Szemtől szemben. Képek a szombathelyi zsidóság történetéből

A közelmúltban látott napvilágot egy monumentális kiállításkatalógus, amely 656 oldalon, 1178 archív fotográfián, 40 témán és 651 megszemélyesített emberi arcon keresztül mutatja be a soá előtti 3200 fős szombathelyi zsidóság mindennapjait. A kötet keletkezési körülményeiről, különlegességéről maga a szerző, Kelbert Krisztina számol be Olvasóinknak.


Salom – Szombathelyi zsidó fiatalok üzenete

„Noha a fényképezőgép nem hazudik, a fénykép nem értékmentes, és nem is több mint egy nagyobb kép helyéből kivett töredéke, amely véletlenszerűen őrződött meg. Ahogy John Szarkowski megjegyezte: »Összefüggésből kiragadva idézni a fényképész mesterség lényege.« A töredékes jelleg kompenzálásának egyik fontos eszköze, ha a fotográfiákat egy nagy, hasonló képeket tartalmazó gyűjtemény hivatkozási keretei közé illesztjük, illetve ha a történészek és néprajzosok által hagyományosan használt anyagok fényébe helyezzük. Ez az, amit megpróbáltunk a lengyel zsidó lét fényképes történetének összeállításakor.” Barbara Kirshenblatt-Gimblett és Lucjan Dobroszycki Image Before My Eyes. A Photographic History of Jewish Life in Poland, 1864–1939 című, 1977-ben megjelent munkája alapvető szellemi inspirációt, előképet jelentett a Szemtől szemben. Képek a szombathelyi zsidóság történetéből / Eye to Eye With the History of Szombathely’s Jewish Community című kétnyelvű album – azaz az ugyanezen címet viselő állandó kiállítás katalógusának – létrehozásakor. A szerzőpáros könyvének alapját a YIVO Institute for Jewish Research lengyel kollekciójának tízezer fényképe képezte, amelyből háromszázat válogattak ki, dokumentáltak, és rendeztek el könyvükben. E gyűjteményből 1976-ban a New York-i Zsidó Múzeumban rendeztek tárlatot.


Részlet a könyvből

A Szemtől szemben album létrehozásában is részint ez a két motívum játszotta a főszerepet. Elsőként célom volt az intézményi fotótárakban feltárni és meghatározni a helyi zsidó közösség múltjával kapcsolatos fényképeket, valamint összegyűjteni a világban szétszóródott, egykoron szombathelyi zsidó családok túlélőitől, leszármazottaitól a még megőrződött fotográfiákat; majd ezeket a kiragadott töredékeket egyetlen gyűjteménnyé formálni, és tematikus egységekbe rendezni. Másodjára feladatul tűztem ki – a különféle historikus, írott vagy személyes elbeszéléseken alapuló források segítségével – a kollekció történeti kontextusba ágyazását. Mindezzel párhuzamosan – a szerzőpáros ars poeticáját kiegészítve – a fotóművészeti aspektus is kiemelt helyet kapott az album megalkotásában. Így a töredékesség kompenzálására való törekvés együttesen munkálkodott az egyes fotográfiák autonómiájának, művészi erejének, a vizualitás markáns élményének megőrzésével, bízva abban, hogy ez a komplex megközelítés képes a szöveges és képi világnak egy olyan egységét megteremteni, amellyel a 19–20. századi szombathelyi zsidó közösség összetett és gazdag múltja a maga valóságában ábrázolható.


A zsidó fiatalokból álló Egységben Rejlik Titokzatos Erőnk asztaltársaság kirándulása, 1927

Az album vizuális sokszínűségét a hosszas kutatómunkával feltárt forrásanyag és az ebből létrehozott gyűjtemény biztosította. A fotográfiák alapvető bázisát a szombathelyi Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum Történettudományi Osztályának több mint húszezer üvegnegatívot számláló, ún. Knebel Fotóarchívuma szolgáltatta. Ez a hihetetlen mennyiségi mutatókkal rendelkező vizuális forrásgyűjtemény az 1860-as évek elején alapított, s egy évszázadon keresztül Szombathelyen működő, számos nemzetközi elismeréssel és díjjal kitüntetett, 1895-től császári és királyi udvari fényképész címmel büszkélkedő Knebel család műhelyének hagyatéka. A három generáción keresztül alkotó fotográfusdinasztia – id. Knebel Ferenc (1836–1910), ifj. Knebel Ferenc (1868–1943), Knebel Jenő (1865–1935) és Knebel Terézia (1889–1963) – fényképanyaga a szalon megrendelőkönyveivel együtt került a Savaria Múzeum gyűjteményébe. A fotográfiák azonosítását a precízen vezetett lajstromok és a számozott, a megrendelő nevével ellátott, olykor egy évszázad elmúltával is kitűnő minőségben megőrződött üvegnegatívok tették lehetővé. A hivatásos fényképészek hagyatékát a művészi önkifejezés céljával fényképező műkedvelők fotóalbumai, valamint a teljesen hétköznapi, amatőr családi felvételek egészítették ki. Bár ez utóbbiak a tulajdon- és jogfosztás, valamint a holokauszt idején elszenvedett veszteségek miatt csupán kis számban maradtak fenn.

A Szemtől szemben album 40 – társadalom-, kultúr- és eseménytörténeti – fejezet köré csoportosítva, 1178 képen, 651 megszemélyesített emberi arcon és 1168 néven keresztül mutatja be a soá előtti 3200 fős szombathelyi zsidóság mindennapjait, az egyes személyek, családok, csoportok életét, a zsidó közösség anyagi, szellemi kultúráját, vallását, hagyományait, társadalmát, valamint pusztulását és a vészkorszak utáni újjáéledését. Ezáltal a modern Szombathely 19–20. századi történelmének egy ez idáig rejtve maradt világába nyújt érzékeny és izgalmas betekintést, egyúttal a helyi mikroközösség prizmáján keresztül láttatja a Magyarországon és Közép-Európában élő vidéki zsidóság mindennapi történelmét. Mindezidáig nem csak Szombathely, de Magyarország egyetlen zsidó közösségéről sem állt rendelkezésre ilyen mennyiségű és ennyire komplex vizuális forrásanyag.


Kártyaparti, 1941

A fotográfiák a műtermi portrékon túl a szombathelyi zsidóság életének számos területéről nyújtanak rendkívül fontos, más források által megközelíthetetlen információt. Megismerhetjük belőlük a tér, tárgyak, testek, érzelmek összetett rendszerét. Feltérképezhetjük a helyi zsidó polgárok térhasználatát, miként érzékelték, tapintották, vették birtokba Szombathely város tereinek, utcáinak változó lelkületét, hol laktak, mely területeken voltak üzleteik, ipari, kereskedelmi gócaik, vallási, közösségi központjaik, szórakozó- és kirándulóhelyeik. A bemutatott fotográfiák megvilágítják a megyeszékhelyen zajló társadalmi, politikai és kulturális mozgalmakat, a zsidóság intellektuális, művészeti aktivitását. Kirajzolják az anyagi kultúra, életmód, épített környezet, embert körülvevő tárgy-együttes komplex miliőjét. Sőt, képi világukon keresztül a magánszféra intim dimenziója, a szereplők érzelmei is felsejlenek. Olykor rituális események bensőséges pillanatai villannak fel. Kivételes esetekben előfordul, hogy egy személy teljes életútjának fotódokumentációja rendelkezésre áll, amely lehetővé teszi a vizuális élettörténet-írást. E lineáris képi követhetőség dokumentatív értékével gazdagítja, ugyanakkor esztétikailag és emocionálisan is magasabb szintre emeli az album életrajz- és kollektív biográfia-centrikus történeti szövegalkotását.


Részlet a könyvből

A fotográfiák több mint 80 évnyi időintervallumot fognak át. A legkorábbi datált fénykép 1880-ból származik, míg a legkésőbbi 1961-ben készült. A képi illusztráltság foka az 1920–1940 közti időszakban a legmagasabb. Míg a fotográfiák száma a vészkorszak idején drasztikusan csökken. Az 1944. év elejéről még szórványosan feltűnik egy-egy portré, ám a gettóba záratást követően a megörökítés, dokumentálás igényét felülírták a mindennapi élet nehézségei. Mindössze egyetlen – esküvői – fényképet ismerünk, amely a gettó falain belül készült. S hasonlóképp, egyetlen fotográfia maradt fenn a deportálás előestjéről, amikor a bevagonírozás helyszínére kísérték Vas vármegye összegyűjtött zsidóságát. A hiány ellenére azonban, a Szemtől szemben album nem követi a Kirshenblatt-Gimblett-i időhatárokat, azaz nem zárul 1939-ben, hanem a holokauszt és az újrakezdés időszakát is tárgyalja.


Dénes Riza, 1944

Fényképekkel ábrázolni és történetekkel elbeszélni vajon elégséges eszközök-e az album komplex víziójának megvalósulásához? Kép és szöveg egysége vajon képes megrajzolni és befogadhatóvá tenni a szombathelyi zsidóság történetét? A Szemtől szemben állandó kiállítás termének egyik záró falsíkján elhelyezett, nagyméretű tükör – végtelenné nyitva a teret – a tárlat teljes kompozícióját befogja. Az elé függesztett installációs elemek, valamint a térben elhelyezett tematikus tablók révén, pontosabban az ezeken megjelenített személyek visszatükröződésével a tükörfelület „átlelkesül”, megtelik a portrékon szereplők alakjával. A kiállításban megjelenő fotográfiák, arcok, jelentéstartalmak a tükör felületére kúsznak – amiként Weöres Sándor fogalmaz – „Kerettelen tükörbe fonódnak.” A tükörben koncentrálódott tartalom maga a másik világ, a szombathelyi zsidóság múltja.


Tükörfal – Perspektívák a Szemtől szemben állandó kiállításon

A látogatói szubjektum maga formálja e tükörvilágot. A tükörfallal szemben kifeszített fotográfiák eredeti látványa és a tükrözött kép ugyanis nem feltétlenül egymás megfelelői. Az installáció síkjai előtt (vagy a síkok közben, mögött) álló néző helyzete különböző képeket eredményez. Az eltérő perspektívák hol töredékes emberi alakokat, sorsokat mutatnak, hol irreális, utópisztikus terekbe engednek bepillantást. Hol pedig a saját tekintetet, önnön szempárt helyezik a látványtérbe. A tükör ezáltal nem csupán a másik világ, de az önmegismerés eszközévé is válik. Az egyén belső útjain való vándorlásra ad lehetőséget. Az album maga a tükör, amely speciális eszközeivel – a csillagtükör motívumával, az átsejlő üvegnegatívok lírai élményének hatásával, a Tükörképek című fejezet látványvilágával – nyit a kiállításhoz hasonlóan komplex teret a múlttal való szembenézésre és az önreflexióra, a valós és szimbolikus térben való egyidejű utazásra. Fotográfia, történeti szöveg és tükör tehát együttesen alkot egy olyan jelentésmezőt, amely megismerhetővé teszi a holokauszt előtti Magyarország és Közép-Európa egyik virágzó, dinamikus zsidó közösségét.  


Tükörfal a Szemtől szemben állandó kiállításban, amely  önmagunkkal is szembesít

Kelbert Krisztina

A kötet adatai

Kelbert Krisztina/Krisztina Kelbert: Szemtől szemben. Képek a szombathelyi zsidóság történetéből/Eye to Eye With the History of Szombathely’s Jewish Community. Yellow Design Kft. 2016. 656 oldal.

A kötet megrendelhető az alábbi linken.

A kötetet 2016. november 20-án vasárnap 16.00-kor mutatják be Szombathelyen, a Zsidó Kultúra Házában (Zrínyi Ilona u. 17.).

Ezt olvastad?

A pécsi várostörténeti kutatások egyik legfontosabb és legnívósabb fórumának hosszú időn át az Előadások Pécs történetéből című konferenciasorozat számított, amelyet
Támogasson minket