Szexuális másság és kirekesztés – a Korall 66. számának bemutatója

Február utolsó napján a Korall Társadalomtörténeti Folyóirat és az LMBT Történeti Hónap közös szervezésében megtartották a folyóirat 66. Szexuális másság és kirekesztés című tematikus számának a bemutatóját. A lapszámot Hadas Miklós, a Corvinus Egyetem oktatója mutatta be a felelős szerkesztő, Somorjai Szabolcs, gazdaságtörténész társaságában.


Forrás: korall.org

Az immáron tizenhét éve alakult Korall, amit fiatal társadalomtörténészek alapítottak 2000-ben, hiánypótló a történettudomány területén. A folyóirat interdiszciplináris igénnyel mozog a társtudományok széles palettáján. A mostani  szám is hiánypótló, hiszen kevés történész foglalkozik a gender, queer történetírással hazánkban, leginkább pszichológusok, szociológusok érdeklődnek a téma iránt. Hadas Miklós bevezetőjében kiemelte a téma fontosságát, majd megjegyezte, hogy egy másik fiatal történészek által szerkesztett lap, a Sic Itur ad Astra 2008-ban megjelent nem gender (58.szám) száma már a Korall előtt reflektált a problémakörre. Ebből is látszik, hogy a történettudomány is igényt tart a gender, queer studies-ra és foglalkozik a Nyugaton már jó harminc éve bevett tudománnyal.

A számban a témában megkerülhetetlen magyar szerzők is megjelentek (Borgos Anna, Takács Judit). A hivatkozások tételes szemügyre vétele után Hadas röviden bemutatta a tanulmányokat, Takács Judit szövegével kezdve. Takács Judit, az ELTE TÁTK és az MTA TK SZI szociológusa a homoszexuálisok listázását vizsgálja a 20. századi állami felügyelet szemszögéből. A szociológus vizsgálatának időintervalluma 1878 és 1961 közé esik. Az állami felügyelet mind a két nemre kiterjedt, de magyarországi büntetőtörvénykönyv csak a férfiak közötti szexuális kapcsolatot büntette. Ebből kifolyólag a szerző által vizsgált listákon csak a homoszexuálisként nyilvántartott férfiak nevei szerepeltek. A szerző szerint már a listázás ténye is kiemelt állami felügyeletet mutat. Takács írásában először az állami jogszabályi hátteret mutatja be, majd ezt követi a forrás vizsgálata, kitérve az 1942-ből származó homoszexuális-listára, végül pedig az államszocialista listák elemzésével foglalkozik a szociológus. Hadas kiemelte Takács írásában az alapszerzőkre való hivatkozás fontosságát, gondolva itt Jeffrey Weeks 1985-ben megjelent Sexuality and Its Discontents. Meanings, Myths and Modern Sexualities című munkájára vagy Mary Douglas, aki a gay, lesbian studies és a feminizmus második vonalát követő kulcsszerző, 1970-es Natural Symbols. Explorations in Cosmology kötetére. Ezek a munkák már jó harminc évesek, magyarul semmi nem jelent meg belőlük, részletekben való megjelenésük hiánypótló lenne a hazai hallgatók számára.

Ezután Hadas Miklós a kötet többi tanulmányáról beszélt. Szegedi Gábor, aki a Brno-i Masarykova Univerzita történésze, az onanista alakját vizsgálta meg a 20. századi Magyarországon. Szegedi szerint kevés történeti munka született a témában, pedig az önkielégítés feltételezett káros hatásai nagyobb félelemben tartották a társadalmat, mint a homoszexualitás. A történész Laquer és Foucault munkáira hivatkozva azt a megállapítást teszi, miszerint az önkielégítő gyerek a megfigyelő hatalom számára kiemelkedő jelentőséggel bírt, hiszen a szexuálisan kíváncsi gyerekből felnőve onanista lett, aki veszélyeztette a társadalmi rendet, kontrolálni kellett. A 20. század elején a notórius onanistákat elmegyógyintézetbe utalták. A Horthy-korban megjelent a freudi vélekedés, miszerint a gyermek és serdülőkori önkielégítés normális, de ez a vélekedés nem vált általánossá a korszakban, nem fért össze a keresztény-nemzeti értékrenddel. Az 50-es években úgy vélték az önkielégítés kimeríti az embert, ezért a szülőknek tenniük kellett ellene.  A Kádár-kor már lazított ezen a vélekedésen, ártalmatlannak tekintete a maszturbációt.

Bokor Zsuzsa, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet történész-etnográfusa tanulmányában az első világháború után létrehozott kolozsvári Női Kórház működését vázolja fel azokkal a folyamatokkal, amelyek a hozzájárultak az intézmény létrejöttéhez. Ezen belül a szerző a kórház varrodájára, járóbeteg-rendelőjére és nőgyógyászatára fókuszál, mindemellett szól a prostituáltak medikalizációjáról, amit élettörténeteik bemutatásával színesít a szerző. Bokor könyve részben hasonló témában 2010-ben jelent meg Kolozsvárott, Testtörténetek címmel.

Borgos Anna, pszichológus a téma egyik nagy hazai szakértője a Kádár-korszak pszichiátriai irodalmának leszbikus képét vázolta fel tanulmányában. Borgos az 1960-as évek és az 1980-as évek közötti női homoszexualitás témájában megjelent tudományos és féltudományos pszichiátriai, szexológiai szakirodalmat tekintette át, és a szakirodalom leszbikusság képét rekonstruálja, illetve dekonstruálja. A szerző konklúziója társaiéhoz hasonló, vagyis az idő előrehaladtával oldódik a homoszexualitás megítélése a köztudatban.

Perényi Roland, bűnözéstörténettel foglalkozó történész, a Kiscelli Múzeum főosztályvezetőjének tanulmánya alapvetően egy kvalitatív elemzés, amely az irodalmi és újság reprezentációkkal operál. Hadas Miklós Perényi szövege kapcsán fogalmazta meg azt a kritikáját a számmal kapcsolatban, miszerint az első blokk tanulmányainak fogalomhasználata olykor téves, hiányoznak fogalmi magyarázatok például queer szó esetében. 

Hadas Miklós szerint az első blokkot Hanzi Péter tanulmánya zárja. A Meleg férfiak, hideg évek címmel megjelent dokumentum gyűjtemény, és az ehhez kapcsolódó Takács Mária által rendezett ugyanezen címmel megjelent dokumentumfilm adja a tanulmány alapját. Filmben hét interjúalany szólal meg, a kötetben tizenhárom. Mindannyian 54–72 év közötti férfiak, többségük budapesti értelmiségi. Az interjúkból megismert életutak a Kádár-korszak egy kis szeletét mutatják meg a homoszexualitás kérdésköréből. Hanzi tanulmánya az interjúalanyok megélt élettapasztalataik hasonlóságára és különbségére fókuszál. Amibe beletartoznak a kamasz és fiatalkori önelfogadás, a melegséggel kapcsolatos információk, a coming out, az ismerkedés, a melegség megélése a Kádár korszakban.

            

A következő, kirekesztésről szóló nagy blokk első tanulmánya Bolgár Dániel, az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék oktatójának tollából látott napvilágot.  Bolgár a zsidó páriakapitalizmus történetét rekonstruálja, és ennek recepcióit veszi sorra, Karl Marx, Max Weber, Werner Sombart és a hazaiak, Hajnal István Bibó István, Hanák Péter szövegeit veszi górcső alá. A szerző a zsidók és keresztények közötti egyenlőtlenségek termelődését kívánja felfejteni, amelynek egyik legnépszerűbb változata a páriakapitalizmus-elmélet, ami a zsidó siker titkát a zsidóság kívülállásában igyekszik magyarázni. Bolgár tanulmányában két célt tűz ki maga elé: először is megpróbálja kidolgozni a tézis történetét (alapvetően németországi, majd magyarországi tekintetben), majd megvizsgálja mennyire valósítható meg a teória az empirikus vizsgálatban, lehet-e a páriakapitalizmus-elméletnek ma is érvényes tanulsága. Hadas a szöveg méltatása mellett kiemelte a szerző nyelvi leleményességét, továbbá a Korall szerkesztőinek figyelmébe ajánlotta – Bolgár szövegéből kiindulva – egy, a témát feldolgozó tematikus szám ötletét.

A szám recenziós és egyben utolsó blokkjában pedig az utóbbi években megjelent kötetekről írt kritikus összegzések kaptak helyet. Többek között fiatal történészhallgatók írásai jelentek meg ebben a részben, például Papp Viktor recenziója, aki Jakab Réka Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete, 1748-1848. című munkáját recenzálta. A szerző kitért a cím leleményességére (gondolok itt Benda Gyula Zsellérből polgár című munkájának áthajlására), majd vázolta a kötet tartalmát. Papp szerint a kötet felhívja a figyelmet arra, hogy a közösség mélyen beágyazódott a városi társadalomba, társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt, arra viszont nem kapunk választ – történeti munkák hiánya miatt – hogy miért Pápán alakult ki a legnagyobb dunántúli zsidó közösség.

Hadas Miklós a következőképpen summázta a kötetet és a hazai gender, queer kutatásokat: kevés a kutatás és nem egységes a szerzők által írt tanulmányok színvonala. Ez a terület még nagyon képlékenynek számít itthon, noha nyugaton harminc éve bevett tudományág, hazánkban még mindig nincsenek gender és queer tanszékek az egyetemeken. Somorjai Szabolcs zárszavában – részben a kritikákra válaszolva – megfogalmazta, hogy erősen szelektálni kellett a tanulmányokat, hiszen ez még mindig nagyon kitaposatlan út a történészek számára. A kötetbemutatót kötetlen beszélgetés követte.

Trádler Henrietta

 

Ezt olvastad?

2024. március 5-én került bemutatásra a Novák Ádám szerkesztette Erdélyi pénzek a Déri Múzeumban című katalógus Budapesten, a Magyar Numizmatikai
Támogasson minket