Történelmi mozaikok, történelmi épület – Recenzió a Gresham palota monográfiájáról

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

Szelke László könyve nem tartozik a szokványos életmód- vagy társadalomtörténeti kiadványok közé. A kötet középpontjában a Gresham-palota múltja áll. A szerző azonban nem pusztán bérpalotai keresztmetszetben vizsgálódik, hanem azon túlnyúlva a főváros, a magyar társadalom, sőt, az egész ország történetét fűzi fel a palota sorsára. Így jutunk el a mai Lipótváros fejlődését a 18–19. század fordulóján erősen meghatározó görög kereskedőktől a II. világháborús ellenállás különböző formációin át a zsidómentésig; a könnyed kávéházi anekdotáktól egészen az ÁVH vallatásaiig. Napjainkra feledésbe merült emberek mindennapi küzdelmei, egyes politikai helyzetekre adott válaszai segítik a történelmi folyamatok árnyaltabb értelmezését.

A történet a Lipótváros kiépültével kezdődött, amikor gróf Nákó József eladásra kínálta a Hild József tervei alapján épült klasszicizáló stílusú palotáját. A monumentális magánépületet végül 1880-ban a Gresham Életbiztosító Társaság vásárolta meg. Az új tulajdonos szecessziós stílusban építtette újjá a palotát, amely 1906-ra készült el. A Gresham máig impozáns megjelenése Vágó József és László tervezők ízlésének köszönhető. A Vágó fivérek Quittner Zsigmond irodájának képviseletében a kor csúcstechnológiájával szerelték fel az épületet. Róth Miksa ólomüvegablakai, Maróti Géza és Telcs Ede szobrai, a Zsolnay-gyár kerámiaburkolatai és Thék Endre bútorai minden részletre kiterjedve emelték az esztétikai színvonalat. A Luxfer prizmaüveges kupola négy házat kötött össze, ahol az alsó szintek passzázsán igényes kis üzletek és kávéház is helyet kapott. A pezsgő nagypolgári stílus és kávéházi kultúra kora volt a századelő. A korzózó hölgyek és urak között feldereng egy-egy anekdota erejéig néhány különc figura is: ilyen volt például Kossuth Ferenc, aki a Gresham állandó lakója volt és Krisztinkovich Jenny, a legendás konzumnő, aki felküzdötte magát a Gresham bár tulajdonosi pozíciójáig.

A Gresham anno 1984. Kép forrása: Fortepan

1921. október 15-én nyitotta meg kapuit a Pódium kabaré, ami a Gresham Mérleg utcai épületében 150 férőhellyel várta a szórakozni vágyó polgárokat. A magyar közönség számára új műfaj igazi felüdülést jelentett a feszült politikai légkörben, amikor humoros szófordulatokba rejtve őszinte álláspontot hallhatott hatalomról, államról, közügyekről. Nagy Endre konferanszié volt a Pódium sztárja. Az erdélyi származású író miután újságírói és színészi próbálkozásai kudarcba fulladtak, talált rá a kabaréra, ahol megtalálta sajátos előadói stílusát: humor, szókimondás és éleslátás jellemezte mint konferanszié. Az ellenzéki hangvételű kabaré azonban rövid életű volt. 1923-ra betiltották, miután elvetette a sulykot egy Horthy Miklóst parodizáló kuplé.

Több mint egy évtized kihagyás után, 1936. október 24-én kezdte meg működését az egykori úttörő nyomdokain haladva a Pódium Írók Klubja a Greshamben. Békeffi László, Nagy Endre tanítványa élesztette fel a kabaré hagyományát. Miközben a politikai életben fokozatosan teret nyertek a szélsőségek, a kabaré a nácizmussal szembeni ellenállás hídfőjévé vált. Békeffi Nagy Endrénél visszafogottabb, diplomatikusabb stílusban adott hangot a meggyőződésének. Az arcjáték, testbeszéd és elharapott mondatok világosan érthetőek voltak a nézők számára. A hely mindig teltházzal működött, népszerűségét jól mutatja, hogy legsikeresebb műsorát az Elő az okmányokkal!-t több mint négyszáz alkalommal mutatták be. Az említett darab félreérthetetlen válaszreakció volt az ún. második zsidótörvényre. Bár Békeffi közéleti tevékenységét állami kitüntetéssel is elismerték, végül a politika viharának esett áldozatul. Basil Davidsonnal, a későbbi Special Operations Executive (SOE) – a brit titkosszolgálat megszállt országokban ellenállást szervező szerve – magyarországi képviselőjével való megismerkedése nyomán Xavér fedőnév alatt 1941 novemberétől a SOE munkatársa lett. Tevékenységének az vetett véget, hogy egy évvel később hűtlenség vádjában bűnösnek találták és tizenkét év börtönre ítélték. Büntetését többször áthelyezéssel a Margit körúti katonai fogházban, Szegeden a Csillag börtönben, Vácott, Pesten és Komáromban töltötte. Átmeneti kórházi kezelések után végül Dachauba, a koncentrációs táborba internálták. 1945-ben történő felszabadításáig a tábor lakója volt, majd Svájcban lelt menedéket. A magyar ügyet ezután is aktívan képviselte és 1946-ban a Svájci Magyar Segélybizottság és Magyar Vöröskereszt munkáját segítette. Később a nyugati magyar emigráció sajtótermékeit, a londoni Hontalan Magyarok Naplóját és a new yorki Szabad Magyar Pódiumot szerkesztette. 1962-ben hunyt el.

A Gresham manapság. Kép forrása: Four Seasons

A liberális magyar ellenzék kiemelkedő vezetője, Rassay Károly is a Greshamből folytatta tevékenységét. Rassay, aki az Országos Szabadelvű Klub egyik vezéregyéniségének számított, nézeteit saját alapítású lapjában, az Esti Kurírban is hirdette. A lap szerkesztősége természetesen a Greshamben volt. A politikus személye 1926 után, Vázsonyi Vilmos halálával egyre jelentősebbé vált a Nemzeti Szabadelvű Párt, majd a Polgári Szabadság Párt vezetőjeként. Rassay elítélte a zsidóellenes intézkedéseket és kritizálta a magyar vezetés folyamatosan jobbra tolódó politikáját. Ellenezte Magyarország háborúba lépését és támogatta Teleki Pál külpolitikáját. A magyar nemzeti érdekeket minden eszközzel segíteni törekedett, otthonában fogadta az angolszász kapcsolatok építésén fáradozó politikusokat, közéleti szereplőket. Tevékenységét a németbarát erők fenyegetőnek találván, 1944. március 19-én, a német megszállást követően, Rassayt rabosították. Az oberlanzendorfi gyűjtőtáborban, majd a mauthauseni koncentrációs táborban tartották fogva. Hazahozatala után sem fordult sorsa kedvezőre, 1951-ben Füzesgyarmatra telepítették ki, végül Pécelen 1958-ban hunyt el.

A Trianon utáni években bontakozott ki a Magyar Revíziós Liga tevékenysége. 1927-ben Lord Rothermere sajtómágnás és politikus biztatására alakult meg a szervezet, amely fő küldetésének a magyar ügy napirenden tartását tekintette, mind külföldön, mind belföldön. A Greshamben működő szervezet nagy népszerűségnek örvendett a lakosság körében a két világháború közötti években. Feladatköre azonban az idők folyamán átalakult, kibővült, titkos diplomáciává érett a negyvenes évekre. Teleki Pál, Bethlen István és Kállay Miklós miniszterelnökök külpolitikai elképzeléseit is előmozdította a kiterjedt kapcsolati hálóra támaszkodó Liga. Herczeg Ferenc felsőházi tag volt a szövetség elnöke, Eckhardt Tibor az alelnöke és mellettük Fall Endre az operatív irányítója. A semleges fővárosokban elindított béketapogatózásokhoz elengedhetetlen volt a titkárok állhatatos közvetítőmunkája, amellyel angolszász kapcsolatokat építettek ki. Soraikat erősítette meghatalmazottként Gellért Andor Stockholmban, Tamás András Lisszabonban, Frey András Isztambulban és Honti Ferenc Genfben. Kállay Miklós kiútkeresésekor a magyar különbéke-küldöttségét tárgyalóasztalhoz segítette a Liga munkája.

Ocskay László az 1930-as években. Kép forrása: Virtuális Történelem

A korszak kapcsán külön figyelmet érdemel a kötet címéhez legszorosabban kötődő fejezet, amely az elhurcolt áldozatok és a zsidómentésben aktív szerepet betöltő emberek sorsát mutatja be. Megidézésre kerül Papp Simon geológus, a Greshamben rezideáló Magyar–Amerikai Olajipari Rt. vezérigazgatójának alakja. De talán még érdekesebb Ocskay László és Komoly Ottó tartalékos századosok története. Ocskay László a Honvédelmi Minisztérium XI. csoportfőnökségének ruhagyűjtő alakulatát vezette. Az egység a Pesti Izraelita Hitközség Fiú- és Leánygimnáziumának Abonyi utcai épületében, a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt működött. Feladata az elhasználódott katonai egyenruhák javítása volt. A telep szabászati és varrodai részlegein rejtette el Ocskay a szökött és mentett izraelitákat. Élelmet, ruházatot és menedéket adott számukra. Komoly Ottó a Nemzetközi Vöröskereszt gyermekmentő akcióiban vállalt közreműködést, ennek keretében pedig a gyermekotthonok nyilvántartásához és beutalóihoz nyert hozzáférést, melyet felhasznált a zsidók menekítéséhez. A Greshamben lévő irodájából szervezte meg az elhelyezési kérdéseket, védlevélhez és igazolványhoz segítve a rászorulókat.

Komoly Ottó katonai portréja. Kép forrása: The Australian Jewish News

A könyv fő erénye, hogy új epizódokkal színesíti Budapest történetének már ismert fejezeteit úgy, hogy azok mozaikot alkotva szerves egységet alkotnak a Gresham köré rendezve.

Nagy Boglárka

A kötet adatai: Szelke László: A Gresham a nácik ellen. Az ellenzék, az embermentés és az ellenállás hálózatai. Budapest, Jaffa Kiadó, 2016. 229 oldal.

Ezt olvastad?

Petőfi Sándor örökbecsű versének címe jutott eszembe Gazdag Péter adatokban bővelkedő – egyelőre négyrészes – sorozatának olvasásakor, mely – a
Támogasson minket