A Rajk-per éve – magyarországi változások 1949-ben

1949 mozgalmas év volt. Perbe fogták Mindszenty Józsefet és Rajk Lászlót, megalakult a KGST és a NATO, beszüntette működését a Demokrata Néppárt, kikiáltottak a Kínai Népköztársaságot, megalakult az NDK, a Magyar Népköztársaság új alkotmányt kapott, Jugoszláviát kiközösítették a „keleti blokkból” és a sort hosszasan lehetne folytatni. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) május 22-ei, A Rajk-per éve: közelítések 1949-hez című konferenciáján számos új tudományos eredményre derült fény.

Cseh Gergő Bendegúz. Kép forrása: ÁBTL

A rendezvényt az ÁBTL főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz nyitotta meg. A jelenlevők köszöntése után beszámolt arról, hogy az ÁBTL két éve felhatalmazást kapott arra, hogy a külföldön található, magyar állambiztonsági vonatkozású forrásokat feltárja és hazahozza. Kiemelten fontosnak tartják a volt Szovjetunió területén található levéltárak iratait, ezért Moszkvában és Kijevben egyaránt tárgyalásokat folytatnak arról, hogy miként férhetnének hozzá az ott őrzött anyagokhoz. Első eredményként sikerült hazahozni egy iratmásolat-sorozatot, amely a Magyarországon harcoló Vörös Hadsereggel kapcsolatos. Megpróbáltak kapcsolatot létesíteni az Orosz Biztonsági Szolgálat Levéltárával is, azonban egyelőre nem jártak sikerrel.

A Rajk-per olvasatai

A konferencia nyitóelőadását Ötvös István, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi docense tartotta A Rajk-per és a Rajk-perek címmel. Ötvös kiemelten fontos évnek nevezte 1949-et: nagy horderejű lépések történtek a diktatúra megszilárdítása felé, gondolva az alkotmány elfogadására, a Rajk-perre, a választásokra vagy a KGST megalakítására. Kiemelte, hogy a Rajk-perrel kapcsolatos tudásunkat az 1953-55-ös és 1962-es felülvizsgálati anyagokból merítjük, azonban ezek elsősorban arra nézve jelentenek forrásokat, hogy a felülvizsgálatokat végzők mit szerettek volna elérni. Ötvös szerint a pernek több olvasata lehet. Az első a Tito- és Jugoszlávia-ellenes eljárás, amit Bjelkinhez és a szovjet állambiztonsághoz lehet kötni. A második egy kémszál, ami Ferenczi Edmondhoz és Szőnyi Tiborhoz kapcsolódik. A harmadik lehetséges olvasat szerint az Államvédelmi Hatóság és a Belügyminisztérium rivalizálása állhat a háttérben. Az előadó rámutatott, hogy ezek az olvasatok valójában utólagos konstrukciók arra nézve, hogy miért fogták perbe Rajkot és társait. Mindkét későbbi felülvizsgálati anyag politikai indíttatásból keletkezett. Ahhoz, hogy az ezekben megjelenő, célzott interpretációkat ki tudjuk szűrni, az eredeti peranyagra lenne szükség, ami azonban nem áll rendelkezésre.

Ötvös István. Kép forrása: ÁBTL

Dzsida László és Petőfi-bánya

Cserényi-Zsitnyányi Ildikó, az ÁBTL munkatársa A Rajk-ügy „járatai” Petőfi-bányán címmel tartott előadást, ráirányítva a figyelmet a Rajk-per gazdaságpolitikai viszonylataira egy távoli mellékszálnak, a Petőfi-bánya ügyének a segítségével. A két ügyet Dzsida László bányamérnök személye fogta össze. A Rajk-perhez hasonlóan a Petőfi-bánya ügyének eredeti peranyaga is megsemmisült, pusztán a felülvizsgálati anyag, valamint Dzsida László hagyatékának a segítségével lehet tájékozódni. Dzsida egy rövid ideig együtt dolgozott Rajk László feleségével, így került képbe az előbbi perben, amikor a Petőfi-bánya vezetőjeként, szabotázs vádjával letartóztatták. Ekkor három hét után szabadlábra helyezték, de később, 1954-ben, Vargha Béla és társai ügyében két év börtönbüntetést kapott. Az előadó szerint Dzsida László perei a klasszikus szabotázs és demokráciaellenes tevékenység vádjával indított koncepciós perek sorába illeszkednek.

A kistarcsai internálótábor

Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja Fedőneve: „Marcsa” című előadásában a kistarcsai tranzit- és internálótábor történetét ismertette, egészen az 1960-as évekig bezárólag. Hogy miért „Marcsa”? Azért, mert ezen a fedőnéven könyvelték a kistarcsai tábor különböző beruházásának költségeit. Az ilyenféle névadást nem tekinthetjük egyedinek. A recski tábor számláit „Sándor” fedőnéven állították ki. A kistarcsai telepet a 19. század végén kezdték felfejleszteni. A terület 1932-ben került a Belügyminisztérium felügyelete alá, s ekkor hoztak létre rajta internálótábort. Főleg politikai foglyokat őriztek itt: többek között Rajk László is raboskodott ezen a helyen. Később, a deportálások idején zsidók őrizetére használták. 1945-ben újra internálótábor lett belőle, és ekkori lakói a Budapestről eltüntetni kívánt értelmiségiek lettek. 1949-ben felszámolták a Buda-Dél internálótábort, s rabjait áthelyezték Kistarcsára. Ettől kezdve ez volt a Belügyminisztérium központi internálótábora, majd az Államvédelmi Hatóság 1950-ben átvette. 1953-ban – más internálótáborokhoz hasonlóan – hivatalosan bezárták. Bizonyos dokumentumok arra utalnak, hogy 1954-ben a Közérdekű Munkák Igazgatóságának fennhatósága alá helyezték, és feltehetőleg elítéltek közreműködésével új munkálatok kezdődtek itt. 1956 novemberétől „újrahasznosították”, majd a rendőrség az 1960-as és 1970-es években is használta. Léte azok közé a titkok közé tartozott, amiről nem lehetett beszélni, mivel egykori lakóival titoktartási nyilatkozatot írattak alá.

Bank Barbara. Kép forrása: ÁBTL

A MAORT államosítása

Negyedik előadóként Szelke László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa lépett a mikrofon mögé, aki Papp Simon és a MAORT-per címmel tartott előadást. Az amerikai tulajdonban levő, Magyar–Amerikai Olajipari Részvénytársaság (röviden MAORT) nevű vállalatot 1938-ban jegyezték be Magyarországon. Nemsokára szerződést kötött a magyar állammal, amelynek nyomán megkapta a dunántúli olajkutatás és termelés monopóliumát. Papp Simon geológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1942-től dolgozott ügyvezető igazgatóként, majd vezérigazgatóként a vállalatnál. 1948 augusztusában valamennyi vezetőt letartóztatták szabotázs vádjával. Gerő 1948. szeptember 23-án megírta Farkas Mihálynak, hogy bírósági úton le kell folytatni a MAORT-eljárást, kimondani, hogy a vállalat megkárosította a magyar államot, és ennek jegyében kisajátítani a vagyonát. A per ennek megfelelően zajlott le, a végén a MAORT 100%-ban a magyar állam tulajdonába került. Papp Simon szerencséjére komoly szaktekintélynek számított, így börtönbüntetése alatt folyamatosan dolgozhatott, de a külföldi megbízásaiért kapott bérének 99%-át be kellett szolgáltatnia a magyar államnak. Sokat elmond az államvédelem akkori működéséről, hogy felesége 1953-as haláláról csak 1955-ös szabadulása után értesült, mivel addig az elhunyt asszony nevében leveleztek vele.

A keleti blokk létrejötte

Baráth Magdolna, az ÁBTL munkatársa arról beszélt, hogy a sztálini rendszer miként jött létre a szovjet blokk országaiban. A Szovjetunió, elsősorban biztonságpolitikai szempontból szerette volna az antifasiszta együttműködés fenntartását, de érdekszférája kiterjesztését is. Bizonyos szerzők szerint Sztálin már 1945 elején tervet készíttetett a kelet-közép-európai államok szovjetizálására. Más források szerint fenn akarta tartani a demokratikus berendezkedés látszatát. Ebből arra lehet következtetni, hogy Sztálin valójában a mozgástér határait kitapogatva hozta a döntéseket, reflektálva az eseményekre. Abban viszont egyetértés van a történészek között, hogy a Truman-doktrína és a Marshall-terv meghirdetése felgyorsított a kelet-közép-európai államok szovjetizálásának folyamatát. Fontos állomásnak számít, hogy Moszkva létrehozta a Kommunista Tájékoztató Irodát (Kominform), amelynek célja a benne levő pártok irányítása és homogenizálása volt. Egyes kutatók szerint Kelet-Közép-Európa átalakításához a korábbi, Mongóliában szerzett tapasztalatokat használták fel, de azzal a különbséggel, hogy a kialakított modellt hozzáigazították az adott országhoz. A forgatókönyv tizenegy lépést tartalmaz. 1. A forradalmi párt megalakítása szovjet ügynökök segítségével. 2. Idegen seregek megszállása, ami ürügyet ad a Vörös hadseregnek a „felszabadításra”. 3. Szovjet felügyelet alatti ideiglenes kormány megalakítása. 4. Nemzeti hadsereg létrehozása. 5. Az ország szovjet megszállása, amihez igénybe veszik a helyi erők támogatását. 6. Új, széleskörű, „népfronton” alapuló ideiglenes kormány alakítása. 7. A helyi kommunista párt bevonása a Kominform alá. 8. Szovjet tanácsadók elhelyezése. 9. Koalíciós kormányzás helyett szovjet típusú demokrácia meghonosítása. 10. Tisztogatás. 11. A teljes intézményrendszer átszervezése szovjet mintára. 1947 végétől 1948 decemberéig minden térségbeli országban egyesítették a szociáldemokrata és kommunista pártokat, majd stabilizálták hatalmukat. Ezt követte a kölcsönös barátsági és együttműködési egyezmények megkötése, amit a KGST 1949. januári megalakítása foglalt rendszerbe. A Kominform létrehozását a Marshall-tervre adott politikai, a KGST-ét pedig az arra adott gazdasági válaszként értékelhetjük. A kommunista tábor 1949-re vált teljessé a Kínai Népköztársaság és az NDK kikiáltásával, ekkorra közösítették ki Jugoszláviát is. A Varsói Szerződés létrejöttével lett teljessé a keleti blokk szervezete, ami bebetonozta a benne levő államokat.

A Magyar Dolgozók Pártja fővárosi szervei 1948–1949-ben

Rácz Attila, Budapest Főváros Levéltára (BFL) főosztályvezetője ismertette a BFL-ben található pártiratok szerkezetét, röviden felvázolva a fondok tartalmát, majd rátért, hogy milyen iratanyagokban talált utalást a Rajk-perre. A Magyar Dolgozók Pártja 1948. június 12-én jött létre a szociáldemokrata és kommunista pártok egyesülésével. Az egyesítést követően a Pártértekezlet, a Pártválasztmány, a Titkárság, majd az annak helyét átvevő Pártbizottság voltak a legfontosabb pártfórumok. Irataik a BFL XXXV. fondjában találhatók a Budapesti Bizottság anyagaival, a kerületi pártiratokkal és a nagyüzemek dokumentumaival egyetemben. Az egyes alapszervezetek iratai tovább tagolódnak szervezeti és működési rendjük szerint. A Rajk-perről a pártbizottsági és a titkársági iratanyagban is találunk említést, de a fővárosi hangulatjelentések közül is számos érdekes dokumentum került elő. Végezetül az is kiderült, hogy a Magyar Kommunista Párt iratanyaga feldolgozás alatt áll, a többi vonatkozó iratanyag viszont tanulmányozható a BFL kutatótermében.

Rácz Attila. Kép forrása: ÁBTL

A magyar sajtó szovjetizálása

Takács Róbert, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa, a Múltunk felelős szerkesztője arról a folyamatról beszélt, amelyben a magyar sajtót „a már kipróbált, szovjet útra” helyezték. 1945 és 1948 között Magyarországon többpárti nyilvánosság volt, de korlátozottan lehetett belépni, mivel az új lapok indításához politikai engedélyezés kellett. A piaci tényezőt a papírellátásra hivatkozva is gyengítették. Az 1947-es választások és a békeszerződés életbe lépése után megszűnt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság. Új sajtórendeletet hoztak, ami előírta, hogy a régi lapokat újra engedélyeztetni kell. 1948. május 23-án Rákosi sajtóértekezletet tartott a központi lapok főszerkesztőinek, ahol kifakadt a bulváros módszerek ellen, és a nevelő jellegű újságírást előtérbe helyezését kérte, kimondva, hogy a hatalom bele fog szólni a lapok működésébe. 1949-ben, a pártállam kialakulásával párhuzamosan a sajtóirányítás de facto átkerült a Népművelésügyi Minisztériumtól az MDP Agitációs és Propaganda Osztályához. A szerkesztőségeket közvetlenül kezdték irányítani, heti rendszerességgel értekezleteket tartva vezetőiknek. A lapstruktúrát szovjetizálták, eltűntek a koalíción kívüli sajtótermékek. Helyettük nagy példányszámú, lapgazdákhoz rendelt, alternatíva nélküli réteglapok alakultak ki. A magánterjesztést megszűntették, ezzel a piacot kiiktatták. A vidéki sajtónál a városokra épülő lapok helyett regionálisok születtek. A szerkesztőségekből elbocsátották a megbízhatatlan újságírókat. 1949 tehát az átalakítás folyamatában mérföldkőnek számított.

Takács Róbert. Kép forrása: ÁBTL

A Magyar Közigazgatási Bíróság megszüntetése

Kőbel Szilvia, az ÁBTL munkatársa jogalkotási szempontból vizsgálta 1949-et. A Magyar Közigazgatási Bíróságot (MKB) 1896-ban állították fel, és 1949-ben szűntették meg. Magyary Zoltán 1942-ben a jogállamiság követelményének nevezte létét, mivel ez garantálja, hogy közigazgatási peres ügyekben független szerv döntsön. A második világháborút követően sajátságosan alakult az MKB szerepfelfogása. A testület elnöke, Csorba János a közigazgatás célját az állampolgárok segítésében jelölte meg 1945-ös székfoglalójában. 1947-ben méltatta az 1946. évi I. törvényt, a bíróság vezérelvévé téve a benne biztosított emberi jogok védelmét. Ehhez képest az MKB hatáskörét csökkentették, fokozatosan visszaszorítva működését. Az MDP Titkársága 1948 októberében tett javaslatot az MKB megszüntetésére. Az erről szóló törvényjavaslatot 1948. december 10-én nyújtották be, 1949. január 13-án már el is fogadták, majd január 24-én kihirdették, februárban pedig felmentették Csorbát az elnöki tisztség alól. A jogszabály érdekes módon csak szeptember elsején lépett hatályba.

Mohács helyett Dunapentele: a Dunai Vasmű

Germuska Pál, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezetője Technológia versus politika, avagy miért nem lett nehézipari gócpont Mohács? címmel a Dunai Vasmű helyszínének kijelölése körüli vitákat mutatta be. Már 1945 előtt felismerték, hogy Miskolc és környéke nem tudja kielégíteni a hazai kohászati és technológiai igényeket, ezért Győrben kezdtek vasművet építeni. Ennek alapjai egy repülőgéptámadás során megsemmisültek. Állítólag már 1944-ben bizottság vizsgálta, hogy hol lehetne a Duna mentén Győr helyett vasművet építeni. A helyszínválasztást az indokolta, hogy mivel Magyarország területén nem található nagy mennyiségű vasérc, ezért a legnagyobb vízi szállítási útvonal mentén kell gondolkodni. A tervek 1945 után újra előkerültek. Az ipari beruházás lehetséges helyszínét három településre szűkítették, a legtöbb szakmai érv ezek közül Mohács mellett szólt. 1948-ban részletes tervezetet nyújtottak be Rákosi Mátyásnak. Az első politikai kétségek ekkor merültek föl: aggályosnak tartották, hogy túl közel van a jugoszláv határhoz. Moszkva és Leningrád konfliktusa elmélyült, ezért a tervet elvetették. 1949-ben a dunapentelei beruházás mellett döntöttek, noha az összehangolt gazdasági, városfejlesztési és logisztikai tervek szerint Mohács ideális helyszín lett volna. A hidegháborús politika azonban felülírta a tervezés során felsorakoztatott érveket.

Az alumíniumipar szovjetizálása

Bódy Zsombor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense szintén a fémipart vizsgálta, azonban a vas helyett az alumíniumra helyezve a hangsúlyt. A 20. század elején születtek meg azok az eljárások, amelyeknek során viszonylag olcsón és nagy mennyiségben lehet alumíniumot előállítani. A második világháború felpörgette az iránta való keresletet, a légierő különösen sokat használt belőle. A háború után az angol nyelvű országokban az alumínium képzetköre a modernitással kapcsolódott össze. 1949-et az alumínium évének nevezhetjük Magyarországon. Ekkor alakult meg az Alumínium és Könnyűfém Kutatóintézet, indult az Alumínium című napilap, és jött létre az Alumínium Ipari Központ. A magyarországi bauxitbányászat és alumíniumgyártás előzményei a két világháború közötti időszakra nyúlnak vissza. A második világháború idején felfutott a magyar bauxitkitermelés: 1943-ban háromszor annyit termeltek ki, mint a Szovjetunióban. A bányászat és az alumínium előállítása német irányítással történt, majd érdekeltségeiket a szovjetek vették át. 1946-ban Magyarország és a Szovjetunió megállapodást kötött a bauxitbányát és az alumíniumipari vállalatokat illetően. Vegyesvállalatokká alakultak, szovjet irányítás alá kerültek, de cserébe nem szállították ki berendezéseiket a Szovjetunióba. Az 1948. év XIII. törvénycikke államosította a bauxitbányászati és alumíniumipari vállalatokat, így a szovjetek partnere a magyar állam lett. A magyar fél szerepét szerették volna növelni ezután, de a szovjet fél erre nem volt nyitott. Ez azt jelentette, hogy az MDP nem tudott megfelelő kádermunkát végezni ebben az iparágban, a technokratáknak ezért nagyobb lehetősége nyílt a tisztán műszaki szempontok érvényesítésére.  A magyar államnak csak 1954-ben sikerült visszavásárolnia az alumíniumipari vállalatokat tömörítő MASZOBAL Zrt-t.

Bódy Zsombor. Kép forrása: ÁBTL

1848 emlékezete és a Magyar Néphadsereg

Tulipán Évának, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársának előadásából kiderült, hogy miként sikerült összefűzni az 1848-as emlékezetpolitikát a honvédség átalakításával. Az 1948-as centenárium kulcsmomentuma az volt, hogy az 1848-as honvédzászlókat a szovjet fél ünnepélyes körülmények között visszaszolgáltatta Magyarországnak. Ennek nemcsak szimbolikus jelentősége volt, hanem ideológiai alapul is szolgált. Az MKP Politikai Bizottsága 1948-ban kijelentette, hogy kommunista befolyás alatt álló demokratikus néphadsereg megteremtését tűzte ki célul, amely egyenes leszármazottja a szabadságharc honvédségének. Ez egyet jelentett a Horthy-hadsereg tisztikarának lecserélésével. 1947-ben megalapították a Kossuth Akadémiát, 1948 októberében szovjet tanácsadók érkezted a hadsereghez. 1951-től használták a Magyar Néphadsereg kifejezést a sikeresen szovjetizált magyar hadseregre.

A Belügyminisztérium 1949-ben

Krahulcsán Zsolt, az ÁBTL munkatársa A Belügyminisztérium Politikai Kollégiumának működése 1948-1950 címmel tartott előadást. A kollégium előzményét Rajk László hozta létre. Célként a szakmai kérdések megvitatását, az MKP irányelveinek biztosítását jelölte meg. A testület rendszeresen ülésezett Kádár minisztersége alatt, reflektálva az aktuális feladatokra, egyszerűsítve az ügyintézés menetét. Tagjait Kádár jelölte ki, első ülése 1948. november 8-án, utolsó ülése 1950. június 21-én volt.

A Demokrata Néppárt „önfeloszlatása”

Petrás Éva, az ÁBTL munkatársa a Demokrata Néppárt 1944 és 1949 közötti tevékenységét mutatta be előadásában. A pártot 1944 októberében alapították Kereszténydemokrata Néppárt néven. Előzményét az a reformkatolikus értelmiségi kör képezte, ami a Horthy-kor politikai viszonyaitól elhatárolódva modern kereszténydemokrata politikát kívánt folytatni. A párt 1945-ben kiegyezett a Kisgazdapárttal, és annak listáján két képviselőt juttatott be a törvényhozásba. Az 1947-es választáson 820 000 tiszta szavazatot szereztek, ami alapján 61 mandátumhoz jutottak, a negyedik legnagyobb frakciót alkotva, de a koalíción kívül maradva. A párt végét az jelentette, hogy Rákosi Mátyás magához kérette Barankovics Istvánt, a párt elnökét. Értésére adta, hogy ha nem tanúsítanak megfelelő magatartást a Mindszenty elleni perben, akkor személyesen tesz lépéseket ellenük. Barankovics válaszul emigrált, a frakció pedig felfüggesztette működését. Az itthon maradó politikusok a mozgalom depolitizálásában látták a túlélés zálogát.

Petrás Éva. Kép forrása: ÁBTL

Magyar Királyi Követség Madridban

Szekér Nóra, az ÁBTL munkatársa a diplomácia világába kalauzolt el a hallgatóságot. 1946 decemberében az ENSZ határozatot hozott arról, hogy a Franco-féle kormányzattól el kell határolódni. A hidegháborús helyzet kialakulását Franco igyekezett a maga javára fordítani. 1948-ban elzárkózott a kelet-közép-európai államoktól, de engedélyt adott az emigráns kormányok számára, hogy követségeket működtessenek Madridban. A vele szemben meghirdetett bojkott hamarosan meg is szűnt. A magyar követség megnyitását a Francoval jó viszonyt ápoló Habsburg Ottó járta ki. A királyi követség vezetője egy hivatásos diplomata, Marosy Ferenc lett. A követséget az észak-amerikai Szabad Európa alapítvány finanszírozta, Marosy pedig a New York-i székhelyű, Bakách-Bessenyei György irányította Magyar Nemzeti Bizottmányhoz (MNB) kapcsolódott mint követ. A királyi követség sokrétű tevékenységet folytatott. Személyi iratokat állított ki magyar emigránsok számára, és összefogta a spanyolországi magyar emigrációt.

Szabó Dezső temetése

Papp István, az ÁBTL munkatársa a Szabó Dezső temetése körüli bizonytalanságokat kívánta eloszlatni. Szabó Dezsőt azok között tartjuk számon, akik megalapozták a Horthy-korszak gondolkodását. Az elsodort falu című munka a parasztságban látta az ország jövőjét, az ország felét kitevő agrárnépesség művelésében jelölte meg a jövő zálogát, valamint hirdette a szomszédos népekkel megegyezést és együttműködést. Szabó Dezső 1945-ben elhunyt. Halála után ideiglenesen a Rákóczi téren temették el, s 1946-ban ma is látható emléktáblát helyeztek el itt. (Az előadó rámutatott, hogy Péterfi Gábor fontos alapkutatásokat végzett Szabó Dezső végső nyugalomra helyezésével kapcsolatban.) Az alap problémát az jelentette, hogy mit lehet kezdeni szellemi és politikai örökségével. Ő jelentette volna az összekötő pontot az FKGP és az NPP között, ezért komoly viták voltak arról, hogy végső nyughelyét hol jelöljék ki, és miként tartsák meg a szertartást. A vitákat az MDP gyors döntéssel vágta át. 1949. május 18/19-én kihantolták a sírját, és eltemették a Kerepesi temetőben, kész tények elé állítva a vitatkozókat. A dátum a népfrontos választások és Rajk letartóztatása közé esett. A temetés ilyen módon intézése hármas üzenettel bírt: egyrészt üzent a koalíciós társaknak, másrészt a népi/hazai kommunistáknak, továbbá azt is megmutatta, hogy a népfrontgondolatnak vége, nincs alternatív szocializmuseszme, Szabó Dezső pedig a harmadik utat képviselte.

Egy eltűnt orvos nyomában

Müller Rolf, az ÁBTL munkatársa azt a nyomozómunkát vázolta fel, amelyet Dr. Podhradszky Lajos fellelésének érdekében végzett. A belgyógyász professzort 1949. február 28-án tartóztatták le, azóta viszont semmilyen nyom nincs róla. Semmilyen iratanyag nem árulja el, mi történt vele, pusztán egy mutató alapján lehet következtetni arra, hogy a vizsgálati szakaszban meghalt. A test azonban nincs meg, és a temetésnek sincs nyoma. Az előadó szerint ez nem volt egyedi eset, s lehetségesnek nevezte, hogy a professzort a Szovjetunióba vitték, azonban ennek az állításnak a vizsgálatához az ottani iratanyag kutatására lenne szükség.

1949

Mint a fenti, sokrétű megközelítésekből láthattuk, 1949 csakugyan mozgalmas év volt, amelynek számos kérdése máig nyitva áll. A vitás kérdéseket sok esetben azzal lehetne eldönteni, ha megnyílnának a volt Szovjetunió területén található levéltárak a magyar kutatók előtt. Bízunk benne, hogy az ÁBTL tárgyalásai, vagy a Magyar-Orosz Levéltári Vegyesbizottság működése új eredményeket hozhat ezen a téren.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Április 4-e, a NATO születésnapja 1949-ben, 30 éve Magyarországon még munkaszünettel járó ünnepnap volt. A hidegháború kibontakozásakor a NATO létrejötte