Történelemtanári tábor Ópusztaszeren

A XVIII. Kárpát-medencei Történelemtanár Tábor 2015. július 20-25. között zajlott Ópusztaszeren a Nemzeti Történeti Emlékparkban a Rákóczi Szövetség szervezésében. A rendezvényt 1997 óta szervezi meg a Szövetség, nemcsak tagságához csatlakozó történelemtanárok, hanem minden kárpát-medencei magyar iskolában vagy magyar tagozaton tanító történelem szakos tanár részére.

Nem rejtegeti a szervezet azon szándékát sem, amely a határon inneni és túli kollégák között új, személyes és intézményi kapcsolatok létrejöttére irányul, az egyébként szakmai előadásokkal megtöltött program ideje alatt. Idén összesen 102 résztvevője volt a tábornak, amelynek több mint felét magyarországi tanárok tették ki, továbbá 13 kolléga érkezett Felvidékről, 17 Erdélyből, 7 Kárpátaljáról és 9 Vajdaságból.

A rendezvény első helyszínei között ott volt hosszú éveken keresztül Pannonhalma, Mátrafüred, az elmúlt négy évben a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola. 2015-ben pedig első ízben az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark adott otthont az eseménynek.

Az Emlékpark vadonatúj konferenciatermét a Történelemtanár Tábor avathatta fel, amelynek megnyitóján a Rákóczi Szövetség elnöke, Halzl József köszöntette a résztvevőket, majd Kiss Róbert Károly, a Történeti Emlékpark igazgatóhelyettese mutatta be az intézmény történetét és jelenét, s reményét fejezte ki, hogy hagyományteremtő helyszínnek bizonyul Ópusztaszer a tábor történetében. Ezután Vásáry István, az ELTE BTK egyetemi tanára tartotta meg a konferencia nyitóelőadását „Tudomány, ideológia és hagyományőrzés” címmel, amelyben a magyar őstörténet három aspektusa alapján jelölte ki a hét alappilléreit. Vásáry kiemelte, hogy a témában megírt tudományosnak szánt munkákkal több könyvtárat meg lehetne tölteni, de megfelelő módszertannal kutatott, valós szakértelemmel megírt tanulmányok és monográfiák csupán töredékét alkotják a piacon fellelhető kiadványoknak.

A tábor résztvevői előadáson a Nemzeti Történeti Emlékpark konferenciatermében

Másnap Zimonyi István, az SZTE BTK tanszékvezető tanára kezdte meg az előadások sorát. Zimonyi ismertette az őstörténet-kutatás forrásbázisait, a magyar nyelv kialakulását, amelyben leszögezte, hogy nyelvrokonságról bár beszélhetünk, néprokonságról sokkal nehezebb. Ezt követően Fóthi Erzsébet, a Magyar Természettudományos Múzeum munkatársa tartott előadást, aki biológiai és antropológiai szempontból közelítette meg a magyarság őstörténetét.

Fóthi Erzsébet előadása

A délután folyamán Sándor Klára, az SZTE BTK egyetemi docense is előadott „Kulturális örökség vagy legendagyártás, avagy miért fontos jól tanítani a magyar őstörténetet” címmel. Főként a rovásírás tanításáról értekezett, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy az őstörténet szakszerű oktatásának hiánya milyen következményekkel járhat, miért fontos állást foglalni és már általános iskolában is oktatni azt. Felhívta arra is a figyelmet, hogy érdemes feltenni a kérdést, mindezek hátterében milyen társadalmi igények állnak a szakmaitól a hagyományőrzésen át egészen a vásárlóig – hiszen ismeretes, hogy egész vállalkozói csoport épült ki az elmúlt évek során az ún. „ősmagyar business”-re.

A szerdai napon Fodor István, az ELTE BTK oktatója beszélt az őstörténet-kutatás aktuális kérdéseiről, amelyet továbbfűzött Révész László, az SZTE BTK régészeti tanszékvezetője egyes 9. és 10. századi leletek bemutatásával. Témájukhoz kapcsolódóan tartott előadást Türk Attila, a PPKE egyetemi adjunktusa, aki többek között megemlítette a PPKE által indított régészeti képzést, amelynek során hosszú idő után ismét kutató csoport indul magyar leletek feltárására.

Veszprémy László, a Hadtörténeti Intézet igazgatója mutatta be a pozsonyi csata eseményeit és körülményeit, hozzáfűzve a magyarság kalandozásainak szerteágazó történetét.

Raskó István előadása

Raskó István, SZTE professzor emeritusa „Gyökerek. Az őstörténet-kutatás genetikai lehetőségei” címmel tartotta meg előadását, amelyben a genetikai kutatások és összefüggéseit magyarázta el a közönségnek. Voigt Vilmos, az ELTE BTK professzor emeritusa a magyar őshitről és ősvallásról tartott elemzést.

A csütörtök délelőtti előadások a hét tematikájától eltértek. Nyakas Szilárd levetítette A szárszói időkapszula című dokumentumfilmet, mely egy jelenkori témát foglalt magába. Ezt követte Vasas Joachim egyetemi tanár előadása a „Szakképzés a szülőföldön maradásért” címmel.

Kránitz Péter doktorandusz terelte ismét az őstörténet-kutatáshoz a témát a konferencián, a „Magyarok a Kaukázusban – A kaukázusi őshaza kutatása a XIX. században” címmel megtartott előadásával. A magyar arisztokrácia úttörő és hiánypótló kutatásait és kalandjait ismertette Kránitz, különös tekintettel Zichy Jenő személyére. Az előadás anyaga a tábor előtt néhány héttel zárult kiállításon volt megtekinthető az OSZK-ban. Ezt követően Bíró András Zsolt antropológus a honfoglalás kori népesség embertani struktúráját rajzolta fel a történelemtanárok előtt, előadva a dagesztáni őshaza kulcsfontosságát a magyarság történetében.

A konferencia záróelőadását az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark munkatársa, Kardos Tamás múzeumpedagógus tartotta, amellyel muníciót adott a közönségnek a tekintetben, hogy miként adhatják tovább és építhetik be órai anyagaikba a héten megszerzett tudást. A résztvevők utolsó programja Szegedre vezetett, ahol városnézésre és némi szabadprogramra volt lehetőségük.

A táboron résztvevő történelemtanárok az Emlékparkban megtekinthető skanzent és Feszty-körképet közösen, szakszerű idegenvezetéssel és egyénileg is megcsodálták a hét folyamán.

Csoportkép a Pallaviciniek kápolnája előtt Ópusztaszeren

Ezt olvastad?

Vexillológiai Nap 2024-ben is!

Újra Vexillológiai Nap lesz a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) épületében, immáron harmadik alkalommal. Maga az eseménysorozat azonban jóval

X