Politikai kultúra, érdekképviselet és törvényhozás Magyarországon

2018. november 29. és december 1. között rendezték meg az egri Eszterházy Károly Egyetemen a Rendi országgyűlés – Polgári parlament. Érdekképviselet és törvényhozás Magyarországon a 15. századtól 1918-ig című konferenciát, amely az egyetem Történelemtudományi Intézete és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében valósult meg. A konferencián A dualizmus kori magyar országgyűlések tagjainak feltárása és társadalomtörténeti elemzése (K 112429), valamint „A Magyarországi rendiség politikai kultúrája (1526-1848) (K 116166)” kutatócsoportok ismertették legfrissebb kutatási eredményeiket. A három napig tartó rendezvény hat szekciójában több mint 30 előadás hangzott el áttekintést adva Magyarország parlamentáris fejlődésének legfontosabb kérdéseiről a korai rendiségtől egészen a dualizmus időszakának végéig. A megnyitón Pintér Márta (dékán, EKE BMK), Pap József (intézetigazgató, EKE Történelemtudományi Intézet) és H. Németh István (kutatócsoport-vezető) köszöntötte a jelenlévőket. Pap József elmondta, hogy az intézményben működő Történelemtudományi Doktori Iskolában preferált cél a téma kutatásának elmélyítése, H. Németh István pedig kiemelte a hálózatok, illetve a hálózatosság vizsgálatának fontosságát valamint a parlamentarizmus történetének kutatásában a társadalom-, kultúr- és politikatörténeti szempontok egymást kiegészítő szerepére hívta fel a figyelmet.

November 29-én két szekcióban hangzottak el előadások. A Középkor szekciót C. Tóth Norbert szereplése nyitotta, aki a korai (1301-1444 közötti) országgyűlésekkel kapcsolatos főbb kérdéseket járta körül. Elemzéséből kiderült, hogy az a szakirodalomban megjelenő álláspont, miszerint a királyi hatalom erősödése egyenesen arányos az országgyűlés szerepének csökkenésével, felülvizsgálatra szorul, és ennek egyik eleme, hogy megállapítsuk az adott időszakban összehívott országgyűlések számát. A következő előadó, Neumann Tibor a megyei és országgyűlési tisztviselők választásának, illetve kinevezésének középkori példáit vizsgálta, és az alispánválasztás gyakorlatát Bars és Pozsony megyében az 1480-as évekig tudta visszavezetni. Mikó Gábor a Quadripartiummal kapcsolatos kutatásainak eredményét összegezte. Az utóbbi években igyekezett felkutatni a törvénykönyv kéziratban fennmaradt részleteit, és rekonstruálni azt. Rácz György, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatóhelyettese a középkori törvények eredeti példányainak gyűjteményét mutatta be, ismertette az anyag levéltári rendszerét kitérve az azzal kapcsolatos problémákra.

A második – A Habsburg Monarchia legerősebb rendi állama (16-17. század) – szekcióban elsőként Tatjána Guszarova előadása hangzott el, melyben a korai országgyűlési naplók készítői kerültek bemutatásra. Az előadó az 1625-1687 közötti időszakból 25 naplót dolgozott fel. Kádár Zsófia a pálosok, a bencések és a jezsuiták országgyűlési részvételének alakulását mutatta be a 17. században. A következő előadó, H. Németh István a városok képviseletében bekövetkező változásokat vizsgálta. Előadásában kitért arra, hogy a 17. század végétől az államigazgatás oldaláról egyre erősebb elvárások fogalmazódtak meg, melyek többek között a követek felekezeti hovatartozását is érintették. Oborni Teréz az erdélyi fejedelmek és a rendek közötti hatalmi-politikai kommunikáció kérdését járta körül, és felhívta a figyelmet arra, hogy az újabban előkerült források indokolttá teszik az erdélyi országgyűlések szerepének újraértékelését. A szekciót Szirtes Zsófia előadása zárta, aki a brassói követek országgyűlési részvételét vizsgálta, a részvételi szokások, a képviseleti költségek, valamint a szász „nemzetgyűléshez” való igazodás tekintetében.

A konferencia második napján – november 30-án – három egymást követő szekcióban hangzottak el előadások. Az első, A 18. századi országgyűlések társadalomtörténete szekció nyitó előadását Forgó Andrástól hallhattuk, aki a 18. század eleji országgyűlések katolikus főpapjait mutatta be kitérve többek közt származásukra és a reformok terén végzett munkásságukra. Ezután Nagy János részletesen taglalta, hogy az 1751-es országgyűlés milyen szerepet játszott Bécs abszolutisztikus kormányzásának kialakulásában, majd több olyan fordulópontot ismertetett, amelyek az országgyűlés alkupozíciójának romlásához vezettek. Horváth Gyula a 18. századi vármegyei képviselők azon csoportját vizsgálta meg, akik rokoni kapcsolatban álltak a legfőbb országos méltóságokkal. Sebők Richárd a királyi tábla 1722–1792 közötti köznemesei ülnökeit vizsgálta. A kutatási eredményeiből kirajzolódó minta szerint az érseki ülnökök a 18. század közepétől már inkább a vármegyei tisztségviselők köréből kerültek ki, akik a diétán is aktív szerepet vállaltak. Szemethy Tamás arról a 63 báróról és 25 grófról tartott előadást, akik a 18. században nyertek felvételt a főnemesek közé. Kiemelte, hogy rangemelésükben a származás és a földbirtok nagysága játszott fontos szerepet, illetve komoly előnyt jelentett a katonai és a hivatali pálya.

A második – A 18. századi diéták kultúrtörténeti megközelítésben – szekció Hende Fanni előadásával vette kezdetét, amelyben a 18. század első felének ceremóniáiba nyerhettünk betekintést, különös tekintettel a királykoronázásra, azon belül is az aranysarkantyús lovagok avatására. Vajnági Márta előadásában további részleteket ismerhettünk meg a koronázásokkal kapcsolatban. Részletesen szólt I. Ferenc koronázására való meghívás körülményeiről, az új helyszín (Buda) koronázási menetrendjének állomásairól, és a szolgálattevők névsoráról. Varga Benedek a 18. századi „nőuralom” problémájáról értekezett. Hallhattunk a 17–18. századból származó, magyarországi női uralkodás jogalapjáról szóló elméletekről, és szó esett továbbá a fiúsítási eljárásáról, a Pragmatica Sanctioról továbbá Bél Mátyás és Köhler ezzel kapcsolatos vitájáról. Maczák Ibolya Hunyadi Szabó Ferenc és Tormási János protestáns hitszónokok országgyűlési tevékenységét mutatta be. A hitszónokok rendszeres és alkalmi feladatairól, valamint prédikációik tartalmáról hallhattunk új kutatási eredményeket, elemzéseket. A szekciót Hönrich Henriknek az 1790–1791. évi diéta nyelvi vitáit bemutató előadása zárta. Az előadó a nyelv definiálása és annak a nemzettudat kialakulásában való szerepének a vázlatos bemutatása után, a diétai jegyzőkönyvek alapján ismertette az országgyűlésen kirajzolódó nyelvi vitát.

A nap utolsó szekciója a Reformkori országgyűlések témaköréből tartalmazott előadásokat. Dobszay Tamás az utolsó rendi országgyűléseken jellemző döntéshozatali eljárás alakulását mutatta be. A 19. század elején megfogalmazódott az egyértelmű igény a döntéshozatal modernizálásra, ugyanis az évszázadok alatt kialakult szokásrendnek köszönhetően a fennálló rendszer követhetetlenné és átláthatatlanná vált. Velkey Ferenc először a „párt” szó elterjedésével és beágyazódásával kapcsolatos kérdéseket járta körbe. Az előadó szerint a szó használatának terjedését erősen gátolta jelentéstartalmának különböző olvasata: egyesek pozitív formát láttak benne, hiszen a párt egységesülést és közösséget jelent, míg mások számára a párt a széthúzást és pártoskodást jelenítette meg. Czinege Szilvia Apponyi György országgyűlési szereplését részletezte, egy bécsi ágens által 1839–40-ben készített jellemzés tartalmán keresztül. Melkovics Tamás az 1839-1840-es országgyűlés mágnásainak csoportját mutatta be előadásában. Kutatása során körülbelül 50 főt vizsgált, akik a címben szereplő országgyűlésen ellenzéki tevékenységet folytattak. Völgyesi Orsolya a Királyi Tábla 1832/36-os országgyűlési résztvevőinek csoportprofilját rajzolta meg a titkosrendőrség jelentései alapján. A forrásból egy viszonylag homogén kör képe rajzolódott ki, melynek minden tagja jómódú volt, szinte mindannyian felsőfokú jogi végzettséggel rendelkeztek, nagytöbbségük vármegyei tisztségből érkezett és jobbára kormánypártiak. Tóth Árpád a győri városvezetés prozopográfiai vizsgálatának eredményeit ismertette. Czoch Gábor Kassa 1840-es évekbeli képviselőit vette górcső alá. Az előadó Kassát – a reformokhoz való hozzáállása alapján – a liberális Szeged és a konzervatív Buda közé helyezte el. Zakar Péter a vegyesházasságokkal kapcsolatos korabeli viták egyikét mutatta be Hám János nézőpontjából. Ismertette Hám életútját is, utólagos megítéléséről is hallhattunk. A pénteki nap utolsó előadója Miru György volt, akinek előadásából megismerhettük az első elképzeléseket a népképviseleti rendszerről, ezt követően elemezte a parlament és a kormány kapcsolatát, majd pedig kitért az országgyűlés trónfosztás utáni helyzetére.

A konferencia utolsó napján egy szekcióban – A dualizmus korának országgyűlései – hangzottak el előadások. Ballabás Dániel arra a kérdésre kereste a választ, hogy mekkora földbirtok kellett a főrendiházi cenzus teljesítéséhez. Rámutatott arra, jelen esetben a kataszteri tiszta jövedelmi értékkel kell számolnunk, amelyből a tényleges tiszta jövedelmet megbecsülve kaphatunk képet a cenzusnak megfelelő jövedelmi szintről. Pap József az országgyűlési képviselők fluktuációját vizsgálta az 1848 és 1918 közötti időszakban. A karrier utak vizsgálata során megállapította, hogy a nagy ingadozás ellenére egy stabil parlamentről beszélhetünk az adott időszakban. Pál Judit az 1848/1849. évi erdélyi diétai követeket és országgyűlési képviselőket jellemezte, kitekintve az erdélyi és magyarországi választók jogosultság szerinti különbségeire, a képviselők helyi kötődésére. Gerhardt Péter a kora dualizmus kori fővárosi érdekképviselet kérdését járta körbe. Megvizsgálta, hogy kiket választottak meg a fővárosból, az érdekképviseletet hogyan befolyásolta a pártállás, az országos vagy a helyi elitből érkezés. Tóth-Barbalics Veronika a főrendiház bizottságait mutatta be a dualizmus időszakában. Bemutatta, hogyan alakultak ki a szakbizottságok és miként változtak az 1885. évi reform után. Szendrei Ákos a partiumi városok 1848 és 1918 közötti képviseletét elemezte, kitért a képviselők helyi beágyazódására, politikai kötődésére és szociális hátterére. Sidó Zsuzsa az Országház „vonzásában” lévő Műbarátok Körének tevékenységét ismertette előadásában, több szempontból árnyalva a Körről eddig kialakult képet.

A konferencia minden szekciója az előadókat és a hallgatóságot egyaránt megmozgató vitával zárult, és a gyakran hosszabb ideig tartó diskurzus az ebédszünetekben, valamint az esti fogadásokon kötetlenebb formában, de nem kevesebb szakmaisággal folytatódott. Az előadók kutatási eredményei hamarosan kötet formában is hozzáférhetők lesznek. Bízunk abban, hogy hasonlóan sikeres szakmai fórumokra a nem túl távoli jövőben is sor kerülhet majd.

Berecz Anita – Rózsa Sándor – Dinnyés Patrik

Ezt olvastad?

Változó perspektívák – Nők a történelemben

A Doktoranduszok Országos Szövetségének Történelem- és Politikatudományi Osztálya (DOSZ TePO) egyik legfontosabb céljának tartja, hogy platformot biztosítson a PhD-hallgatók részére,

X