RendszerváltásOK mai szemmel – 30 éves a TTE

2019. október 5-én került megrendezésre RendszerváltásOK címmel a Történelemtanárok Egyletének 29. országos konferenciája, amelynek a hagyományokhoz híven a helyszínt a Nemzeti Múzeum mellett található Kossuth Klub biztosította. A rendezvény – a TTE 30. születésnapjának méltó megünneplése céljából – a magyar történelemben rendszerváltást előidéző eseményeket helyezte középpontba. A konferencia Budapest Főváros Önkormányzata, a Józsefvárosi Önkormányzat, illetve a Konrad Adenauer Stiftung támogatásával valósult meg. A délelőtt során a szentistváni államalapítástól az 1989-es rendszerváltásig terjedő időszak legmeghatározóbb, az aktuális rendszert drasztikusan megváltoztató eseményeit jellemezték az előadók, míg délután a már tradicionálisnak számító kerekasztal-beszélgetésre került sor.

Miklósi László, a TTE elnöke köszöntőbeszédében ünnepi alkalomnak nevezte az eseményt, hiszen idén lett 30 éves az egyesület, és a rendszerváltás is. Azt is kiemelte, hogy maga a TTE nem csupán egy rendszerváltó egyesület, hanem része is annak. Felidézte a megalakulás jeles pillanatát, amikor is 1989-ben, az utolsó piros betűs április negyedikén négy tanár ezt a napot munkanapnak tekintette, így a Deák Téri Általános Iskola könyvtárában aláírt egy felhívást a Történelemtanárok Egyletének megalakításáról. Kiemelte, hogy céljuk a „szakmailag hiteles, autonóm szervezet létrehozása” volt, amely segíti az információszerzést, és – ha szükséges –, akkor képes fellépni a szakma érdekében is.

Miklósi László, a TTE elnöke (Fotó: Fekete Bálint)

A konferenciát Joke van der Leeuw-Roord, az EUROCLIO alapítója, szakértője és szakmai tanácsadója nyitotta meg, aki a szervezet és a TTE együttműködésének különböző állomásai idézte fel a résztvevőknek. Hangsúlyozta, hogy Magyarország a TTE révén az elsők között (a volt keleti blokkból pedig akkor egyetlenként) vált tagjává az EUROCLIO-nak, és azóta is tevékenyen részt vesz a közös munkában. Elmondta, hogy szervezet köztisztviselők, tanárok bevonásával alakult meg, hogy az összes európai osztályteremben zajló munkát egyesítse. Kiemelte, hogy a közép- és dél-európai demokratikus változások hatással voltak az Európai Unióra, ezért az Európa Tanács konferenciát hívott össze 1991-ben a belgiumi Brugge-ben, amely a nemzetközi együttműködés kiindulópontja lett. Hangsúlyozta, hogy az EUROCLIO jelenlegi küldetése az 1989/90-es misszió folytatása, továbbá a projekt részét képezik az innovatív módszerek, a kritikai gondolkodás kialakítása, valamint a különböző nézőpontok elfogadása is. Beszédének zárásaként nyomatékosította, hogy a tanárok szerepe kezd felértékelődni, ezért szükség van színvonalas tanárképzésre, szakmai továbbképzésekre, hiszen

„a kiváló tanárok, az alapvető értékeket tiszteletben tartó szakemberek iránti bizalom garantálja a szilárd jövőbeli társadalmakat”.

Éppen ezért az EUROCLIO most már 25 éve emeli és ápolja a kiemelkedő szakmai teljesítményt.

Joke van der Leeuw-Roord megnyitó beszéde a TTE 30. születésnapján (Fotó: Fekete Bálint)

A nyitó előadást Fazekas Csaba, a Miskolci Egyetem docense tartotta meg, aki a rendszer és rendszerváltások fogalomtörténeti hátterét prezentálta. Az általános tájékozódásban segítette a résztvevőket, mivel a politikai rendszerek mibenlétéről tekintélyes szakirodalom keletkezett már. Kiemelte, hogy három kifejezés nyert polgárjogot a történelmi diskurzusban: a rendszerváltás, a rendszerváltozás, és a rendszerváltoztatás. Kifejtette, hogy az első fogalom tudatos döntést feltételez, szemben a másodikkal, amely „egyszer csak bekövetkezik”. A harmadik kifejezés e két meghatározás között helyezkedik el, és azt jelenti, hogy a változás egy folyamat része a nemzetközi politikai erőtérben. Kiemelte, hogy a „politikai rendszer” komplex jelenség, mivel társadalmi, gazdasági, kulturális és ideológiai alrendszerek alkotják, és a változás mindig időben elhúzódó, olykor egymásra torlódó folyamat, amelyet a társadalmi, gazdasági átmenetek ténye is bizonyít. Elmondta, hogy egy rendszer megváltozása kétféleképpen valósulhat meg. Egyrészt robbanásszerűen, tehát alulról jövő népmozgalommal vagy államcsínnyel, másrészt békés átmenettel, amikor az intézményrendszerek, alrendszerek átalakulnak. Előadásának zárásaként hangsúlyozta, hogy mindezek a fogalmak pozitív attitűddel rendelkeznek, azonban nem volt mindig demokratikus irányú a változási folyamat, ahogy arra a magyar történelemből számos példa található.

Fazekas Csaba előadása (Fotó: Fekete Bálint)

Az előadások sorát Zsoldos Attila, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont professzora folytatta, aki Szent István államalapító tevékenységéről értekezett. Bevezetőjében kiemelte, hogy mivel az ezredforduló előtti magyar történelemről sokkal kevesebb információnk van, mint a megalakult Magyar Királyságról, így előadása – saját szavaival élve – csak féllábú lehet. A történész szerint az államalapítás által előidézett változások sorozata nem köthető csupán egyetlen eseményhez, és hangsúlyozta, hogy a folyamat akár Szent László uralkodásának végéig is eltarthatott. Ugyanakkor ez a politikai folyamat rengeteg vitával terhelt a történettudományban. Külön sajátja a korai magyar történelemnek, hogy az elképzelhető és  az elképzelhetetlen megoldásoknak is vannak szép számmal hívei…

A közönség (Fotó: Fekete Bálint)

Ezt követően Zsoldos a politikai rendszer sajátosságait taglalta a konferencia résztvevőinek. Elmondta, hogy az állam berendezkedésének rekonstruálásához elsősorban a muszlim szerzők és az etelközi magyarok adnak támpontot. Mindezek alapján tudjuk például, hogy a kende vagy kündü szakrális tiszteletben álló vezető, míg a gyula a „praktikus” fejedelmi dolgokat intéző személy volt. Kifejtette, hogy különböző elméletek léteznek az államalapítást megelőző időszak hatalmi helyzetére vonatkozóan. Egyes kutatók szerint István csak örököse lehetett ennek a központosított erős fejedelmi hatalomnak, míg más megközelítés szerint ez a hatalom a honfoglalás végére összeomlott, a törzsek pedig önálló entitásként megkezdték működésüket a Kárpát-medencében. Zsoldos az utóbbi vélekedést valószínűbbnek tartja, eszerint Szent István lehetett a béke és az állam megteremtője a trónharcok utáni időkben. Az előadó szerint a Szent István-i rendszerváltás lényege a kiterjedt politikai hatalom létrehozása lehetett. Elmondta, hogy az elindított változások nem korlátozódtak az emberek látószögéből kieső politikai szférára. Erre bizonyíték dinasztián belül lezajlott vallásválasztási folyamatok lehetnek, melyek a társadalom körében is ugyanúgy végbementek. Előadásának zárásaként a korabeli társadalom felépítésével és a tulajdonviszonnyal kapcsolatban felmerülő problémákat mutatta be. Hangsúlyozta, hogy különbség van birtokos és tulajdonos között, mivel már a nemzetségek is birtokoltak területeket, de az nem volt a tulajdonuk, és később, az Árpád-korban is a király csak szállásbirtokul adományozott területet.

Zsoldos Attila előadása (Fotó: Fekete Bálint)

Ezt követően Hermann Róbert, egyetemi tanár, a Magyar Történelmi Társulat elnöke tartotta meg előadását az 1848–1849-es években lezajlott változásokról. Az események ismertetését Kossuth 1848. március 3-i feliratától kezdte, amelyet a változások kiindulópontjaként határozott meg, mivel a pesti forradalom 12 pontjának elemei már ebben a javaslatban is megjelentek. Kiemelte, hogy az V. Ferdinánd által szentesített ún. áprilisi törvények közül a III. törvénycikk a legfontosabb, hiszen az lehetővé tette a független felelős kormány megalakulását. Hermann mindezek után a fontosabb cikkelyeket, és az általuk bekövetkezett változásokat ismertette. Hangsúlyozta, hogy a törvényhozás szinte teljesen átalakult, megszűnt a rendi képviselet, helyette cenzusos alapon népképviselet valósult meg. Létrejött az ország területi re-integrációja is a Partium visszacsatolásával és Erdély uniójával. Továbbá olyan jelentős változások következtek be – többek között –, mint a vallásszabadság, a sajtószabadság bevezetése, a kilenced, a tized és a robot eltörlése. Hermann hangsúlyozta, hogy a törvényeket leginkább alapnak tekintették, amit az ideiglenes cikkelyek is bizonyítanak. Kiemelte azt is, hogy a rendszerváltás az önkormányzatok szintjén elmaradt, mivel a megyékben nem lett kötelező a tisztújítás, így megmaradt a nemesség túlsúlya, bár ennek előnye is volt, hiszen ez a szakértelem túlsúlyát is jelentette. Szintén megoldás nélkül maradt – a területi egység érdekében – a nemzetiségi kérdés is, amellyel kapcsolatban Hermann felhívta a figyelmet európai minta hiányára. Továbbá nem rendelkeztek a törvények a céhrendszer felszámolásáról vagy éppen a zsidó emancipációról sem. A végleges rendezés a neoabszolutista rendszerben, kedvezőtlen feltételekkel valósult meg, amelyre kiváló példa az 1853-as úrbéri pátens, ami a földtehermentesítést gyakorlatilag a teljes társadalom feladatává tette. Az elhangzottak összegzéseként elmondta, hogy a bekövetkezett változás többet adott, mint elvett, hiszen komoly hatása volt a szentesített törvényeknek, amely lehetővé tette az önvédelmi háború megvívását.

Hermann Róbert előadása (Fotó: Fekete Bálint)

Az előadások sorát Hatos Pál, a Kaposvári Egyetem docense, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Kutatóintézetének igazgatója folytatta. Az 1918 és 1920 között lezajlott őszirózsás forradalomról, illetve az azt követő proletárdiktatúráról értekezett. Elmondta, hogy 1918 és 1921 között egyfajta hideg polgárháborúban élt az ország, a vörösterrornak és a fehérterrornak köszönhetően. Hatos szerint az októberi forradalmat a „magyar politikai vezetés lefagyása” okozta, illetve arra is utalt, hogy a történelem szédülete szülte az ún. „köztársaságosdit”. Előadásának második felében Hatos kiemelte, hogy a bolsevizmus egy társadalmi állapot, egy hiányállapot volt, mivel nem volt élelem, szén, központi hatalom, illetve a határok is képlékenyek voltak. Hangsúlyozta, hogy a szociáldemokrata politika vereségből akart győzelmet konstruálni. Lényegében a Tanácsköztársaság egy monolit diktatúra volt, anarchikus és véres, de egyben komikus elemekkel is rendelkezett, mivel volt diszkriminációs része is, de jogkiterjesztő sajátosságokkal is bírt, mivel a nők szavazati joggal rendelkeztek. A hatalom ingatag lábakon állt, mivel a politikusok megfelelő képesítéssel nem rendelkeztek: Böhm Vilmos például villanyszerelő volt. A tárgyalt időszakban nem előre eltervezett események váltak valóra, hiszen – itt Goethe Faustjára utalva –, „a gondolatot a tett előzte meg”. Kiemelte, hogy Kun Béla hatalmát nem Horthy Miklós törte meg, hanem a román hadsereg. Végül összegzéseként megjegyezte, hogy ez a rendszerváltozás illogikus volt előzmények és összefüggések híján.

Hatos Pál előadása (Fotó: Fekete Bálint)

A következő előadást Gyarmati György, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa tartotta meg az 1948-49-es rendszerváltásról. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy inkább 1945 utáni rendszerváltásról kell beszélni, és megjegyezte, hogy a 20. század történelmét tekintve hét évtized alatt kilenc rendszerváltás, vagy erre irányuló kísérlet volt. Ebben az időszakban politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális, szimbolikus rendszerben történtek változások. Szerinte 1945 és 1950 között kétfajta, de egymásra torlódó rendszerváltás ment végbe. Kiemelte, hogy az első világháború területi szempontból szüntette meg a Szent István-i államot, míg a második világháború véglegessé tette ezt a köztársaság deklarálásával. Gyarmati véleménye szerint már az 1945-ös választásoktól 1947-48-ig megfigyelhető a politikai egyensúlytalanság, aminek hatására már 1946-47-ben a gazdasági szférában elindult az általános államosítás, tulajdonrendezési folyamat. Az ezt követő két évben sietve végrehajtották a teljes körű rendszerváltást. Államosították a gyárakat, majd az iskolákat, kollektivizálták a földeket, illetve az egyetemek, a sajtó, a szakszervezetek állami kézbe vétele is megtörtént. Mindezek eredményeként 1949 végére, 1950 elejére végbement legalább az ország felét érintő tulajdonváltás. Mindezek után 1950-ben megtörtént az ún. politikai rendszerváltó lépés: az 1949-es alkotmány kibocsátása után deklaráltan is megszűnt a törvényhozói hatalom hármassága, a köztársaságelnöki pozíció, így intézményesült az egypárti diktatúra. Gyarmati kiemelte, hogy a rendszer drasztikus átalakulásának társadalmi változásai is voltak, mivel a magyar ipari munkásság 84%-a állami alkalmazott lett. A gyorsan lezajló folyamatok hátterében Gyarmati álláspontja szerint a Sztálin és Tito között lezajló ún. kis hidegháború állt, mivel Rákosi jó tanulóként vállalta a harcoló szerepet, frontországgá téve így Magyarországot. Hazánkban a hadigazdaság vált meghatározóvá, mivel a rendszerváltás egy „masszív hidegháborús helyzetben” zajlott. A történész előadásának zárásaként felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy minden egyes rendszerváltás a korábbihoz képest a társadalom számára jobb jövőt ígér. 1945 és 1948 közt elindult egy állami beavatkozással zajló átalakulás, és 1948 tekinthető a kommunista diktatúra kezdetének.

Gyarmati György előadása (Fotó: Fekete Bálint)

Az előadások sorát Romsics Ignác akadémikus, az Eszterházy Károly Egyetem tanára zárta, aki az 1989-es rendszerváltást ismertette. Bevezetésében – többek között – a világpolitikai összefüggésekre hívta fel a résztvevők figyelmét, és kiemelte, hogy az amerikai–szovjet rivalizálás, a tervgazdálkodás veresége a kapitalizmussal szemben, és a társadalmi mozgalmak belülről bomlasztva, reformálva idézték elő a változást. Bemutatta, hogy az amerikai politika hogyan fordított egyre nagyobb figyelmet – Jimmy Carter elnökségétől kezdve – a kelet-európai régió felé. Ronald Reagan a szovjet táborral szembeni emberjogi fellépést kezdeményezte, mivel célkitűzésük alapján az USA-nak a demokratikus infrastruktúra kialakítása, erősítése a feladata. A Szovjetunió részéről a változás Gorbacsov hatalomra kerülésével kezdődött meg, akinek legfontosabb törekvése a nemzetközi feszültség csökkentése volt. A fegyverzetcsökkentéssel elismerte, hogy a fegyverkezési versenyt és a társadalmi válságot nem tudja együttesen kezelni, ezért modernizációs folyamatot indított a szovjet blokkban.

A közönség (Fotó: Fekete Bálint)

A magyarországi körülményeket illetően kiemelte, hogy 1970-től az állam eladósodása kezdődött meg, azonban az életszínvonal-politika fenntartása érdekében a reálbérek 1985-ig emelkedtek. Tehát a gazdasági válsághoz társadalmi válság sokáig nem társult Magyarországon, szemben például Lengyelországgal. Majd a rendszer támogatottsága rohamosan csökkent, és elkezdtek körvonalazódni azok a csoportok, amelyek a rendszerváltás kezdeményezésében részt vettek. Kezdetben ellenzéki együttműködés volt jellemző, aminek egyik szimbóluma a Bibó István tiszteletére összeállított emlékkönyv. Romsics ezt követően ismertette azokat az eseményeket, momentumokat, amelyek az egypártrendszer békés megszűnését eredményezték, így – többek között – a monori találkozót, Nyers és Pozsgay politikai szerepét, a tömegmegmozdulásokat, illetve a párton belüli reformelképzeléseket is. Zárásként hangsúlyozta, hogy bár az események megítélése különböző, azonban rendszerváltó jellegéhez kétség nem férhet.

Romsics Ignác előadása (Fotó: Fekete Bálint)

Az ebédszünetet követően került sor a Szebenyi Péter-díj átadására. Az idei évben a kitüntetett Szabó Márta volt, aki „Innovatív mesterpedagógus. Elkötelezett, rendkívül sokoldalú tanár, aki szerteágazó szakmai-pedagógiai tevékenységet folytat. […] A Történelemtanárok Egyletében is kiemelkedő szakmai munkát végez. Maradandó élmény a digitális tartalmak alkalmazásáról tartott előadása az E-Story programban, példaadó a fotók, QR-kódok és gondolattérkép alkalmazását is bemutató óravázlata a GULAG-projektben […].”

A díjazott, Szabó Márta (Fotó: Fekete Bálint)

Ez után került sor a kerekasztal-beszélgetésre és az ajánlások megfogalmazására. Előbbi Fazekas Csaba vezetésével, illetve Hatos Pál, Valuch Tibor és Miklósi László részvételével zajlott. A közreműködők alapvetően arról értekeztek, hogy a rendszerváltás élményanyagát a társadalom még mindig nem tudja megfelelően kezelni, és 30 év elteltével is egyfajta nosztalgia tapasztalható a Kádár-rendszer iránt.

A kerekasztal résztvevői (Fotó: Fekete Bálint)

A RendszerváltásOK összességében átfogó képet adott a magyar történelem rendszerváltozást eredményező mozzanatairól. Mindezzel hozzájárulva ahhoz, hogy történelemtanárok a rendszerváltás/változás/változtatás fogalmait árnyaltabban tudják használni az oktatásban.

Hajdu Gabriella Edit – Herczeg Annamária

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket