Történelmi mozaikok, történelmi épület – Recenzió a Gresham palota monográfiájáról

Szelke László könyve nem tartozik a szokványos életmód- vagy társadalomtörténeti kiadványok közé. A kötet középpontjában a Gresham-palota múltja áll. A szerző azonban nem pusztán bérpalotai keresztmetszetben vizsgálódik, hanem azon túlnyúlva a főváros, a magyar társadalom, sőt, az egész ország történetét fűzi fel a palota sorsára. Így jutunk el a mai Lipótváros fejlődését a 18–19. század fordulóján erősen meghatározó görög kereskedőktől a II. világháborús ellenállás különböző formációin át a zsidómentésig; a könnyed kávéházi anekdotáktól egészen az ÁVH vallatásaiig. Napjainkra feledésbe merült emberek mindennapi küzdelmei, egyes politikai helyzetekre adott válaszai segítik a történelmi folyamatok árnyaltabb értelmezését.

A történet a Lipótváros kiépültével kezdődött, amikor gróf Nákó József eladásra kínálta a Hild József tervei alapján épült klasszicizáló stílusú palotáját. A monumentális magánépületet végül 1880-ban a Gresham Életbiztosító Társaság vásárolta meg. Az új tulajdonos szecessziós stílusban építtette újjá a palotát, amely 1906-ra készült el. A Gresham máig impozáns megjelenése Vágó József és László tervezők ízlésének köszönhető. A Vágó fivérek Quittner Zsigmond irodájának képviseletében a kor csúcstechnológiájával szerelték fel az épületet. Róth Miksa ólomüvegablakai, Maróti Géza és Telcs Ede szobrai, a Zsolnay-gyár kerámiaburkolatai és Thék Endre bútorai minden részletre kiterjedve emelték az esztétikai színvonalat. A Luxfer prizmaüveges kupola négy házat kötött össze, ahol az alsó szintek passzázsán igényes kis üzletek és kávéház is helyet kapott. A pezsgő nagypolgári stílus és kávéházi kultúra kora volt a századelő. A korzózó hölgyek és urak között feldereng egy-egy anekdota erejéig néhány különc figura is: ilyen volt például Kossuth Ferenc, aki a Gresham állandó lakója volt és Krisztinkovich Jenny, a legendás konzumnő, aki felküzdötte magát a Gresham bár tulajdonosi pozíciójáig.

A Gresham anno 1984. Kép forrása: Fortepan

1921. október 15-én nyitotta meg kapuit a Pódium kabaré, ami a Gresham Mérleg utcai épületében 150 férőhellyel várta a szórakozni vágyó polgárokat. A magyar közönség számára új műfaj igazi felüdülést jelentett a feszült politikai légkörben, amikor humoros szófordulatokba rejtve őszinte álláspontot hallhatott hatalomról, államról, közügyekről. Nagy Endre konferanszié volt a Pódium sztárja. Az erdélyi származású író miután újságírói és színészi próbálkozásai kudarcba fulladtak, talált rá a kabaréra, ahol megtalálta sajátos előadói stílusát: humor, szókimondás és éleslátás jellemezte mint konferanszié. Az ellenzéki hangvételű kabaré azonban rövid életű volt. 1923-ra betiltották, miután elvetette a sulykot egy Horthy Miklóst parodizáló kuplé.

Több mint egy évtized kihagyás után, 1936. október 24-én kezdte meg működését az egykori úttörő nyomdokain haladva a Pódium Írók Klubja a Greshamben. Békeffi László, Nagy Endre tanítványa élesztette fel a kabaré hagyományát. Miközben a politikai életben fokozatosan teret nyertek a szélsőségek, a kabaré a nácizmussal szembeni ellenállás hídfőjévé vált. Békeffi Nagy Endrénél visszafogottabb, diplomatikusabb stílusban adott hangot a meggyőződésének. Az arcjáték, testbeszéd és elharapott mondatok világosan érthetőek voltak a nézők számára. A hely mindig teltházzal működött, népszerűségét jól mutatja, hogy legsikeresebb műsorát az Elő az okmányokkal!-t több mint négyszáz alkalommal mutatták be. Az említett darab félreérthetetlen válaszreakció volt az ún. második zsidótörvényre. Bár Békeffi közéleti tevékenységét állami kitüntetéssel is elismerték, végül a politika viharának esett áldozatul. Basil Davidsonnal, a későbbi Special Operations Executive (SOE) – a brit titkosszolgálat megszállt országokban ellenállást szervező szerve – magyarországi képviselőjével való megismerkedése nyomán Xavér fedőnév alatt 1941 novemberétől a SOE munkatársa lett. Tevékenységének az vetett véget, hogy egy évvel később hűtlenség vádjában bűnösnek találták és tizenkét év börtönre ítélték. Büntetését többször áthelyezéssel a Margit körúti katonai fogházban, Szegeden a Csillag börtönben, Vácott, Pesten és Komáromban töltötte. Átmeneti kórházi kezelések után végül Dachauba, a koncentrációs táborba internálták. 1945-ben történő felszabadításáig a tábor lakója volt, majd Svájcban lelt menedéket. A magyar ügyet ezután is aktívan képviselte és 1946-ban a Svájci Magyar Segélybizottság és Magyar Vöröskereszt munkáját segítette. Később a nyugati magyar emigráció sajtótermékeit, a londoni Hontalan Magyarok Naplóját és a new yorki Szabad Magyar Pódiumot szerkesztette. 1962-ben hunyt el.

A Gresham manapság. Kép forrása: Four Seasons

A liberális magyar ellenzék kiemelkedő vezetője, Rassay Károly is a Greshamből folytatta tevékenységét. Rassay, aki az Országos Szabadelvű Klub egyik vezéregyéniségének számított, nézeteit saját alapítású lapjában, az Esti Kurírban is hirdette. A lap szerkesztősége természetesen a Greshamben volt. A politikus személye 1926 után, Vázsonyi Vilmos halálával egyre jelentősebbé vált a Nemzeti Szabadelvű Párt, majd a Polgári Szabadság Párt vezetőjeként. Rassay elítélte a zsidóellenes intézkedéseket és kritizálta a magyar vezetés folyamatosan jobbra tolódó politikáját. Ellenezte Magyarország háborúba lépését és támogatta Teleki Pál külpolitikáját. A magyar nemzeti érdekeket minden eszközzel segíteni törekedett, otthonában fogadta az angolszász kapcsolatok építésén fáradozó politikusokat, közéleti szereplőket. Tevékenységét a németbarát erők fenyegetőnek találván, 1944. március 19-én, a német megszállást követően, Rassayt rabosították. Az oberlanzendorfi gyűjtőtáborban, majd a mauthauseni koncentrációs táborban tartották fogva. Hazahozatala után sem fordult sorsa kedvezőre, 1951-ben Füzesgyarmatra telepítették ki, végül Pécelen 1958-ban hunyt el.

A Trianon utáni években bontakozott ki a Magyar Revíziós Liga tevékenysége. 1927-ben Lord Rothermere sajtómágnás és politikus biztatására alakult meg a szervezet, amely fő küldetésének a magyar ügy napirenden tartását tekintette, mind külföldön, mind belföldön. A Greshamben működő szervezet nagy népszerűségnek örvendett a lakosság körében a két világháború közötti években. Feladatköre azonban az idők folyamán átalakult, kibővült, titkos diplomáciává érett a negyvenes évekre. Teleki Pál, Bethlen István és Kállay Miklós miniszterelnökök külpolitikai elképzeléseit is előmozdította a kiterjedt kapcsolati hálóra támaszkodó Liga. Herczeg Ferenc felsőházi tag volt a szövetség elnöke, Eckhardt Tibor az alelnöke és mellettük Fall Endre az operatív irányítója. A semleges fővárosokban elindított béketapogatózásokhoz elengedhetetlen volt a titkárok állhatatos közvetítőmunkája, amellyel angolszász kapcsolatokat építettek ki. Soraikat erősítette meghatalmazottként Gellért Andor Stockholmban, Tamás András Lisszabonban, Frey András Isztambulban és Honti Ferenc Genfben. Kállay Miklós kiútkeresésekor a magyar különbéke-küldöttségét tárgyalóasztalhoz segítette a Liga munkája.

Ocskay László az 1930-as években. Kép forrása: Virtuális Történelem

A korszak kapcsán külön figyelmet érdemel a kötet címéhez legszorosabban kötődő fejezet, amely az elhurcolt áldozatok és a zsidómentésben aktív szerepet betöltő emberek sorsát mutatja be. Megidézésre kerül Papp Simon geológus, a Greshamben rezideáló Magyar–Amerikai Olajipari Rt. vezérigazgatójának alakja. De talán még érdekesebb Ocskay László és Komoly Ottó tartalékos századosok története. Ocskay László a Honvédelmi Minisztérium XI. csoportfőnökségének ruhagyűjtő alakulatát vezette. Az egység a Pesti Izraelita Hitközség Fiú- és Leánygimnáziumának Abonyi utcai épületében, a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt működött. Feladata az elhasználódott katonai egyenruhák javítása volt. A telep szabászati és varrodai részlegein rejtette el Ocskay a szökött és mentett izraelitákat. Élelmet, ruházatot és menedéket adott számukra. Komoly Ottó a Nemzetközi Vöröskereszt gyermekmentő akcióiban vállalt közreműködést, ennek keretében pedig a gyermekotthonok nyilvántartásához és beutalóihoz nyert hozzáférést, melyet felhasznált a zsidók menekítéséhez. A Greshamben lévő irodájából szervezte meg az elhelyezési kérdéseket, védlevélhez és igazolványhoz segítve a rászorulókat.

Komoly Ottó katonai portréja. Kép forrása: The Australian Jewish News

A könyv fő erénye, hogy új epizódokkal színesíti Budapest történetének már ismert fejezeteit úgy, hogy azok mozaikot alkotva szerves egységet alkotnak a Gresham köré rendezve.

Nagy Boglárka

A kötet adatai: Szelke László: A Gresham a nácik ellen. Az ellenzék, az embermentés és az ellenállás hálózatai. Budapest, Jaffa Kiadó, 2016. 229 oldal.

Ezt olvastad?

„Minél beljebb érek, annál vigasztalanabb kép fogad. (…) Olyan az egész, mintha valami borzalmas orkán zúdult volna végig a tájon