Rimaszombat az I. világháborúban: A háború kitörésének 100. évfordulója emlékére rendezett jubileumi tárlat ismertetője
Az első világháború kutatása során nem csupán a harctéri eseményeket kell figyelembe vennünk. Éppoly fontos a hátország szerepvállalása, az otthonmaradt családtagok mindennapi élete a front árnyékában – függetlenül attól, hogy az közvetlenül helyszínileg szolgált-e a csatározásoknak, vagy csupán közvetve csapódott le a városra a háború szele. A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum történész-muzeológusa, Kerényi Éva „A Nagy Háború. Rimaszombat az I. világháborúban” címen készített kiállítást a világégés kitörésének kerek évfordulója alkalmából.
A kiállítás plakátja (Forrás: gomorilap.sk)
A 2014. május 16-án megnyílt tárlat egyszerre helyi és egyetemes, személyes és általános. Egy gömöri kisváros – nem mellesleg megyeszékhely – Rimaszombat példáján keresztül mutatja be a háborús hétköznapokat, figyelemmel követve az eseményeket a trónörökös meggyilkolásától és a nyári hadüzenettől egészen a totális összeomlásig és a cseh megszállásig. Nem kisebb figyelmet érdemel a mindennapok története sem, hiszen a város lakói egy addig szokatlan helyzetben találták magukat a „boldog békeidők” után, a kezdeti lelkesedés a háborúért hamar közönnyé alakult. A tárlat kétfajta megközelítésben tárja elénk Rimaszombatot: egyrészt mint Gömör-Kishont vármegye székhelye, hiszen a város az egész megyét érintő kérdésekben döntött, másrészről mint város: hogyan zajlott a hétköznapi élet a háború alatt, milyen gazdasági és egyéb megszorítások változtatták meg a kisváros lakóinak addig nyugodt, békés életét, hogyan kapcsolódott be a város az országos és helyi szintű jótékonysági hadi-gyűjtésekbe, miként működött a Vöröskereszt-egylet, melyik honvédgyalogezred katonái állomásoztak városunkban, mely mértékben sújtották városunkat a hadi-rekvirálások, mikor vezették be a jegyrendszert és milyen élelmiszerre, szabad volt-e a húsvéti locsolkodás, működhetett-e tánciskola, mi volt a helyzet a közbiztonsággal vagy épp mikor csapott le a városra a több millió halálos áldozatot követelő spanyolnátha. Ilyen s ehhez hasonló kérdésekre próbál választ adni a tárlat és egy hétköznapi ember szemével megidézni egy 1914 – 1918 közt élt kisvárosi polgár mindennapjait a Nagy Háború árnyékában.
Részlet a kiállításból (Fotó: Júlia Ferletáková)
A kiállítás másodsorban a harctéren küzdő katonák mindennapi életébe is bepillantást enged. A tárlat 50 környékbeli katonasorson keresztül tárja elénk a háború dicsőségét és borzalmait, a honvédelmi minisztertől az egyszerű sorkatonáig. A balkáni, a galíciai, az olasz és a román hadszíntéren szolgáló gömöri bakák emléke korabeli fotókon, levelezőlapokon, naplókon, harcászati eszközökön, saját kezűleg készített emléktárgyakon és sok más értékes ereklye formájában elevenedik meg. A gömöri férfiak többsége a losonci közös 25. császári és királyi honvédgyalogezredbe, valamint a besztercebányai 16. honvédgyalogezredbe rukkolt be, a tárlat ezen ezredek neves ütközetekben való dicső szereplését is bemutatja (pl. Gorlice, Przemysl, Limanova, Magyaros, Caporetto). A kiállítás zárórészében a világháborúban elesett hősök emléke előtt tiszteleg. Gömör-szerte számos felállított emlékmű, jelképes sír és márványtábla utal a Nagy Háborúból már soha vissza nem tért apákra és fiúkra, az egykori megye falvainak és városainak temetőiben felbukkanó hősi sírok mellett kiemelendő a rimaszombati köztemetőben található katonai hősi temető, melyben csaknem 250 különféle nemzetiségű, a helyi Vöröskereszt-kórházban elhunyt katona alussza örök álmát.
Részlet a kiállításból (Fotó: Júlia Ferletáková)
A kiállítás elsősorban eredeti forrásokra támaszkodik, anyagának zömét a Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményéből meríti, számos magántulajdonban lévő, féltve őrzött családi relikviákkal gazdagítva azt. A tárlat mindenkihez szól – a felnőttek eredeti képsorok vetítése mellett korabeli harctéri híreket és sajtóanyagot vehetnek kézhez, szemügyre vehetik a fűrészporos hadikenyér receptjét, a gyerekek pedig hadijátékokon keresztül ismerkedhetnek meg a világháború tematikájával.
A kiállítás 2014. szeptember 30-ig tekinthető meg a múzeum kiállítótermében.
A hirek.sk szlovákiai magyar televíziós hírportál videó beszámolója elérhető itt.
Ezt olvastad?
További cikkek
Magyarország útja a NATO-csatlakozásig
Történelmi léptékkel mérve nem tűnik hosszúnak az az alig egy évtized, mire Magyarország a NATO tagjává válhatott, onnantól kezdve, hogy felmerült a csatlakozás igénye a rendszerváltás után. Hiszen talán alig […]
A Sorbonne tegnap és ma
A Sorbonne az 1170-ben létrehozott legrégebbi francia felsőoktatási intézmény, a Párizsi Egyetem egyik kollégiuma volt, amely alapítójáról, Robert de Sorbon teológusról kapta a nevét. Szegény családban született 1201-ben, Ardennes megye […]
A modern Párizs megálmodója − Haussmann báró
1749-ben Párizs megszépítéséről című írásában Voltaire már sürgette Párizs megújítását: nyilvános piacokat, kutakat, szabályos utcákat, színházakat kell létesíteni, a keskeny, bűzös utcákat ki kell szélesíteni, a műemlékeket fel kell tárni. […]
Előző cikk
„Nem kellene lövészárkok mentén kiabálni egymásra.” - Interjú Kiss Gábor Ferenccel
Kiss Gábor Ferenc a SZTE JGYPK Alkalmazott Társadalomismereti Tanszék népszerű oktatója, egyúttal a Belvedere Meridionale történelmi szakfolyóirat főszerkesztője, a Kárpát-medencei Fiatal Magyar Történészek Táborának főszervezője. Kutatási területéről, a folyóirat-kiadás nehézségeiről […]