A Pesti Hirlap külföldi hírei, 1848. január–március

Az 1848-as forradalmak jelentős mértékben megváltoztatták Európa politikai berendezkedését. Cikkemben – a korabeli helyzetet áttekintő bevezető után – arra a kérdésre keresem a választ, hogy a forradalmi eseményekre hogyan reagált a magyar liberális ellenzék, illetve a megmozdulások megváltoztatták-e a magyar kormányzattal szembeni követeléseit. A magyar ellenzék nézőpontja és hangulatváltozásai nyomon követhetők a liberálisok szócsövének számító Pesti Hirlapban, így elsősorban a lap 1848-as cikkeit vizsgáltam meg.

A napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus (1814–1815) dinasztikus elvek alapján állította helyre az európai erőegyensúlyt. Megalakult a Német Szövetség, Ausztria megkapta Lombardiát és a Velencei Köztársaság területeit. A politikailag széttagolt Appennini-félsziget valamennyi államában a Habsburgok akarata érvényesült. A bécsi rendezés egészen 1848-ig megakadályozta a kontinens forradalmi átalakulását, ám a század közepén komoly változások történtek.

Európa a bécsi kongresszus után (Wikipedia)

1848 mozgalmai Észak-Itáliában kezdődtek. A Habsburg uralom alatt élő olaszok 1847 végén megfogadták, hogy nem vásárolnak több dohányt és lottót, hiszen azok forgalmazása állami monopóliumnak számított. A bojkott 1848. január elején összetűzésekhez vezetett Milánóban. A lakosság és a katonaság közötti „szivarháború” több halálos áldozatot követelt. Dél-Itáliában, a Nápolyi Királyság területén is felkelések robbantak ki, reformokat és alkotmányt követelve. Január 12-én a szicíliai Palermoban kezdetét vette a „15 napos csata”, melynek eredményeképp a szicíliai és nápolyi király „alkotmányt adott” népének. Alkotmányt hirdettek ki később Toszkánában, a Szárd Királyságban, majd a Pápai Államban is.

1848. február 22-én kitört a forradalom Párizsban, mely mélyreható változásokat eredményezett egész Franciaországban. Előzményének az tekinthető, hogy az 1840-ben kinevezett François Guizot miniszterelnök nem volt hajlandó újításokat bevezetni, ezért az ellenzék reformhadjáratba kezdett. Banketteket és vacsorákat szerveztek, ezeken neves ellenzéki politikusok tartottak szónoklatokat a reformok mellett érvelve. Utolsó „reformvacsorájukat” Párizsban akarták megtartani február 22-én, de a kormány betiltatta azt. Ennek ellenére a kitűzött időpontban tömegek lepték el a bankett kijelölt helyét, és a mozgalom forradalommá terebélyesedett. Lajos Fülöp lemondott, ideiglenes kormány alakult és kikiáltották a köztársaságot. A forradalmi hullám később a Duna-menti államokat is elérte, és jelentős változások mentek végbe Európa ezen térségében is.

A köztársaság kikiáltása Franciaországban, 1848. (Wikipedia)

A nyomtatott sajtó fejlődésének köszönhetően az átlagember is könnyen értesülhetett a kontinens eseményeiről. A sajtó dolgát megkönnyítette, hogy a Nagy-Britanniából kiinduló távíróhálózat – bár csak a 19. század közepén kezdte meghódítani a kontinenst – 1848-ban már összekötötte Európa jelentősebb városait, így Bécset és Pozsonyt is. A korabeli magyar hírlapok döntően külföldi újságokból nyerték információikat, a tudósítók előfutárainak számító külföldi levelezők ekkor még nem voltak elterjedtek a magyar sajtóéletben. A kor lehetőségeihez mérten a külföldi eseményekről többnyire 1-2 hét csúszással, de a legtöbb esetben pontosan tudósítottak a lapok.

A magyar liberális ellenzék sajtóorgánuma a Pesti Hirlap volt. Kossuth Lajos kormányzati megfontolásokból, Landerer Lajoson keresztül került az 1841. január 2-án elinduló laphoz. Az újság nem formaiságában, hanem hangnemében hozott újat, Kossuth a magyar sajtóban elsőként valósította meg a tudatos és tervszerű politikai lapszerkesztést; 1844-re az előfizetők száma már meghaladta az ötezret. Ám ez év elején Kossuth elszámolási vitába keveredett Landererrel, aminek következtében a szerkesztő felmondott, a lap szerkesztését pedig a centralisták vették át; előbb Szalay László, majd – 1845 nyarán – Csengery Antal lett a főszerkesztő. A népképviseletet, felelős kormányt és központosítást követelő szűk liberális réteg a kormányzat támadása és az adminisztrátori rendszer bevezetése után szembekerült a liberális ellenzék magjával. Az ellenzék megbomlott sorait 1845 novemberében rendezték. Egy kompromisszumos megoldás értelmében a centralisták felhagytak nézeteik propagálásával, így a Pesti Hirlap ismét az egész ellenzék sajtóorgánuma lett. Ennek is köszönhetően a forradalom előtti utolsó évben az ellenzék megerősödött és párttá szerveződött.

A Pesti Hirlap 1848. március 5-i száma (ADT Arcanum)

Az utolsó rendi országgyűlés (1847–1848) kezdetén az ellenzék még beérte volna részeredményekkel 1847 nyarán meghirdetett programjához viszonyítva, ám a forradalmi események fordulatot hoztak politikájukat illetően is.

A liberális ellenzéknek nem volt célja, hogy független államot létrehozva kiszakítsa Magyarországot a Habsburg Monarchiából, ehelyett belső függetlenségének próbált érvényt szerezni. A Lombard-Velencei Királyságban történt megmozdulásokat – mivel azok a Monarchia területén zajlottak – belügynek tekintették. Örömmel fogadták a zavargások híreit, hiszen a birodalmi hatalom gyengülését és ezzel együtt a Magyar Királyság pozícióinak erősödését remélték tőlük.  Mindenképpen támogatták volna az észak-itáliai területek saját alkotmányának gondolatát, de elszakadásukat semmiféleképpen sem. 1847 tavaszán Batthyány Lajos Észak-Itáliában járt, elképzelhető, hogy ekkor tárgyalt is az olasz ellenzék vezetőivel, ám erről pontos információkkal jelenleg nem rendelkezik a történettudomány. A liberálisok úgy vélték, a Habsburg-birodalom mint nagyhatalom biztosítja Közép-Európa stabilitását és békéjét, meggyengülése felborítaná a térség politikai és katonai egyensúlyát.

A magyar ellenzék el akarta kerülni egy európai háború kirobbanását, így a dél-itáliai mozgalmak megítélése némileg bizonytalan volt. A Szicíliai és Nápolyi Királyságban kirobbant palermói, majd nápolyi forradalom ugyanis magában rejtette egy háború lehetőségét. A Pesti Hirlap attól tartott, hogy a félsziget déli részén kirobbanó felkelések átterjednek Itália északi részére is; a forradalom leverésére ausztriai csapatok fognak Nápolyba küldetni, ami háborús ok lehet egész Európára nézve. Észak-itáliai forradalmakra azonban 1848 márciusáig nem került sor.

A hírlap üdvözölte az Itália különböző államaiban bevezetett alkotmányok hírét és minisztériumok felállítását. Az észak-itáliai mozgalom eseményeit ismertették, de nem kommentálták. A hírt, hogy a lombard-velencei területek a magyarhoz hasonló alkotmányt követelnek maguknak, azzal a megjegyzéssel kísérték, hogy a magyar alkotmány éppen csak több a semminél, és nem elégíti ki az alkotmányos kívánalmakat.

A liberalizmus eszméjét valló pártok és csoportosulások Európa-szerte Franciaországtól várták a lökést, mely elindítja a reformokat és megteremti az alkotmányosság feltételeit. Franciaországban 1848 elején ült össze az országgyűlés, és már a megnyitó trónbeszéd felháborodást váltott ki a liberálisok körében. A szónoklatokkal megtoldott találkozókat szervező francia ellenzéket ugyanis elítélte és megbélyegezte Lajos Fülöp, mely cselekedete az utolsó bankett betiltásához, és ezzel a forradalom kitöréséhez vezetett.

Barikád harcok Párizsban (Wikipedia)

Még mielőtt a párizsi forradalom híre eljutott volna Pestre, 1848. március 3-i számában a Pesti Hirlap érdekes párhuzamot húzott Párizs és Pozsony, azaz a két országgyűlés között. Míg Franciaországban a kisebbségben levő ellenzék elérte a szavazati joghoz megkövetelt vagyoni cenzus leszállítását, addig Magyarországon nem született megegyezés a városi reform kérdésében. A lap szerint ez is azt mutatta, hogy mennyivel le van maradva az ország Nyugat-Európa mögött.

Az 1848. március 5-i lapszám a következő szavakkal értesítette olvasóközönségét a februári párizsi forradalomról:

„Nagyszerü, nevezetes dolgok! Febr. 22-én Párisban komoly mozgalmak kezdődvén, s más nap és harmadnap is folyván és szilárdulván a forradalom, végre a kénytelenség oda vitte, hogy: Lajos Fülöp lemondott!”

Az újság ezt tekintette a legtöbbnek, amit a monarchia megengedhetett magának. Amennyiben tovább ment volna, Franciaország elveszti vezető szerepét az európai mozgalmak élén, és háborúba keveredik a többi nagyhatalommal. Ekkor még természetesen nem tudhatta a Pesti Hirlap, hogy az események feltartóztathatatlanul tovább haladtak: március közepén kikiáltották a köztársaságot, megszüntetve ezzel a monarchiát. Ám amikor az újság szerkesztői látták, hogy nincs veszélyeztetve az ország stabilitása, elfogadták a köztársaság létét is.

Részlet a Pesti Hirlap 1848. március 10-i számából (ADT Arcanum)

A francia forradalom híre után több vezércikk is elemezte a kialakult helyzetet. Az 1848. március 9-i arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon az ellenzéki követelések ne radikalizálódjanak. Egyértelműen látszik, hogy az ellenzék igyekezett elkerülni a hazai forradalmat, mindennél fontosabb volt számára a szilárd belpolitika. Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslata alapján még ekkor is csak a felelős kormány felállítását, a közteherviselés megalapozását célzó törvények meghozatalát, az úrbéri viszonyok kármentesítéssel történő felszámolását, a királyi városok és a katonai elszállásolás kérdésének rendezését várták az országgyűléstől.

Az 1848. március 12-i vezércikkben a lap már a franciákat óvta a szélsőségektől. Guizot és a korábbi miniszterek közbocsánatban részesítését javasolta, felhívta a figyelmet arra, hogy bosszúra nem lehet alapozni egy törvényes rendszert. Felidézte XVI. Lajos francia király 1793-as kivégzését, amely az első franciaellenes katonai szövetség megszervezéséhez vezetett – itt ismét tetten érhető a liberálisok békepártisága. 1848. március 16-án, miután lezajlott az első bécsi, illetve a pesti forradalom is, az újság hangneme megváltozott. Az addigi halogató, mérsékletre szólító, a komolyabb változásokat a jövő országgyűléseitől váró liberális ellenzék orgánuma a „ki későn ad, semmit sem ad” jelmondat jegyében a reformok mielőbbi bevezetését követelte a kormányzattól.

Megállapíthatjuk, hogy az 1848-as forradalmi hullám komoly hatást gyakorolt a magyar ellenzéki politikára. Ez a hatás – az európai forradalmak és a magyar országgyűlés közötti párhuzam – a Pesti Hirlap számaiban is megfigyelhető. A lap vezércikkeiből is kiolvasható, hogy a liberálisok 1847-ben még beérték volna programjuk töredékével, ám februárban fordulat állt be az országgyűlés menetében és az európai eseményekben. 1848 március közepén már független és önálló magyar kormány fölállítását követelték. Ezzel párhuzamosan azonban igyekeztek távol tartani a forradalmak utcai mozgalmainak eszköztárát Magyarországtól, s megtartani a parlamenti reformpolitika kereteit.

Szakirodalom

Barta István: Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen. Akadémiai Kiadó, Budapest 1951.

Briggs, Asa – Burke, Peter: A média társadalomtörténete – Gutenbergtől az internetig. Napvilág Kiadó, Budapest 2004.

Buzinkay Géza: A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig. Wolters Kluwer Kft, Budapest 2016.

Deák Ágnes: Képmagyarázatok. In: Százhuszonöt kép az 1848-49-es forradalmak és szabadságharcok történetéből. Közzéteszi Szvoboda Dománszky Gabriella.  Budapesti Történeti Múzeum, 1998.

Dautry, Jean: Az 1848-as francia forradalom és a köztársaság. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1981.

Diószegi István: A hatalmi politika másfél évszázada 1789-1939. História Kiadó, MTA Történettudományi Intézete, Budapest 1997.

Fenyő István: A centralisták: egy liberális csoport a reformkori Magyarországon. Argumentum Kiadó, Budapest 1997.

Fenyő István: A centralisták az 1848-as forradalomban. Argumentum Kiadó, Budapest 2003.

Gergely András: Egy nemzetet az emberiségnek. Magvető Könyvkiadó, Budapest 1987.

Kis Aladár: Olaszország története 1748-1970. Tankönyvkiadó, Budapest 1990.

Kosáry Domokos: A centralista Pesti Hírlap. In: A magyar sajtó története I. kötet 1705-1848. szerk. Kókay György. Akadémiai Kiadó, Budapest 1979.

Molnár András: Batthyány Lajos a reformkorban. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg 1996.

Urbán Aladár: Európa a forradalmak forgószelében 1848-1849. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1970.

Krizsán Bálint

Ezt olvastad?

2017. október 6-án Szacsvay Imréről, az 1848-as magyar országgyűlés mártírjáról megemlékező konferenciát tartottak az Országházban. Az eseményt Bellavics Istvánnak, az Országgyűlés