„A pártnak higgyetek!” – Csehszlovák dokumentumok 1956-ról

A sors furcsa fintoraként a csehszlovák események 50. évfordulójára jelent meg jelen tanulmánykötet, és a kedves olvasóban a címet olvasva rögtön felmerülhet két kérdés:

Mi zajlott Csehszlovákiában az 1956-os események előtt és alatt? Hogyan viszonyult az ország vezető rétege a változékony és ellentmondásos magyar helyzethez?

Ezekre a kérdésekre próbál meg válaszolni Bencsik Péter és Mitrovits Miklós dokumentumkötete. A szerkesztői előszóban a szerzők rávilágítanak az 56-os kutatások a szovjet beavatkozás külföldi olvasataira. A rendszerváltástól kezdődően az ezredfordulóig már dokumentumkötetek születtek a szovjet, a jugoszláv, a román, a kínai, a lengyel és az osztrák forrásokról, az utóbbi években pedig egyes kutatók a francia, brit, amerikai, ENSZ-szel kapcsolatos, sőt az indiai vonatkozásokat is feldolgozták. Időszerű volt északi szomszédaink ’56-os dokumentumai is tudományos szempontok alapján feldolgozásra kerüljenek.

A várakozás okai közt megemlítik a forrásanyagok szűkösségét és azok kifejezetten a felvidéki magyarságra vonatkozó tematikus irányultságát. Szerencsére a levéltári anyagokon túl kutatóink támaszkodhattak a témához kapcsolódó cseh és szlovák nyelvű résztanulmányokra, a csehszlovák kormány oldaláról elhangzott politikai beszédekre, sőt itt közlik először magyar nyelven Rudolf Barák belügyminiszter brnói beszédét is.

A kötet elején olvasható a két tanulmány a szerkesztők tollából. Bencsik Csehszlovákia történetét taglalja a cseh kommunista párt 1921-es megalakulásától az 1956-os forradalom kitöréséig; Mitrovits pedig az őszi forradalom eseményeinek hátterében zajló magyar-csehszlovák viszonyt részletezi. Még avatottabb olvasók számára is újdonságként hathat, hogy Csehszlovákia is egy „vidámabb, különutas barakk” képét mutatta a korai szocialista időkben, hasonlóan a későbbi Magyarországhoz.

Az okokat két csoportra taglalhatjuk: egyrészt politikaiakra (a kommunista párt korai legalitása, kései bolsevizálódása, a többpártrendszer megtartása és a szocialista alkotmány magasabb fokú demokraticitása), másrészben gazdasági-társadalmiakra (a fejlett ipari, az abból fakadó magasabb életszínvonalon élő széles polgárság).

A szocialista tömb többi országához képest egy-két korabeli analóg jellemvonás rendhagyó módon valósult meg Csehszlovákiában. Csehszlovákia politikusainak kiterjedt nyugati kapcsolatrendszeréből fakadó magas letartóztatási aránya és a szovjet tanácsadók nyomatékosításának ellenére sem találtak Rajk szerepére csehszlovák megfelelőt. Ehhez képest az ezt követő cionista pereket már a csatlós országok közül a legvéresebben hajtották végre, sőt a daráló Sztálin halálával sem csillapodott, 1954-ig tartottak a kivégzések. 1954-től viszont – hasonlóan Magyarországhoz – megkezdődött a koncepciós perek, a személyi kultusz felülvizsgálata és részleges rehabilitálás és – ami fontosabb –, az óvatos reformok bevezetésével történő lavírozás.

Rudolf Slánsky a bírósági meghallgatása során. Kép forrása: Körkép.sk

A XX. pártkongresszus – a többi szocialista ország vezetőihez hasonlóan – meglepte a csehszlovák vezetést. Az új fejlemények bizonytalanságba taszították őket, reformokat kellett beindítani, személycserékkel karöltve. Azonban ezek a változások itt is alig érintették a felsőbb vezetést, a hírek hol a valóságnak megfelelően, hol tompítva szivárogtak ki a nyilvánosság felé. A posztsztálinista vezetést tüntetések, sztrájkok, a cseh Írószövetség, majd a prágai (un. „pizsamás forradalom”, maskarás majálisok) és pozsonyi egyetemisták egyöntetű bíráló kritikája rendítette meg. A gondok orvoslására a kommunista vezetés az „ostor és mézesmadzag” taktikáját alkalmazta. Kihallgatások, letartóztatások és kizárások (a bűnbakká tett Čepička honvédelmi miniszter) mellett újabb, az életszínvonalat emelő pénzügyi és egyéb óvatos reformokat vezettek be.

Csehszlovákia, Prága, 1956 májusa. Egyetemisták a Majáles alatt. Kép forrása: 1956 – A forradalom ígérete. Varsó, Ośrodek KARTA, 2017. 18. oldal.

Az országon belül Szlovákia helyzete tovább bonyolította az feszült körülményeket. Az országot túlnyomó részt irányító cseh vezetés ígéretet tett a szlovák kommunistáknak a valódi decentralizáció megvalósítására, a nemzeti tanácsok és szervezetek figyelembevételére. Ha az újítások a gyakorlatban nem is valósultak meg, a társadalmi elégedetlenség mérője nem érte el a forradalmi küszöböt az ’56-os Csehszlovákiában, Magyarországgal szemben. A csehszlovák vezetés kezére is játszottak külső-belső körülményei, és szenzuálisabbnak bizonyult a magyarnál. Ez lett továbbélésének kulcsa.

1956. október 23-ának eseményei váratlanul érte, aggodalommal töltötte el a csehszlovák kormányt. A lengyel helyzet miatt Moszkvában tartózkodó vezetők elítélték a magyar vezetés hibáit, kapcsolatfelvételt sürgettek a tüntetőkkel a „reakció visszafogására”. A feszült helyzetre tekintettel készültségi állapotot rendeltek el. Hitüket Hruscsovék is megerősítették: Csehszlovákia Kommunista Pártja jó úton haladt a XX. kongresszus szelleméhez hűen. Szlovákia Kommunista Pártja a forradalmi eszmék begyűrűződésétől is tartott, már 24-én betiltották a magyar sajtótermékek behozatalát, majd a szlovákiai magyar szervezetet (Csemadok) is bevonva „felvilágosító” ellenpropagandát indítottak útnak, és terjesztettek ki egészen az észak-magyarországi városokig.

Csehszlovákia, 1956. Az SZKP KB hivatalos sajtóorgánuma,a „Pravda” olvasása közben. Kép forrása: 1956 – A forradalom ígérete. Varsó, Ośrodek KARTA, 2017. 6. oldal.

A forradalom leverésében mind a cseh, mind a szlovák szervek tevékeny segítették a Kádár-kormányt. A Fehér könyv második kiadásának nyomtatását Csehszlovákia vállalta magára. A hangulatkeltéshez megfelelő alapot szolgáltattak az 1938 emlékezetére való hivatkozás, a fasiszta-revizionista tematika és a forradalom összekapcsolása, a „Nagy-Magyarországgal” történő fenyegetés. A „konkrét” fenyegetéssel szemben Csehszlovákia már rendelkezett Belső Karhatalommal, amely felállításának oka az 1953-as plezňi munkásfelkelés letörése volt. 1956. november 2-án – az 1955-ös Varsói Szerződés utáni első – a csehszlovákok szovjet parancsra tartalékosok elhívásával megerősítették határvédelmüket a határátlépéssel próbálkozó magyar felkelőkkel szemben. A cseh belügyi szervek a magyar társszervezet megerősítésére – fegyvereken és rádiós felszereléseken túl – 5000 gumibotot bocsátottak rendelkezésükre 1957 márciusáig.

Már Kádár november 5-i kérése nyomán megindult Csehszlovákiában a gyűjtés Magyarország számára, az újságok 90 millió korona értékű segélyszállítmányokról adtak hírt. Bár a magyar fél oldaláról érkezett 40 millió dolláros hitelkérelem is, hosszas alkudozások után, a cseh fél fokozatos (áru- és hitel) engedményeinek hála, 1957. július 17-én 100 millió rubeles hitelről született szerződés. A tél folyamán Csehszlovákia többször biztosított elektromos áramot a fázó és az akadozó ipari termeléssel küzdő Magyarország részére. A korábbi évekhez képest soha ilyen intenzíven nem kereskedett a két szomszédos ország. Szomorúságunkra ezt egy forradalmi eseménynek kellett megalapoznia. A konszolidáció kérdésében északi szomszédunk álláspontja csak a Rákosi- és Nagy Imre-kritikára, a rendszer megerősítésére terjedt ki, illetve Titóval szemben a szovjet modellt támogatta.

Összegezve a tanulságokat, 1957 nyarán Jiři Hendrych KB-titkár előadásába azt a konzekvenciát vonta le a magyar eseményekből, hogy Csehszlovákia azért maradt ki,

…mert az ország iparilag fejlettebb és magasabb életszínvonalat biztosított állampolgárainak, ugyanakkor felvázolta, hogy a továbbiakban is folytatni kell a proletárdiktatúra kiszélesítését, a kommunista társadalmi modell felépítését, természetesen központi irányítás keretén belül. (Tartalmi idézet a szerzőtől a 93–94. oldalakról)

A későbbi évek rossz termelékenységi mutatói azonban újabb gazdasági reformok bevezetésére serkentették őket, ami végül a már mindenki által ismert ’68-as következményekhez vezetett. A kötet további öt fejezetben tárgyalja a cseh és a szlovák kommunista pártok, illetve a Belügyminisztérium vonatkozó iratait, köztük az MSZMP-vel kapcsolatos iratokat is; a csehszlovák vezetés magyar helyzet kapcsán kialakuló véleményét; a magyar vezetésnek nyújtott belügyi-gazdasági segítséggel kapcsolatos iratait; a csehszlovák Nemzetvédelmi Minisztérium, a hadsereg iratait; végül a hírszerző és nagyköveti jelentéseit.

A kötet nagy érdeme, hogy a szerzők egyszerre igyekeznek a teljesség érzetét és segédkezet nyújtani a laikus olvasók számára: a nyelvezet és stílus megtartása végett átfordításokat eszközölt; a megértés könnyítésére lábjegyzeteket iktattak be. A csehszlovák reakciókról szóló kutatásokról bibliográfia és a hagyományos és a korszak kevésbé ismert csehszlovák közembereiről támogató névjegyzék áll rendelkezésre. A mellékletben a forradalomhoz köthető katonai térképek másolatai; forradalomellenes plakátok és a szlovákiai magyar nyelvű Új Szó különszámaiból csemegézhetünk behatóan.

Kép forrása: Újszó.com

Mészáros István

A kötet adatai: Bencsik Péter – Mitrovits Miklós: „A Szovjetunióval örök időkre és soha máshogy!” Az 1956-os magyar forradalom csehszlovák dokumentumai. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2018.

Ezt olvastad?

Az idén 80 éves, Széchenyi-díjas történész, M. Kiss Sándor életművének esszenciáját veheti kezébe az érdeklődő olvasó a Szembesülés című kötettel.
Támogasson minket