Trauma és válság többféle megközelítésből II. – Beszámoló az egri nemzetközi konferencia Doktorandusz szekciójáról

Korábbi cikkünkban már beszámoltunk a “Trauma és válság” című nemzetközi konferencia történettudományi szekciójáról. Tudósításunk második közleményében a szipózium történelemtudományi részegységének mintegy második felvonásaként október 2-án lebonyolított a Doktorandusz szekcióról adunk hírt. Az első nap I. világháborús tematikájával ellentétben, ebben az esetben a tematikus sokszínűség jellemezte a blokkot. Az előadások a PhD hallgatók aktuális kutatási témájához vagy egy adott, érdeklődési körüket képező problémához igazodva, kronologikusan sorrendben három etapban hangoztak el.

A felkért levezető elnök és a viták moderátora Bartók Béla, az Eszterházy Károly Főiskola főiskolai docense volt. Elsőként Ambrus László az 1870-ben induló filoxéra vész hatásairól beszélt. Tibolddaróc település példáján keresztül részletes betekintést nyerhettünk a Bükkaljai borvidéket érintő válságról, amely a térség szőlőinek kétharmadát elpusztította. Az előadó szomorú tényként állapította meg, hogy a Reformkorban meginduló késztermékkezelés ellenére a járvány óriási károkat okozott. A filoxéra lecsengése után a szőlőtermelés a pusztulás következtében sokhelyütt a síkvidékeket célozta meg, ám ez a tendencia negatív minőségbeli változásokat vont maga után. Hadobás Eszter az Egri Érseki Jogakadémia diáklétszámának az 1865/66-os és az 1899/1900-es tanévek között bekövetkezett változása tekintetében világított rá negatív jelenségekre. A folyamatosan ingadozó, néha igen szélsőséges lélekszámok felfejtésére az iskolai anyakönyvek kiváló forrásként szolgálnak – mutatott rá a diagramokkal tarkított komparatív prezentáció. Rakita Eszter a modernizáció okozta konfliktus érdekes esetét tárta a hallgatóság elé. Az 1845 és 1846 között lezajlott vecsési vasútépítéssel járó földkisajátítások sajátos jogi procedúrája érthető módon feszültségeket generált az agrárnépesség és az állam között. Az ellentéteket csak növelte, hogy a vasútvonal alkalom adtán termőföldeket vágott ketté, így a mezőgazdasági munkákhoz szükséges korábban akadálytalan közlekedés is korlátok közé szorult.

Az ülés második részét Cserháti Katalin nyitotta szintén a vasút körül kialakult, ám ezúttal annak személyzetét érintő problémával. Előadásában a vasúti I. világháborút követő történetét tárgyalta a menekültügyi perspektíván keresztül. 1918 és 1924 között a vasutasok kiszolgáltatott helyzetbe kerültek a később határon túlra csatolt részeken. A korabeli migránsválság dinamikája, okai, folyamata és a sajátos „vagonlakó-lét” is megvilágításra került.  Fábián Máté az úgynevezett „Nagy-Miskolc” terv koncepcióját ismertette Diósgyőr település és a vasgyár kérdésén keresztül 1909 és 1910 között. A másodéves doktorandusz kitért az egyesülési ügymenet körülményeire, bemutatva a vasgyár és Diósgyőr között fellobbanó vitákat az egyesülés és a függetlenség mellett történő érvelések és politikai csatározások türkében. Várkonyi Péter az aktualitásoktól sem mentes migráció kérdéskörét járta körbe a Heves megyei Kompolt község példáján. A kutató sorra vette a kivándorlók társadalmi összetételét, nemét, családi állapotát, a kivándorláshoz vezető okokat, illetve a hajók utas listája alapján a legnépszerűbb úti célokat. A lajstromok tanúsága szerint a migránsok útjuk célállomásaként az Illinois államban található Granite várost részesítették előnyben.

A doktorandusz szekció záró harmadában Goóg Melinda Kecskemét 1944 és 1945 közötti vészterhes, világháborús megpróbáltatásokkal tarkított történetét mutatta be a szovjet „felszabadítás” okozta trauma perspektívájából. A gyakori erőszak mellett az előadás az újjáépítés nehézségeire, a város kiürítésének jelenségére, a polgármester-választást befolyásoló politikai tényezőkre hívta fel a hallgatóság figyelmét. Sztancs Gábor a Károlyi-kormány (1918. október 31-től 1919. január 19-ig) világégést követő válságidőszakban átélt viszontagságaira koncentrált. Több korabeli gondolkodó, köztük Jászi Oszkár munkáinak elemzésével igyekezett közelebb hozni a politikust körülvevő nehézségeket, és a kormányfő belső vívódásait. Péterffy Gergely szintén a vasút tárgykörét ragadta meg. A második világháborúban erősen megrongálódott országos vasúthálózat helyreállítása létfontosságú volt a korabeli közlekedési viszonyok konszolidálásához. Péterffy megállapításait az 1946-47-es a pályaállapot, járműállag és a szénhelyzet felméréséből vonta le. Az adatgazdag előadás figyelmét nem kerülték el a munka közben adódó nehézségek és óriási kiadások sem. Gál Máté az 1956-os forradalom által az egypártrendszernek okozott válság egyháztörténeti vetületének lokális, Heves megyei szegmensét tárgyalta. A katolikus egyház igyekezett minél tovább konzerválni a forradalom gyümölcseit, ezzel párhuzamosan a Magyar Szocialista Munkáspárt változó arculatú, a korlátozott modernizáció jelenségét is magában hordózó egyházpolitikával próbálta ellenőrző szerepét visszaszerezni – állapította meg az előadó.

A konferencia három blokkja között a közönség soraiban helyet foglaló oktatók és hallgatók kérdéseket és megjegyzéseket intézhettek a referensekhez. A hozzászólások egyrészről adott esetben konstruktív vitát gerjesztettek, másrészről pedig új impulzusokkal, inspirációval szolgálhattak a fiatal történészek kutatómunkájához.

Cserháti Katalin, Gál Máté, Hadobás Eszter

Ezt olvastad?

Az Újkor.hu szerencsés portál, hiszen sok szerző ír ide örömmel. Legtöbbjüknek van történelem szakos végzettsége, vagy ha még nincs, akkor