„Találkozunk a parton!” – A Ryan közlegény megmentése című filmről

75 évvel ezelőtt, 1944. június 6-án vette kezdetét a normandiai partraszállás, és ezáltal Franciaország felszabadításáért és a náci hatalom megdöntéséért vívott harc az európai kontinens nyugati részén. A hadművelet-sorozat összefoglaló neve az Overlord (Hűbérúr) volt, ebből a partraszállás a Neptune, az az Neptunusz hadművelet nevet kapta, a hétköznapi életben pedig a D-nap elnevezés vált ismertté – ez az amerikai katonai rövidítés a hadműveletek megindításának napjára használt jelölés.

A film plakátja (Forrás: blog.hu)

Maga a partraszállás a történelem egyik legnagyobb ilyen hadművelete volt. Több, mint 100 ezer ember vett részt benne, irdatlan mennyiségű hadianyagot megmozgatva, hogy fel tudják törni az Atlanti Falat, a német védelmi rendszert. A kijelölt terepszakaszt öt partszakaszra osztották: Juno, Gold, Sword, Omaha és Utah. A legvéresebb harcok az amerikai csapatok által támadott Omaha szakaszon alakultak ki, a veszteségek legnagyobb részét is itt szenvedték el a Szövetségesek.

Ide kalauzol el minket Steven Spielberg 1998-as Ryan közlegény megmentése című filmjének – majdhogynem – nyitó képsora, amikor egy partraszálló csónakban közelítjük meg a partszakaszt a Miller százados (Tom Hanks) és Horváth őrmester (Tom Sizemore) vezette szakasszal. A film első huszonöt perce talán a legjobb és leghúsbavágóbb ábrázolása a normandiai partraszállásnak. Ebben, a gyakorlatilag egybefüggő csatajelenetben minden megjelenik, ami az Omaha partszakaszt jellemezte. Itt ütköztek a legkeményebb ellenállásba az amerikaiak. Mindenhol vérző sebesültek, tüzérség és aknák által szétszaggatott holttestek és teljes zűrzavar. Ezen a káoszon próbál felülkerekedni a film főhőse és harcolni képes csapatot szervezni a hajóktól a védelmet biztosító töltésig eljutott katonákból, épp úgy, ahogy azt az amerikai tisztek a valóságban is tehették. A jelenetet még „erősebbé teszik”, hogy igyekeztek úgy filmezni, mintha magunk is a parton rohannánk a katonák közt.

Vérfürdő (Forrás: imdb.com)

Apróbb problémák azonban akadnak a film ezen részén is. Az egyik első dolog, amit közelin látunk az ütközetből, a remegő kezű, sokadik csatájára készülő – s valószínűleg poszttraumás-stressz szindrómában szenvedő (PTSD) – Miller százados. Ezt megerősítendő az ütközet végén elrak egy adag földet más frontokhoz hasonlóan, ahol harcolt, illetve az egyik katona említi is, hogy együtt harcol vele Afrika óta: azonban a katonák vállán a Ranger jelvény díszeleg, s ez gyakorlatilag kizárja, hogy harcoltak volna más fronton. A rangerek zászlóaljai a különböző frontokon estek át a tűzkeresztségen, azonban a 2. és az 5., a kettő, amelyik harcolt Normandiában korábban máshol nem került bevetésre.

Viszont mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hogy a történész csak kekeckedni tud, és az élő fába is beleköt, szeretném kiemelni azokat a részleteket is, amelyek történelmi hitelesség szempontjából tökéletesen pontosak. Ilyen például, amikor a partraszálló csónak rámpáját tűz alá veszik a német géppuskák és a katonák kénytelenek a vízbe ugrálni; a vízbe, ami nem bokáig ér, ahogy az eredeti tervek szerint, hanem mély, mivel a csónakok egy homokpadra futnak fel a dagály miatt, nem közvetlen a partra. Ez a partraszálláskor is így történt, s sok katona életét vesztette, amikor a felszerelése lehúzta a víz alá és megfulladt. Ez megjegyzésként is elhangzik Miller géppuskásától, aki kénytelen megválni a fegyverétől.

Megjelenik a filmben említés szintjén a Sherman DD, az az Duplex Drive, az úszó tank, amik azonban – ahogy el is hangzik – szinte kivétel nélkül elsüllyedtek a partraszállás során. A másik érdekes technikai eszköz, amit a partraszállásnál használtak, a Bangalore-torpedó egy robbanóeszköz, ami képes a szögesdrót-akadályok megsemmisítésére – a magyar szinkron ezt „szárazföldi torpedónak” fordította.

DD tank (Forrás: the.shadock.free.fr)

A partraszállás lezárulta után elválik a film a történelmi hitelességtől. Spielberg célja bevallottan egy klasszikusabb, epikus háborús dráma megalkotása volt, egy kissé modernebb köntösbe csomagolva. Ehhez a hátteret egy valós történet, a New York államból származó Niland testvérek története szolgáltatja: Preston és Bob elesett a partraszállás és az azt megelőző ejtőernyős bevetés során, míg Edwardot, a legidősebb testvért eltűntként azonosították – ő japán hadifogságba került Burmában. A legfiatalabb testvér, Fritz Niland – ahogy a filmben is – a 101. ejtőernyős hadosztállyal harcolt Normandiában. A valóságban Niland parancsnokát értesítették, s az őrmester hazatérhetett, ahol a háború végéig a katonai rendészetnél szolgált, majd leszerelt. A filmbéli James Ryan közlegény (Matt Damon) azonban eltűnt és nem sikerül kapcsolatot teremteni az alakulatával, így meg kell keresni – ezt a feladatot bízzák Miller századosra.

A Niland fivérek (Forrás: dday-overlord.com)

Spielberg arra építette fel a film dramaturgiáját, hogy egy csapat katona milyen áldozatokat képes meghozni egy általuk ismeretlen bajtársért, és annak érdekében, hogy az hazatérhessen. Ebben az értelmezésben a film monumentális bevezető jelenete nem szól többről, minthogy a később követett szereplőket bemutassa, s megismerkedjünk Miller százados szakaszával. A veterán katonákhoz természetesen csatlakozik egy művelt, érzékeny, korábban nem harcoló Upham tizedes (Jeremy Davies), mint tolmács.

A csoport utazása során jobban megismerjük a bajtársakat, a köztük lévő kapcsolatokat. Természetesen több bajtársukat is elvesztik, s bennük is megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon megéri-e egy számukra ismeretlenért feláldozni a társaik életét? A film ebben a szakaszban kissé egy road movie-ra hasonlít, próbálja azt a benyomást kelteni, mintha ez az utazás lenne a lényeg, amit a katonák megtesznek Ryan-t keresve. Az írók a háborús bűnök kérdésének is szentelnek egy rövid időt út közben: Miller századosnak meg kell hoznia a döntést, hogy egy magát megadó német katonát, aki korábban tüzet nyitott embereire, elengedjen-e, kockáztatva azt, hogy legközelebb ismét rájuk támadhat vagy egyszerűen ölje meg? „Természetesen” az erkölcsileg helyes döntést hozza meg, és elengedi.

Úton a partra (Forrás: imdb.com)

A filmet nem a címben szereplő Ryan közlegény megtalálása zárja, hanem – ahogy egy epikus háborús filmhez illik – egy nagy csatajelenet. Ryan elutasítja, hogy hazatérjen, mert harcolni akar a bajtársaiért és nem akarja őket cserben hagyni. A film fő erkölcsi tanúsága itt születik: az amerikai mottót, hogy „Senkit sem hagyunk hátra” nem csak úgy lehet értelmezni, hogy nem hagyjuk az elesett bajtársat az ellenség kezére jutni, de úgy is – ahogyan Ryan – hogy nem hagyjuk ott a harcoló bajtársainkat a szükség óráján. Természetesen Miller százados csapata is csatlakozik az alakulathoz, ami a várost védi, ahol Ryan-t megtalálják, s a filmet záró epikus harcjelenetben együtt védik azt a támadó németektől.

Ezen a részén a film már a történelemtől 100%-ban elrugaszkodik és egy fikciós ütközetet jelenít meg, annak minden elemével: kisebb számú, bajtársaktól elvágott hősök, szűkös készletekkel, túlerőben lévő, jobban felszerelt ellenséggel szemben. A hősök elhullanak az ütközetben, amit az utolsó pillanatban megérkező felmentősereg megnyer, s a címszereplő Ryan így túléli, valamint Upham tizedes, aki korábban sose harcolt, meglátva a korábban elengedett németet, aki most a bajtársait öli, fegyvert fog.

Ryan közlegény szerepében, Matt Damon (Forrás: imdb.com)

A filmet az helyezi keretbe, hogy az első jelenetben egy sétáló öregembert látunk, aki a hadisírok között sétál egy temetőben és térdre borul egy sír előtt. A készítők itt azt a benyomást keltik, hogy Miller százados az, akit látunk, azonban a záró képsorokra a közelről vett Ryan alakul át az öregemberré, s Miller százados sírja előtt áll. Itt megjelenik Ryan bűntudata, hogy a százados és emberei túlélhették volna a háborút – de az ütközetet biztosan – ha velük tart és nem maradnak ott a várost védeni. Ez a bűntudat ténylegesen meg is jelenik, amikor a feleségének szegezi a kérdést/kérést: „Mondd, hogy helyesel éltem! Mondd, hogy jó ember vagyok!

Tisztelet a hősöknek (Forrás: imdb.com)

A film 1998-ban a második legtöbb bevételét hozó filmként zárt, és a 71. Oscar gálán 11 díjra jelölték, melyből ötöt – nem is érdemtelenül – el is hozott, többek közt a legjobb rendezőnek, a legjobb eredeti forgatókönyvért és a legjobb fényképezésért járó díjat. A filmre azóta is úgy tekintenek, mint arra, amelyik újra előtérbe helyezte az érdeklődést a második világháborús játékfilmek, regények és számítógépes játékok iránt – például a 2002-es Medal of Honor számítógépes játék egy az egyben átvette a Ryan közlegény megmentése Omaha partszakaszon forgatott jeleneteit. A film minden történelmi pontatlansága ellenére egy méltó drámai megörökítése az Amerikai Egyesült Államok második világháborús szerepvállalásának és a normandiai hadjáratnak.

Lengyel Ádám

Ezt olvastad?

Váratlanul érte a világot, amikor 1957. október 4-én a Szovjetunió sikeresen feljuttatta az első mesterséges holdat a világűrbe. A Szputnyik-1