatta és írta, képanyagát Kemecsei Balázs készítette és állította össze.

A szerzők a bevezetőben a következőképpen ajánlják a kiadványt:

A zarándokúton a feladat az volt: megérteni az író táji élményeit, érdeklődését, találkozásait, s szembesíteni az általa rögzített képet a mai valósággal. […] Ebben a könyvben párhuzamos útinaplót nyújtunk át az olvasónak. A fő fonalat a Kazinczy által elbeszélt világ bemutatása alkotja. Mi azonban a 21. századi tájat látjuk, abban keressük egy letűnt világ maradványait. S ha vannak is ábrázolásaink a 18. és 19. század fordulópontjának idejéből, kameráinkkal csak a most látható természeti és épített környezetet tudjuk megörökíteni. Látjuk, amit Kazinczy láthatott: a tájakat, a műemlékeket, ismerkedhetünk ezek történetével, de amit leírunk, nagyrészt rekonstrukció, bár minél teljesebb hitelességre törekszünk.”

Ennek megfelelően a párhuzamos útinapló úgy állt elő, hogy a rabság idején megtett utazások minden egyes helyszínéről a könyv oldalpárjainak egyikén az író feljegyzéseiből (főképpen a Fogságom naplója című könyvéből) vett szövegek és rajzok, valamint a magyarázó megjegyzések kaptak helyet, a másik oldalon a megfelelő vonatkozású színes képek sorakoznak.

A gondos szövegválogatás és az alkalmankénti kiegészítő magyarázat élményszerű képet nyújt Kazinczy raboskodása útjának minden egyes állomásáról, amely helységenként többnyire egy-egy oldalt kapott, börtöneinek ismertetése és az ott töltött időszak azonban jóval részletesebb és nagyobb terjedelmű, bővelkedik a szemléletes idézetekben és leírásokban – a kitűnő szövegkombinálásnak köszönhetően. A szemközti oldalak színes képei többségükben kellőképpen harmonizálnak a szövegekkel, különösen az utazási témák esetében, pedig egyáltalán nem volt jelentéktelen teljesítmény kétszáz év távlatából fellelni és beazonosítani mindazokat a helyszíneket, egykori csárdákat és szálláshelyeket, ahol Kazinczy és rabtársai megfordultak. A gazdag képanyag legnagyobb részben lefedi a visszaemlékezések adatait.

Kufstein vára. Kép forrása: Hetedhétország

A látványos kötet anyagát a szerzők kilenc fejezetre tagolták, amelynek gócpontjait a várbörtönbeli raboskodások helyszínei: Buda, Brünn, Kufstein és Munkács teszik ki. Minden fejezet végén az abban előforduló személyek nevei és fontosabb adatai szerepelnek Ki kicsoda címszó alatt. Amilyen szerényen húzódnak meg a fejezetek végén ezek az egyes névsorok, annál jelentősebb kutatómunka rejlik mögöttük, melynek eredményeként az adott kor még hitelesebb formában jelenik meg előttünk. A XIX. és a XXI. század elejét párhuzamba állító sajátos szerkesztésű útinapló újdonságával és eredeti szemléletmódjával irodalomtörténeti jelentőségén túl számottevő helytörténeti és honismereti értékkel rendelkezik.

Selmeczi Kovács Attila

A kötet adatai: Kemecsei Balázs–Kováts Dániel: A rab Kazinczy útján. Párhuzamos útinapló. Sátoraljaújhely, Kazinczy Ferenc Társaság,, 2017, 207 pp.

Újságunk indulásától kezdve arra törekszünk, hogy más történelemmel foglalkozó médiumokkal együttműködjünk. A kéthavonta megjelenő Honismeret folyóirat hasonlóan az Újkor.hu-hoz a színvonalas tudományos ismeretterjesztést tűzte zászlajára. Kiadója, a Honismereti Szövetség tömöríti a helytörténettel, a történeti és néphagyományokkal, a néprajzzal, az irodalom és a művészet helyi értékeivel, a természeti és szellemi környezet védelmével, a helyi kultúra őrzésével, a népnyelv ápolásával, az emlékhelyek gondozásával foglalkozó egyesületeket, szakköröket, munkatársakat a közös értékvédelem és a nagyobb hatékonyság érdekében. Selmeczi Kovács Attila írása eredetileg a Honismeret 2018/5-ös számában jelent meg. Tartalomjegyzéke a címlapra kattintva tekinthető meg.

Ezt olvastad?

Viharos történelmünk egyik katasztrofális következménye a középkori Magyarország írásos emlékeinek pusztulása volt. A megmaradt könyv- és iratanyag számbavétele, majd feltárása
Támogasson minket