Szlovák-magyar kisháború 1939-ben – Zalai honvédek Kárpátalján

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

A Molnár András (MNL ZML) Szabó Péter (HM HIM) történész szerzőpárosnak az elmúlt években számos kötete jelent meg a zalai honvédek 1939–1945 közötti katonai tevékenységével kapcsolatban. E sorba illeszkedik az MNL Zala Megyei Levéltára által még 2016-ban kiadott és 2017 elején bemutatott Zalai honvédek Kárpátalján című kötet is. A téma különösen érdekes, mert a történelem iránt érdeklődő olvasóközönség számára is egy fehér folt Kárpátalja 1939-es elfoglalása és az ún. szlovák-magyar kisháború története.

A könyv korabeli hadiokmányok, fegyvertényleírások, sajtótudósítások, valamint az egykori résztvevők felkutatott levelei, visszaemlékezései és fényképei felhasználásával mutatja be hogyan vett részt a 9. honvéd önálló gyalogdandár Kárpátalja 1939 márciusi visszafoglalásában.

A történtek közvetlen előzménye az 1938. szeptember 30-i müncheni egyezményig nyúlik vissza, amikor a nyugati nagyhatalmak vezetői beleegyeztek abba, hogy Németországhoz csatolják Csehszlovákiától a Szudéta-vidéket. Majd 1938. november 2-án az első bécsi döntéssel Magyarország visszakapta a Felvidék döntően magyarok lakta déli sávját Kassával együtt. A teljesen meggyengült csehszlovák állam léte 1939. március 14/15-én fordulóponthoz ért. Előbb Jozef Tiso kikiáltotta a független Szlovákiát, majd Adolf Hitler csapatai megszállták Cseh- és Morvaországot, míg Magyarország német beleegyezéssel elfoglalhatta Kárpátalját.

A Magyar Királyi Honvédség úgynevezett Kárpát-csoportja 1939. március 15. és 18. között elfoglalta Kárpátalja stratégiai fontosságú területeit és a térséget visszaszerezte Magyarországnak. A Honvédség március 23-án újabb feladatot kapott: nyugat felé előrenyomulva, egy 15–20 km széles védősávot kellett elfoglalnia az Ung folyó völgyében, az Ungvártól az Uzsoki-hágóig futó vasútvonal biztosítása érdekében. A kárpátaljai hadműveletek március 23-án kezdődő, második szakaszában, a szlovák–magyar fegyveres összetűzésben a Zala megyei székhelyű honvéd csapattestek is részt vettek. A 9. önálló gyalogdandár nagykanizsai és zalaegerszegi alakulatai – a 17. és a 38. gyalogezred zászlóaljai, valamint a 9. könnyű tüzérezred ütegei – március 23-án a magyar csapatok jobbszárnyán, két harccsoportban indítottak támadást, és a következő napokban északnyugati irányban előrenyomulva vették birtokba a számukra kijelölt területeket. Előrenyomulásuk és az elért terepszakaszok védelme közben többször vívtak tűzharcot az ellentámadásokat indító szlovák fegyveres erőkkel. E harcok során több száz hadifoglyot ejtettek, továbbá lelőttek, illetve ártalmatlanná tettek számos ellenséges repülőgépet, valamint jelentős mennyiségű fegyvert és hadianyagot zsákmányoltak, miközben maguk is elszenvedték első személyi veszteségeiket. Itt kell megjegyeznem, hogy ezekben a napokban esett át az M. Kir. Honvédség legújabb önálló fegyverneme a Magyar Királyi Honvéd Légierő a tűzkeresztségen.

A Kárpátalja visszacsatolásával és a szlovák-magyar kisháborúval foglalkozó kötet tulajdonképpen egyszerre tudományos mű és írott szövegek és fényképek forráskiadványa. Ennek megfelelően az olvasó egy rendkívül érdekes és értékes kötetet vehet a kezébe.

A szerzők a bevezetésben lényegre törően mutatják be a történelmi hátteret, megismertetve az olvasókat azzal a politikai és katonai helyzettel, amelyben sor került a kárpátaljai hadműveletre és a szlovák-magyar fegyveres összetűzésre. A kötet bevezetőjének elején találóan jellemzik azt a politikai környezetet, amelyben megvalósultak a területi visszacsatolások: „’Oszd meg és uralkodj!’ – a német politikai és katonai vezetés mindvégig ezt a hagyományos, jól bevált elvet alkalmazta a második világháború előtt és alatt a kelet-európai szövetséges kisállamaival. Többek között ennek következményeképpen valósultak meg részlegesen az 1938 és 1941 közötti magyar terület-visszavételek is. Magyarország csupán egyetlen elvesztett területén állíthatta vissza csaknem teljes mértékben történelmi határait, s ez Kárpátalja volt.”

A könyv bevezetőjében az olvasók megismerkedhetnek a kárpátaljai hadművelet és a szlovák-magyar kisháború lefolyásával, képet kaphatnak a 9. önálló gyalogdandár vagyis a zalai honvédek 1939 tavaszi harcairól és hőstetteiről is.

A könyv második része tulajdonképpen egy forráskiadvány, amelyben a 9. önálló gyalogdandár kárpátaljai harci tevékenységével kapcsolatos iratok, sajtótudósítások és visszaemlékezések, illetve naplórészletek szerepelnek. A kötet e része rendkívül érdekes, ugyanis az egykorú forrásoknak köszönhetően az olvasó bepillantást nyerhet 1939 márciusának történelmi jelentőségű napjaiba. A korabeli hadiokmányokon, leveleken, sajtótudósításokon és az egykori résztvevők visszaemlékezésein keresztül. E források segítségével képet kaphatunk arról, hogy a zalai 9. önálló gyalogdandár katonái miként élték meg Kárpátalja visszafoglalását és a szlovák-magyar fegyveres konfliktust.

A szerzőpáros nagyon jól válogatta össze azokat a dokumentumokat, amelyek bekerültek a könyv e fejezetébe. Az olvasót most is magával ragadják a korabeli dokumentumok, újságcikket és visszaemlékezések. Bizonyos szempontból nézve ember közelibbé vált e történelmi esemény, még akkor is, ha számos helyen pontosítani kellett a leközölt visszaemlékezésekben stb. szereplő adatokat.

Jelen recenzió keretei nem is volnának elegendőek arra, hogy a dokumentumokban szereplő érdekességek akár csak egy része is megismertethető legyen e sorokban. Ugyanakkor a korabeli hangulat bemutatására álljon itt a M. Kir. 38/III. zászlóalj parancsnokának pilisi Kornháber József őrnagynak és tiszttársainak vitéz dr. Tamássy István zalaegerszegi polgármesterhez írt pár sora:

„A zalaegerszegi zászlóalj egyike itt, Ruszinszkó keleti szegélyén nyert egyelőre elhelyezést egy ruszin nyelvű, de izzó magyar érzésű kis községben. A megérkezésünk alkalmával olyan lelkes és szeretetreméltó fogadtatásban és ünneplésben részesültünk, hogy az szinte megható volt. Örömmel várták azt a napot, hogy a cseh igát lerázzák magukról, és mikor hírét vették annak, hogy a magyar csapatok átlépték a bécsi határt, fegyvert ragadtak, és azzal űzték a cseheket egész Nagyszöllősig, sőt még onnan is kiűzték elnyomóikat. Örömsugár mindenkinek, de különösen az idősebbeknek az arcán, akik még emlékeznek a régi magyar világra.”

A kötet harmadik része egy fotóalbum, amely 138 db korabeli fényképet tartalmaz az 1939 tavaszi kárpátaljai katonai eseményekről, amelyekben a zalai honvéd alakulatok tevékenyen kivették a részüket. E fotódokumentáció minden bizonnyal legértékesebb része a könyvnek, ugyanis egy fénykép néha többet mond minden szónál. Esetünkben pedig komoly fotóanyagot sikerült a szerzőknek összegyűjteni és publikálni kötetükben, ami mindenképp elismerést érdemel. Annál is inkább, mert a fényképek a lehető legpontosabban meg vannak határozva. Ennek köszönhetően a saját szemünkkel is megismerhetjük milyen is lehetett a zalai honvédek kárpátaljai küzdelme 1939-ben.

Molnár András és Szabó Péter könyve jelentős feltáró munkát követően készült el és igen hasznos olvasmány. E sorok szerzőjének talán csak egy apró kritikai/esztétikai észrevétele van a könyv kapcsán. Talán jobb lett volna az egész kötetet egységesen műnyomó papírra nyomtatni amint az a fényképeknél történt. Mindettől függetlenül nyugodt szívvel ajánlhatjuk az olvasóközönség figyelmébe ezt a nagyszerű könyvet!

Cseh Valentin

A kötet adatai: Molnár András–Szabó Péter: Zalai honvédek Kárpátalján. Dokumentumok a magyar királyi 9. honvéd önálló gyalogdandár kárpátaljai bevonulásáról és a szlovák-magyar fegyveres összetűzésben való részvételéről, 1939. március–április.  Zalaegerszeg, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, 2016. 154. pp.

Ezt olvastad?

2024. január 26-án mutatták be az Apple TV+ felületén a Levegő urai (Masters of the Air) című minisorozat első epizódját.
Támogasson minket