Rhédey Ferenc váradi főkapitány pályafutása

Kisrédei Rhédey Ferenc (1565–70k. – 1621) katonaként és hadvezérként a sziszeki csatától (1593. június 22.) a harmincéves háborúig szinte minden fontosabb, a Magyar Királyság és Erdély területén fellángoló konfliktusnak részese volt, s eredményei révén joggal vívta ki az emlékezet és a hadtörténészek elismerését. Ennek ellenére magánéletéről, családjáról, birtokairól, illetve karrierjének több állomásáról eddig meglehetősen keveset tudtunk.

A kezdetek

Ami származását illeti, családjának törzsbirtokai Heves vármegyében terültek el. Apja Rhédey Pál egri katona (Rhédey László és Recsky Erzsébet fia), anyja Bellény Zsuzsanna, a szintén egri katona Bellény Albert és Bakos Katalin lánya. Rhédey Ferenc ifjúkorát szintén Egerben tölthette, első hiteles dokumentum életéről azonban csak a sziszeki csata után szüleinek írt levele. Ebben beszámolt például a seregek létszámáról (4500 keresztény és 40 ezer fős török sereg, amelyből 20 ezret vetettek be) és Hasszán boszniai pasa haláláról is, illetve a zsákmányból részesülve egy lovat küldött apjának, amely állítólag Rüsztem petrinjai bégé volt.

Legközelebb 1598-ban már füleki kapitányként találkozunk vele, amely tisztséget esetleg már 1596-tól is viselhette. Ebben a minőségében rengeteg összetűzése volt Nógrád vármegyével, azzal vádolták ugyanis, hogy az ország törvényei ellenére szabad hajdúkat tartott és több élelmet követelt a vármegyétől az előírtnál. Ezenkívül több környékbeli birtokos is hatalmaskodással vádolta Rhédeyt, egy esetben például a vád szerint társaival Szele és Homokternye falvak tizedbérletét ragadták el erőszakkal annak bérlőjétől. A vádak olyan súlyosak voltak, hogy még az országgyűlés is tárgyalta azokat, s a rendek törvényben rendelkeztek a füleki kapitány tevékenységének kivizsgálásáról (1599: XXXVII. tc.). Bár az erdélyi történetírók elbeszélése szerint a németek zsarnoksága és igazságtalanságai miatt kényszerült Erdélybe menekülni, sokkal valószínűbb, hogy ezek a konfliktusai vezettek a távozásához, amely valamikor 1601 júniusa és 1602 júliusa között történt.

Rhédey Ferenc közeli rokonsága (Rácz Balázs Viktor: “Ha Várad nem lészen, Szent Jób és a többi sem lészen” – Rhédey Ferenc váradi főkapitány pályafutása. In: “Várad mint oltalmaztatik” Küzdelmek Váradért a kora újkorban. (Tanulmányok Biharország történetéről 7.) Szerk. Oborni Teréz. Nagyvárad 2019. 88.)

Erdélyi karrierjének megalapozása

Erdélyben először Báthory Zsigmondnak ajánlotta fel szolgálatait, aki azonban ekkor már negyedik alkalommal mondott le trónjáról, s nem kívánt újra harcba szállni. Így került Rhédey Székely Mózes oldalára, akitől igen jelentős feladatokat kapott. A kaplyoni csatában 1603 májusában például ő vezette az erdélyi csapatokat, s meg is verték a Szamosújvárban körülzárt Giorgio Basta felmentésére készülő hadakat. Rhédey ezenkívül Székely Mózes fejedelmi tanácsában is helyett kapott. Vitatottnak tekinthetők a barcarozsnyói és a brassói csatákban tett lépései, amelyek közül előbbinél a felmentősereg vezéreként nem avatkozott bele a csatába, míg utóbbi esetében annak ellenére vonult vissza elsőként, hogy feladata éppen ennek megakadályozása lett volna. Tettei mögött azonban nem gyávaságot vagy árulást, hanem sokkal inkább a harctéri helyzetet kiválóan felismerő, saját és katonái életét feleslegesen nem veszélyeztető racionális vezetőt kell sejtenünk.

A Székely Mózes halála után bujdosóvá vált Rhédey Bocskai István mozgalma idején tűnt fel újra 1604 decemberében. Az első mindenképpen hozzá köthető siker Szécsény megadásra kényszerítése volt december 24-én, amelyet Fülek körülzárása, majd pedig a vár felmentésére érkező had megverése követett. Rhédey ezután Füleknél Géczi Andrást hátrahagyva 1605. január 5-én Korponát bírta megadásra tárgyalások útján, s hajdúi ezekben a napokban égették fel Léva városát is, január 8-án pedig már Végles is a kezébe került. Gyors és látványos harctéri diadalai fényében nem meglepő, hogy Rhédey feljebb kerülve a ranglétrán 1605. február 24-én már Bocskai alsó-magyarországi (másnéven dunáninneni) mezei hadainak főkapitányaként lép elénk. Katonai sikerei mellett Bocskainak azért is szüksége volt Rhédeyre, mert egykori felső-magyarországi végvári kapitányként személye elősegíthette a magyar végvári katonaság átállását Bocskai oldalára. Ennek egyik legékesebb példája az az eset, amikor 1605 februárjában Rhédey állítólag hatezer hajdút esketett fel Bocskai hűségére. Azonban nem csupán a végvári katonák, hanem a főrendek átállításában is fontos szerep hárult rá, például Thurzó Szaniszló és Thurzó Kristóf esetében, de megkísérelte például Batthyány Ádám bevonását is a mozgalomba.

A hajdúk fosztogatásairól szóló hírek nem hatnak az újdonság erejével a korszak ismerői számára, nem meglepő tehát, hogy Rhédey csapatairól is maradtak fenn források ezzel kapcsolatban. Gyulaffi Lestár szerint például amikor a besztercebányaiak a város megadása után megtámadták az éppen bevonuló Rhédeyt és csapatait, akkor ők

„ez okért azonnal reá mentek [a városra] és az benne valókat fegyverrel emésztették meg.” (Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XVI–XVII. századból II. (Gyulaffi Lestár történelmi maradványai.) Közreadja: Szilágyi Sándor. (Monumenta Hungariae Historica. Scriptores 33) Bp., 1894. 42.)

Magyar hajdú (Wolfenbütteler Digitale Bibliothek)

Rhédey Thurzó Szaniszlónak írt levelében (1605. május 30.) pedig úgy nyilatkozott, hogy

„az elmúlt napokban bocsátottam vala Ausztriára valami egynéhány ezer embert rablani, sok rabokat hozának, városokat, falukat sokakat égettenek meg.” (MNL OL E 196 Irregestrata)

Rhédey 1605-ben még Nyitra és Érsekújvár ostromában is részt vett. Nyitra különösen fontos volt a számára, hiszen azt Bocskai még 1605 áprilisában inscribálta (zálogcímen, tehát visszaváltható módon adományozta) a számára 40 ezer forintban. Ez azt jelentette, hogy Rhédey hűségéért és szolgálataiért adományképpen elnyerte Nyitrát és a hozzá tartozó falvakat, azonban Bocskai az uradalmat visszaválthatta volna, ha 40 ezer forintot fizetett volna Rhédeynek. A birtokadomány mellett Bocskai további tisztségekkel halmozta el hívét: 1606. május 1-jén a magnificus címet adományozta számára, Bosnyák Tamás lemondása után kinevezte érsekújvári várkapitánnyá, továbbra is viselte az alsó-magyarországi mezei hadak főkapitánya címet, valamint 1606 nyarától már bizonyíthatóan a fejedelmi tanács tagja, illetve Nyitra vármegye főispánja is volt.

A problémák a bécsi béke aláírása után kezdődtek a tapasztalt katona számára. A békeszerződés ugyan helybenhagyta a Bocskai által tett adományokat, nyitrai birtoka mégis veszélyben forgott: felmerült a lehetősége annak, hogy ezután csak a Nyitrához tartozó Vislicét bírja Rhédey a 40 ezer forintos inscriptiós összegben. Rhédey természetesen tiltakozott az elképzelés ellen, hiszen Vislice jóval kisebb jövedelmet biztosított volna számára, mint Nyitra, s tisztában volt azzal is, hogy azt sohasem fogják tőle 40 ezer forintért kiváltani. 1606 szeptemberében az ellentétet Bocskai még el tudta simítani, 1606 decemberi halála után azonban a problémakör újra felmerült. 1607 márciusában az új érsekújvári kapitány, Siegfried Kollonich – akivel Rhédey 1605-ben többször is szembekerült a csatamezőn – fel akarta esketni Rhédey nyitrai szolgáit Rudolf hűségére amíg uruk távol volt, amire Rhédey nem is olyan burkoltan megfenyegette ellenségeit levelében:

„ha ismég ő kegyelmek hadat akarnak indétani, ezen a földen is bizony sokan éhen várják az hajdú vitézek és könnyen meg is mozdéthatni őket, tudom azt bizonyosan.” (Illésházy István és már főurak levelezése 1605–1608-ban. Közreadja: Szilágyi Sándor. Történelmi Tár (1878) 875–876.)

Hiába azonban minden fenyegetés és alkudozás, 1607 augusztusára Nyitra már nem volt Rhédey birtokában, sőt a nyitrai káptalan megvádolta őt kincseik és jegyzőkönyveik eltulajdonításával is. Ez utóbbi vád alól törvényben mentették fel (1609: XXXIX. tc.), a kincsekért azonban még egy évtized múlva is a Szatmár vármegyei Szaniszló falut követelte a káptalan kárpótlásként.

Bocskai István halála után Rhédey politikai szerepe átmeneti mélypontot ért el, hiszen zavaros birtokügyei miatt nem lehetett jelen sem az új tanácstagokat megválasztó 1607 januári kolozsvári, sem a Rákóczi Zsigmondot fejedelemmé választó 1607 februári gyulafehérvári országgyűlésen. Ezenkívül meg kellett válnia nyitrai főispánságától és érsekújvári várkapitányi posztjától is. Kapva kapott tehát az alkalmon, amikor Rákóczi a szentjobbi uradalmat, az elhunyt Bocskai Bihar vármegyei birtokát adományozta neki 1607 májusában, s örömmel állt az új fejedelem pártjára. Nyitra elvesztésével és Szentjobb elnyerésével pedig Rhédey Ferenc birtokainak központja Bihar vármegyébe helyeződött át, amellyel megalapozta a család jövőjét Erdélyben.

Nyitra vára a 17. században (OSZK Digitális Képarchívum)

Pályafutása csúcsán

Az 1607 októberében kirobbant hajdúfelkelés hatására Rákóczi Zsigmond elmozdította Bánffy Dénes váradi főkapitányt és bihari főispánt pozíciójából, vélhetően a Báthory Gáborhoz köthető rokoni kapcsolatai miatt. Helyére 1607 decemberében Rhédey Ferencet helyezte, aki ezzel élete hátralévő részét meghatározó tisztségekbe jutott.

Anyagi és politikai helyzetének megszilárdítása után időszerűvé vált számára a házasságkötés is. 1608-ban vette nőül Bánffy István özvegyét, Károlyi Katát, akinek előző férjéről már volt egy Bánffy Zsuzsanna nevű lánya (akit majd Rhédey jóval fiatalabb testvére, Pál fog feleségül venni). Rhédey Ferenc és Károlyi Kata két gyermekének nevét ismerjük név szerint. A felnőtt kort egyedül elérő ifjabb Rhédey Ferenc, a későbbi erdélyi fejedelem 1613-ban, a gyermekként elhunyt Rhédey Farkas pedig 1616-ban született. Az azonban bizonyos, hogy ennél több fiatalon elhunyt gyermekük született, a váradi főkapitány ugyanis végrendeletében a következőképpen fogalmazott:

„egy bolthajtásos sírt csináltassanak az szentjobbi templomban és szegény gyermekeimet az kik ott feküsznek mellém rakják őket.” (MNL OL P 588 Fasc. XXXVIII.)

Maga a házasság egyéként feltehetően kiegyensúlyozott volt. Károlyi Kata férje távollétében felügyelte az uradalmi tisztviselők munkáját és az építkezéseket, Rhédey pedig apróbb ajándékokkal, például szoknyákkal kedveskedett feleségének, végrendeletében pedig hitbére és jegyajándéka mellett több birtokot is juttatott neki. Szintén itt írta házasságukról, hogy:

„az én szerelmes és kedves házastársam énnekem kedvemet kereste és 13 esztendőktől fogva együtt nagy szentül és keresztyénül éltünk.” (MNL OL P 588 Fasc. XXXVIII.)

Bár nem pártolt el Rákóczi Zsigmondtól, annak lemondása után az új fejedelem, Báthory Gábor uralmába is belenyugodott, hiszen Báthory megerősítette Rhédeyt korábbi tisztségeiben és birtokaiban, sőt néhány újabbal is gazdagította azokat, valamint kiállt mellette Nyitra ügyében is. Rhédey társadalmi presztízse is komolyan növekedett vagyona mellett, hiszen Báthory uralkodása idején már a fejedelmi tanács tagja volt, illetve elnyerte II. Mátyástól koronázása alkalmából az aranysarkantyús vitéz (eques auratus) címet is. Bár politikai súlya jócskán megnőtt tanácsurasága miatt, ideje nagy részét mégis Váradon töltötte részben súlyosbodó köszvénye, részben itt koncentrálódó feladatai miatt, úgymint Várad várának irányítása, a közrend fenntartása, saját birtokainak igazgatása, illetve az ország határainak védelme. 1611 nyarán például Forgách Zsigmond csapatainak előőrsét verte vissza. Amikor Báthory Gábor 1613 októberében menekülni kényszerült Rhédey beengedte őt Váradba, amellyel kapcsolatban még sógora és barátja, Bethlen Gábor is úgy, nyilatkozott, hogy

„Rédai Ferencz nem gondolván meg az országnak Báthory miatt való rettenetes veszedelmét, ország kárával Váradban bebocsátotta, kiért az egész ország igen haragszik reá.” (Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp., 1880. 341.)

Várad 1598-ban (Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. Magyar Elektronikus Könyvtár)

Báthory váradi meggyilkolásának pontos körülményei, különösen a felbujtó személye még vita tárgyát képezik a szakirodalomban, a legtöbbször mégis Géczi András, Abaffy Miklós, Károlyi Zsuzsanna, esetleg Khlesl bíboros vagy Thurzó György neve kerül említésre. Érdekes lehetőséget vet fel ugyanakkor a marosvásárhelyi Nagy Szabó Ferenc leírása, aki a váradi prédikátort említi a gyilkosság értelmi szerzőjeként, ugyanis Perneszi Gábor Dóczy Andrásnak írt levelében Nagy Szabó értesüléseitől függetlenül, Rhédey inasától tudakozódva azt állította, hogy Rhédey Ferenc és a váradi prédikátor azért utaztak a kolozsvári országgyűlésre, hogy ártatlannak tűnjenek Báthory Gábor halálában. Tovább erősíti az elképzelést, hogy a gyakran felbujtóként emlegetett Géczi András még 1604-ben a szécsényi német őrséget Rhédey Ferenc késztetéséből vágatta le Szamosközy István szerint, elképzelhető tehát, hogy itt is Rhédey hatására cselekedett. A feltevés tisztázása azonban természetesen további alapkutatások feladata.

Akár része volt Báthory meggyilkolásában akár nem, a korábbi lépését elítélő Bethlen Gábor, az újonnan megválasztott fejedelem hamar megbocsátott neki, hiszen számos új adománnyal gazdagította sógorát és barátját. 1616-ban Remete, Ant, Baj, Nyék és Kötetarcsa, 1617-ben pedig a zsákai uradalom és Zilah kerültek Rhédey birtokába. A váradi főkapitány jószágai azonban nem csupán a fejedelem kegyéből gyarapodtak, hiszen maga is elegendő készpénzzel rendelkezett 1616-ban Szentimre megvásárlásához, 1618-ban pedig Rév, Révelő, Bánlaka, Alsólugos és Örvénd zálogba vételéhez. Nem alaptalanul írhatta neki Bethlen, hogy

„kegyelmednek immár oly jószága vagyon, kihez hasonlót az erdéli birodalomban senki sem bír.” (Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp., 1879. 44.)

Sajátos a Bihar vármegyei Száldobágy esete, amelyet még Báthory Gábor idegenített el a kincstártól. Az 1615. szept–okt./IX. törvénycikk ugyanakkor rendelkezett az 1588 utáni fejedelmi birtokadományok felülvizsgálatáról, a zálogba adott birtokok lehetőség szerinti kiváltásáról. Száldobágyot is kiváltandónak ítélték és Várad uradalmához rendelték, a pénzt azonban nem a kincstár tette le a faluért, hanem a váradi főkapitány, Rhédey Ferenc, amely így az ő birtokába került. Ezáltal a birtok csak addig vált hasznára a mindenkori váradi főkapitányoknak, amíg a tisztséget Rhédey Ferenc vagy valamely örököse töltötte be. Ellenkező esetben a Várad környékére koncentrálódó Rhédey-birtokok csak szűkítették a főkapitányok mozgásterét. Azt azonban mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy amíg Rhédey viselte a főkapitányi tisztséget, addig a váruradalom és a magánbirtokok összefonódása a főkapitány helyzetét jelentős mértékben erősítette, Bethlen közvetlen politikai célja pedig uralma megszilárdítása érdekében éppen ez volt.

Rhédey hadvezéri képességeit Bethlen uralkodása alatt is kamatoztathatta, egyrészt a Homonnai Drugeth György pártjára állt hajdúk leverésekor 1616 júniusában, másrészt a kibontakozó harmincéves háborúban. 1619 őszén csapatai Füleket, Szécsényt és Érsekújvárt is bevették, ezután pedig Bethlen a lovasság élén a cseh-morva seregek megsegítésére küldte őt. Az 1620 februári fegyverszünet után Rhédey visszatérhetett Váradra a harcok kiújulásáig. 1621 márciusában éppen a morvaországi harctérre készült, amikor betegsége súlyosbodott, s elkészítette a már említett végrendeletét. Haza akarta vitetni magát Váradra, azonban Széchy György és társai átállása miatt útközben elfogták és Murány várába vitték, ahol a váradi főkapitány 1621. április 10-e körül meghalt.

Rhédey Ferenc váradi főkapitány síremléke (Nemzeti Portrétár)

Összegzés

Rhédey Ferenc vitathatatlan érdemeket szerzett magának Bocskai István mozgalma idején, váradi főkapitányként Erdély határainak védelmével, illetve a harmincéves háborúban. Bár Nyitrát nem sikerült birtokában megőriznie, később Zilah, illetve Bihar vármegyei szentjobbi és zsákai uradalom révén olyan jószágokat tudott megszerezni, amelyek megalapozták családja későbbi Erdélyi helyzetét. Az általa megszerzett vagyon és társadalmi presztízs pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy fia, ifjabb Rhédey Ferenc 1657–1658-ban rövid ideig erdélyi fejedelem lehetett. Testvérei szintén közül János, Pál és Péter pedig éppen azért kerültek Erdélybe, mert bátyjuk révén juthattak fontos tisztségekhez és birtokokhoz. Pál, aki Kraszna vármegye főispánja, kincstartó, illetve rövid ideig kővári főkapitány volt, illetve Péter utódok nélkül haltak meg. Rhédey Jánosnak, Udvarhelyszék főkirálybírájának leszármazottjai azonban az ág 1897-es kihalásáig meghatározó szerepet töltöttek be Erdélyben.

Ifjabb Rhédey Ferenc (1613-1667) portréja (Nemzeti Portrétár)

 

Válogatott szakirodalom

Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában. Századok 145. (2011) 997–1027.

Komáromy András: A kisrédei gróf Rhédey családról. Turul 1. (1883) 119–138.

Komáromy András: Rhédey Ferenc váradi kapitány. Hadtörténelmi Közlemények 7. (1894) 8–19., 170–190., 322–346., 424–468.

Nagy László: A Bocskai szabadságharc katonai története. Bp. 1961.

Rácz Balázs Viktor: „Ha Várad nem lészen, Szent Jób és a többi sem lészen” – Rhédey Ferenc váradi főkapitány pályafutása. In: „Várad mint oltalmaztatik.” (Tanulmányok Biharország történetéből 7.) Szerk. Oborni Teréz. Nagyvárad, 2019. 81–117.

Rácz Balázs Viktor

Ezt olvastad?

Széchy Mária az egyik leghíresebb Kőszegre költöző személy, bár letelepedése nem önkéntességen, inkább kényszeren alapult. A férje, Wesselényi Ferenc nádor