A sokoldalú Görgei Artúr

2018. január 30-án rendezték meg a Görgei Artúr Emlékkonferenciát, amelyen a kétszáz éve született Görgei Artúr ellentmondásos alakját idézték fel.

A konferencia előtt sor került a Palota utca 1-ben Görgei lovasszobrának megkoszorúzására. Gyönyörű napsütésben csodálhattuk meg a fölénk emelkedő Görgei alakját, miközben maga a koszorúzás a himnusz éneklésével kezdődött meg. Az esemény során végig élvezhettük az MH központi katonazenekar rendkívül színvonalas játékát. A koszorúzáson elhangzott Varga Antal, a Budavári Önkormányzat alpolgármesterének köszöntője, melyben kiemelte, hogy milyen különleges megnevezés is a magyar honvéd. Számos nyelvben és kultúrában megjelenik a katona szó, mely azonban a legtöbb esetben a zsoldos katona kifejezésből ered. Bár az alpolgármester elmondta, hogy a katona megnevezést minden nyelven nem tudta feltérképezni, mégis jelenlegi tudása szerint a magyar „honvéd” kifejezés egyedülálló a maga nemében. A „honvéd” nemcsak a harci tevékenység rendszeres űzését jelenti, hanem azt, hogy a katonák elsődlegesen a hazájukat védik és az országukért még az életüket is adnák. Ezt követően beszédet mondott dr. Simicskó István, Magyarország honvédelmi minisztere. Beszédében megemlékezett Görgei autentikus alakjáról és a magyarság feladatáról, hogy őrizze és vigyázza az európai kultúrát. Saját szavaival élve így nyilatkozott; „Megmaradni magyarként, bármilyen viharos idők is vannak; ez volt Görgei Artúr, ez a Magyar Honvédség és minden magyar küldetése.”

A koszorúzást követően 11:00 órakor kezdetét vette a Görgei Artúr Emlékkonferencia. Kovács Vilmos, a HM HIM parancsnoka elmondta köszöntőjét, majd Varga Tamás, a HM parlamenti államtitkára tartotta meg nyitóbeszédét. Görgei Artúr 1818. január 30-án született. Vegyész, honvédtábornok, hadügyminiszter, brilliáns fővezér, majd száműzött áruló és idősödő gazdatiszt. Egyedülálló életét és munkásságát eleveníti meg a Görgei tiszteletére kiadott emlékérem, melyet Hergár Eszter, a Magyar Nemzeti Bank képviselője, egyben a MNB Kommunikációs és Pénzügyi Ismeretterjesztési Igazgatóságának ügyvezető igazgatója mutatott be.

(Kép forrása: Wikipedia)

Hergár Eszter elmondta, hogy a MNB 1968 óta bocsát ki emlékérmeket, melyek törvényes fizetőeszközként is funkcionálnak, de elsődleges funkciójuk nem ez. Az emlékérmek fő célja az ismeretterjesztés, a nemzeti emlékezés erősítése, történelmünk kiemelkedő alakjainak és eseményeinek tisztelete. A 2018. január 30-án kibocsátott érem egyrészről emléket állít Görgei Artúr tábornok születésének 200. évfordulója, valamint az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kitörésének 170. évfordulója alkalmából. Az érmékből van fém és színesfém változat is. Az érmék egyik oldalán a Szilos András művész által megalkotott Görgei kép látható, a háttérben pedig az 1884-ben kiadott nyilatkozat aláíróinak a nevei, vagyis az a 207 honvéd, akik kiálltak Görgei mellett és tagadták áruló mivoltát. Az érem másik oldalán Than Mór Görgey lovasrohamot vezényel a második komáromi csatában Herkálypusztánál című festményének egy részlete látható. Az érmén emellett feltüntették a szabadságharc négy győztes csatájának a helyszínét (Isaszeg, Buda, Komárom, Vác) kronológiai sorrendben, ezen kívül a „BP” jelzés és Görgei születési és halálozási dátuma olvasható még rajtuk. Az érmék 10 000 és 2000 forintos névértéken lettek kibocsátva, összesen 5000-5000 darab készült belőlük, melyek a Pénzverő Zrt. érmeboltjában névértéken vásárolhatók meg.

 

Hergár Eszter emlékéremismertetését követően az elnöklő Csikány Tamás ezredes felkérte az első szekció első előadóját, Riedel Miklós egyetemi docenst, az ELTE TT Fizikai Kémiai tanszékéről, hogy tartsa meg előadását. Riedel Miklós előadásából megtudhattuk, hogy Görgei pályáját a tullni hadmérnöki akadémián kezdte majd 1845-ben, majd apja halála után a prágai egyetemre ment tanulni. Josef Redtenbacher vette a szárnyai alá, aki a híres német vegyész Justus von Liebig tanítványa volt. Görgei tulajdonképpen kora legképzettebb kémikusa alatt tanulhatott, amely már önmagában is nagy szó volt akkoriban. Riedel emellett kifejtette, hogy Görgei a szerves kémiával foglalkozott, ezen belül a kókuszzsír szerves savjaival. Több ismeretterjesztő könyvben is Görgei felfedezéseként írják le a laurinsav kimutatását a kókuszzsírban, azonban ezt ekkor már felfedezték. Görgei a kapron- és kaprilsavakat mutatta ki, de legnagyobb érdeme az volt, hogy kidolgozott egy eljárást, amellyel el tudta választani a kókuszzsírban lévő szerves savakat a báriumsók segítségével. Emellett egy francia vegyész által kimutatott, a 11 szénatommal rendelkező kocinsavról bebizonyította, hogy ez csupán egy rosszul elválasztott, és nem egy önálló sav a kókuszzsírban. Görgei munkája nemzetközi visszhangot kapott és ő volt az első magyar lipidkémikus, aki külföldi folyóiratban publikált. Sikere után felajánlották neki a lembergi egyetem asszisztensi állását Friedrich Rochleder kémikus professzor mellett, amelyet Görgei valószínűleg azért utasított vissza, mert kellemetlennek tarthatta, hogy egy nála fiatalabb kémikus asszisztense legyen. Az előadás végén Riedel kiemelte, hogy véleménye szerint Görgei nagy karriert futhatott volna be Rochleder professzor mellett, és sajnálja, hogy nem ment el Lembergbe. A zárszó után Csikány megnyugtatott mindenkit, hogy azért a szabadságharc alatt betöltött tábornoki majd fővezéri tevékenysége is igazán hasznára vált a magyar nemzetnek.

(Kép forrása: Wikipedia)

Ezt követően Hermann Róbert, a HM HIM parancsnoka tudományos helyettesének előadása következett a politikus Görgeiről. Hermann Róbert először bemutatta Görgei családjának katonai múltját. Míg a 17. században a családtagok részt vettek a rendi „függetlenségi küzdelmekben”, Görgei nagyapja már a franciák ellen harcolva esett el Maubeuge-nél. Görgeinek három fiútestvére volt: a legidősebb Guidó, aki állami hivatalnok lett, őt követte Ármin, aki katona lett, majd megyei hivatalnok, s aki az előadó elmondása szerint rendszeresen adósságokba verte magát. A harmadik fiú volt Artúr, a legfiatalabb pedig István, aki jogász lett, majd később közjegyző – és testvéreivel ellentétben mindig nagyon jól bánt az anyagiakkal. Olyan jól, hogy az idős Görgei Artúrnak is testvére biztosította negyven évig a megélhetését. Görgei 1842-ben lépett be a 12. Nádor huszárezredbe, melynek Teleki Ádám volt a parancsnoka. Apja halála után 1845-ben azonban elhagyta a hadsereget, hiszen rádöbbent, hogy a császári-királyi hadsereg keretei között nem feltétlenül a magyar ügyért harcolt. Emellett kémiai érdeklődése is felerősödött, és ekkor ment el a prágai egyetemre tanulni. 1848 tavaszán Bécsben tartózkodott. Júniusban jelentkezett az újonnan felállított magyar hadseregbe. Görgei tevékenységére Kossuth figyelt fel először, miután Görgei Batthyány megbízásából gyutacsok és csappantyúk beszerzését intézte. Eredményességét érdeklődve figyelte az akkori pénzügyminiszter, főleg akkor, amikor Görgei egy magyar gyutacs-és csappantyúgyár felállítását vetette fel. Bár az ötlet nem valósult meg, Kossuth bizalma még inkább megerősödött, amikor Görgei szeptember 13-án egy sajátkezű levelében valósággal hűségnyilatkozatot tett neki. Szeptember végén Batthyány Görgeit nevezte ki a Csepel-sziget parancsnokává. Katonai vezetőként azonnal kettős őrvonalat állított fel a Duna és a Sió közé, melyen fenn is akadt Zichy Ödön és Zichy Pál, akiknél Jellasicstól kapott iratokat találtak. Görgei árulás vádjával Zichy Ödönt rögtönítélő haditörvényszék elé állíttatta, majd felakaszttatta. A szabadságharc alatt ez volt az első és utolsó olyan eset, hogy egy magyar főurat rögtönítélő eljárással kivégeztek. Az eset nagy visszhangot kapott – azonban Kossuth bizalma töretlen maradt Görgei iránt. Ennek fényében 1848. október 11-én Görgeit titokban tábornoki rangra emelte. A bécsi forradalom után felmerült a kérdés, hogy a határon túl is üldözzék-e Jellasics seregeit. Ebben a kérdésben Kossuth a támadás mellett foglalt állást, és bár Görgei már ekkor sem tartotta ezt a lépést stratégiailag helyesnek, kiállt Kossuth mellett. Ennek eredménye azonban az 1848. október 30-án bekövetkezett schwechati vereség lett. 1848. decemberében a magyar csapatok visszavonultak, azonban Perczel Mór vezetésével a magyar csapatok újabb vereséget szenvedtek a móri csatában. Az 1849. január 5-én Görgei kiadta váci nyilatkozatát, melyben kiállt az áprilisi törvények és az OHB által képviselt álláspont mellett. Kossuth azonban a nyilatkozat lényegének meg nem értése miatt egyre bizalmatlanabbá vált vele szemben, majd 1849 februárjában Henryk Dembinskit nevezte ki fővezérré. A kápolnai vereségét követően Tiszafüreden Görgei és Klapka György felléptek a lengyel tábornok ellen, akit aztán Szemere Bertalan teljhatalmú országos biztos le is váltott a fővezérségről. 1849. március 30-án Vetter Antal betegsége miatt Görgeit ideiglenes fővezérré nevezték ki, melyet a dicsőséges tavaszi hadjárat követett. Az isaszegi, a váci és a nagysallói győzelmeket Komárom követte, végül sor került Buda felszabadítására is. 1849. május 21-től Görgei már hadügyminiszter és fővezér is volt egyben. 1849. július 2-án a Komárom mellett vívott csatában Görgei komoly fejsérülést szenvedett, melynek következtében leváltották. Kossuth visszahívta, hogy töltse be hadügyminiszteri pozícióját. Görgei a maradását kérelmezte. A nyári hadjáratot követően Görgei Aradnál tervezett döntő ütközetet, ahova augusztus 9-10-re meg is érkezett a feldunai hadsereggel, azonban a déli hadsereget vezető Dembinski csatát vállalt Temesvárnál, így tulajdonképpen Görgei hadserege a döntő csatában nem tudott részt venni. Görgei a vereség és az aradi haditanács szellemében a szőlősi mezőn a cári csapatok előtt tette le a fegyvert. Ezt követően ausztriai száműzetés és évtizedekig tartó társadalmi megvetés várt rá. A permanens áruló képét az 1884-ben kiadott nyilatkozat törte meg, melyet Klapka György és kb. kétszáz honvédtiszt írt alá. A honvédtisztek szignójukkal erősítették meg, hogy egykori fővezérüket nem tartják hazaárulónak.

Hermann Róbert előadása után Kedves Gyula ezredes, az Országgyűlési Múzeum szakmai vezetője Görgeiről mint a forradalom katonájáról tartott előadást. Külön kiemelte, hogy Görgei sikerében és gyors előmenetelében jelentős szerepet játszott az is, hogy jókor volt jó helyen. Aforradalom és a szabadságharc biztosított számára olyan hátteret, melyben vegyészi és katonai tehetsége egyaránt megmutatkozhatott. Ugyanakkor adott esetben hajlandó volt szabálytalan, forradalmi eszközöket alkalmazni, például 1848 őszén, amikor bírálta a hadsereg vezetőit, tiltakozott a pákozdi csatát követő fegyverszünet ellen, vagy amikor szembeszállt a parancsnokává kinevezett Perczel Mórral. Kedves Gyula emellett kiemelte Görgei személyiségjegyeit is, különösen azt a képességét, hogy minden körülmények között fegyelmet tudott tartani a katonái között. Ezen képessége a szabadságharc győztes ütközeteinek megvívásában jelentős szerepet játszott.

(Kép forrása: Wikipedia)

A délutáni szekciót Kedves Gyula elnökölte. Gróf Péter, a visegrádi Mátyás Király Múzeum főmuzeológusa Görgei Artúr Visegrádon című előadását hallhattuk először. Az előadó részletes betekintést nyújtott Visegrád, az egykori királyi székváros múltjába. Számos korabeli fotóval és festménnyel érzékeltette a település történeti fejlődését. Görgei személye testvérén keresztül kötődött Visegrádhoz, ugyanis Görgey István feleségének birtokait igazgatta az egykori honvéd-lipidkémikus. Innentől kezdve Görgei Artúr a visegrádi remeteként vált ismertté, aki imádott kertészkedni; tevékeny életmódja miatt 98 évet élt, az utolsó kettőt leszámítva szellemileg teljesen friss állapotban. Visegrádon épültek fel a Salamon-torony árnyékában a Görgei, Latinovics, Pálffy, Bakody és Lichtenstein-villák, ahol az idős Görgei élte napjait. Görgei nagyon szeretett időt tölteni öccse családjával, melyet számos közös fotó tükröz. Emellett ismerte Czobor Bélát, aki ásatásokat folytatott Visegrádon, melyekről saját maga készített fotókat. Görgei környezetében kialakult egy tudományos kör, melynek tagjai között volt Marczali Henrik, Angyal Dávid, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Hatvany Lajos, Lévay József és Gyulai Ferenc is.

(Kép forrása: MNL)

A következő előadást Ligeti Dávid, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársa tartotta meg Görgei Artúr temetéséről. Az egykori tábornok 1916. május 21-én halt meg, Buda visszavételének évfordulóján. Görgei alakja jelentősen felértékelődött az első világháború kitörése után, hiszen magyar részről igazán kiemelkedő hadvezéri tehetséggel bíró személy nem tűnt fel a háború négy évében. A szabadságharc hőse így az eszményi hadvezérré emelkedett, aki revansot vehetett volna az oroszokkal szemben az egykori cári intervencióért. Az elhunyt Görgeitől először családja búcsúzott el a Mária Valéria utcai házában, majd testét a Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel. Halála százakat indított arra, hogy elkísérjék az árulóból lett nemzeti hőst utolsó útjára. A halotti menetben feltűnt gróf Tisza István miniszterelnök, báró Ghillányi Imre földművelésügyi miniszter és báró Hazai Samu hadügyminiszter is. Az idős Görgei koporsóját egy hatlovas hintó vitte a Kerepesi úti temetőbe, ahol testét örök nyugalomba helyezték.

(Kép forrása: MNL)

Ligeti Dávid előadását követően Tari Lujza, a MTA BTK zenetudományi intézetének tudományos főmunkatársa tartotta meg előadását Görgei a magyar zenében címmel. Elmondása szerint Magyarországon az indulók leginkább Napóleon hadjáratai óta terjedtek el. A forradalom és a szabadságharc alatt a legfontosabb a Rákóczi-induló volt, de ekkor született meg például a Kossuth-induló, a Batthyány-induló, a Damjanich-induló és a Görgei-induló is. A zene sok helyen fellelhető a szabadságharc pillanatképeiben, hiszen Buda visszavétele után Görgei érdemrendeket osztott ki a honvédeknek, miközben indulókat játszottak a zenészek. Ekkor még a fontos katonai hangszer, a fanfár is kelléke volt az ilyen zeneműveknek. Később Egressy Benjámin megírta a Komáromi-indulót. Görgei száműzetését követően a Görgei-induló egyre kevésbé jelent meg a zenében, és az árulókép is erősen megtépázta népszerűségét. Ezzel szemben Kossuth végig bírta a magyarság kegyeit, így a Kossuth-induló jóval többször harsant fel.

A következő előadást Szilágyi Márton, az ELTE BTK Irodalom- és Kultúrtudományi Intézetének professzora tartotta meg Görgei Artúr a magyar szépirodalomban címmel. Az előadó elemezte, hogy az árulókép miképpen jelent meg a szépirodalomban. Elsősorban Vörösmarty Mihály nevét említette meg, hiszen tanítványa Perczel Mór Görgei iránti ellenszenvét mestere is átvette. Vörösmarty egy cím nélküli elítélő verset írt Görgeiről, amelynek kéziratát a költő egyik rokona később el is küldött Görgeinek, aki megőrizte a neki címzett irományt az utókor számára. A vers számos kéziratos másolatban elterjedt, ellentétben például Bajza József „Honáruló” című versével, amelynek csak az eredeti kézirata ismert. Szilágyi szerint e versek – együtt a többi hasonlóval – nem annyira formálói, inkább tükrözői voltak a fegyverletétel és a megtorlás következtében kialakult közhangulatnak.

(Kép forrása: Wikipedia)

A következő előadást Vajda László, a MNM Történelmi Képcsarnokának főosztályvezetője sajnos egy hirtelen jött betegség miatt nem tudta megtartani, helyette Hermann Róbert olvasta fel az elküldött szöveget. Görgei Artúr ikonográfiája rendkívül érdekes volt, hiszen a ceruzarajzokon, litográfiákon, festményeken, dagerrotípiákon és fotókon megjelenő Görgei mind más és más arcát mutatta. Hol egy romantikusabb beállításban, hol egy fiatalabb, lágyabb arcvonásokkal rendelkező Görgeit láttunk, hol a már naturalisztikusabban megjelenő, keményebb vonalú hadvezér képe bontakozott ki előttünk. Külföldi folyóiratokban Görgei néhol Knezics Károlyra emlékeztető arcképet kapott, hol inkább (az előadó szerint) Vetter Antalra hasonlított. Előfordult, hogy lengyel tiszti ruhában ábrázolták. Mindezen hibák is mutatják, hogy az európai közvéleményt mennyire érdekelte a magyar forradalom és szabadságharc kérdése, ugyanakkor sokszor – a kellő információ hiányában – olyan képek is megjelentek, ahol az újságírók saját fantáziájukra hagyatkoztak. A csatajelenetek esetében egyszerűbb volt a művészek dolga, ugyanis nagytotálból ábrázolva nem volt szükség az élesebb arcvonások megörökítésére, mint például Than Mór a monostori sáncok visszavételét vagy a herkálypusztai huszárrohamot bemutató képein. Ismertek még Vincenz Katzler: Görgei sebesülése, és a Hentzi halála című képei is az utóbbi kategóriában.

(Kép forrása: Wikipedia)

Az utolsó előadónk Lengyel Beatrix volt, a MNM Történeti Fényképtárának helyettes tárigazgatója. Előadása a Görgei Artúr élete a fotográfiák tükrében címet viselte. Maga a fénnyel-írás, vagy fotózás 1839-től kezdve indult hódító útjára Magyarországon, így tulajdonképpen a hős fővezérről is készülhetett volna több fotó. Azonban az 1848-1849-es időszakban csupán egy vagy két dagerrotípia készült Görgeiről, de ezek csak reprodukciókról ismertek. Ezzel szemben számos időskori képe van a MNM tulajdonában, többek között a ravataláról készült kép, Görgei a családja körében, illetve a Czobor Béla által készített amatőr fotója is. Láthatjuk képen az idős Görgeit kertészruhában a szerszámaival, melyek a Görgei hagyatékkal együtt a MNM tulajdonába kerültek. Megörökítették az idős Görgeit az íróasztalánál is, illetve egy utolsó kép is készült róla, melyen tolószékben ül, lába pokróccal letakarva, mellette az unokahúgával, aki időskorában gondozta őt. Az idős Görgei képét még fel akarták használni a katonák lelkesítésére, de valószínűleg ekkor már Görgei nem volt annyira friss szellemileg, hogy véleményt alkosson az akkori politikai helyzetről.

(Kép forrása: Wikipedia)

A konferencia összességében rendkívül színvonalas és sokoldalú volt. A had- és politikatörténeten túl Görgei életét, kémikusi tevékenységét és időskori éveit is megismerhettük. Emellett sor került a hős tábornok irodalmi, zenei és képi emlékezetének bemutatására is. Az emlékkonferencia egyetlen hiányosságaként talán azt említhetném, hogy nem volt lehetőség a hallottak megvitatására, kérdések feltevésére. Mindent összevetve a Görgei-lovasszobor koszorúzásától kezdve a konferencia utolsó előadásáig élvezetes és informatív eseményben lehetett része a megjelenteknek.

Gulyás Adrienn

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket