Tőkés újragondolta – Rendszerváltás akkor és ma

Mindannyiunkban bizonyára felmerült az a kérdés, hogy mi történt valójában, mikor azt mondjuk, hogy 1989-ben megtörtént a rendszerváltás. Tőkés Rudolf, USA-ban élő magyar származású történész és politológus, jelenleg az University of Connecticut emeritus professzora foglakozik ezzel a témakörrel a 2018-ban a Kossuth Kiadó közreműködésével megjelent Újragondolt történelem című könyvében. A mű eredeti nyelve angol, a fordításban közreműködött Antóni Csaba, Bayer József, Eleven Márk, Révész Béla, Süli Szabina Mercédesz, Székely Dávid, Tőkés Géza és Várkonyi Ildikó. A szerkesztést pedig Kisantal Tamásnak köszönhetjük.

Felmerül a kérdés, miért lenne érdemes elolvasni ezt a könyvet, miben más, mint a többi rendszerváltásról szóló szakirodalom?

A szerző az előszóban erről a következőt írja:

A kötet melyet a tisztelt olvasó a kezében tart, hívhatjuk talán valamifajta tudományos vegyes salátának, amelyben mindegyik gondosan ápolt levél, valami újat kísérel meg elmondani, vagy legalábbis másként próbál megfogalmazni korábbi gondolatokat. Ugyanakkor valamiféle magyarázat is szükséges mindenhez, nevezetesen, hogy mikor és miért írtam, amit írtam.” (9. oldal)

Ezzel meghívja az olvasót, két fő részből és öt fejezetből álló „társas utazásra”.

Az ántivilág történelme rész középpontjában, a kommunizmus anatómiája áll, különböző narratívákból ábrázolva, többek között: Kun Béla ellentmondásos személyiségén keresztül, a „másként” gondolkodókon át, az eurokommunizmus és a politikatudomány magyarországi helyzetével bezárólag egy képet kapunk arról, hogy mi vezetett a demokratikus megújulásig.

Kun Béla 1919-ben beszédet tart. Fotó: Pesti Srácok/MTI

A rész nyitófejezete Kun Béla, ahol többek között arra a kérdésre kaphatunk választ, hogyan lett egy köztisztviselői zsidó család sarjából a Magyarországi Tanácsköztársaság vezetője, majd az 1938–39-es sztálini tisztogatás áldozata. Egyszerre volt ember és forradalmár, nem véletlen, hogy e tekintetben, Petőfi Sándort tartotta példaképének. Kun Bélán keresztül megismerhetjük a „márciusi akció” kudarcainak okait, illetve a Komintern működését.

A második fejezetben (A hatalom és a „másként gondolkodók”) a Sztálin halála utáni helyzet kerül bemutatásra, különös tekintettel arra, hogy miként rendül meg a hatalmas és kívülről egységesnek látszódó szovjet birodalom. Tőkés ebben a fejezetben arra tesz kísérletet, hogy a „másként gondolkodók” narratívájából bemutassa a szovjet modell kudarcait, a belső ideológiai törésvonalakat, a hetvenes évek válságának hatásait és az eurokommunizmus gondolatát, melyet a hatvannyolcas csehszlovákiai megszállás és a magyar értelmiség helyzete zár.

Hová lett a nemzeti öntudat? Merül fel a kérdés az előbbi fejezet olvasása kapcsán, melyre a harmadik fejezet (Nemzeti öntudat és ideológia) szolgálhat némi válasszal, arra, hogy a centralizáció és a „Homo Sovieticus” ideája miként hat a nemzeti identitás fejlődésére, a nemzeti történelemről alkotott képre, a határon túli honfitársakhoz való szolidaritásra és végül a nyolcvanas évek értelmiségi rétegének „lázadásának” okaira és következményeire.

Azonban még a kialakult helyzet sem szabott gátat a tudománynak és a nemzetközi együttműködések kialakulásának. Mi sem mutatja jobban, mint a negyedik fejezet (Terepszemle 1987-ből) melyben a szerző saját tapasztalatain keresztül mutatja be a szovjet blokk válságának ideológiai, gazdasági, és politikai okait illetve a glasznoszty hatásait, mely Magyarországra kifejezetten pozitív hatással volt.

A zárófejezet címe azonos Karinthy Frigyes Így írtok ti munkájával, melyet tekinthetünk a második rész „előszobájának”, mert az író, rávilágít a politikatudomány kérdéskörének különböző jellegeire, mert akárhogy is nézzük a szovjetizálás alatt megszakadt a kontinuitás, és szükségesnek tartja a következők alapos vizsgálatát: a politikai kultúrát, a szocializmus alatt felgyülemlett kérdések és ellentmondások tisztázását, a reformpolitika dilemmáit, a hitelesség keresését. A fejezetet három politológus szerkesztőhöz intézett levéllel zárja, melyben kritikai jelleggel összefoglalja a magyar politikai gondolkodás hibáit.

Hadd kezdjem annak kimondásával, hogy a gyakorlati politika, mint olyan [nem oktatható].” (278. oldal)

Az újdemorácia felé?

Az 1980-as évek második felére a globalizálódó kapitalizmus, a fejlett nyugati világ egyre nyomasztóbb gazdasági fölénybe került a Nyugaton kommunizmusnak, Keleten „létező szocializmusnak” nevezett diktatórikus államszocializmussal szemben, majd 89-ben be is következett a rendszerváltás, amelyről a következő öt fejezet szól.

A rendszerváltás pártjainak plakátjai. Még több érdekes plakát, és háttérinformáció a HVG oldalán.

A hatodik fejezetben (1989: Annus mirabilis?) helyet kap a tudományos jellegű írások, egy Pozsgay Imrével készült interjú mellett Tőkés személyes visszaemlékezése is:

E helyütt inkább megkísérlem összefoglalni, hogy én magam miként éltem át mindezetet” (283. oldal)

gül felmerül Magyarország bizonytalan jövőjének kérdése is.

A hetedik fejezet A magyar „újdemokrácia” külügyi kihívásai külpolitikai szempontból ábrázolja a kommunizmus utáni időszak külpolitikai vákuumát, szóba kerülnek a szerkezeti jellemzők, kapcsolatok: Romániával, Amerikával és a Szovjetunióval, majd a szerző egy kisebb összehasonlítást végez Közép-Európa fiatal demokráciái között, majd kitér az USA-tól érkezett nem gazdasági jellegű támogatásokra. A fejezetet a tranzitológia kérdésköre zárja, ahol válaszokat keres a szovjet rendszer bukására.

A nyolcadik fejezet Az új politikai osztály „jobbról” és „balról” központi témája a politikai rendszer milyenségének meghatározása, az elitek, politikusok, intézmények fogalmának meghatározása, az elit transzformációja. a tekintélyuralom és demokrácia viszonyának rendeződése, oktatás és társadalmi mobilitás, a magyar nomenklatúra fejlődése, alkotmányos modellek rendszer és intézményrendszerek megalakulása, jövője és végül a jogállamiság és az Alkotmánybíróság rendszerének bemutatása.

A kilencedik fejezet a Vitairatok és olvasói levelek címet kapta, középpontjában helyet kapnak a különböző megközelítések: külföldi olvasók véleménye Magyarországról, a tömegkommunikáció és a véleménynyilvánítás helyzete, a civil társadalom szerepváltozásai, a Skandináviából importált Ombudsman rendszerének elmélete és gyakorlata, az MDF csődjéről szóló interjú és végül felmerül a kérdés: Merre tovább Európában?

A zárófejezet Újragondolt gondolatok címmel, összegezi mindazt amit a fentiekben leírt, kitérve a mostani Orbán-rezsim akkori és jelenlegi külpolitikájára, végezetül a bencések jelszavával befejezi az utaztatást és a boncolgatást. Így fogalmaz:

Tulp doktor, legalábbis ideiglenesen, befejezte a boncolást. Mindenhez erőt és egészséget kívánok mindegyik tisztelt olvasónak! Egy régi bencés diák minderre azt mondaná: [ora et labora].” (522. oldal)

Mindent összevéve, Tőkés Rudolf ”szakmai életrajza” átfogó képet nyújt Magyarország és Közép-Kelet-Európa történelmi, kulturális és politikai problémáiról, a kiadványt ő maga nevezi politológiai vegyes salátának: a gyűjteményben éppúgy akad disszertáció (történetesen Kun Béláról), mint előadásszöveg vagy elemzés Kelet-Európa másként gondolkodóinak szociológiájáról. Nem csupán újraértelmezi korábbi nézeteit, hanem elöljáróban kritikai megjegyzésekkel is ellátja őket.

Az Újragondolt történelem írásai ma is aktuálisak, és e szövegeket olvasva lehetőséget kapunk, hogy a szerző értő vezetésével mi magunk is újragondoljuk közelmúltunk történetét, és felismerjük, miért is tartunk ott, ahol tartunk.

Buzás Enikő

Tőkés Rudolf : Újragondolt történelem Válogatott tanulmányok 1967–2017. Budapest, Kossuth Kiadó, 2018. 528. pp.

Ezt olvastad?

A VERITAS Történetkutató Intézet a trianoni békeszerződés és a numerus clausus (1920) elfogadásának 100. évfordulójára emlékezve 2017-ben indított el egy