Száztíz éve nyílt meg a Szépművészeti Múzeum

A múzeum 1906. december 6-án tárta ki kapuit az érdeklődők előtt. Igaz, már december 1-én megnyitották. A kissé talán rejtélyesnek ható öt napos csúszás mögött azonban nem kell semmiféle logikátlanságot vagy szervezési hibát gyanítani. Egyszerűen csak annyi történt, hogy december elején épp a magyar fővárosban időzött Ferenc József – egykori miniszterelnöke, Andrássy Gyula gróf szobrát avatta fel Budapesten – s szoros programja során 1-én tudott időt szakítani a megnyitóra.

Így aztán a műkincsek fővárosi rajongótábora még kénytelen volt öt napot várni az ünnepélyes megnyitót követően arra, hogy belülről is megtekinthesse Budapest új büszkeségét, a Szépművészeti Múzeumot. Ez az öt nap pedig igazán csekélység volt ahhoz képest, hogy a múzeum létrehozását kimondó törvény még 1896-ban született.


Kép forrása: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára / No. 1/1-113. Budapest. A Szépművészeti Múzeum tervrajzai [T 7 – No. 1/1-113.]

A históriában vagy a jogtörténetben járatosabbak előszeretettel emlegetnek a történelem sarkköveiként különféle törvényeket. Az azonban kevesek számára tudott, hogy az 1896. évi VIII. törvénycikk „a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről” milyen mértékben befolyásolta Budapest arculatának alakulását. Volt a törvénynek országos vonatkozása is, így például ez rendelkezett a később oly sok vihart kavart hét millenniumi emlékoszlop (Munkács, a nyitrai Zobor-hegy, Dévény, Pannonhalma, Zimony, Pusztaszer és Brassó) felállításáról is, de elsősorban a főváros lehet hálás a törvény megalkotóinak. A VIII. törvénycikk írta elő a most a Hősök terén látható millenniumi emlékműcsoport létesítését és a Halászbástyánál található Szent Istvánt ábrázoló szobor felállítását is. Témánk szempontjából azonban a törvény alábbi részlete a legérdekesebb: „… országos szépművészeti múzeumot létesit s annak gyűjteménye befogadására alkalmas helyen megfelelő épületet emel.”

Az akkor még csupa kisbetűvel írt elnevezés a későbbiekben hivatalossá vált, ám addig még újabb tíz év telt el. Végiggondolva a vállalkozás méreteit és jelentőségét, ez nem is sok idő. Sürgető volt ellenben a munka a méltó elhelyezésre váró és több forrásból (Esterházy-gyűjtemény, Pyrker-gyűjtemény, stb.) összegyűlt képanyag miatt. A megvalósítás részleteit elsősorban a Pogány Ö. Gábor és Bacher Béla által szerkesztett, a múzeum fél évszázados fennállása alkalmából kiadott kötetből ismerhetjük meg. Először természetesen a megfelelő telket kellett megtalálni. 1897-ben felmerült annak a lehetősége, hogy az épp lebontásra ítélt Újépület helyén épüljön fel az új múzeum, ez az elképzelés azonban hamar lekerült a napirendről. A Wlassics Gyula kultuszminiszter által megbízott és a lebonyolítást kormánybiztosi rangban szervező Kammerer Ernő tovább vizsgálta a főváros térképét, mígnem rátalált a megfelelő helyre a Városligetnél a pár évvel korábban átadott Műcsarnokkal éppen átellenben. Problémát csupán két dolog okozott: részben az, hogy ezen a telken állt a Feszty-körképnek otthont adó épület, a rotunda, másrészt az, hogy a telek a főváros birtokában volt, a főváros pedig 32 évre előre lekötötte azt a Feszty-körkép számára. A millennium után pár évvel azonban a körkép látogatottsága már erősen csökkenőben volt, így aztán némi tárgyalás révén, s nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy a kultuszminiszter 140 000 forintot felajánlott kártalanításként, megszületett az elhatározás, hogy Feszty műve elköltözik. A telket amúgy ingyen bocsátotta az állam rendelkezésére a főváros, ám azzal a megkötéssel, hogy amennyiben más célra használja fel, mint a múzeum létesítése, akkor kártalanítás nélkül visszaszáll a fővárosra, másrészt pedig Budapest „földesúri jogának” elismeréseképpen az állam évi 100 darab 20 koronás aranyat tesz le minden évben Budapest vezetésénél.


Kép forrása: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára / No. 1/1-113. Budapest. A Szépművészeti Múzeum tervrajzai [T 7 – No. 1/1-113.]

Miután a helyszín megvolt, pályázat kiírására került sor, amelynek témája az épület tervezése volt. A bírálóbizottságban napjainkban is ismert és mára már egészen elfeledett emberek is helyet kaptak. Így például bizottsági tag volt Hauszmann Alajos, Schulek Frigyes, Lotz Károly, Szinyei Merse Pál és Stróbl Alajos, de vajon kinek mond ma valamit E. Ihne porosz építészeti tanácsos és Skjöld Nekelmann karlsruhei svéd építész neve? Pedig aligha volt véletlen, hogy épp ők kaptak helyet ebben a nemzetközi testületben, amelynek döntése szerint a 6000 koronás első díjat Petz Samu pályamunkája kapta meg, míg a 4000 koronás másodikat Schickedanz Albert és Herzog Fülöp nyerte el. Ez utóbbi ténynek azért kell jelentőséget tulajdonítani, mert Kammerer javaslatára – első díj ide vagy oda – végül Schickedanz és Herzog kapott megbízatást a kivitelezésre, amely a gyakorlatban 1900. augusztus 1-ével vette kezdetét. Az Országos Képtár régi gyűjteményét összesen 30 teremben helyezték el Terey Gábor osztályigazgató instrukciói szerint, míg a korabeli sajtó szerint a legnagyobb érdeklődésre számot tartó „modernek” alkotásait, melyeket a Nemzeti Múzeumtól vettek át, 18 teremben tették közszemlére.

Ahogy közeledett az átadás ideje és már felismerhetőek voltak az épület karakterisztikus jegyei, természetesen azonnal megindult a vita esztétikus voltáról. A Vasárnapi Ujság az alábbiakban foglalta össze az erről folyó eszmecsere lényegét: „A konzervativek, a kik a régi építészeti formákhoz ma is ragaszkodnak még, dicsérték impozáns arányait, stilszerűségét, a modernek, a kik az új építészet, az új stílus jelszavaira esküsznek, látatlanban is előre leszólták. … Azok a vélemények, amelyek a tárgyról megnyilvánultak, úgysem a tárgyból magából folytak, hanem az előlegesen elfoglalt álláspontokból.”


Kép forrása: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára / No. 2/1-41. Budapest. A Szépművészeti Múzeum belső kiképzési tervei [T 7 – No. 2/1-41.]

A parttalan viták azonban az átadás után végleg elcsendesedtek s talán nem túlzás kijelenteni, hogy ma már aligha kételkedik bárki is a Szépművészeti Múzeum épületének esztétikájában. Bizonnyal így volt ezzel az uralkodó is, amikor, mint már említettük, 1906. december 1-én – az igazgatóvá előlépett Kammerer kormánybiztos nagy örömére – átadta a közönségnek az épületet s így volt a közönség is, amikor öt nap várakozás után végre csakugyan befáradhatott a múzeumba. Mi pedig, az ország és a főváros mai polgárai, ismerve az 1896. évi VIII. törvénycikkben lefektetett tervek megvalósításának hatékonyságát, legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy nem ez a törvény rendelkezett a Nemzeti Színház felépítéséről is. Igaz, annak akkor épp volt épülete …

Katona Csaba

Ezt olvastad?

Petőfi Sándor örökbecsű versének címe jutott eszembe Gazdag Péter adatokban bővelkedő – egyelőre négyrészes – sorozatának olvasásakor, mely – a
Támogasson minket