A Tanácsköztársaság alternatív büntetőpolitikája

A Tanácsköztársaság gyökeresen megváltoztatta az addigi büntetőjogi rendszert. Min alapult és milyen új módszereket alkalmazott a proletárdiktatúra igazságszolgáltatása? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Clio Intézet Tanácsköztársaság 100 év után című – a Budapest Főváros Levéltárával közösen rendezett – előadás-sorozatának hatodik, A Tanácsköztársaság alternatív büntetőpolitikája című eseményén pódiumra lépő előadók: Nagy Zsófia, Lászlófi Viola, Trádler Henrietta és Erdős András Patrik.

A május 31-én lezajlott rendezvényt  Gellért Ádám, a Clio Intézet társ-ügyvezetője nyitotta meg, aki elmondta, hogy intézetük a modern kori magyar történelem traumatikus eseményeit vizsgálja, törekedve arra, hogy friss kutatási eredmények bevonásával segítse feldolgozásukat. A korábbi alkalmak már rutinosnak számító előadói után ezúttal az ifjabb generációnak kívántak lehetőséget nyújtani, hogy ők mutassák be a Tanácsköztársaság új törvényszéki rendszerét.

Gellért Ádám

Az első előadást Nagy Zsófia tartotta. Prezentációjában röviden bevezette a hallgatóságot a proletár büntetőjogba, illetve a törvényszékek működésébe. Rámutatott, hogy a proletárforradalom mindennel szakítani akart, ami a polgári jogrendszerrel kapcsolatba lehetett hozni. Vállalta, hogy a proletariátust, valamint a termelési rendet és a javak elosztását védelmezi. A politikai, közigazgatási és gazdasági bűncselekményeket megkülönböztették a köztörvényesektől. Előbbieknél mindig megtorló intézkedésekkel éltek, utóbbiaknál viszont előtérbe került a javítás szándéka. A proletár-büntetőjog forrásaiul új, a kormányzótanács és a népbiztosság által alkotott jogszabályok szolgáltak, de visszanyúltak a meglevő törvényekhez (Csemegi-kódex, bűnvádi perrendtartás) is. Ezek kombinációja jelent meg a forradalmi törvényszékek ítélkezési gyakorlatában. Hosszútávon teljesen új büntetőjogi kódexet akartak létrehozni. Az előkészítő munka során fontos szerepet szántak a Kísérleti Kriminológiai Osztály nevű speciális intézménynek, amely többek között azt a feladatot kapta, hogy életutak vizsgálatából tudásbázist hozzon létre. Az elkészült, de hatályba nem lépett tervezetek alapján az anyagi büntetőjogban kifejezetten érzékenyek voltak a szociális helyzetre: a nyomor felmentő ítéletet is jelenthetett vagyon elleni bűncselekményeknél. A polgári igazságügyi szervezetet viszont felszámolták március 22-e után. 135 forradalmi törvényszék létesült, amelyek igazi népbíróságként működtek. Az itteni munkához nem volt szükség szakmai képesítésre, ebből fakadóan kevés jogászt alkalmaztak. A tárgyalásokat a közvetlenség és a nyilvánosság jellemezte. Új büntetési nemként megjelent a kényszermunka és a nevelésre kötelezés. Az előadó zárásként megemlítette, hogy a személyi büntetések individualizációját nem tekinthetjük szocialista vívmánynak, mivel a nemzetközi jog fejlődésének eredményeképpen jött létre.

Nagy Zsófia

A második előadás szokatlan formában zajlott, ugyanis a külföldön tartózkodó Lászlófi Viola videókapcsolaton keresztül jelentkezett be. Az előadó szerint a Kísérleti Kriminológiai Osztály a Tanácsköztársaság egyik legfontosabb részének, a forradalmi törvényszéknek a részeként működött. Igyekezett a pszichológiát, az orvostudományt és a szociológiát bevonni a jogi eljárásokba azért, hogy tudomány legújabb eredményeit segítségül hívva térképezhesse fel a bűncselekmény és az elkövető hátterét. A bűncselekményeket sokszor a kapitalista viszonyok következményének tartották, ezért börtön helyett át kívánták nevelni az elkövetőket. A vádlottak életét leíró környezettanulmányok fennmaradtak, és hatalmas forráskorpuszt jelentenek. Ezekből diagnózist állítottak ki, majd a segítségével javaslatot tettek a lehetséges büntetésre. A büntetőeljárás során tehát figyelembe kívánták venni a pszichológiai hátteret, a bírákat és ügyvédeket pedig pszichoanalitikus tréningnek akarták alávetni. A magyar történelemben először itt fordult elő, hogy az igazságszolgáltatási eljárás során kriminológiai módszerként alkalmazták a pszichoanalízist.

Lászlófi Viola

Trádler Henrietta előadása szorosan kapcsolódott az addig elhangzottakhoz. Hangsúlyozta, hogy a Kísérleti Kriminológiai Osztály anyagát csakis csapatmunkában lehet értelmezni, mivel szükség van hozzá jogi, pszichológiai és történeti ismeretekre egyaránt. Fontos tudni, hogy itt nem politikai jellegű, hanem köztörvényes ügyek voltak terítéken, mint például Schmidt Anna és Kovács Magdolna ügyei, akik Kosztolányi Édes Annájához hasonlóan cselédként munkáltatójukat gyilkolták meg. Mindkettejük ellen halálos ítélet született, de mindkét büntetést érdekes módon enyhítették a Tanácsköztársaság bukása után: 18 és 20 éves fegyházbüntetéseket kaptak az új eljárás során. Az előadó ezután Fekete Gyula ügyét ismertette, akit homoszexuális férfi prostituáltként állítottak bíróság elé. Hosszú, részletes környezettanulmány készült róla, ami kitért arra, hogy a vádlott terhelt családból származott, bántalmazó kapcsolatban fogant, összesen kilencen voltak testvérek, és nagy nyomorban nőttek fel. A vizsgálatok után az orvosok azt javasolták a bíróságnak, hogy ítéljék kényszermunkára, és utalják be elmekórházi kezelésre. Trádler Henrietta hangsúlyozta, hogy erős forráskritikai érzékre van szükség a kutatások során. A környezettanulmányok ugyanis a vádlott bemondása alapján születtek, aki sok esetben természetesen nem mondott igazat. Fekete esetén például kiderült, hogy lopás miatt is indult ellene eljárás, azonban ebben a környezettanulmányban erről egy szó sem esett.

Trádler Henrietta

Erdős András Patrik szerint Vámbéry Rusztemet tekinthetjük a Kísérleti Kriminológiai Osztály szellemi elődjének, mivel ő emelte be a kriminológiát az egyetemi tananyagba, majd több tanítványa részt vett az itt meginduló munkában. A magyar Freudként is emlegetett Ferenczi Sándor vélhetően szintén nem vett részt a Kísérleti Kriminológiai Osztály munkájában, de az előadó feltételezése szerint tartott továbbképző előadásokat az itt dolgozóknak, akik egyébként jelentős részben az egykori Galilei Körből kerültek ki. A környezettanulmányokat végző munkatársak, vélhetően Madzsar József eugenikai munkásságának hatására sokszor testi degenerációt is megállapítottak. A fennmaradt források alapján a budapesti vésztörvényszék általában elfogadta a Kísérleti Kriminológiai Osztály javaslatait. A proletárdiktatúra fennállása alatt nagyjából 3000 ügy landolt ezen az osztályon, egy vizsgálóra naponta átlagosan kettő-három jutott belőlük. Az esetek mind kriminológiai tárgykörűek voltak, az állam ellenségei (azaz a politikai bűntettesek) kívül estek ezen a körön. Az osztályt létrehozó vezérgondolat – mely szerint a bűnös sokszor nem személyében felelős, hanem a környezet áldozata, ezért rehabilitációt igényel – a Tanácsköztársaság bukása után háttérbe szorult, s újra az igazságszolgáltatás determinista iskolája került előtérbe, ami a bűnelkövetést az akarat szabadságára vezeti vissza.

Erdős András Patrik

Az előadások után érdekes beszélgetés bontakozott ki. Kérdésekre válaszolva az előadók kifejtették, hogy a proletárdiktatúra nem újféle embertípust akart kinevelni új igazságügyi módszereivel, hanem a társadalmat akarta úgy megváltoztatni, hogy abban mindenkinek legyen helye. Kiderült az is, hogy a Kísérleti Kriminológiai Osztály dolgozóinak – László Jenő ügyvéd kivételével, aki a forradalmi vésztörvényszéki szervezet főkomisszárjaként tevékenykedett, s ezért halálra ítélték – nem kellett súlyos retorzióval szembenézniük. A Horthy-korszakban nyugodtan dolgozhattak, majd a koalíciós években még inkább. A Rákosi-korszakban viszont a pszichoanalízist más tudományokkal együtt burzsoának minősítették, így művelőinek hallgatniuk kellett.

Gellért Ádám zárszavában megköszönte a részvételt, majd felhívta a figyelmet az előadás-sorozat következő rendezvényére, ahol Balogh Margittal és Tengely Adriennel találkozhatnak az érdeklődök, akik a Tanácsköztársaság egyházpolitikájáról fognak beszélni. (A részletekről ide kattintva tájékozódhatnak.)

Szőts Zoltán Oszkár

A felvételeket a Clio Intézet bocsátotta rendelkezésünkre.

Ezt olvastad?

2023. december 7-én került sor az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék hagyományos levéltáros szakestjére, amelyen a levéltáros képzés oktatói, az
Támogasson minket