„…sokkal könnyebb lenne az életem, ha nem lenne császár…” – Impressziók a 2009-ben készült Sissi filmről II. rész

Sissi születésnapjának évfordulóján közzétett filmelemző írásának folytatásában Vér Eszter Virág, Erzsébet királyné kultuszának kutatója, a királyné egyéniségére és a királyi család magánéletére vonatkozó epizódok történelmi hitelességét vizsgálja.

Az elemzett filmalkotásban a politikai háttér bemutatása szinte teljesen más síkon zajlik, mint a magánéleti események tényleges történései, ez alól talán a kezdeti periódus jelent kivételt, ahol az alkotók még helyesen utalnak az eljegyzés idején a krími-háborút megelőzően fellépő külpolitikai válságra. A későbbi cselekményvezetésben már egyre inkább elszakadnak a realitástól egészen más miliőbe helyezve a privát szférában történteket.

A házasság első évei

Ellentmond a tényeknek Erzsébet azon korai kijelentése, mely még udvari bemutatkozása során hangzik el a schönbrunni kastélyparkban udvartartása nőtagjai körében időzve, miszerint mielőbb Magyarországra kívánna látogatni. (Noha a magyar nyelvű sajtóban jelentek meg ilyen tartalmú közlemények, az uralkodó pár közeli magyarországi bemutatkozó látogatását feltételezve, mindazonáltal ez nem hozható összefüggésbe Erzsébet esetleges – ekkor még nem létező – szándékaival.) Ahogyan a magyar nyelv szépségeire utaló megjegyzése is anakronisztikus e közegben.

A számára terhes udvari kötelességek alóli kibúvóként hamar megjelenítik egészségi állapotára való hivatkozását, az alkotók fantáziájában ez a korai fázisban még hirtelen rátörő fejfájásban kulminálódik. Háttérbe szorítottságából következő, és a korábbi életvitelével nem összeegyeztethető tevékenységek folytán fellépő unalmát elűzendő tanulni kíván, az általa választottak (Heine, Rousseau, Magyarország története) tényleges megbotránkozást keltenek, ahogyan ez irányú tevékenysége sem illeszkedik az elfogadott udvari időtöltések sorába.

„Közönségessége” – ahogyan a házasság korai szakaszát bemutató jelenet kommentárjaként elhangzik az udvartartás néhány tagjától – „erkölcstelensége”, pontosabban az udvari szabályok öntudatlan megsértése nem a filmben ábrázolt cselekedetekben nyilvánult meg: Erzsébet neglizsében való megjelenése a schönbrunni kastély udvarán, amint férjétől (csókkal) búcsúzik kora reggel. Teljesen elképzelhetetlen, hogy hiányos öltözékben mutatkozzon nyilvános téren, vagy akár az udvar bármely tagja előtt, kivéve a szolgálattevő személyzet erre hivatott tagjait (komornák stb). Lázadásai, illetve rangjának nem – korának azonban igen – megfelelő cselekedetei egészen más formában mutatkoztak meg: leszaladt a lépcsőn, vagy kettesével vette a lépcsőfokokat (stb.), ezáltal is óriási felháborodást keltve. Az átöltözések vagy éppenséggel ezek hiánya szintén neuralgikus pontjai a feldolgozásnak: Erzsébet számos esetben már császárnéként olyan ruhákban jelenik meg, melyeket leánykorában is viselt.

Családi konfliktus

Szintén a tényeknek ellentmondó Erzsébet szüléseinek bemutatása, mely a látottakkal ellentétben férje és anyósa jelenlétében zajlott. A gyermek személyzetének kiválasztásában ismét Zsófia főhercegasszonynak lesz meghatározó szerepe, mely ismert módon számos további családi konfliktust generál. Úgyszintén a régebbi Marischka-féle feldolgozás egyik kulcsjelenetét forgatják újra a gyermekét látni kívánó s az üres bölcsőt kétségbeesésében feltúró Erzsébet alakjával. Az udvarból való távozását megörökítő képsorok ugyancsak a korábbi Romy Schneider főszereplésével készült verzió képsoraira emlékeztetnek. A valóságban Erzsébet első „látványos” távozására 1860 júliusában került sor, ekkor idősebbik gyermekével, Gizellával Possenhofenbe utazott.

A filmben Erzsébet – jóval korábbra, feltehetően 1856-ra datált – possenhofeni menekülése idején hangzik el az egyébiránt számos formában ismert kijelentése miszerint: „… sokkal könnyebb lenne az életem, ha nem lenne császár…”. (Az ebből fakadó közszereplői lét életének legfőbb konfliktusforrását eredményezi.) Minden valóságalapot nélkülöz – az alkotók képzeletét tükröző – Erzsébet apja közvetítésével létrejött (első) találkozása Andrássy Gyulával, a possenhofeni kastély istállójában. Az emigráns Andrássy – a forgatókönyvírók szerint – már ekkor kifejezte volna az irányú meggyőződését, miszerint Erzsébet az egyetlen személy, aki kedvező hatást gyakorolhat az uralkodóra, s az általa képviselt politikára.

Andrássy – ezt megelőző – esküvő előtti váratlan megjelenése Possenhofenben szintén ellentmond a realitásnak (teljesen az alkotói képzelet szüleménye). Ez alkalommal is bizakodását juttatja kifejezésre Erzsébet apjának, miszerint lánya segítségére lehet a reformok elérésében, illetve az ország szabadságának kivívásában. Az alkotók szándékai szerint Andrássy első szereplésekor kimondottak tulajdonképpen a propaganda hatására utólag egészen az eljegyzésig visszamenően kitolt kultikus szólamok anakronisztikus újjáéledését jelentik, a magyarok „új reménységeként” jelenítve meg Erzsébetet, mintegy a Monarchia megmentőjének szerepébe álmodva.

Erzsébet környezete

Hunyadi Karolina – filmben bemutatott – kinevezésének körülményei sem fedik a valóságot, lévén nem Esterházy grófnét váltja fel főudvarmesternői tisztségében a magyarországi (1857-es) látogatást megelőzően, mintegy ideiglenes jelleggel; hanem ennél jóval később 1860-ben került Erzsébet udvari környezetébe, majd szűkre szabott „úti”kíséretében – Madeirán és Korfun – is jelen lesz. Hunyadi grófnő egészen (1871-ig) férjhezmeneteléig udvarhölgyként szolgált, hosszú időn át Erzsébet bizalmasaként. Esterházy grófnét Erzsébet kifejezett kérése ellenére tartják meg pozíciójában, anyósa szándékainak megfelelően, egyik legfőbb informátoraként. Végül elhúzódó és gondos előkészületek után 1862-ben mentették fel állásából, tisztét Erzsébet korábbi udvarhölgye Pauline Königsegg grófnő töltötte be (1869-ig).


Sissi és Esterházy grófné

Szintén számos ponton ellentmond a tényleges történéseknek Ferenczy Ida kinevezését megjelenítő jelenet is: a filmbéli események sorrendjét figyelembe véve feltehetően 1857-58 körül zajlik, hozzávetőlegesen is fél évtizeddel előzve meg a felolvasónő Erzsébet (1864-es) szolgálatába kerülését. A meghallgatás(ok) sem a bemutatott módon zajlottak: egy az uralkodó feleségének kérésére összeállított listáról annak utolsó helyén (idegen kézzel feltüntetett) szereplő Ferenczyt hívatta magához Erzsébet. Beszélgetésük során több tévedés is elhangzik: Kecskemét helyett Budapestet jelölve meg születési, illetve származási helyeként. (Egyébiránt a magyar főváros elnevezése mindvégig hibásan jelenik meg a filmben, Pest-Buda helyett a későbbi névváltozatban.) Valamint Erzsébet magyar megszólalását követően arra tesz utalást – szintén valótlanul – miszerint gyermekkorától beszélne magyarul. (Magyar nyelvtanulásának kezdetei madeirai tartozódásáig vezethetőek vissza.)

Családtagok

Az alkotók Miksa sorsának számos pontos való megváltoztatására „kényszerülnek”. Ferenc József közvetlen családjából Zsófia főhercegasszony mellett csupán ő jelenik meg, egyedüliként az uralkodó testvérei közül, említésre sem méltatva Károly Lajost, vagy az ekkor még serülő korú Lajos Viktort, hasonlóképp csupán az udvari „tömegjelenetek” egyik statisztájaként lehet felismerni néhol Ferenc Károly alakját, aki még tényleges befolyásánál is szűkebb mértékben van jelen a filmben. Miksa a filmkészítők intenciói szerint Ferenc József bizalmasaként jelenhet meg, tévesen. Kettejük versengése és ebből fakadó permanens konfliktusa nem vagy csak érintőlegesen kerül bemutatásra: az itáliai válságot vagy a mexikói trón elfogadásának indokaként.

Rudolf születése

A filmben Erzsébet a francia császári pár távozásának estéjén jelenti be Ferenc Józsefnek, hogy ismét gyermeket vár. A trónörökös születési időpontjának ismeretében kettejük beszélgetésének ideje hozzávetőlegesen 1857-58 telére tehető, ami azonban teljesen ellentmond a kültéri nyári/tavaszi időt sejtető a fogadtatást bemutató, korábbi felvételeknek. Talán arra a valós tényre alapoztak az alkotók, mely ténylegesen befolyásolta Erzsébet salzburgi találkozón való megjelenését (1867 augusztusában), sokáig kétségessé téve részvételét, lévén ekkor volt várandós Mária Valériával, és az első trimesztert kísérő „nehézségek” jelentősen igénybe vették szervezetét.

Rudolf – 1858. augusztus 21-ei – születésének fogadtatása is valótlan: a filmben elképzelt bemutatás jelenete leginkább az angol királyi család örvendetes eseményeit rögzítő híradásokra emlékeztet. A Hofburg erkélyén pólyában fiát az alattvalóknak bemutató uralkodó alakjának megjelenítése – Erzsébet társaságában – minden mozzanatában téves. A trónörökös születéséről a birodalom lakosságának többsége az ezt hagyományosan hírül adó 101 ágyúdörgésből értesülhetett, a sajtóban közzétett híradások mellett; másfelől az egyes családi események hivatalos bejelentése a császári ház miniszterére hárult, nem pedig az érintettekre. Erzsébet általuk feltételezett megjelenése is kételyeket támaszt, a történeti hitelesség tekintetében: hiszen közismert annak ténye, hogy a laxenburgi szülést követően rendkívül nehezen állt lábra.


Gyermekszületés

Családi élet

Az uralkodópár possenhofeni pihenését ábrázoló képsorokat nem könnyű évhez kötni. A film készítői feltehetően egy 1864 körüli minden elemében fiktív látogatást jelenítenek meg. Az uralkodó valamelyest megkésve, ami egyébiránt szintén megfelel a rendkívül körültekintő döntésmechanizmusának, belátja Erzsébet korábban – az alkotók szerint – hangoztatott (népei bizalmának visszanyerésére irányuló) javaslatának helyességét, illetve időszerűségét. A filmben egy a Starnbergi-tó partján zajló beszélgetésben tesz említést Ferenc József Erzsébetnek arról, hogy parlamentet kíván felállítani, tévesen.

Bécsi hazatérésük újabb családi konfliktus bemutatásának ürügyeként szolgál: az alkotók a hatéves trónörökös katonai képzésének kezdeteit tárják fel, számos vonatkozásában hibásan. Rudolf oktatásának militáris jellege részben az uralkodó személyes szimpátiáin alapult, erre utalt azon kezdeményezése is, mely keretében születését követően fiát hadsereg tulajdonosává tette. Rudolf katonai nevelése ennél korábban vette kezdetét, s intellektuális túlfejlettségét próbálták egyensúlyba hozni teste fizikai megerősítésével. Mindazonáltal a jelzettek nem iskolai keretek között zajlottak, az uralkodó család tagjai, ellentétben más európai dinasztiákkal nem vettek részt nyilvános oktatásban. A trónörökös neveléséért felelős Gondrecourt az uralkodó és Zsófia főhercegnő intenció alapján járt el. Erzsébet végül nem a filmben jelzett módon menti meg fiát e nevelés életét veszélyeztető folytatásától. Közismerten ultimátumot intéz 1865 augusztusában Ferenc Józsefhez, melyben mind a gyermekek feletti felügyeleti, illetve saját önrendelkezési jogát követeli. A távozását kilátásba helyező fenyegetés hatásosnak bizonyult. Az uralkodó sem magánemberként, sem közszereplőként nem tudott volt felvállalni egy ilyen „kudarcot”.

A családi konfliktus kiéleződése, Erzsébet betegsége

Rudolf nevelése körüli viták további mozzanatainak bemutatása is valótlan. Ferenc József és Erzsébet dialógusában kettejük életvitelének és életfelfogásának ellentéte jelenhet meg, a tradíciókat gondolkodás nélkül elfogadó uralkodó és a személyes szabadságát mindennél többre tartó uralkodóné közötti feszültség felvázolása által. A filmben Erzsébet az eredménytelen vitát követően lesz rosszul, melyet tévesen akut tüdőgyulladásként említenek, a feszültség okozta fogyás mellett. Erzsébet hosszúra nyúló távolléte is mintegy pár hétnyi velencei tartózkodásra zsugorodik. A valóságban Erzsébet 1860 novemberében távozott Bécsből, melyet a nyilvánosság előtt légúti problémái kezeléseként javasolt klímaváltozás szükségességével indokoltak. Madeirai, majd korfui tartózkodás után létrejött családi egyezség eredményeként utazott 1862. október végén Velencébe, ahová november elején gyermekei is követték. A filmben ezzel szemben velencei gyógykezelése 1864-ben valósul meg, Ferenczy Ida társaságában, tévesen. A tengerparton napernyővel sétálgató Erzsébet megjelenítése ismételten a korábbi feldolgozásra emlékeztet. Az alkotók Erzsébet távollétét mintegy az uralkodóra irányuló nyomásgyakorlásként mutatják be, amelytől azt remélte, hogy férje „feladja” Rudolf nevelésére irányuló korábbi nézeteit. Ennek részeként Erzsébet filmbéli karaktere nem érintkezik férjével, leveleit társalkodónőjére bízza, ahogyan a válaszadást is sok esetben. Ferenczyt az alkotók szerint Erzsébet arra kéri, olvassa át Ferenc Józseftől kapott leveleit, és égesse el, ha abban nem szerepel annak ténye: enyhítettek Rudolf szigorú katonai oktatásán.


Christiana Capotondi Sissiként

Erzsébet és Andrássy

Szintén nem felel meg a történeti hűségnek Erzsébet elutazása előtti – vélhetően 1864-es – velencei álarcosbálon való részvétele sem. A jelenet fiktív annak ellenére, hogy a film készítői egyes motívumait Erzsébet életének egy későbbi (ismert) mozzanatából merítették: 1874-es bécsi farsangi álarcosbálon való megjelenését idézve. A filmben Erzsébet a legendássá vált, s a korszakban rendkívül népszerű sárga dominó jelmez helyett „csupán” vörös estélyi ruhát visel álarccal kiegészülve, a valós helyzethez hasonlóan Gabriella álnéven. A bálon  – a forgatókönyvírók elképzelései szerint – ismét találkozik Andrássyval.

Az alkotók láthatóan nem tudnak (és vélhetően nem is kívánnak kitérni) Erzsébet és Andrássy kapcsolatának jellegét firtató állásfoglalás elől: feltehetően e kérdésben is nézői igények respektálásának áldozzák fel sajnálatos módon a tényszerűség elvét: a korabeli szóbeszéd tárgyát képező szerelmi szál (téves) felvetésével. Az általuk bemutatott verzióban – végül kompromisszumot feltételező megoldás születik – Erzsébet egy csók erejéig „enged” a gróf udvarlásának. (A feltételezés minden elemében valótlan, „abszurditását” pedig egyenesen fokozza, hogy az általuk elképzelt házasságtörési jelenetre egy sikátorban kerül sor. Az uralkodó felesége egyetlen egy alkalommal maradhatott kettesben Andrássyval. Egy 1872. december eleji gödöllői vadászatot követően Andrássy felajánlotta hintóját az uralkodópárnak, melyet Ferenc József fogadott el Erzsébet számára. E rövid, néhány percig tartó utazás alatt – a gödöllői indóházig – maradtak kíséret nélkül.) A tényleges 1866 év eleji bemutatásnál lényegesen korábbra datált találkozások mellett szembetűnő, hogy Andrássy felesége, Kendeffy Katinka egyáltalán nem jelenik meg a filmvásznon, noha Erzsébet baráti kapcsolatot ápolt vele; emellett hivatali szerepvállalásai sem elhanyagolandók, lévén Andrássy hitvese számos esetben látott el főudvarmesternői teendőket Erzsébet mellett, elsősorban magyarországi jelenlétei idején.

Újrakezdés

Erzsébet a bált követően dönt Bécsbe való visszatéréséről. (A valóságban 1862 nyarán előbb Reichenauba, bad-kissingen-i gyógykezelésre, majd családjához Possenhofenbe utazik, végül augusztusban teljesen váratlanul érkezik meg Bécsbe.) Az alkotók szerint Erzsébet mindössze néhány hétig volt távol családjától, akikkel a filmváltozatban egy karintiai kastélyban találkoznak újra s az este során derül fény arra, hogy Ferenc József új nevelőket jelölt ki Rudolf szolgálatára. (Korábban bírált oktatójának felmentését Erzsébet 1865-ös ultimátuma eredményezi.)

(Hamarosan folytatjuk…)

Vér Eszter Virág

Ezt olvastad?

„Habsburg Ottó munkásságának két legfontosabb alappillére az egységes Európa gondolata és a keresztény hit volt. Az alázat, a mértékletesség, az
Támogasson minket