Tisza István: Gesztről a zsebkendőn át a Róheim-villáig

Tisza István (1861–1918) miniszterelnök korának emblematikus alakja, a századforduló legmeghatározóbb politikusa, akit kortársai és az utókor is legkülönbözőbb dicséretekkel, illetve vádakkal illetett. De mégis milyen volt Tisza István, az ember, és milyen volt Tisza Magyarországa? A 19. század szellemi örökségét a huszadikban is megtartani próbáló miniszterelnök tragikus történetét Ifj. Bertényi Iván nyolc fejezetben dolgozta fel.

Az elsőben röviden megismerjük a háború előtti évtizedek Európáját és benne Magyarországot. Áttekintést kapunk az 19. század második felének köztörténeti változásairól, s arról a világról amibe főhősünk születik. A második fejezetben a Tisza család történetébe, míg a harmadikban Tisza István fiatalságába és pályájának első szakaszába nyerünk bepillantást: megismerjük az 1890-es évek feszült és bizonytalan politikai csataterét, s benne az apját védő képviselőt: a kitűnő szónok Tisza Istvánt, akinek fő irányvonala egész pályafutása alatt a dualista Magyarország megőrzése és felvirágoztatása volt.

A politika szelei forgandók: a Szabadelvű Párt frakcióharcaiban partvonalra került. Majd mégis, az apja halála után geszti uradalmát irányító Tisza István sorsa 1903-ban nagyot változott: mivel a véderőkérdést továbbra sem sikerült megoldani, a kormány lemondott, és Ferenc József őt kérte fel kormányalakításra. Ekkor még nem vállalta, azonban más olyan jelölt hiányában, akit az uralkodó és a kormánypárt is elfogadott volna újabb felkérés után novemberben először lett az ország miniszterelnöke.

A Tisza család geszti kastélya. Kép forrása: Wikipédia

A negyedik fejezetben megtudhatjuk, hogyan próbálta meg Tisza javítani a magyar törvényhozást: kormányzása egy bekiabálások miatt félbeszakadt miniszterelnöki bemutatkozóbeszédtől, a nemzet történetének leghíresebb zsebkendő lengetésén keresztül, egy képviselők által szétvert ülésteremig jutott. Sikerült megváltoztatnia a parlamenti ülések menetét, de közben összeütközésbe került szinte mindenkivel és lemondásra kényszerült. Az elkövetkező választáson pártja meglepetésre vereséget szenvedett.

Tisza István egyéniségét taglaló rész bemutatja, hogy a nyilvánosság előtt a népszerűséget tudatosan kerülő és a konfliktusokat nyíltan vállaló miniszterelnök családja és barátai körében egy szegényekért személyesen tevő földesúr, reformkori liberális eszmeiségű publicista, sokoldalú sportember, szerető családfő, és mélyen hívő kálvinista volt.

Tisza politikai pályájának egyik legnagyobb sikere, hogy rövid koalíciós, majd parlamenten kívüli kormányzás után tevékeny kampányának 1910-es választást pártja abszolút többséggel nyerte meg, így másodszorra is beülhetett a miniszterelnöki bársonyszékbe. Ám e ciklusa sem volt botrányoktól mentes: tizenegy hónapig tartó ellenzéki obstrukció, tömegtüntetés, ellenzéki képviselők csendőri elvezetése és egy sikertelen merénylet után sikerült határozatképessé tenni a parlamentet, azon az áron, hogy az ellenzéki képviselők kitiltás vagy önkéntes távolmaradás miatt nem látogatták az üléseket.

Az Osztrák-Magyar Bank által 1912. január 2-án kibocsájtott száz Koronás bankjegye. Kép forrása: Wikipédia

A monarchia számára egyre kevésbé kedvező külpolitikai helyzeten, azonban hiába próbálkozott, már nem sikerült változtatnia. Így a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet után szomorú jövőképet látott hazánk előtt: egy esetleges győzelem esetén csökkenne a magyarok súlya a monarchián belül.

A vereség pedig éppen annak a nagy háborúnak elvesztését jelentené, amiről 25 éve megjósolta, hogy a magyar nemzet élethalálharca lenne…”

Tisza háborúellenes álláspontjával egyedül maradt a monarchia elitjében és komoly belpolitikai támogatásra sem számíthatott, így bizonyos kikötésekkel hozzájárult a háborúhoz. 1915-ben elérte, hogy magyar közös külügyminisztere legyen a monarchiának, de Ferenc József halála után 1917 tavaszán lemondott a miniszterelnökségről. Ezután szolgálaton kívüli ezredesként a fronton szolgált, de a képviselőházi ülések idejére visszatért Pestre. 1918. október 17-i beszédében elismerte a háború elvesztését. Utolsó heteiben törekedett arra, hogy minden akadály elháruljon lehető legelőnyösebb feltételek közötti béke elől. Azonban korábbi pacifizmusáról mit sem tudva a nyilvánosság háborúpártinak bélyegezte, és a háború szenvedéseinek felelősévé tette. Október 31-én Hermina körúti villájába betört fegyveresek kezétől teljesedett be sorsa.

Stetka Gyula: Tisza István. Kép forrása: Cultura.hu

Az utolsó fejezetben áttekintés kapunk Tisza István emlékezetének gyökereiről. Hogyan használták fel mártíriumát a Horthy-korszakban a Nagy-Magyarország szimbólumaként, majd hogyan változott át a Kádár-rendszerre alakja erőszakos, zsarnoki természetű politikusra. Végül a rendszerváltás után Tisza történeti szerepének újraértékelésével és a Tisza-emlékmű újra felállításával érünk el a jelenbe. A könyv végén kronológiai összefoglalás található, ami könnyen áttekinthetővé teszi a Tisza életút állomásait. Ezt rövid szakirodalmi jegyzék követi, ami kiindulópontként szolgálhat minden érdeklődőnek, aki a Tisza életút valamely részében mélyebben el szeretne mélyedni.

A Debreceni Egyetem előtt újraavatott Tisza István szobor. Kép forrása: Debreceni Nap

Összességében a munka legnagyobb erényei a rövidsége és közérthető, informatív, de szakmailag kifogástalan nyelvezete mellett az, hogy terjedelmi korlátok között a hagyományos köztörténeti megközelítésen kívül Tisza jellemébe, magánéletébe is bepillantás enged. A Sorsfordítók sorozatban megszokott módon itt is a főszöveg szinte minden oldalon képekkel, forrásrészletekkel, térképekkel gazdagon illusztrált. Végeredményben e könyvet minden magyar történelem iránt érdeklődőnek szívesen tudom ajánlani, mert Tisza Istvánról és koráról ilyen vékony, mégis sokoldalú és részletes áttekintés még nem született.

Molnár Vilmos

Az ismertetett kötet adatai: Ifj. Bertényi Iván: Tisza István. (Sorsfordítók a magyar történelemben sorozat, 16.) Budapest, Kossuth Kiadó, 2019. 64 pp.

Ezt olvastad?

2023. december 7-én került sor az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen (EKKE) működő parlamentarizmustörténeti (NKFIH OTKA K 134378) kutatócsoport konferenciájára a
Támogasson minket