„Szent Isten, hol vagyok?” – magyar tudósok és írók emigrációi

Rövidesen izgalmas kerekasztal-beszélgetésnek lehetünk résztvevői a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében. A „Magyar tudósok, filozófusok, irodalmárok migráció” műhelycímet viselő esemény olyan komplex, tudományterületeken átívelő kérdéseket vizsgálhat, melyekre bizonyára érdekes és az érdeklődők számára komoly tanulságot hordozó válaszok születnek majd.

A találkozót dr. Neumer Katalin tudományos tanácsadó kezdeményezésére és emlékére szervezik. A beszélgetést Hörcher Ferenc, az MTA BTK Filológiai Intézetének igazgatója és Zuh Deodáth (MTA BTK Filozófiai Intézet) fogja vezetni. A résztvevő között megtaláljuk majd Frank Tibort (ELTE), Széchenyi Ágnest (MTA BTK Irodalomtudományi Intézet), Tímár Árpádot (MTA BTK Művészettörténeti Intézet) és Wessely Annát (ELTE TáTK).

Gábor Dénes emléktáblája Londonban (Kép forrása: wikipedia.org)

Közismert tény, hogy a kilenc Magyarországon született Nobel-díjasunkból mindössze ketten voltak olyanok, akik nem emigrációban kapták meg a tudományos elismerést. Az előbbiek kötében meglehetősen széles a paletta aszerint, hogy mi vezette őket hazájuk elhagyásához, s persze további munkálkodásuk helye is meglehetősen színes összképet mutat. Ennek ellenére bízunk benne, hogy akár az ő sorsukon, akár más, emigrációba vonult-kényszerült tudós életrajzán keresztül juthatunk majd közelebb az egyes életművek árnyaltabb megismeréséhez.

Márai Sándor, Faludy György, Wass Albert, Fejtő Ferenc, Határ Győző, Zilahy Lajos, Hanák Tibor – egy szerény és természetesen csak egy kiragadott lista azokról a magyar írókról és költőkről, akiknek sorsában egyvalami közös: mindannyian életük egy szakaszában megélték a hol önként vállalt, hol jól felfogott érdekből, életösztönből választott emigrációt. Ha végignézzük az előbbi szerény listát, abból már látható, hogy a huszadik század bővelkedett olyan eseményekben, amelyek nyomán hazánk számos kiválósága kényszerült hosszabb-rövidebb időre elhagyni hazáját. S voltak köztük olyan is, aki sosem tért többé vissza. Mi lehetett még közös bennük? Mi visz rá valakit a kétségbeesett távozásra? Bíztak a visszatérésben? Elviheti az ember a hazáját a csizmája talpán?

Márai Sándor 2006-ban felavatott szobra Salernóban (Kép forrása: nefmi.gov.hu)

„Micsoda házak, és milyen utak!
Hogy hívják otthon a Károly-körutat?
Micsoda nép, az iramot bírják – 
Ki ápolja most szegény Emma sírját?
A levegő izzik, a nap ragyog – 
Szent Isten, hol vagyok?”

 (Márai Sándor: Hol vagyok?)

A kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek kutatási területe a biztosíték arra, hogy több nézőpontú, összetett válaszokat kapunk majd a bennünk lévő kérdésekre – miként éreztek, miként éltek túl, miként munkálkodtak tovább azok, akik a huszadik században életük egy jelentős részét – vagy éppen lezárását – voltak kénytelenek eltölteni a hazájuktól távol eső országban?

Maróti Zsolt Viktor

Ezt olvastad?

A VERITAS Történetkutató Intézetben 2018. november 26-án A magyarországi kárpótlási folyamat és levéltári forrásai. Bemutatkozik a VERITAS Történetkutató Intézet Levéltára