Tanulmánykötet Törökbálint sokszínű hagyományáról

Törökbálint sokszínű hagyományának ápolása, német nemzetiségi vonatkozású helytörténeti értékeinek megőrzése gyönyörű feladat. Gyerekkoromban a magyarországi németek történelme, második világháború utáni elűzetése tabu téma volt és hivatalosan először 1987 márciusában, egy budapesti történész konferencián hallottak az érintettek az 1946-1948 közötti tragédiáról és a felelősség kérdéséről. Az 1980-as évek végére a kutatások nagy része az elűzetésre fókuszált és feltárták a területi levéltárakban található, ezzel kapcsolatos dokumentumokat. Ez azzal is együtt járt, hogy a kutatók egyre inkább a lokalitás, regionalitás felé fordultak. Ezért a helytörténet – az országos történetírás mellett – tovább árnyalta, kiegészítette, gazdagította ismereteinket.

Kép forrása: Törökbálint Ma

A magyarországi németek története, hagyományai és elűzetésük azonban a rendszerváltás óta is a történelem azon fejezeteihez tartozik, amelyekről a mai átlagos magyar állampolgár csak érintőlegesen hallott. Ez helyi szinten sincs másképpen. A kezünkben tartott tanulmánykötet szerzői megkísérelték az eddig csak hiányosan bemutatott témákat felkutatni. Tiszteletre méltó munkájuk, amely a helyi közösség gazdag múltját tárja fel az olvasók előtt: Csébfalviné Szalai Erika német nyelven a törökbálinti szokásokat, hagyományokat, N. Császi Ildikó Törökbálint földrajzi neveit, Pettinger-Szalma Vendel Törökbálint nemzetiségi és felekezeti mutatóinak vázlatát (1800–1960) mutatja be, valamint Simon Ágnes német nyelven a Törökbálintról elűzöttek sikeres integrációját vizsgálja.

Az első szerző, Csébfalviné Szalai Erika német nyelvű tanulmánya leírja a régi helyi szokásokat és hagyományokat – különösen jónak találtam azt, hogy leírta a mai „megfelelőit” illetve jelezte, melyik hagyományokat nem ápolják már. Nagyon szép és megható a bevezetőjében leírt célja: A kutató munkájával erősíteni kívánja a fiatal generációk kapcsolatát a német nemzetiséggel és a német nyelvvel azáltal, hogy megismerteti velük őseik kultúráját és hagyományait. Egyetértek és támogatom a szerző azon mondatát tanulmánya bevezetőjében, mely szerint, ha a gyermekek kiskoruktól kezdve megismerik gyökereiket és kultúrájukat, egész életen át ápolni fogják és valószínűleg át is adják a következő generációnak. Munkáját szívből ajánlom nem csak a magyarországi németek leszármazottjainak, hanem mindenkinek, hiszen – ahogyan a szerző is megfogalmazta – minden kisebbség gazdagabbá teszi sokszínű világunkat, értéket képvisel.

A kötet törökbálinti bemutatója 2018. március 24-én. Kép forrása: Törökbálint Ma

N. Császi Ildikó tanulmánya a Törökbálint földrajzi nevei címet viseli, amely egy 1988-ban megvédett szakdolgozat kivonata, s ez különösen értékessé teszi. A témaválasztást különösen jónak találtam, hiszen a földrajzi megnevezések ugyanolyan sokat tudnak mesélni múltunkról, történelmünkről, mint az írott dokumentumok, néha talán többet is. Gondoljunk csak arra, hány utcát neveztek át a második világháború után vagy a rendszerváltást követően. A tanulmány elején N. Császi Ildikó röviden megismerteti az olvasóval a települést, Törökbálintot, majd a földrajzi nevek lejegyzésére vállalkozik, ahol többnyire magyar és német adatokkal találkozott. Nekem különösen tetszett, hogy a történeti neveket az eredeti helyesírás szerint közölte. Így azok további kutatásoknál is nagy segítséget nyújthatnak, hiszen a 19-20. századi térképkészítők nyelvhasználatát tükrözi. Útmutatójával segítséget is kínál olvasóinak, illetve jelzi a névanyag helyesírását is – ami magyar és német adatoknál különösen jó, valamint külön fejezetben felsorolja az adatközlők által nem ismert, de a térképek segítségével lokalizálható neveket. A szerző 1987-ben nagyon részletes gyűjtést végzett és az elkészült adattárat, valamint a tipológiai vizsgálatát más kutatásokban is jól lehet használni, más vidék neveivel való összehasonlításra is kiválóan alkalmas. N. Császi Ildikó tanulmánya véleményem szerint ösztönzőleg hathat a környékbeli kutatókra, helytörténészekre.

Pettinger-Szalma Vendel Törökbálint nemzetiségi és felekezeti mutatóinak vázlata 1800 és 1960 között című tanulmánya nem csak a helyi, törökbálinti helytörténészeknek, hanem a környékbeli települések lakóinak is érdekes adatokat mutat be. A munka különösen értékes, mivel szerzője a Törökbálinton végzett kutatásának eredményeit további hét olyan településsel hasonlította össze, melyek kapcsolatban voltak egymással és a fővárossá váló Budapesttel is: Torbágy/Kleinturwall, Bia/Wiehall, Páty/Bath, Zsámbék/Schambeck, Budakeszi/Wudigeß, Budaörs/Wudersch és Diósd/Orasch adataival is találkozunk a tanulmányban. Dicsérendő a kutatás a tág időbeli határok miatt is – a 17. század végétől 1960-ig mutatja be az asszimilációs folyamatokat és ezen belül talán az egyik legérdekesebb kutatás az agglomerációs lakosság növekedésével kapcsolatos vizsgálat és a szerző által összeállított táblázat volt. A társadalmi változások mellett az 1880-as évektől egyre pontosabban lehetett vizsgálni az anyanyelvi és felekezeti viszonyokat, majd az urbanizációs és történelmi folyamatok is éreztetni kezdték hatásukat. A tanulmányban az ezekről az évtizedekről készített kutatás, valamint a szerző által összeállított táblázatok – népesség számáról, anyanyelvről, kitelepítésről – értékes adatai további kutatásokra inspirálhatják a környékbeli települések helytörténészeit, kutatóit. Ahogyan a szerző is összegzésében nagyon helyesen megfogalmazta, a németek elűzésének részletes társadalomtörténeti vizsgálatához tanulmánya is alapul szolgálhat. 

Gajdos-Frank Katalin a kötet törökbálinti bemutatóján 2018. március 24-én. Kép forrása: Törökbálint Ma

A negyedik munka, Simon Ágnes német nyelven írt tanulmánya Geschichte und Integration der aus Törökbálint vertriebenen Ungarndeutschen in Baden-Württemberg [A Törökbálintról elűzött magyarországi németek integrációja és története Baden-Württembergben] egy 2013-ban sikeresen megvédett diplomamunka. Számos könyvet kiadtak már a törökbálinti németek elűzetéséről, azonban a kitelepítettek új hazájában történt integrációjáról nem igazán tudunk sokat. Simon Ágnes témaválasztását ezért különösen jónak találom. Személyesen is nagyon érdekel a magyarországi németek 1946 utáni, németországi története – saját családomban például a legidősebb korosztály haláláig Magyarországot (Budaörsöt, Soroksárt – ahonnan elűzték őket) tekintette hazájának (Ihre Heimat). A szerző kíváncsi volt arra, hogyan illeszkedtek be a törökbálinti elűzöttek új hazájukban és mi segített nekik ebben a nehéz időszakban, valamint hogyan őrizték meg nyelvüket, hagyományaikat. Simon Ágnes szép, nyelvileg helyes módon írta meg kutatási tapasztalatait és nagyon dicsérendő az a sok feladat, amit az oral history eszközeivel elvégzett: személyesen kereste fel az érintetteket, beszélgetett velük, kérdőívet készített hozzá, interjúkat rögzített. Ezek fontos lépések ahhoz, hogy minden szeletét megismerjük az elűzetésnek, hiszen ez a történelmi tény Magyarországon 40 évig tabu téma volt és ezért sok kitelepített nem mert beszélni erről. A Németországba elűzött magyarországi németeknél pedig, ahogyan a diplomamunka szerzője is leírja, az egyébként is nehéz helyzetben (ahol mindent újra kellett kezdeni) az is nehezítette integrációjukat, hogy sokszor nem szívesen, nem tárt karokkal fogadták őket a németek.

A tanulmányok szerzői a kötet törökbálinti bemutatóján 2018. március 24-én. Kép forrása: Törökbálint Ma

Simon Ágnes munkája ösztönzőleg hat további kutatások megkezdésére. A tanulmány egyetlen állításához kívánok megjegyzést fűzni. Egy helyütt a szerző tévesen idézi az egyik szakirodalmat: „Am 22. Januar waren die ersten Züge mit Bewohnern aus Wudersch (Budaörs) weggefahren/Január 22-én már kifutottak az első vonatok budaörsi németekkel.” Valójában azonban az első vonat Budaörsről 1946. január 19-én gördült ki az elűzöttekkel, (ezért is ez az emléknapja a magyarországi németek elűzetésének). Bár január 22-én is indult kitelepítési vonat Budaörsről, az azonban már nem az első volt.

A tanulmánykötet szerzői kutatásukkal a helyi identitást erősítik, valamint a lokalitáshoz kapcsolódóan olyan tényeket és adatokat közölnek, melyek sehol máshol nem hozzáférhetőek. A kötet értéke ezért egyrészről annak töménységében – adatgazdagságában – mutatkozik meg, melyet odaadással, időt és energiát nem kímélve gyűjtöttek. Másrészről eredményeiben melyek további kutatásokra biztatnak. Ehhez kívánok a téma iránt érdeklődőknek kellemes olvasást és egy helytörténeti információkban gazdag időutazást!

Gajdos-Frank Katalin
igazgató, Jakob Bleyer Heimatmuseum

A kötet adatai: Egy hajdanvolt német település a főváros árnyékában II. [Eine ehemals deutsche Ortschaft im Schatten der Hauptstadt II.] Szerk. Pettinger-Szalma Vendel, Szalma Balázs. Törökbálint, Törökbálinti Német Önkormányzat, 2017.

Ezt olvastad?

Sokan ismerik az Orient Expresszt például az Agatha Christie tollából származó Gyilkosság az Orient Expresszen című regényből, amelynek főszereplőjét, Hercules Poirot