A Texasi Köztársaság születése és Davy Crockett legendája

Texas függetlenségi harcának története sok hasonlóságot mutat az Egyesült Államok függetlenedési folyamatával, hiszen mindkettő esetében szerepet játszott gazdasági és politikai függés, valamint központosítási törekvés. Ezek az okok vezettek el végül 1776-ban a tizenhárom gyarmat szövetségéből álló Egyesült Államok, 1836-ban pedig a Texasi Köztársaság megszületéséhez, amelyben Davy Crockett is szerepet vállalt. Az Alamo védelmekor eleső Crockettet az ostrom alatt játszott szerepe és halálának körülményei miatt legendák övezték, amelyet a cikk Texas korai történetén keresztül próbál röviden bemutatni.

A Mexikói Köztársaság területi kiterjedése 1824–ben (Forrás: wikipedia.org)

Texas korai történelme

Texas őslakosai a Kaddo törzsszövetségbe tartozó indiánok voltak, akik a terület keleti, termékeny részén éltek. Kis falvakba tömörültek, földműveléssel és halászattal foglalkoztak, emellett kiterjedt kereskedelmi hálózattal rendelkeztek. Az európai telepesekkel barátsággal viseltettek, amely a későbbekben a sorsukra nézve végzetesnek bizonyult. A területen a 17. században jelentek meg az első európaiak a spanyolok személyében, akik a 18. századra uralmuk alá vonták a vidéket. A 19. század elejére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy sem a Spanyol Birodalom, sem az 1821-ben függetlenedő Mexikó nem tudja kiterjeszteni teljes befolyását a területre, ugyanis az északnyugati határvidék túl messze volt a mexikói központtól. Mexikó megengedő bevándorlás politikája és a határ őrizetlensége miatt a század során fokozatosan érkeztek a zömében angol-amerikai telepesek, akik egy jobb élet reményében jöttek a területre. (Mivel Texasban könnyű volt olcsó földhöz jutni, így a század elején eladósodó vagy elszegényedő családok ide költöztek az Egyesült Államok akkori területéről.) Bár a bevándorlók Mexikó állampolgárai lettek, a mexikóiak térvesztését jól érzékelteti, hogy 1834-ben 1:3 volt a hispán és angol-amerikai lakosok egymáshoz viszonyított aránya, amely a függetlenségi háború idejére (1836) 1:10-re nőtt. Az 1850-es első népszámlálásból kiderül, hogy ez az arány tovább nőtt: ekkorra a régió összlakossága 212 ezer volt, amiből csak 14 ezer volt mexikói.

Texas népcsoportonkénti népességmegoszlása (Forrás: tshaonline.org)

bordó: angol–amerikai; zöld: spanyol; lila: germán

A nagy népességmozgásnak köszönhetően – az Egyesült Államokhoz hasonlóan – itt is a telepes farmerek és az ültetvényesek csoportja vált a két legfontosabb társadalmi réteggé. A telepesek túlnyomó többsége a déli és közép-nyugati államokból, erdős hegyvidékekről érkezett, s legtöbbjük fiatal földművelő volt, akik kukorica- és burgonyatermesztéssel foglalkoztak. A szintén délről érkező ültetvényesek alkották a terület „befektetőit”, akik rabszolgáikkal együtt tőkét hoztak és termeltek a térségben. Bár eltérő gazdasági tevékenységet folytattak, mégis hasonló tudatosság és politikai magatartás vezérelte őket: mindaddig együttműködtek a mexikói kormányzattal, amíg az nem korlátozta őket a szabadságukban és a gazdasági vállalkozásaikban.

A fordulópontot Antonio López de Santa Anna 1834-ben kezdődő központosító politikája okozta, amellyel szorosabb ellenőrzés alá kívánta vonni a tartományt. Emiatt 1835 összeült egy Santa Anna-ellenes tanács, amely határozatot fogadott egy feltételes függetlenségi nyilatkozat kiadásáról és egy önálló hadsereg létrehozásáról Sam Houston főparancsnok vezetésével. Az ülés résztvevői ekkor még nem gondoltak a függetlenedésen, csupán az 1824-es föderalista alkotmány[1] visszaállítását követelték.

Antonio López de Santa Anna portréja (Forrás: britannica.com)

A texasi függetlenségi háború (1835–1836) ütközetei 1836 februárjában kezdődtek el, amikor Santa Anna megindította 6000 fős seregét San Antonio felé. A város lakói és védői a település missziós épületegyüttesében, Alamoban vártak a seregre annak ellenére, hogy Houston korábban elrendelte számukra az épület felrobbantását. (Védhetetlensége miatt feleslegesnek vélték embert és időt áldozni az épületre.) William Travis alezredes nagyjából 200 emberrel védte az erődítményt, köztük harcolt James Bowie ezredes és a nagy múltú David Crockett tábornok is.

William B. Travis, David Crockett és James Bowie egy 2009-es festményen (Forrás: fineartamerica.com)

Miközben Crockették Alamónál harcoltak, 1836. március 2-án a texasi küldöttgyűlés kinyilvánította a függetlenséget. A közel két hétig zajló ütközet alatt Travis többször is segítségkérő üzenetet küldött Houstonnak, erősítés azonban nem érkezett, mert a gyűlés a politikai kérdések rendezésével volt elfoglalva. Március 6-án Santa Anna seregével bevette az erődöt, csupán néhány túlélő maradt. Az ütközet az 1835. március 27-i goliadi mészárlás mellett – amely során Santa Anna emberei közel 400 embert öltek meg annak ellenére, hogy azok megadták magukat – a texasi függetlenségi háború legvéresebb fejezeteként került be a történelembe. Mialatt a texasiak két nagy vereséget is elszenvedtek, Houston megnövelte haderejét nagyjából 800 főre és a San Jacinto folyónál 1836. április 21-én legyőzte Santa Anna 1500 fős, de megosztott seregét. A fogságba esett Santa Annát sikerült rávenni csapatai Texasból történő kivonására és Texas függetlenségének elismerésére. Ezzel a Texasi Köztársaság független állammá vált, amelyben David Crockettnek is meghatározó szerepe volt.

A texasi függetlenségi háború (1835–1836) legjelentősebb harcai (Forrás: mcm.edu)

Davy Crockett személye

David Crockett 1786-ban látta meg a napvilágot Tennessee államban, egy többgyermekes családban. A katonai karrier nem állt messze a családjától: apja szolgált az amerikai függetlenségi háborúban, nagyapját pedig az indiánok elleni harcban vesztette el. Kétszer is besorozták katonának, ahol köztiszteletnek örvendett rátermettsége miatt. Két felesége közül a második tehetős volt, így vált az addig apja adósságaival küszködő Davy földbirtokossá. Már az 1810-es években ismert embernek számított, tréfálkozó, nagyotmondó, gyakorlatiasan gondolkodó személyisége miatt, aki politikai sikereit nem tehetségének, inkább hírnevének köszönhette. Crockett egyik pillanatban a mosómedveszőrme sapkát hordó, nagyszájú, de becsületes csodavadászt, máskor az elegáns úriembert alakította hihetetlen tehetséggel. Egy közeli barátja így jellemezte:

(…) mindig barátságos, illemtudó és érdekes ember, bár nem olvasott, de kiváló ösztönei és esze volt, aki minden erejével azon volt, hogy nyomot hagyjon a világban. Nagy köztiszteletnek örvendő személy volt, erényekkel, aki sem iszákos, sem szerencsejátékos nem volt. Soha nem láttam olyan ruhában, mely ne lett volna úriemberhez méltó. Soha egy mosómedveprém kalapban vagy vadászmellényben. [2]

Családja többször nyugatabbra költözött, a szűkös anyagi körülményeik miatt vagy Davy politikai karrierjének elősegítése céljából. Crockett végül 1821-ben elindult Tennessee állam képviselőtestületi választásán, melyet egymás után kétszer is megnyert (1821–1823). 1827-ben az Egyesült Államok Kongresszusának képviselője lett, ahol a telepesek támogatását tartotta szem előtt. Második képviselői korszakában azonban nem szavazta meg az indiánok kitelepítésének programját. Emiatt a politikustársai ellene fordultak, az 1831-es választásokat el is vesztette, de 1834-ben újabb két évre megválasztották. Az 1835-ös Tennesse-i kongresszusi választáson ismét jelöltette magát, de alulmaradt. Beszédében így fogalmazott: „Megmondtam a választókörzetem embereinek, hogy ugyanolyan hűségesen szolgálom majd őket, mint eddig; de ha nem kell… Hát menjenek mind a pokolba, én pedig Texasba megyek.”[3]

Mivel veszített, úgy döntött, Texasban próbál szerencsét. Vesztenivalója nem volt, hiszen feleségétől eltávolodott, és vagyona sem maradt. Texasban a hadsereg minden önkéntesnek földet ígért. Davy minden bizonnyal új életet akart kezdeni, és abban bízott, hogy a harcok után tagja lehet Texas kongresszusának. Ennél fogva társaival 1836 januárjában belépett a texasi hadseregbe, majd útjuk San Antonióba (Alamo) vezetett, ahol érkezését örömmel fogadták. A néhány száz védő többsége – közöttük Crockett – a harcban odaveszett a túlerővel szemben, azonban Crockett az ütközetben vállalt szerepét és halálának körülményeit a mai napig legendák és éles viták övezik.

Davy mint úriember. Egy 1830–as évekbeli ábrázolás Crockettről. Saját bevallása szerint ez volt az egyetlen kép, amely valóban hasonlított rá. (Forrás: Harrigan, 2011)

A Crockett-mítosz kérdései

A Crockett-kultusz kialakulását saját önéletrajzi munkájának köszönhette (A Narrative of the life of David Crockett).[4] A könyvben valós, de felnagyított események olvashatók, amelyek önmagukban is építették a Crockett-képet. A felmagasztalt Davy Crockett művét hamar elkapkodták, részben olyan legendás elbeszélései miatt mint a vadászatok, melyben Crockett kiemeli, ő volt a legtehetségesebb vadász a környéken. A valóságban nem volt az átlagnál ügyesebb, barátja (John Bradshaw) viszont igen, így lőttek le rekord mennyiségű vadat. (Bár Crockett így is füllentett, a 105 elejtett állat a valóságban „csak” 80 volt.) Az ehhez hasonló epizódok miatt Crockett hamar népszerűvé vált, így amikor az emberek megtudták, hogy Alamo ostromakor meghalt, mítoszok sora kezdett róla terjedni.

Általánosan elfogadott nézetté vált, hogy Crockett hősi halált halt a csatában, annak ellenére, hogy ennek ellenkezőjére is volt bizonyíték. Santa Anna egyik katonája, José Enrique de la Peña naplójában leírta, hogy miután az alamoi harc véget ért, Manuel Fernández Castrillón hét túlélőt talált az épületben, egyikőjük Crockett volt. A generális Santa Annához vitte a túszokat azt remélve, hogy korábbi utasítása ellenére megkegyelmez nekik. Ő azonban elrendelte a túszok kivégzését, melyet néhány percen belül végre is hajtottak. Egy ettől független híresztelés szerint Crockett megadhatta magát. Az efféle vélekedéssel az emberek azonban nehezen tudtak vagy nem akartak azonosulni. A valóság kiderítését még kuszábbá teszi az, hogy a történészek sem tudtak egyértelmű álláspontra helyezkedni: Reuben M. Potter (1802–1890) az 1860-as években a „túszejtős” verziót hangoztatta, húsz évvel később viszont már váltig állította, hogy Crockett harc közben esett el. A harc túlélői közül Mrs. Susana Dickinson és Travis rabszolgája, Joe beszámolói 1875 körül láttak napvilágot, és bár a két személy története eltért egymástól, de mindketten arról adtak számot, hogy Crockett közelharcban esett el. A közvélemény e három személy beszámolóját kívánta hitelesnek tekinteni, ezzel táplálva a nemzeti hős képét, amely szerint Crockett a spártaiakat meghazudtoló módon küzdött a túlerővel szemben.

Alamo erődje. Susanna Dickinson szerint Crockett megcsonkított holttestét a templom (church) és a kolostor (convent) között találták meg (a fekete ponttal jelölt terület) (Forrás: Harrigan, 2011)

A beszámolók sokfélesége miatt azonban 1978-ban kiadásra került a How Did Davy Die? című (Hogy halt meg Davy?) munka, amelynek szerzője, Dan Kilgore életszerűen, heroizálás nélkül mutatta be Davyt. Emiatt súlyos vádak érték, többek között kommunizmussal vádolták meg olyan emberek, akik a könyvét el sem olvasták. Ebből is látható, hogy Davyvel, a hőssel kapcsolatban elfogult volt a közvélemény. A 20. században a „Davy rejtélyt” két újonnan előkerülő beszámoló látszott megoldani. Rafael Soldana százados és Félix Nuñez őrmester leírásai egyaránt beszámoltak egy katonáról, akinek „Crockett-szerű” neve volt. Nuñez továbbá megemlítette, hogy Crockett érdekes kalapot hordott és szarvasbőr mellény volt rajta. A beszámoló hasonlított Mrs. Dickinsonéra, hiszen nemcsak, említést tett Crockett jellegzetes kalapjáról, hanem megerősítette, hogy Crockett közelharcban esett el. Ez mindenképp előrelépést jelentett a mítosz tisztázásban, az újabb fordulatot azonban George M. Dolson őrmester 1836-ben írott levele hozta, amelyet csak 1955-ben került napvilágra. A levél meglepő azonosságokat mutatott de la Peña beszámolójával, miszerint Crockett túszként vesztette életét. Azt azonban, hogy Davy valóban túszként halt-e meg nem tudjuk biztosan, Kilgore szerint viszont bizonyos, hogy nem csata közben vesztette életét.

Crockett megítélése az amerikai köztudatban

Davy Crockett a kezdetektől fogva része volt az amerikai köztudatnak. A 20. század során több, mint harminc film, megannyi képregény, ajándéktárgy, színdarab készült róla. Az 1954-es Walt Disney-féle feldolgozás szintén Crockett hősies oldalát mutatta be, amely a mozi révén sokakhoz eljutott. Ezek hatására a „Crockett-legenda” újra feltámadt, mivel az embereket érdekelni kezdte, hogyan eshetett el Alamo hőse. Születésének kétszázadik (1986), halálának a százötvenedig évfordulója a történészeket újabb kutatásra ösztönözték. Mindezek eredményeként 1984-ben kiadtak egy újabb Crockett életrajzot, amely inkább a közvélemény által kedvelt hőst mutatta be, mintsem a tényekre összpontosított volna. James E. Crisp, a Crockett-kultusz kutatója ebből arra következtetett, hogy bármennyire is egyértelműek a tények a nemzeti hősökkel kapcsolatban, az emberek meggyőződése felülírja ezeket. Crockett kultusza pont ezt támasztja alá: annak ellenére, hogy a valóságban nem volt több egy kétarcú, nagyotmondó, tréfamesternél, a közvélemény mégis a nemzeti hős Crockett emlékét tartja fenn. A megteremtett legendákkal Crockett az amerikaiak számára a hazafiasság, a hősiesség jelképévé, személye pedig az amerikai identitás szerves részévé vált. Crockett nemcsak Texas függetlenségéért, hanem a nyugati civilizáció fennmaradásáért áldozta fel életét. Személye annyira szent és sérthetetlenné vált, hogy az amerikaiak nem engednek belőle, a harcias Crockett-et ugyanis a harcoló, küzdő és törekvő Egyesült Államokkal azonosítják. Ennek okán a közvélemény David Crockett-et mindmáig nemzeti hősként tartja számon , és tovább ápolja legendáit.

Egy 1955–ös képregénykocka bemutatja az utolsó vérig küzdő Crockettet. „Habár Alamo valóban elesett, a bátor és hősies védők története tovaterjedt és a szabadság inspirálójává vált mindenhol.” (Forrás: Harrigan, 2000)

1836. április végén létrejött a független Texasi Köztársaság, bár ezt Davy nem érhette meg, mégis beírta magát az amerikai történelembe, még ha talán nem is oly módon, ahogy azt ő szerette volna. 1845. március 1-jén végül egy olyan Texas csatlakozott az Egyesült Államokhoz, amely Crockett legendáját éltette és élteti a mai napig is. Hogy hogyan halt meg, s valóban hős volt-e azt valószínűleg soha sem tudjuk majd teljes bizonyossággal tisztázni, de az amerikaiak számára mindig a tréfálkozó, nagyotmondó vadász, valamint Alamo védőjeként tisztelt nemzeti hős képében marad fenn.

Tóth Judit

Felhasznált szakirodalom:

Crockett, Davy [ed. Joseph J. Arpad]: A Narrative of the life of David Crockett of the state of Tennessee. College and University Press, New Heaven. 1972.

Hahner Péter: A Vadnyugat: 20 hős 20 talány. Animus Kiadó, 2012.

Harrigan, Stephen: The last days of David Crockett: what really happened at the Alamo 175 years ago remains a hauntingly open question. American History, April 2011. Vol. 46.

Harrigan, Stephen: Davy Crockett and the Alamo: Thoughts on Truth, Fiction, and Smelling a Rat. The Magazine of Western History. 50 (3). Montana Historical Society, 2000.

Kilgore, Dan; Crisp, James E.: How Did Davy Die? and Why Do We Care So Much?. Texas A&M University Press, 2010.

Kökény Andrea: Angol–amerikaiak Texasban, 1821–1845. Doktori értekezés, Szeged, 2007

[1]        Az 1824-es alkotmányban létrehozott föderalista államberendezkedés a texasiak számára bizonyos mértékű önállóságot tett lehetővé: volt saját törvényhozásuk, kormányzatuk. Santa Anna centralista rendszerében azonban ezek elvesztették önállóságukat, és a mexikói kormánynak lettek alárendelve.

[2]        Crockett, Davy [ed. Joseph J. Arpad]: A Narrative of the Life of David Crockett of the State of Tennessee. College and University Press, New Heaven. 1972. 19.

[3]Harrigan, Stephen: The last days of David Crockett: what really happened at the Alamo 175 years ago remains a hauntingly open question. American History, April 2011. Vol. 46.32.

 

MentésMentés

MentésMentésMentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

Ezt olvastad?

Az ókori görög történelem menetét nagy mértékben meghatározta, a történelemkönyvek és a köztudat mégis csak minimális figyelemben részesíti. Alkibiadész kalandos