A piaristák első kapcsolatai Magyarországgal

2017. november 21-én Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője tartott előadást a magyar piaristák megtelepedéséről a Pázmány Péter Katolikus Egyetem budapesti, Mikszáth téri épületében, a régi Piarista Gimnáziumban. Az előadást az egyetemen működő Kubinyi András Történész Műhely szervezte.

Koltai András előadása a Pázmány Péter Katolikus Egyetem budapesti, Mikszáth téri épületében, az egykori Piarista Gimnáziumban (A képeket készítette: Kanász Viktor és Varga Mátyás)

Az előadó előbb felhívta a figyelmet a november 15-én nyílt „Hitre, tudásra – A piaristák és a magyar művelődés” c. kiállítás katalógusára, amelyben Tusor Péterrel közösen írták meg az előadás alapjául szolgáló tanulmányt.

Koltai elsőként kiemelte, hogy a kora újkori leírásokban a szerzetesek úgy tűnnek fel, mintha a semmiből kerültek volna elő. Ahogy más rendeknél, úgy ez a piaristák esetében sem igaz; itt szinte közvetlen kapcsolat van az alapító es a magyarországi letelepedés között. Koltai miután felvázolta, hogy a piaristák Rómában hol éltek, ismertetett egy podolini festményt, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor a piarista iskolát meglátogató két bíboros a rendalapítóval kilépő gyermekek között angyalokat lát. A történet alapja az, hogy a piaristák diákjaikat hazakísérték az iskolából, s ezt, mint őrangyali szerepet értelmezték. Szelepcsényi György, aki kispapként Rómában végezte tanulmányait, elmesélte az őt felkereső két piarista szerzetesnek, hogy Rómában látta, ahogy a piaristák hazakísérgetik a gyermekeket, s már akkor azt kívánta, bárcsak Magyarországon is letelepülhetne a rend. Erről Tapolcsányi Gergely és Kácsor Keresztély számolnak be 1772-ben keletkezett rendtörténeti műveikben. Kácsor sokkal színesebben írt: műve szerint Szelepcsényi Rómában gyónója volt Kalazancziusnak, tudni véli, hogy a rendalapító meggyógyította a kezét, s hogy a későbbi püspöknek fogadalma is volt a piaristák magyarországi letelepítésére. A Szelepcsényi és Kalazanczi között meglévő kapcsolatot egyébként Mösch Lukács említi először abban a művében, amit 1696-ban nyújtott át a Magyarországon vizitáló generálisnak. A történet valószínűleg tehát a rendi hagyomány részét képezte.

Koltai András (A képeket készítette: Kanász Viktor és Varga Mátyás)

Koltai egy új felfedezésre is felhívta a figyelmet: Jakusith György és Kalazanczi kapcsolata ugyanis eddig nem volt ismert. Jakusith György 1630 és 1635 között tanult Rómában, s ekkor ismerhette meg a piarista rendet. Mikor 1639-ben kinevezték veszprémi püspökké, elutazott Rómába, s felkereste Kalazanczit is, hogy vele a rend letelepítéséről beszéljen. Terve azonban ekkor nem valósult meg.

Koltai itt tért ki arra, hogy a piaristákat reformált jezsuitáknak tekintették, akik sikeresen játszhatnak szerepet az ország rekatolizálásában is. A piaristáknak első támogatóik miatt megromlott a kapcsolata a jezsuitákkal. Amikor 1648-ban a pápa betiltotta a rendet, a piaristaellenes jezsuita prédikációk tovább rontották a két rend kapcsolatát.

Podolin látképe a Piarista templomból, szemben a Mária Mennybemenetele plébániatemplom. (Kép forrása: Fortepan)

Közben a rend sikeresen megtelepedett Lengyelországban: Podolinban, a helyi birtokos Szaniszló Lubomirski hívta meg a rendet, Varsóban pedig az Olmütz 1642-es svéd ostromakor menekülő rendtagok alapítottak iskolát. A rendi novíciusképzés központja Podolin lett. Egri püspökként Jakusith felvette a kapcsolatot Podolinnal, mert az akkori központjában, Jászón kívánt egy piarista iskolát alapítani. Néhány piarista atya fel is kereste őt, hogy beszéljenek a püspökkel. A korábbi kutatás előtt ismert volt az eset, azonban nem volt egyértelmű Jakusith személye. A források egy egri püspököt említenek, ezért az első történetírók Lippayra gondoltak, a későbbiek pedig átvették a tévedést. Sántha György, Kalazanczi kortársainak levelezésének kiadója már a múlt században közölte a Jászót felkereső atyák jelentését. Eszerint Jászót enyhébb éghajlatúnak találták, mint Podolint, kiemelték azt is, hogy bár Jászó 12 leuga (kb. 140 km) távolságra van Egertől, azonban veszély esetén lakhatnak az egykori premontrei kolostorban. A püspök azt is tervezte, hogy a szemináriumot átadja a piaristáknak. A piaristák azonban nem tudták elvállalni Jászót, s a további terveiket pedig Rákóczi György 1664-es támadása teljesen ellehetetlenítette.

„Hitre, tudásra – A piaristák és a magyar művelődés” (A képeket készítette: Kanász Viktor és Varga Mátyás)

Koltai a jezsuiták és a piaristák közti ellenségeskedés bemutatása okán említette a szepesi esetet. A podolini alapítás után Csáky István jezsuita kolostort akart alapítani Szepesváralján, amit azonban a Lubomirski rossz néven vett, mert a betelepítendő jezsuitákat konkurenciának vélte. Ezért összefogott a helyi evangélikus polgársággal, s lerombolták az épülő kolostort.

1656-ban VII. Sándor pápa fogadalmas kongregációvá állította vissza a rendet, s ekkor Közép-Európában is újra tudtak terjeszkedni. Koltai András három személyt emelt ki: Szelepcsényit, Wesselényi Ferenc nádort és Pálffy Pálné Khuen Franciskát, akik piarista iskolát szerettek volna alapítani. Pálffyné 1659-ben egyezett meg a piaristákkal, hogy a bajmóci uradalom területére települnek, de a jezsuita-párti Lippay, az egyházmegye püspöke erre nem adott engedélyt. Khuen Franciska nem adta fel, a pápához fordult, aki utasította a nunciust, hogy álljon az ügy mellé, azonban Lippay továbbra sem engedett. Pálffyné válaszul az 1659. év országgyűlésen familiárisát a jezsuiták ellen szavaztatta. A két fél végül 1660-ban egyezett meg, s a bajmóci uradalomban jezsuita misszió alakult. Ez csupán két évig tartott, s látszólag teljesen felszámolták az evangélikus közösségeket. A piarista iskola megalapítására végül 1666-ban került sor Privigyén, a szerzetesek Lengyelországból érkeztek, s Pálffyné kolostort és templomot építtetett számukra. Ez a piaristák első alapítása, ugyanis Podolin hiába fekszik Magyarország határain belül, a lengyel rendtartomány része volt, s csak II. József csatolta Magyarországhoz. A sikerhez az is hozzájárult, hogy 1666. január 3-án elhunyt Lippay, s az új érsek Szelepcsényi György már megadta a jóváhagyását.

A közönség (A képeket készítette: Kanász Viktor és Varga Mátyás)

Wesselényi Ferencnek is szándékában állt piaristákat telepíteni a murányi uradalomba, sőt a szerzetesek meg is érkeztek Jolsvára, ahol iskola alapításába kezdtek. A nádor azonban 1667-ben váratlanul elhunyt, az összeesküvésben való részvétel miatt birtokai zár alá kerültek, így a piaristák fél év után elhagyták a területet.

Szelepcsényi György végrendeletében Szentgyörgyben hagyott jelentős ingatlanokat a rendre. A magyar törvények szerint a főpap végrendeletét a királynak érvényesíteni kellett volna, ez hiányzott, azonban Bojár Andrásnak, a rend egyik lelkes tagjának, így is sikerült kijárnia, hogy a piaristák megkapják örökségüket. Pár év múlva itt alakult meg a harmadik piarista iskola (A második Breznóbányán jött létre).

A piarista rend címere (Kép forrása: Wikipedia)

Az előadást a kérdések zárták, majd az esemény szervezői egy kötetlen beszélgetésre invitálták az előadót és a hallgatóságot.

További információkért kattintson ide.

Menyhárt Ágnes

Ezt olvastad?

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative
Támogasson minket