„Szent Patrik napján mindenki ír” – egy ünnep története

Írország térítő apostola és védőszentje, Szent Patrik a kereszténység egyik legismertebb alakja. Bár származását tekintve nem ír-kelta volt, a legendái köré épülő ünnep révén személye mégis az ír kultúra és öntudat szerves részévé fejlődött. Több mint 20 évnyi fáradhatatlan térítő- és egyházszervező munkát követően – az egyházi hagyomány szerint – 461. március 17-én tért meg Teremtőjéhez. Halálának évfordulója ír és katolikus egyházi ünneppé emelkedett, ugyanakkor napjainkra Szent Patrik napja túlnyomóan világias formát öltött. Noha az ünnep továbbra is „ír napként” él a köztudatban, de tartalmában sokak számára a zöldbe öltözött, sörmámoros tivornyában merül ki. De vajon a Szent Patrik-napi felvonulásoknak és a grandiózus vedelésnek megvannak-e a maguk történelmi gyökerei, előzményei? Cikkünkből mindezekre fény derül.

Szent Patrik származása és megtérése

A napjainkban ismert Szent Patrikhoz kötődő történetek és legendák a kora középkori egyházi művek, valamint a több évszázadra visszanyúló szájhagyomány keverékei. Az angolszász törzsek betelepülésével a római közigazgatási feljegyzések nagy része elpusztult, a ránk maradt csekély számú kora középkori egyházi forrás pedig eltérő adatokat tartalmaz a szent származásáról, születésének és halálának idejéről, tetteiről. Az idős korában papírra vetett önéletrajzi és vallási ihletésű Vallomások (Confessio) c. munkájában a védőszent szűkszavúan fogalmazott családi hátteréről.

Jelenlegi ismereteink szerint Szent Patrik a Kr.u. 4. század második felében születhetett Maewyn Succat néven a rómaiak uralta Britannia provincia vagy a mai Skócia területén. (Bár születési helyének neve ismert előttünk, egykori földrajzi elhelyezkedésének kétséget kizáró beazonosításához nem rendelkezünk elegendő információval.) A keresztség felvételét követően a Patricus nevet használta, de a későbbi korok írásai egyszerűen Patrikként említik. Hátteréről is eltérően nyilatkoznak a források, családja a romanizált gazdag brit-kelta városi réteghez tartozhatott és nem volt keresztény. A Vallomásokban Patrik igyekezett kihangsúlyozni, hogy családjával együtt a szabad, teljes jogú római polgárok közé tartozott (akárcsak Pál apostol), sőt édesapját decurioként, azaz korabeli magas rangú városi tisztviselőként (magistratusként) mutatta be.

Az elbeszélések szerint keresztény megtérésében meghatározó szerepet játszott rabsága. Egy napon egy csapat kalóz kötött ki Dél-Walesben, a család nyári szálláshelyének közelében és több ifjúval együtt az akkor 16 éves Patrikot is elragadták, majd rabszolgaként értékesítették a pogány Írországban. A hat évig tartó ír fogságban pásztorkodásra kötelezték urai és ekkor lelte meg hitét. Egy éjszakai látomásos álomban meghallotta Isten hangját, aki Patrik szabadulását jövendölte meg (,,Nemsokára visszatérsz hazádba. Lám a hajód készen áll”). A misztikus vízió „isteni utasítása” nyomán elszökött gazdáitól, majd hosszú gyalogút után egy hajóskapitány segítségével elhagyta a szigetet. A családjához kalandos úton hazajutó Patricus ezt követően határozta el, hogy az egyház szolgálatába áll, eddigi balsorsát visszaemlékezésében pedig Isten büntetéseként fogta fel.

Térítőmunkája

Szabadulását követően hosszú időre kolostorba vonult Franciaországban, majd pápai jóváhagyással visszatért az ír szigetre, ahol megkezdte a kelta népesség megtérítését, valamint a helyi egyházszervezet kiépítését. Érkezése előtt a szigeten már éltek keresztények, de számuk elenyésző volt, az írek többsége kitartott a pogány természetvallások mellett. A korban egymással párhuzamosan, de egymástól függetlenül többen is végeztek térítő tevékenységet Írországban. Patricus a sziget északi részén, Armagh központtal kezdte kiépíteni az egyházszervezetet, a többi misszió a kereskedelmi útvonalakat követve a sziget déli részére érkezett meg és ott fejtette ki tevékenységét.

Származása és fogsága révén Patrik nemcsak megértette, de beszélte is a kelta helyi nyelvváltozatát, mindemellett a kelta kultúra és hiedelemvilág is ismert volt számára. Térítőmunkája során a kelta vallási hagyományok és rituálék eltörlése helyett beépítette azokat a keresztény tanokba. Így vált például a máglyagyújtás – amellyel eredetileg a kelta hadistent dicsőítették – a húsvéti ünnep elválaszthatatlan részévé. De megemlíthető a Nap is, az egyik legjelentősebb pogány kelta szimbólum, amelyet a napjainkban is ismert keltakereszt megalkotásához használt fel – ily módon a keresztény jelkép  természetesen hatott, s nem váltott ki visszatetszést vagy idegenkedést a helyiekben.

Lelkesedéssel, magabiztosan és fáradhatatlanul vetette magát az írek megtérítésébe. A helyi „királyok” (törzsfők) és vezető családok megnyerése a köznép megkeresztelését is jelentősen megkönnyítette. Húsz éven keresztül járta a szigetet, mintegy 100 ezer főt tehetett kereszténnyé, de térítőmunkája mellett az egyházszervezet kiépítésében nélkülözhetetlen kolostorokat és templomokat is alapított. A helyi papképzés nagy mértékben hozzájárult az egyistenhit elterjedéséhez és a pogányság gyors visszaszorulásához az ír szigeten. Jelenléte és tevékenysége azonban nem minden esetben talált szíves fogadtatásra. Megesett, hogy a gazdagabb családok megorroltak Patricusra, amiért lányaik a megtérést követően apácazárdába vonultak. A jövevény keresztény papban a kelta druidák jogosan láttak vetélytársat. A pogány papok rágalmai és vádjai miatt Patrik élete több ízben veszélybe került: többször is letartóztatták és bebörtönözték, de mindig sikerült kiszabadulnia.

A 6. század közepén keletkezett első ír évkönyv Patricus szigetországi érkezését és térítőmunkájának kezdetét 432-re helyezi. Egyes kutatói vélemények szerint Patrik azonban csak 450-ben érkezhetett Írországba. E nézet szerint a kora keresztény egyházi források két misszionárius személyét mossák össze, és Szent Patrik alakjában az 431-ben térítőmunkába kezdő gall Palladius, valamint a brit-kelta Patricus személye és tevékenysége ötvöződik. A fent említett évkönyv számot ad ugyan Palladius érkezéséről, de munkásságát és eredményeit lekicsinyíti, Patricuséit pedig aránytalanul eltúlozza.

Legendái

A pogány kelta hagyományok továbbélése az ír kereszténységben a szájhagyomány útján fennmaradó, gyakran túlzásokba eső mitikus Szent Patrik-történetekben is tetten érhető. Személye a 7. század végén vált ikonikussá, ekkor indult meg az alakja köré épülő legendagyártás is. A két legismertebb legenda szerint Szent Patrik egy háromlevelű lóherén keresztül szemléltette a Szentháromság tanát egy pogány törzsfő előtt, továbbá megátkozta és az óceánba kergette Írország összes kígyóját. Írországban valóban nincsenek kígyók, de ez a kutatók szerint inkább annak tudható be, hogy az őskori jégkorszakot követően (Kr.e. 11 ezer) a szigetet övező vizek hőmérséklete lehetetlenné teszi a hüllők átúszását a kontinensről.

Egy harmadik történet arról ad számot, amikor egy ízben Patrik társaival egy forrás mellett éjszakázott. A forráshoz a reggeli közös imádság idején két leány érkezett fürödni. A fehér ruhás keresztény férfiak láttán elcsodálkoztak, majd beszélgetésbe elegyedtek Istenről, és a hallottak hatására megkérték Patrikot, hogy ott helyben, a forrás vizénél keresztelje meg őket. Hasonlóképpen egy a térítőmunkájához köthető legenda szerint amikor igehirdetés közben Patricus a sétabotját a földbe szúrta, az gyökeret fogott és fává nőtt.

Mindezek a történetek az akkor még írástudatlan, de már keresztény népesség okítására is keletkezhettek, amikor egy-egy pap, szerzetes a hasonlatok és allegóriák tárházához nyúlt, hogy egyszerű, könnyen érthető formában tudjon közvetíteni példázatokat, egyházi tanításokat. Például a kígyók kiűzése az íreket jelképesen a „gonosz”, régi pogányság szokásaitól szabadította meg.

A zöld, ami kék

Miután az ír katolikus egyház 1631-ben hivatalosan is ünnepnappá nyilvánította Szent Patrik halálának évfordulóját, az ünnephez a 18. század végéig a kék szín kapcsolódott. Az 1798-ban kitört ír felkelésig ugyanis az Ír Királyság lobogójaként a kék zászlóalapra elhelyezett aranyhárfát használták. Egy nézet szerint a felkelők zöld lóherét viseltek a kabátjukon (lásd a The Wearing of the Green /A zöldviselés/ című, búskomor hangvételű korabeli népballada), így vált a zöld szín a nemzeti emlékezet és az ellenállás részévé, és ezért váltotta fel a zöld háttérszínként a kéket az aranyhárfa mögötti zászlófelületen. A zöld szín tehát többek között a lóhere és a sikertelen ír felkelés révén vált az írek és Szent Patrik napjának jelképes színévé, de a szín „más környezetből” is beemelkedhetett az ír öntudatba. Írországot hatalmas legelői miatt smaradszigetnek is nevezik, egy ősi néphiedelem szerint pedig a zöld szín viselésével elkerülhető a koboldcsípés.

Szent Patrik ünnepe

A katolikus nagyböjt idejére eső Szent Patrik napján az ír egyház egy napra felmentette a családokat a szigorú böjti előírás alól. A lehetőséggel az írek rendszerint igyekeztek is élni: hagyománnyá érett, különleges fogású ünnepi ebédre gyűltek össze. Ez az anyaországban bárányhúsra és szalonnára épült, a kivándorolt amerikai írek esetében pedig – a kelet-európai zsidó bevándorlók étkezési szokásából kölcsönözve – a káposzta- és burgonyakörettel felszolgált sózott marhahúsban merült ki. Az egyházi felmentés azonban nem korlátozódott csupán a húsfogyasztásra, az ünnepi asztalra jutott a szeszből is, ami megalapozta a hangulatot az egyszeri táncolós-éneklős mulatsághoz a böjti időszakban.

Az utcai felvonulás hagyománya azonban az Egyesült Államokból indult útjára az ottani ír közösség jóvoltából. Az első Szent Patrik-napi felvonulásra 1737-ben került sor, amikor a Bostoni Ír Jótékonysági Egyesület szervezett díszvacsorát, majd évtizedekkel később, 1762. március 17-én a brit hadsereg kötelékében szolgáló ír katonák vonultak fel New Yorkban. A 19. századi amerikai bevándorlással – az áttelepülő írek szegénysége okán – a jótékonysági bankettek helyett inkább az utcai parádék terjedtek el. A 20. század első felében amellett, hogy Szent Patrik napja bekerült az amerikai köztudatba, az amerikai írek számára a nemzeti és a katolikus öntudat büszke, látványos közösségi kinyilvánítását is lehetővé tette. A vallásuk és származásuk miatt az angolszász protestáns középréteg által sokáig lenézett, bűnözőnek, züllöttnek és elmaradottnak titulált ír bevándorlók ily módon próbáltak önmegerősítést nyerni és kultúrájuknak teret foglalni az amerikai társadalomban.

A grandiózus utcai ünnepségek az anyaországot sokáig nem jellemezték. Az Ír Szabad Állam idején (1922-1937), majd a brit koronától független köztársaság kikiáltása utáni évtizedekben Szent Patrik napját a reggeli szent mise és a déli katonai felvonulás töltötte ki. Az ünnepnap józan állapotban ért véget, kiváltképp azért, mert a 20. század utolsó harmadáig március 17-én a szórakozóhelyek és kocsmák – egy állami rendelet nyomán – zárva tartottak. A nemzeti öntudat erősítése érdekében – meg a turisták által hátrahagyott összegek miatt – a tilalmat az ír kormányzat végül feloldotta, napjainkra az anyaországi Szent Patrik-nap jellegében nemcsak felzárkózott a diaszpórához, de zöld sörével (1980-as évekbeli „újítás”) és az 1996-től megszervezésre kerülő négynapos Szent Patrik Napi Fesztivállal túl is szárnyalta. (Bár Chicagóban már a folyót is zöldre festik.) A kincskereső játékokon, gazdag zenei és színpadi programokon túl Dublin utcáit félmilliós felvonulótömeg lepi el.

 

Napjainkra március 17-e, Szent Patrik ünnepnapja az egyik legrégebbi és legnagyobb világi, jellegzetes tucattermékekkel elárasztott, jól reklámozott, világszerte megrendezésre kerülő utcai parádévá nőtte ki magát. „Szent Patrik napján mindenki ír” – mondogatják Írországban. De hogy mindez a globális kor társadalmának előnyére vagy hátrányára válik-e, azt ítélje meg mindenki saját szájíze szerint.

Egészségünkre!

Szeghő Patrik

 

Külső hivatkozások:

http://www.theholidayspot.com/patrick/historyofpatrick.htm

http://vigilia.hu/regihonlap/2009/4/czottner.htm

http://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-patrik-puspok2

http://www.history.com/topics/st-patricks-day/history-of-st-patricks-day

http://www.techtimes.com/articles/38699/20150314/the-history-of-st-patricks-day-is-not-as-fun-as-you-think.htm

http://time.com/4261456/st-patrick-day-2016-history-real-saint

http://wilstar.com/holidays/patrick.htm

http://www.ibtimes.com/st-patricks-day-history-traditions-9-surprising-facts-you-may-not-know-about-st-patrick-irish

http://time.com/3744055/america-invented-st-patricks-day/

http://www.theholidayspot.com/patrick/poems.htm

Ezt olvastad?

A második világháború lezárulásának és „a Japán felett aratott győzelem” hetvenedik évfordulója alkalmából szeptember 3-án első ízben került sor a
Támogasson minket