Törvényes megszállók – a törvényen kívül

A szovjet hadsereg „hosszúra nyúlt” magyarországi tartózkodása mind a mai napig nehezen kutatható terület, amolyan fehér folt a hazai történetírásban. Nem véletlenül, hiszen a szovjetek különböző jogállású – vagy éppen (1955–1957 között) bármiféle jogi alapot nélkülöző – Magyarországon való állomásozása valójában katonai megszállás volt, bárhogyan is nevezzük azt.  Egy hódító, majd megszálló haderő pedig semmiféle betekintést nem ad a működésének részleteibe, így annak megismerésére, történeti feltárására is legfeljebb az utókornak lehet némi esélye.

Az érintett korszakban élők számára viszont a rendszer hivatalos emlékezetpolitikusai egydimenziós képet alkottak, amelytől évtizedekig nem lehetett eltérni. Erre mindössze a nyolcvanas évek végétől, a kilencvenes évek elejétől kezdve kerülhetett sor, amikor is az addig nem hozzáférhető levéltári dokumentumok fokozatosan elérhetővé és kutathatóvá váltak. Ezek a források azonban jellegükben és keletkezési idejükben is erősen behatároltak, ráadásul az igazán értékes, a szovjet hadseregre vonatkozó dokumentumok még mindig Oroszország különböző levéltáraiban vannak elzárva. A magyarországi dokumentumok egy jelentős része az 1944 és 1947 közötti időszakból származik. Ekkor, az átmenet éveiben Magyarország valóban „törvényes” megszállás alatt állt. Mindezek fényében kiemelten fontos a rendelkezésre álló források feldolgozása, és az azok általi képalkotás, még akkor is, ha ezek közvetlenül nem is tárják fel a szovjet hadsereg teljes körű magyarországi tevékenységét, de a lehetőségekhez mérten még mindig a legjobban rajzolják körbe azt.

A „Törvényes” megszállás. Szovjet csapatok Magyarországon 1944–1947 között című kötet szerzői és szerkesztői éppen ezt a grandiózus feladatot vállalták magukra. A kiadvány gazdag forrásanyagát a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és húsz megyei levéltár munkatársai gyűjtötték és válogatták össze. A terjedelmes (567 oldalas) könyv klasszikus dokumentumkötet, amely valójában a források közlésén túl, de azok felhasználásával az időszak egészének történetét igyekszik bemutatni. Ezek a dokumentumok azonban – mint arra a szerkesztő, L. Balogh Béni is rámutat az Előszóban – korántsem teljes körűek, hiszen a „front átvonulása idején, a háborús állapotok miatt írásbeliség alig volt, a korabeli viszonyokról, a harcok befejeződését követő mindennapokról, a szovjet csapatok berendezkedéséről, tevékenységéről hiteles történeti források alig maradtak fenn.


Forrás: Fortepan 31805

Magyarország: gyalogok között is jelentéktelen

A „készítők” elsődleges célja egy afféle kézikönyv létrehozása volt a szaktörténészek számára, de a szélesebb olvasóközönség figyelmét is igyekeznek felkelteni vele. Ez utóbbi célkitűzéshez is hasznos a könyv első része, egy 54 oldalas tanulmány, melyet a szerkesztő, L. Balogh jegyez. A szerző a történeti előzmények bemutatását a lehető legkorábbi időpontban, 1917 októberében kezdi. Az orosz forradalom győzelme volt ugyanis a kiváltó előzménye a Vörös Hadsereg létrejöttének. Röviden bemutatja a szovjet hadsereg történetét egészen 1945-ig. Ezt követően egy külön, jóval részletesebb fejezetet szentel a szovjetek világháború utáni (feltételezett) kelet-közép-európai stratégiájának meghatározására. A korszakot kutató neves történészek álláspontját objektíven ismertetve, olykor azokat szembeállítva igyekszik megközelíteni Moszkva 1945-ös, majd az azt követő céljait. Vajon már 1945-ben előre eltervezték a megszállt területek teljes politikai átformálását? Vajon Kelet-Közép Európa minden államának ugyanazt a sorsot szánták? A többek között Rainer M. János, Békés Csaba, Krausz Tamás, Borhi László vagy éppen Gyarmati György által felvázolt értelmezések alapján a választ a szerző alapvetően az olvasóra bízza, ám a fejezet végén L. Balogh röviden (talán kissé bátortalanul röviden) ismerteti a saját álláspontját is. Ő azokkal ért egyet, akik szerint Sztálin már 1945-ben elhatározta a térség teljes szovjetizálását – igaz, országonként eltérő ütemben. A szerző szerint Magyarországnak nem volt kitüntetett szerepe a szovjet elképzelésekben, Hajdu Tibort idézve hazánk Sztálin sakktábláján a „gyalogok között is a jelentéktelenek közé tartozott.” Ugyanakkor a szovjetek itt – Romániától, Bulgáriától és Lengyelországtól eltérően – a fokozatos hatalomátvétel gyakorlatát alkalmazták, melyet azonban elsősorban a szovjetek katonai jelenléte biztosított, hiszen már a kezdetektől fogva ők biztosították a magyarországi kommunisták valódi hátterét. A szerző külön figyelmet fordít a olyan meghatározó alapfogalmak meghatározására, mint a szovjetizálás, a sztálinizmus és általában véve a totalitarianizmus. Kiemelten foglalkozik a szovjetizálás kezdetének időbeli meghatározásával is.


Forrás: Fortepan 58307

A tanulmány egészét mintegy kettészelve, a harmadik fejezetben kapott helyet az igen alapos historiográfiai áttekintés, amely a dogmatikus marxista „történeti” művektől egészen a közelmúltban megjelent munkákig terjed. A fejezet tematikai sokszínűsége is előrevetíti a könyv második felét kitevő dokumentumválogatás alapelvét, miszerint a szovjet hadsereg jelenléte a legfelsőbb állami szervektől kezdve a hétköznapi élet minden szintjén meghatározó volt. A legérdekesebbek ezek közül a korábbi évtizedekben készült (talán némileg jelen kötet előzményeiként is tekinthető) levéltári forráskiadványok, melyek kiadása, azokban a valós tények bemutatására való törekvés olykor komoly kockázatot is jelentett szerkesztőik számára. A negyedik, Törvényes megszállás című fejezetben a szerző felveszi a történeti bevezetés elejtett fonalát, és néhány oldalban ismerteti a megszálló szovjet hadsereg (majd a SZEB) szerepét, funkcióját a közigazgatás újjáépítésében. Az utolsó, ötödik részben, mintegy felvezetve a dokumentumválogatást, az atrocitásokról, deportálásokról és gazdasági károkozásokról nyújt összefoglaló áttekintést.

A tanulmányra általában jellemző a korábban már jelzett kettős célközönségnek való megfelelési vágy: a szaktörténészek valószínűleg a tanulmány általánosabb történeti részeit, míg az érdeklődő laikus a historiográfiai fejezetet (és a tanulmányt lezáró gazdag irodalomjegyzéket) lapozza majd át. Mindezt azonban az ehhez hasonló összefoglaló művek esetében írjuk inkább az alaposság jótékony számlájára.

„A jogtalan eltulajdonítások, rablások, fosztogatások és megbecstelenítések 2 és ½ hónap óta állandóan napirenden vannak…”
(Bányász Gyula levele, 1945. március 6.)

A kötet második, jóval nagyobb egységében helyet kapó dokumentumokkal kapcsolatban csak néhány általános szempontot emelnék ki.

A dokumentumokat a szerkesztő öt nagyobb tematikai csoportba osztotta (zárójelben az adott csoportban fellelhető iratok száma): I. A szovjet csapatok bejövetele, első intézkedéseik (17); II. További tevékenységük, kapcsolattartásuk a magyar hatóságokkal (73); III. A lakossággal való érintkezés, atrocitások (90); IV. Gazdasági károkozás, rekvirálások (38); V. Mindennapi életük (7).
A tematikus fejezeteken belül az egyes iratok kronológiai sorrendben olvashatók. A címeket a szerkesztők fogalmazták meg, ezek a tematikus fejezeteken átívelő, folyamatos számozást kaptak. Az iratok, köszönhetően a számos közreműködő levéltárnak, az ország szinte minden szegletéből származnak, Békéscsabától Sopronig, Debrecentől Zalaegerszegig – a fővárostól a legkisebb községig.


Forrás: Fortepan 32051

A felosztásból és a számbeli arányokból is kiolvasható, hogy a levéltári források tárgyát zömmel a közigazgatási szervekkel kapcsolatos megkerülhetetlen ügyek, valamint a lakosságot ért sérelmek teszik ki. A válogatás erénye, hogy a különböző típusú eseményeket több nézőpontból ismertetik: a szovjet erőszakoskodásokról, fosztogatásokról beszámolnak érintettek, rendőrfőkapitány, nőgyógyász (!) és magas rangú pártfunkcionárius is. A dokumentumok által felrajzolt képen megjelenik a társadalom szinte minden szereplője. A szovjet katonák korabeli mindennapjairól ugyanakkor bátran kijelenthetjük, hogy szinte semmit nem tudunk.

A könyv egészét tekintve (talán inkább technikailag tekintve) két dolgot némileg feleslegesnek érzek: kevés és olykor bántóan kisméretű kép található a kiadványban. Ha ez a szerény illusztráció teljesen ki is maradt volna, nekem egyáltalán nem hiányozna. Másfelől viszont, ha már bekerültek, kaphattak volna némileg nagyobb hangsúlyt. Számomra kérdés még, hogy az angol nyelvű tanulmányösszefoglaló és iratlista (a témát tekintve) valójában mennyire szükséges. A kötet végén található mutatók ellenben nagyon hasznosak.

„Törvényes” megszállás

Egy rövid gondolat erejéig szeretnék kitérni a könyv címére, az abban szereplő idézőjel ugyanis jól illusztrálja a jelzett szó kettősségét: míg maga a hadsereg a nemzetközi jog alapján valóban törvényes megszálló erő volt Magyarországon 1944–1947 között, addig a megszállás módja, a szovjet katonák viselkedése mindenféle törvényen kívüli volt. A kettősséget jól ábrázolja a fedélen látható kép is, amely a Budapestre – gyalog, kerékpáron, lóháton – beözönlő, nevetgélő, szedett-vedett katonákat mutatja, kezükben fegyverrel és zsákmánnyal. Mindezt a kettősséget megfelelően mutatja a kötetben közölt dokumentumok tartalmi kontrasztja is: az építő („felszabadító”?) és az erőszakoskodó („törvényes”?) megszállókról szóló szövegek látszólagos ellentmondása.

A „Törvényes” megszállás. Szovjet csapatok Magyarországon 1944–1947 között című kötet a hazai levéltáros szakma egy komoly teljesítménye, amely természetesen önmagában nem elegendő a téma egészének teljes értékű bemutatásához, ám tökéletes kiindulópontja lehet további, akár az egyes, itt meghatározott tematikus fejezetek önálló kötetben való további kifejtésének. A tágabb közönség számára pedig abban lehet fontos szerepe a műnek, hogy a szélesebb körű történeti gondolkodásunkba segít visszahelyezni ezt a korábbi évtizedek során méltatlanul hanyagolt időszakot.

Németh Csaba

A kötet adatai:

 „Törvényes” megszállás. Szovjet csapatok Magyarországon 1944–1947 között. Szerkesztette: L. Balogh Béni. Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest, 2015. 567 oldal.

Ezt olvastad?

Kilenc évtizeddel ezelőtt, 1928-ban adta át a forgalomnak Horthy Miklós kormányzó a csepeli vámmentes kikötőt, amelynek a tervezése és felépítése