Pesti kövek szavai – séta a Belvárosban

2015. szeptember 30-án este hat órakor a pestiek rohanva haladtak át a Kálvin téren. Ám egy kis csoport – a hideg idő ellenére is – Kálvin János szobra mellett gyülekezett. Céljuk az volt, hogy felfedezzék a Kiskörút régi történelmi emlékeit.

Mára közhelynek számít, hogy a XXI. század rohanó világában a szépség, az esztétikus jelleg és az apró részletek vesztettek fontosságukból. Ezek helyére a praktikum, a gyors és egyszerű dolgok kerültek. Ennek következtében az emberek hajlamosak elrohanni a részletek mellett, csak a nekik lényeges dologra koncentrálva. Pedig ha szemlélődve közlekedünk, és az átlagosnál csak egy árnyalattal is figyelmesebben tesszük meg ­­– akár a napi szinten kötelező – útvonalainkat, akkor nem maradhatnak észrevétlenül a bennünket körülvevő emlékek.  Valójában az ember könnyen szembesülhet azzal, hogy minden sarkon elbújva ott van a „történelem”. Budapest utcáin és házain számtalan emléktábla hívja fel a figyelmet a környék régi meséjére. Ezekre odafigyelve jobban megismerjük városunkat, településünket. Ha pedig az ember közelebbi kapcsolatba kerül a történelmével, akkor sokkal emberibbnek és kevésbé ridegnek érzi a „nagyvárost”. Ember és város között sokféle kapocs jöhet létre. Ha valaki – például egy hosszú hétfői nap után – hazafelé baktat a Kálvin téren és ránéz a hajdani Két Oroszlán fogadóra, akkor talán eszébe juthat Krúdy egyik írása. Így pedig már jobb kedvvel és némi melegséggel a szívében megy tovább, mert részben magáénak is érezheti azt. Rá kell döbbennünk, hogy az apró részletek teremtik meg azokat a kapcsolódási pontokat, amelyekért igazán szeretjük lakhelyünket.

Városunkhoz való kötődés szülte meg az igényt, hogy az I. Tóth Zoltán Kör az ELTE hallgatói számára is megszervezzen egy ilyen kapcsolódási pontokat bemutató sétát. A Kört olyan hallgatók alkotják, akik az egyetemi képzés keretein túl saját ötleteiket igyekeznek kamatoztatni. Városnéző sétájuk célja az volt, hogy nagy vonalakban bemutassa a Kiskörút kevésbé ismert történetét. Nemcsak a történelmi adatokra koncentráltak, hanem az egykori városfal környékén levő épületekkel kapcsolatban számos érdekességet is igyekeztek bemutatni.

A program első állomása a Kálvin tér jelentette. A tér mai formájának kialakulásáról hangzott el az első előadás, melynek során bemutatták korábbi neveit és azt is, hogy a helyi lakosok életében milyen funkciót töltött be XVIII. századtól kezdve. Említésre került Ybl Miklós által tervezett szökőkút is, amely ma már az Erzsébet teret díszíti, azonban egy része a Kálvin tér közelében maradt. Természetesen nem maradhatott ki a tér névadó alakjának rövid életrajza és az egyetemes kultúrtörténetben betöltött szerepének ismertetése sem.

A séta második állomása a Bástya utcai parkoló volt, ahol a régi pesti városfal egy része máig fennmaradt. Méretei igazán itt érzékelhetőek, mivel alig pár helyen maradt meg eredeti formájában, hiszen a Kiskörút házai ráépültek a legtöbb helyen. A fal legkorábbi nyomai egyébként a tatárjárás előtti időkig nyúlnak vissza.

Keveset hallani a Szerb utca és Veres Pálné utca kereszteződésében fekvő Szent György nagyvértanú szerb ortodox templomról. Ebből az okból kifolyólag a séta harmadik állomásánál igyekeztek bemutatni az ortodox egyház érdekességeit, magát az épületet és annak történtét. A mai napig kőfal keríti körbe az impozáns barokk épületet, amelyen egy képfülkében díszítés gyanánt Sárkányölő Szent György kerámiafestménye látható. A szerb parókia a görög kereskedők jelenlétének volt köszönhető. Bár létszámukat tekintve az előbbiek voltak többségben, mégis, az anyagi kondícióik miatt a tehetősebb görögök vásároltak föl az ingatlant, amelyen később a templom fölépült.

Pest történetének meghatározó pontja az 1838-as árvíz. A környéken rengeteg emléktábla hivatott jelölni a vízállás akkori tetőzését, de a Belvárosi Ferences Templom oldalán lévő dombormű állít igazán emléket a katasztrófai hőseinek és áldozatainak. A séta során elhangzottak az „árvízi hajós”, Wesselényi Miklós vonatkozó naplóbejegyzései is.

„Március 13-án… öt órakor újra megindult (a jég) s nemsokára tornyosulni kezdett, valamint törni és forrni a jégtömegeket duzzadva emelő s újra szétzúzó hatalma a dühöngeni készülő Dunának. A víz partjain már túllépett, a bőszült folyam a váci töltést már átszakította, de a jég folyvást haladván, a nézők csoportja s majd minden azt hitte, hogy mérgét már kiöntötte. Ezen reményben színházba mentem, s még nem vala vége a darabnak, midőn híre futamodott, hogy a víz már a városban van.”

Az ötödik állomás a jól ismert Astoria volt. A séta résztvevői ezen a helyszínen Budapest első aluljárója kiépülésének rövid történetét és körülményeit hallgathatták meg. Közismert, hogy az építkezés során a városfal egyik kapujának (Hatvani kapu) maradványai is előbukkantak. Ezt ma emléktábla őrzi. Manapság észre sem vesszük előnyeit, ugyanis megépülése előtt a kereszteződésben való gyalogosátkelés összesen négy percig tartott, ez mára, az aluljárónak köszönhetően kevesebb, mint két percre csökkent.

A séta végső állomását az onnan alig pár méterre lévő Unger-ház belső udvara jelentette. Nevét Unger Benedek kovácsmesterről kapta, ám nem az ő munkásságáról vált híressé a ház. hanem egyéb funkciói miatt. Az egykori városfal mögötti utcában nem voltak hatalmas és előkelő bérpaloták. A csendes környék a központtól távol eső jellegénél fogva védve volt a sűrűn átmenő forgalomtól, emiatt ideális környezet volt a diszkrét prostitúció meghonosodásához. Az Unger-házhoz hasonló „intézmények” törzsközönségének híresebb tagjairól is elhangzott néhány kényes történet.

A Kör által megszervezett séta nemcsak az egyetemisták érdeklődésére tartott számot, sőt, legalább annyi „külsős” vett részt rajta, mint amennyi ELTE-hallgató. Ez is híven tükrözi, hogy a környezetünk történetének megismerésére irányuló igény mindenkiben benne van, s érdemes hasonló sétákat szervezni a jövőben is.

Hegedűs Dóra

Ezt olvastad?

Az Unicus műhely gondozásában jelent meg Nánay Mihály kötete, Habsburg József főhercegnek – az első világháború legmagasabb rangú katonatisztjének –