Tanulmányok az ókori gazdaságtörténetről – Recenzió

Két éve jelent meg a Pécsi Tudományegyetem és a L’Harmattan Kiadó gondozásában egy antik gazdaságtörténetről szóló könyv. A kiadvány az ókori civilizáció gazdaságtörténetét mutatja be az ókori Közel-Kelettől kezdve, az antik Görögországon és Római Birodalmon keresztül egészen a római Pannoniáig és a Barbaricumig. A kötet szerkesztője Grüll Tibor, akinek a nevéhez számos ókortörténeti és ókori gazdasággal kapcsolatos munka fűződik. A kötet azért is fontos, mert magyar szerkesztők tollából kevés általános ókori gazdaságtörténeti összefoglalás jelent meg, ráadásul a könyv angol nyelvű. A Pécsi Tudományegyetemen 2013-ban alakult egy gazdaságtörténeti kutatócsoport, ami 2017-ben szervezett egy konferenciát, a kötet ennek az anyagát tartalmazza.

A könyv 11 cikket tartalmaz, egy német nyelvű kivételével a többi angol nyelvű tanulmány. Az első fejezet 3 angol nyelvű írást tartalmaz a Közel-Keletről. Az első tanulmányt Földi Zsombor József írta a mezopotámiai birodalom kereskedelméről, a korai babilóniai időszakban. Mezopotámiában az árpa volt a legfontosabb mezőgazdasági és kereskedelmi eszköz. A szerző ezzel kapcsolatban mutat be egy Larsából előkerült szöveget.

Klió – Történelmi szemléző folyóirat 1992-ben indult útjára, 2017-ben érte el a negyedszázados életkort. Indulásakor a folyóirat szerkesztői, Gunst Péter és Niederhauser Emil így határozták meg a folyóirat célját:

Folyóiratunknak egyetlen célja van, az, hogy olvasóinkkal, történelemtanárokkal, a történelem kutatóival, a művelt érdeklődővel megismertesse a történettudomány legújabb eredményeit. Kimondottan referens jellegű folyóiratot szeretnénk megjelentetni, amelynek egyetlen célja az, hogy a különféle jellegű újdonságokra felhívja a figyelmet. Arra is, ha egy olyan tanulmány vagy monográfia lát napvilágot, amelyben új ismereteket talál az olvasó, s arra is, ha egy módszertani, vagy történetszemléleti szempontból új munkára bukkanunk.”

Beköszöntő. Klió 1992/1.

A fentiekkel az Újkor.hu szerkesztősége ennyi év távlatából is azonosulni tud, így köszönhetően a Klió szerkesztőségével kötött együttműködésünknek a negyedéves folyóirat számaiból egy-egy recenzió portálunkon is olvasható.

A második részt Csabai Zoltán írta az új-babilóniai és akhaimenida időszak kereskedelméről. A szerző írásában a Kr.e. 6. századi gazdasági forrásokból van egy gyűjtemény kölcsönökről és adósjegyzékekről. Az új-babiloni kölcsönök leggyakoribb típusa az u’iltu, ami váltó vagy adósjegyzék volt, németre Verplichtungsschein néven fordították le. Az értekezés végén a szerző közli a forrásokat. 

Akhaimenida ötvös tárgyak. Kép forrása Brooklyn Múzeum (Wikipédai)

Hodossy-Takács Előd tanulmányában arról ír, hogy a dél-levantei térségben a vaskorban kis államok bukkantak fel. Judah, Emon, Ammon és Moab nagyrészt a legeltetéstől függtek.  A dolgozat a levantei határvidék kereskedelméről szól. A dél-levantei kis államok határai mentén a vaskorban, három határzónát azonosítottak, melynek jelentős gazdasági befolyása volt. Ezek a zónák nélkülözhetetlenek voltak Judah és Moab államok fejlődésében. A kis államok Omride befolyása alá kerültek a Kr.e. 9. század közepén. A szerző az esszéhez mellékelt egy térképet a dél-levantei területről.

A következő fejezet az antik Görögországról szól. Ezt a részt Patay-Horváth András szerkesztette és a dél-árkádiai dór szentélyekről szól.  A szentélyek építése kapcsolódott a háborúkban való győzelemhez.

Az antik Görögország után rátérünk a Római Birodalomra. Ebben a fejezetben négy publikáció van, ebből Gabler Dénes németül írt, a többi értekezés angol nyelvű. A tanulmányok a Római Birodalom kereskedelmével foglalkoznak. Gabler Dénes dolgozatában a terra sigillatákról ír Az áru útja a műhelytől a fogyasztókig címmel. A terra sigillata nem csak a Római Birodalomban és a Barbaricumban fedezhető fel, hanem eljutott Indiába is, Arikamedu területén is találtak terra sigillatát. A terra sigillata exportja mutatja a jól kialakított kereskedelmi hálózatot. A kerámia terjesztésében nagy szerepe volt a katonaságnak. A 2–3. században a formák lényegesen eltértek az 1. századhoz képest. A hadseregben főleg a katonatisztek voltak a terra sigillata legfontosabb vásárlói, ők képviselték a legstabilabb vevőkört. Az edénykereskedő a negotiator artis cretariae vagy negotiator cretarius volt. Az edénykereskedővel kapcsolatos feliratok elsősorban a Római Birodalom nyugati provinciáiból ismertek, például Lugdunumból, ahonnan sigillata műhely is ismert. A sigillaták legnagyobb értékesítői a katonák voltak. A vicusokban és a canabae-ban terjedt el, ahol a katonák családtagjai laktak. A katonák mellett a közvetítő kereskedőkön keresztül jutott el a sigillata az emberekhez. Az esszé végén feliratokról és terra sigillatákról vannak képek, illetve egy térkép a terra sigillaták elterjedéséről a Római Birodalom északi tartományaiban.

Egy galliai műhelyből származó 2-3. századi terra sigillata edény. Forrás: Sulinet

Takács Levente a Római Birodalomban az agri deserti kérdést vizsgálja.  Cicero és Lucanus említették az agri deserti, agri vacui, solitudo vagy rus vacuum kifejezéseket. A történészek az agri deserti kérdését a 4–5. században vizsgálták. Az agri deserti vagy vacui nem korlátozható a késői Római Birodalom időszakára, a késői köztársaságkori és korai császárkori források is utalást tesznek erre vonatkozóan. A lakatlan területek háború, adózás vagy gazdasági okok miatt is létrejönnek.

Grüll Tibor írásában a Római Birodalomban használt orvosi növények gazdasági szerepét mutatja be. A mirhát, a tömjént, a fahéjt, a macskagyökért, a sáfrányt és a balzsamot Keletről importálták. A mirha és a tömjén Arábiából, a fahéj és a macskagyökér Indiából, a sáfrány a keleti tartományokból, például Cyrenaica-ból, a balzsam Iudea/Palestina területéről származott. Az orvosi növények piaca jól működött a Római Birodalomban, nagy volt a kereslet rájuk. Sokan szenvedtek különböző betegségekben, például volt egy lippitudo nevű betegség, ami egy gyakori szemprobléma volt. A bibliográfia végén a szerző egy orvosi tál képét közli, mely az 1. század első feléből származik és az EX RADICE BRITANNICA felirat szerepel rajta.

Lehrer Nándor Aquileia városáról írt összefoglalást. Aquileia városának kiterjedéséről már sok tanulmány született. A szerző szerint fontos a település földrajzi elhelyezkedése, ugyanis jó területre épült: tengerpart mellé épült és folyó szeli ketté, így a Római Birodalom egyik legnagyobb városa lett. Ez az adottsága összekapcsolta a többi településsel és vízi útvonalakat is biztosított számára. A szerző a bibliográfia után közöl egy táblázatot az antik itáliai és a mai olaszországi városokkal, melyek népességét összehasonlítja, majd térképeket is közöl a városokról.    

Az utolsó fejezet a pannoniai és a barbaricumi textilkereskedelmet mutatja be, az érmeken és az ékszereken keresztül. Ivan Radman-Livaja tanulmányában a sisciai textilkereskedelmet vizsgálja epigráfiai források alapján. Az írás elején ólomból készült cédulák képeit és feliratok rajzait közli. A római textilkereskedelem a 19. század óta foglalkoztatja a kutatókat. A római textiliparra vonatkozóan információkat a feliratok és az ólom cédulák nyújtanak. A pannoniai Siscia egy fontos textilközpont volt. Textilmaradványok csak nagyon kevés esetben maradnak meg, ezért is fontosak az írásos források erre vonatkozóan. A textilkereskedelemmel foglalkoztak a tinctores és az offectores, az ólom cédulák alapján az 1. században és a 2. század elején aktívan működtek Sisciában.  

Torbágyi Melinda a pannoniai vidéki települések éremhasználatáról számol be. Az éremleletek nagyon fontosak az ókori gazdaságtörténet tanulmányozásához. A szerző leszögezi, hogy a korábbi numizmatikai kutatás a nagyobb területekre, például a városokra és a katonai táborokra fókuszált. A tanulmány célja, hogy bemutassa a villákban és a vicusokban előkerült érmeket. A tanulmány Észak-Pannonia területére koncentrál. A szerző Aquincum környékéről két jól ismert vicust vizsgál, melyek a kelták óta lakottak és az eraviszkusz civitashoz tartoztak. A települések a 4. század végéig működtek. A területeken a késő római időszakból több pénz került elő. A telepeken nagy volt a Iulius-Claudius korszakra datálható érmek száma, ez meglepő, mert az eraviszkuszok a saját pénzeiken kívül nem használtak más pénzt a rómaiak előtt. A Iulius-Claudius időszakra datálható bronzokat még hosszú ideig, a Flavius korszakig használták. Az első római auxiliáris táborok Claudius uralkodása alatt jöttek létre. A római sereget részben ezüst, részben bronz pénzzel fizették. A Flavius korszakból viszont nincsenek érmek. Az érmek a vicusokba és a villákba kereskedelemmel és a katonasággal való érintkezéssel jutottak el. 260 után az antoninianusoknak kis száma található meg a budaörsi vicusban.  A balácai villagazdaság közelében volt egy veterán település az 1. század végétől. Erre az időszakra datálható a kevés Iulius-Claudius kori érem. Az érmek száma megnő a Nerva-Hadrianus időszakban és a Severus korszakban is.  A 3. század elején élte a villa a virágkorát, ekkor mozaikokat, falfestményeket készítettek. Egy éremkincs került elő, melyet 260 körül rejthettek el, antoninianusokból és viminaciumi bronzokból állt. A 4. század jellemző érme az aes. A szerző a bibliográfia után diagramokat közöl a pátyi és a budaörsi vicus éremleleteiről. Pátyon és Budaörsön is a legtöbb érem a 4. századra koncentrálódik. A szerző a lelőhelyekről is mellékelt képet, valamint a balácai éremleletet is diagrammal szemlélteti. Cikkéhez a római pénzleletek elterjedéséről Észak-Pannoniában térképeket is mellékel. Oszlopdiagramon szemlélteti a Rába folyó és a Bakony-Vértes között, illetve a Balaton-felvidéken talált római érmeket.

Savaria – mozaikpadló. Forrás: Műemlékem.hu

Dagmara Król a közép-európai-barbaricumi római ékszereket mutatja be tanulmányában. A Barbaricummal a kereskedelem a Borostyánkő úton folyt, a katonasággal ruhákat, kerámiákat, pénzt, luxus tárgyakat cseréltek.  A Lengyelország területén talált római leleteket még nem katalogizálták. A mai Lengyelország területén a Przeworsk, Wielbark, Puchov és Lubusz kultúra volt.  A szerző az ékszereknek 2 típusát vizsgálja: a testékszereket és a ruha tartozékokat. Az ékszerek között vannak fülbevalók, diadémok, hajtűk, nyakláncok, függők, medálok, gyöngyök, gyűrűk, karkötők, karperecek. A ruha tartozékok közé tartoznak a fibulák/melltűk és övcsatok is. A hajtűk elkülönítése problémás, mert a korai római vaskortól használták őket. A medálokat a késő római vaskortól kezdve az 5. század 1. feléig használták. A Barbaricumba többször ajándékoztak arany medálokat. Gyöngyök, főleg üveggyöngyök is gyakran fordulnak elő itt. A szerző kitér arra, hogy a II. világháborúban számos lengyel múzeumot kifosztottak és a tárgyak eltűntek köztük több római tárgy is.

Az írásokat számtalan ábrával és táblázatokkal szemléltették. A publikációk végén tartalmas bibliográfia segíti a témában való mélyebb kutatást.

Lang Tünde

Az ismertetett kötet adatai: Mobility and Transfer Studies on Ancient Economy. Ed. Tibor Grüll. (Ancient Near Eastern and Mediterranean Studies. Volume 3.) Budapest–Pécs, Department of Ancient History, The University of Pécs–L’Harmattan, 2018. 198. A kötet a Szaktárs oldalán online is olvasható.

Az írás eredetileg “Tibor Grüll (szerk.): Költözés és szállítás az ókori gazdaságban” címmel jelent meg a Klió 2020/2. számában a 3–7. oldalakon.

A Klió folyóirat legutóbb megjelent számai teljes terjedelemben a folyóirat honlapján olvashatóak, a legfrissebb számok pedig előjegyezhetőek – rendelhetőek a régebbi számokkal együtt – Fodor Mihályné szerkesztőnél (fodor.mihalyne[@]arts.unideb.hu). A folyóiratba író szerzők számára minden lapszámhoz ingyenes elektronikus hozzáférést biztosítanak. Erre jelentkezni  Bárány Attila főszerkesztőnél lehet: baranyat[@]gmail.com. A szerkesztőség mindig nyitott friss kötetek recenzióira.

Ezt olvastad?

A Magyarország a 20. században című könyv, a Kronosz Kiadó gondozásában megjelenő Árkádia kiskönyvtár negyedik kötete a történelemtanítás megújítását tűzte ki