Prostituáltak által elkövetett bűncselekmények a századfordulós Budapesten

A prostituáltakról egy kettős kép élt a köztudatban: egyrészt a bűnöző, a romlott nő, aki megfertőzi a társadalmat, mind testileg, mind erkölcsileg, és az áldozat, akit meg kell menteni a kizsákmányolástól és ettől a sanyarú sorstól.  Egy másik alkalommal öt meggyilkolt nő esetén keresztül a prostituáltat, mint áldozatot vizsgáltam, jelen cikkben pedig a másik oldalt, a prostituált bűnöző képét igyekeztem feldolgozni.

A kutatás során kérdésekre kerestük a választ, hogy a prostitúció, mint foglalkozás mennyire hozta magával bűncselekmények elkövetését? Alkalmi elkövetők voltak vagy visszaesők? Egyedül követték el ezeket a vétségeket vagy csoportosan? Valamint ezeknek az elkövetése szükségszerű volt-e ezen nők számára – természetesen bűncselekményt függően, hiszen másképp kell kezelnünk egy lopást vagy botrányokozást, mint egy gyilkossági kísérletet – vagy valamilyen külső kényszer hatására követték el. Ezek a bűncselekmények kötődek-e a prostitúcióhoz vagy attól függetlenek voltak. Továbbá, hogy megállja-e a helyét az az elmélet  miszerint minden prostituált bűnöző és valóban annyi bűncselekményt követtek el, mint amit a közvélemény vél, vagy volt-e olyan bűncselekmény típus, amit nekik tulajdonítanánk, de nincs rá bizonyíték, hogy tettek-e volna ilyet. Illetve, hogy sajtó hogyan tálalja ezeket az eseteket, amennyiben születtek róluk cikkek.

 

Pilisy Róza, a korszak egyik legismertebb kurtizánja (Tabán-Anno)

Bűnözésnői bűnözésprostituált bűnözés  

A kriminalitás és a társadalom marginalizált csoportjai iránt csak az 1960-as években indult meg a kutatás a különböző társadalomtudományok megjelenése folyományaként. De elméletek már a 19. század óta születtek a bűnözésről és a bűnöző egyénről.

A női és férfi bűnözést ma és a múltban külön tárgyalja a szakirodalom. A női bűnelkövetők aránya mindig alacsonyabb volt a férfiakhoz képest. Ezt az általunk vizsgált időszakban Thrirring Gusztáv által készített statisztika is megerősíti, miszerint a Budapesten bűncselekményt elkövető kinyomozott személyek átlagosan 20-30 %-a volt nő. Ez persze évről évre változott. Ha megfigyeljük az 1. számú diagramot, kiolvasható belőle, hogy két év kivételével az elfogott női bűnözők száma nem emelkedett 4500 fölé, továbbá akkor is stagnált a számuk, mikor a férfi bűnözők és Budapest lakosságának száma emelkedett, holott  ha az előbbi két szám emelkedett, a női bűnözés arányának is emelkedni kellett volna, hiszen a női lakosság száma ugyanúgy nőtt, mint a férfiaké.

1. számú diagram: Bűncselekmények nemek szerinti megoszlása

Ennek okára – bár sok szociológus és történész próbálkozott ilyen irányú kutatással – még napjainkig nem sikerült pontos és egységes elmélettel előállni. Habár sok elmélet született az elmúlt másfél évszázadban Lombrostól kezdve a feministákig, melyek visszavezették ezt biológiai, genetikai, szociológiai és szellemi okokra is. Sőt, egészen ennek alapvető megkérdőjelezéséig, miszerint a nők nem követnek el kevesebb bűncselekeményt, csak egyszerűen elnézőbbek velük szemben mind a hatóságok, mind a társadalom.

A prostituáltak, mint külön csoport bűnözésére is született néhány elmélet: Lombroso a női bűnözés alacsonyabb rátáját a prostitúcióban látta, hiszen ez egyfajta alternatívként állt a nők előtt. Buza László szerint a prostitúció és a kriminalitás egymással szoros kölcsönhatásban állnak és nem zárják ki egymást. Tehát, ha egy nő ezt a foglalkozást űzi akkor jóval nagyobb az esélye, hogy valamilyen bűncselekményt követ el. Ugyanakkor ennek ellenkezője is előfordulhat, valamilyen vétség elkövetése űzi bele a nőket a prostitúcióba. Schreiber Emil is egyetért azzal a tézissel, hogy a prostitúció és a bűnözés egyazon tőről fakad. A prostituáltak nagyrészét erkölcsileg és szellemileg degeneráltként jellemzi, akik hiányos neveltetésben részesültek. A bűnözés pedig nem újkeletű számukra, nem a testük áruba bocsátása hozta magával a bűntények elkövetését, hanem már azelőtt is elkövetők voltak, sőt ezt utána is folytatják. A kéjnőket gyakran a kitartójuk –stricijük – vonja bele lopási és rablási ügyekbe.

Látszik, hogy abban egyetértenek, hogy a bűnözés és a prostitúció valamilyen módon kapcsolódik egymáshoz, de abban nem tudtak egyetértésre jutni, hogy az egyik a másikból fakad vagy válaszútként kínálkozik fel a nő előtt.

Rajz egy viktorioánus prostituáltról (Victorian Women in England)

Bűnesetek elemzése

A dolgozat alapjául a Budapest Fővárosi Levéltárában fellelhető Fogolytörzskönyvek és -nyilvántartások irat gyűjteményét hívtuk segítségül, illetve egy-egy bűncselekménytípushoz igyekezetünk egy vagy több konkrét esetet találni az VI. 15. f. 3. jelzetű iratanyagban, mely a Budapesti Rendőrfőkapitányság Rendészeti Szervek iratain belül található Iratiminta gyűjtemények, melyben prostitúcióval kapcsolatosiratok találhatók 1870-es évektől egészen az 1890-es évek végéig, és a korabeli sajtóban. 1872 és 1927 között 1565 olyan fogoly-, rab-, és fegyenctörzskönyvet találtunk melyben a letartóztatott nő foglalkozásának egyedül vagy másodsorban kéjnő van megjelölve. Ezeket ugyan egyesével átnézni nagyobb munkát kívánna, de képet kaphatunk arról, hogy milyen arányban, milyen típusú bűncselekménykért tartóztattak le prostituáltakat.

A forrásokat megfelelő kritikával kell kezelnünk, ugyanis a fogolytörzskönyvekben előfordul, hogy a ,,volt-e büntetve” rubrikánál büntetlen előéletűnek jelölték az elkövetőt, holott egyes esetekben bizonyosan tudjuk, hogy más vagy ugyanazon típusú bűncselekményért már volt büntetve. Többször megfigyelhető, hogy az adatok hiányosak vagy pontatlanul vannak felvéve: nincsen felvezetve az ítélet vagy a letöltött büntetés, illetve többféle születési dátum van megadva egyazon személynél különböző fogolytörzskönyvekben, így csak az édesanyja neve alapján lehet bizonyosan kijelenteni, hogy ugyanarról a személyről van szó.

A számokat csak nagyságrendileg tudjuk közölni, ugyanis mint említettük előfordulhat, hogy a letartóztatás jogcímén több bűncselekményt jelöltek meg, vagy egy-egy nő letartóztatása több példányban került adminisztrálásra a rendszerben különböző jogszolgáltatási szerveknél, így a diagrammokhoz csak a fogolytörzskönyveket használtuk és igyekeztük kiszűrni ezeket a duplumokat.

A sajtót is fenntartásokkal illik kezelni, hiszen a nem mindig hitelességükről voltak híresek. Az azonban elmondható, hogy ha egy kéjnő követett el bűncselekményt az nem kapott nagyobb sajtó figyelmet, mint bármely hasonló, más foglalkozású nő által elkövetett eset. Az apróbb ügyekről, mint lopás nemigazán írt a sajtó, ellenben erőszakos bűncselekményekről, mint gyilkosság és annak kísérlete, igen.

Elsőként azt érdemes megvizsgálni, hogy mégis mennyi prostituáltat tartóztattak le valamilyen bűncselekményért egy adott évben, illetve hogy ez hogyan viszonyul az ugyanazon évben hivatalosan regisztrált prostituáltak számához. A 2. számú diagram alapján kimutatható, hogy a letartóztatások száma elég hullámzó tendenciát mutat, miközben a regisztrált kéjnők száma folyamatosan nőtt az 1902-1905 időszak kivételével.  A legtöbb fogolytörzskönyv éppen abban az időszakban született mikor a prostituáltak száma az egyik mélypontján volt. A legtöbb letartóztatásra 1904-ben került sor, mikor is 1303 regisztrált kéjnőhöz képest 73-at tartóztattak le, ez 5,6 %-t jelent. Azonban ha a százalékos arányokat nézzük, akkor is csak átlagosan 2-3 %-t volt a letartóztatások aránya. Ezen számok pont az ellenkezőjét bizonyítják a prostituáltak bűnözéséről alkotott elméleteknek. Azok alapján azt a következtetést vonnánk le, hogy a prostituáltak nagy százaléka került kapcsolatba valamilyen módon a hatóságokkal és tartóztatták le őket, azonban fogolytörzskönyvek száma nem ezt mutatja. Így az sem bizonyítható, hogy nagyobb az esélye annak, hogy egy prostituált bűnöző lesz vagy, hogy a prostitúció kényszerűen magával hozza a nők bűnözővé válását.

 

2. számú diagram: Regisztrált és letartóztatott prostituáltak aránya

 

3. számú diagram: Prostituáltak által elkövetett bűncselekménytípusok

 Másodsorban az elkövetett bűncselekmények típusát kell megállapítani. A fogolytörzskönyvek nagy száma miatt koránt sem bizonyos, hogy minden típust fel tudtunk tárni, de az nagyságrendileg egyértelműen megállapítható, hogy a gazdasági bűncselekmények adták a letartóztatások háromnegyed részét, 71%-t. Ezen kívül lényegében bármilyen más vétségért is kerülhettek összetűzésbe a törvénnyel, olyanokkal is, amit nem társítanak a kéjnőkhöz, mint orgazdaság, bűnpártolás, sikkasztás vagy becsületsértés. Ezek között van olyan, amit akár köthetünk is a prostitúcióhoz, mint a magzatelhajtás, amihez egy darab fogolytörzskönyv (BFL, VII.102.a – fogoly – 1914 – 318) maradt fent, vagy szemérem elleni vétség, mely váddal négy nőt tartóztattak le. Még egy erőszakos nemi közösüléssel letartóztatott prostituált, Hajdu Karolin fogolytörzskönyve (BFL, VII.102.a – fogoly – 1905 – 2362) is fent maradt. Talán a botrányokozás és botrányos, illetlen viselkedés és öltözködés, alkoholizmus, iszákosság lenne az a magaviselet és a letartóztatási ok, amit egy prostituálthoz társítanák, azonban az iratanyagban ilyenből elenyésző számú akad. Olyan fogolytörzskönyv, amiben verekedés vétésége miatt tartóztattak le kéjnőt egy darab maradt fent 1872-ből. (BFL, VII.105 – fogoly – 1872 – 842)  A kifejezetten erőszakos bűncselekmények elkövetése viszonylag ritka a prostituáltak körében – akárcsak általában a nők között is. Gyilkosság bűncselekményével mindössze két nőt, szándékos emberölés kísérletével pedig három kéjnőt tartóztattak le. Azonban kijelenthető, hogy nem volt olyan típusú bűncselekményt, ami csak és kizárólag a prostituáltakra lett volna jellemző.

Prostituáltak között a leggyakrabban elkövetett bűncselekmény a lopás volt, ezt bizonyítja, hogy az 1565 fogolytörzskönyv közül több mint ezer esetnél a letartóztatás okaként ez a vétség van megjelölve, rablásnál pedig 18. Ez adja az összes fogolytörzskönyv messze legnagyobb hányadát.

Székely-Tábori szerzőpáros is megjegyzik, hogy azok a prostituáltak, akiknek nem megy olyan jól sora kénytelen a keresetét lopással vagyis, ahogy ők fogalmaznak ,,csórással” kiegészíteni. Ezekre a kéjnőkre saját kifejezést is talált a budapesti tolvajnyelv: melkerinnek nevezik őket. A név igencsak találó, ugyanis a die Melkerin német főnév jelentése fejőnő. Elsősorban könnyebb célpontokat keresnek, lerészegedett férfiakat vagy idősebb pénzes urakat, akiket könnyebb megvezetni, és akik nem jelentik a lopást a rendőrségen. Sosem lopnak nagyobb, feltűnő összeget csak annyit amiről az áldozat is elhiszi, hogy elszámolta a pénzét, elhagyta vagy rosszul adtak neki vissza.

4. számú diagram: Prostituáltak által elkövetett lopások évek szerint

Ez az eset teljesen elképzelhető és meglehetősen gyakori lehetett, ha budapesti alvilág saját kifejezéssel illette ezeket a prostituáltakat. Ugyanakkor a számok ebben az esetben is mást mutatnak: ha az évente hivatalosan regisztrált prostituáltak számát viszonyítjuk az évente lopás vétségével letartóztatott prostituáltak fogolytörzskönyveinek számával, akkor ez adott évtől függően 1% körül mozgott. Ha megfigyeljük a 4. számú grafikont, akkor a 1906-ig a prostituáltak számának növekedésével a letartóztatások száma is nő, onnantól viszont csökkenő-stagnáló tendenciát mutat, noha a prostituáltak száma továbbra is nőtt. Tehát így azt mondanánk, hogy jóval több ilyen esetre számítottunk volna, mindazonáltal ezen adatok alapján mégsem tűnik a lopás olyan gyakori bűnesetnek. Ugyanakkor valószínűleg ezeket az eseteket, ha az áldozat észre is vette, nem jelentette a rendőrségen, így egyet kell értenünk Székely-Tábori szerzők megállapításával. Tehát továbbra is kérdéses, hogy valójában mennyi prostituált vetemedett vagy kényszerült lopásra és milyen értékben. Azonban ha ez ennyire gyakori volt, – bár a törzskönyvek száma alapján mégsem tűnik annak – akkor minden bizonnyal szükségük volt az így szerzett pénzre, mert a megélhetéshez szükséges összeget nem keresték meg, és ezzel kellett kiegészíteni a jövedelmüket. Ezekben a rablási esetekben pedig a prostituáltak nemegyszer a csali szerepét töltötték be, aki a női bájaival elcsábította, leitatta az áldozatot és a megfelelő pillanatban elcsalta valahova vagy elterelte a figyelmét. Majd mindezért megkapták a maguk részesedését. Itt nem egyszer bukkan fel a kitartójuk, így pedig igazat kell adnunk Schreiber Emil elméletének, miszerint a stricijük gyakran egyúttal a bűncselekményre felbujtó vagy kényszerítő szerepét is betölti.

Nő lornyonnal (Fortepan)

A kutatás során arra a következtetésre jutottunk, hogy a hatóságok, a sajtó és a közvélemény semmilyen megkülönbözetett figyelemmel nem tüntette a ki a prostituáltak bűnözését és az általuk elkövetett törvényszegéseket a titkos kéjelgésen és kötelező orvosi felügyeleten túl. Ugyanolyan megítélés alá esett, mintha egy bármilyen más foglalkozású nő követte volna el. Emiatt nagy mennyiségű sajtóanyagot sem találtunk. Akkoriban a társadalom és a politika is csak az ezen nők megmentésére és törvényi keretek közé szorítására helyezte a hangsúlyt.

Úgy tűnik ezeket a törvénysértéseket többnyire egyedül, néhány esetben – például rablásnál – bűntársként, egy férfi mellett vagy egy banda tagjaként követték el. Olyan bűncselekményről, melyet prostituáltak csoportosan követtek el, nincsen tudomásunk, valószínűleg ennyire nem voltak szervezett csoport, bordélyházban pedig ilyen nem fordulhatott elő. Néhány nő neve évről évre felbukkan a letartóztatott prostituáltak között így róluk elmondhatjuk, hogy visszaesők voltak, de ez főleg lopási eseteknél fordul elő. A visszaeső prostituált bűnözők feltárása a törzskönyvek egyenkénti vizsgálatát kívánná meg.

Ezen bűntények elkövetése mögött ugyanúgy a legkülönbözőbb okok álltak, mint egy nem prostituált nő esetében. Ugyanakkor némelyik bűncselekmény mögött sanyarú sorsok és kétségbeesett döntések rajzolódnak ki, hiszen az a lány, aki arra kényszerül, hogy prostituált legyen és ezen felül lopjon is, mert nem képes megélni vagy meg akar szökni a bordélyházból, hiszen másképp nem tud elszabadulni. Némely mögött pedig egyszerű, mondhatni hétköznapi szerelmi bánat sejlik fel, ahol a lány attól félt, hogy elhagyják.

Arra a kérdésre, hogy a prostitúció mennyire hozta magával ezen a bűncselekmények elkövetését bűncselekmény típusától függően, egyedileg és egyénenként kell vizsgálni.  Itt a számok és a korabeli könyvek és a sztereotípiák ellentmondanak egymásnak.

A cikk bővített, lábjegyzetelt változata a Clio Műhelytanulmányok 2020/1. számaként jelent meg: “Az utcaszögletek mártírjai” Prostituált képek a XX. század eleji Budapesten.

Felhasznált irodalom:

Búza László: A női kriminalitás Huszadik század, 1908.

Perényi Roland: A bűn nyomában: a budapesti bűnözés társadalomtörténete L’Harmattan, Budapest 2012

Dr. Schreiber Emil: A prostitúció Pátris Irodalmi Vállat és Nyomdai Részvény Társaság, Budapest, 1917.

Szabó Anna: A női bűnözés az újabb kriminológiai szakirodalomban Ars boni 2012.

(http://arsboni.hu/dolgozatok/buntetojog/Szabo_Anna_A_noi_bunozes_az_ujabb_kriminologiai_irodalomban.pdf  Elérés: 2018.12.05. )

Székely Vladimir – Tábori Kornél: Az erkölcstelen Budapest Tudáspolc Kiadó, Budapest, 2015.

Thirring Gusztáv: Budapest székesfőváros statisztikai évkönyve I. évfolyam 1894. Budapest székesfőváros statisztikai hivatalának kiadása 1896.

Thirring Gusztáv: Budapest székesfőváros statisztikai évkönyve II. évfolyam 1895 és 1896. Budapest székesfőváros statisztikai hivatalának kiadása 1898.

Thirring Gusztáv: Budapest székesfőváros statisztikai évkönyve III. évfolyam 1897-1898. Grill Károly kir. udvari könyvkereskedése Budapest 1901.

Thirring Gusztáv: Budapest székesfőváros statisztikai évkönyve IV. évfolyam 1899-1901. Grill Károly kir. udvari könyvkereskedése Budapest 1901

Thirring Gusztáv: Budapest székes főváros statisztikai évkönyve VII. évfolyam 1904. Grill Károly kir. udvari könyvkereskedése Budapest 1906.

Thirring Gusztáv: Budapest székesfőváros statisztikai és közigazgatási évkönyve X. évfolyam 1907-1908. Budapest székesfőváros statisztikai hivatalának kiadása 1913..

Thirring Gusztáv: Budapest székesfőváros statisztikai és közigazgatási évkönyve XI. évfolyam 1909-1912. Budapest székesfőváros statisztikai hivatalának kiadása 1914.

Völgyi Réka

Ezt olvastad?

Forgács D. Péter bécsi szociológusként ír a bürokráciáról. Alaposan és lebilincselően vezeti be az olvasót a közszolgálat mechanizmusaiba, egészen az