Fókuszban Trianon és a Nemzeti alaptanterv – Történelemtanárok konferenciája Aszódon

A 2020-as évben alighanem rengeteg szó esik majd történelemről a trianoni békeszerződés centenáriuma miatt, de az új Nemzeti alaptanterv (NAT)  miatt a történelemtanítás is fókuszba került. Ezekről volt szó az evangélikus iskolák történelemtanárainak idén hetedik alkalommal megrendezett konferenciáján, amelynek Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium adott otthont 2020. február 14-én.

Először Péterfi Gábor, az evangélikus iskolák történelem tantárgygondozója köszöntötte az ország minden területéről érkezett résztvevőket. Szomorúan jegyezte meg, hogy a mostani rendezvényen már nem kaphatott szerepet a 2019 végén elhunyt Pelikán István, a Miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium mestertanára, aki a korábbi években az IKT-foglalkozásokat tartotta. Zárásként a konferencia két központi témája – a friss NAT, illetve Trianon – közötti összefüggésre hívta fel a figyelmet, ugyanis az új alaptanterv hangsúlyosan foglalkozik a nemzeti sorskérdésekkel, így a trianoni békeszerződéssel, és annak következményeivel is. A megjelenteket Veizer Valéria, a konferenciának otthont adó Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium és Majorosné Lasányi Ágnes, az Evangélikus Pedagógiai Intézet igazgatónője is köszöntötte.

Péterfi Gábor (Fotó: Koncz István)

Elsőként Ablonczy Balázs történész, az ELTE BTK egyetemi docense, illetve a Trianon 100 MTA–Lendület Kutatócsoport vezetője tartotta meg előadását Trianonról, amelyet a „mi lett volna, ha” perspektívából vizsgált. Mindezt azzal magyarázta, hogy a problémák sokszor ebben – az akár „történelmietlennek” is minősíthető – kontextusban vetődnek fel. Hangsúlyozta, hogy megközelítésmódjának, az ún. kontrafaktuális szemléletnek az angolszász világban nagy hagyománya van, példaként Niall Ferguson, illetve Andrew Roberts munkásságát hozta. Alapállása az volt, hogy ne a jelenlegi ismereteket, érzelmeket vetítse vissza a történtekre, hanem a korabeli viszonyokból kiindulva járja körül a történelmi alternatívákat, öt pontba rendezve.

Az első pontban Ablonczy egy győztes háború lehetőségét vetette fel. Indításként felidézte, hogy 1918 első felében realitásnak tűnt a győzelem: az Osztrák Magyar–Monarchia elérte háborús céljait, befolyási övezete széles volt. A háborús összeomlás csak az év második felében következett be, bár jelei már korábban is voltak. Kiemelte, hogy rövid távon a győzelem egyben tarthatta volna a dualista államot, középtávon viszont csak valamiféle autoriter rendszer, katonai diktatúra menthette volna meg a Monarchiát. Azonban a nacionalizmus – amely Közép-Európában az egyetlen, huzamos ideig dinamizáló, építő ideológia volt – a magyarországi nemzetiségi mozgalmakra is hatást gyakorolt. Térkép segítségével bemutatta, hogy a nemzeti mozgalmak következtében az 1815-ös állapotokhoz képest 2015-re négy birodalom helyén 18 ország jött létre. A történész szerint a dinasztikus hűségre építve nehéz lett volna egyben tartani az államot, továbbá hangsúlyozta, hogy ez a végkifejlet más területi veszteségekkel járt volna.

A második pontban a következő kérdést vetette fel: Tisza István lehetett volna egy honvédő háború vezetője, és így az ország megmentője? Felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy 1918-ban a politikus roppant népszerűtlen volt, amivel maga Tisza is tisztában volt. „Hát akkor jöjjön Károlyi!” – mondta Tisza is, mivel a „vörös gróf” tűnt olyan „providenciális férfiúnak”, aki kivezethette volna az országot a káoszból, és akinek kezdetben sokan bizalmat is szavaztak (pl. Teleki Pál is). A honvédelmi harchoz azonban katonai vezetőre lett volna szükség, de Tiszának a hadvezetésben csekély ismeretei voltak. Végül Törökország esetét említette példaként, mivel a török vezetés nem írta alá a békét, ellenállást szervezett, és részleges sikereket is elért, azonban – hangsúlyozta – Magyarországon nem álltak együtt egy ilyen megoldáshoz a feltételek: a területvédő harcok időbeli és térbeli limitáltsága; a nagyhatalmi támogatás; a militarizált lakosság (kezdve akár a lövészegyleti tagságtól) és a harcra kész alakulatok együtt maradása.

Ablonczy Balázs (Fotó: Koncz István)

Ablonczy külön is vizsgálta azt az eshetőséget, hogy mi történt volna, ha a hadsereg leszerelése nem történik meg. Elmondta, hogy a katonák lefegyverzése nem hirtelen döntés volt, már korábban terveket készítettek róla, hiszen a katonák közbiztonsági kockázatot jelentettek (1918-19 fordulóján több ember esett áldozatul erőszaknak, mint később a változó színű terrorhullámok alatt!), egészségügyi szűréseken kellett részt venniük és a munkaerőpiaci integrációjuk is komplex problémahalmazt jelentett (pl. a nők kivonása miatt). A katonák harmada jött csak zárt alakzatban (általában a hazaérésig), a nemzetiségi megoszlás is esetleges volt, és hivatásos tiszt is kevés volt már ekkor, tehát – nyomatékosította – a visszaérkező katonák nem vállalták automatikusan a haza védelmét. Ugyanakkor a helyi szintű, nemzetiségi alapon szerveződő nemzetőrségek, polgárőrségek vagy népőrségek felállítása sikeres volt. Ezekre, valamint a szociáldemokraták által koordinált (a közjóléti- és szociális juttatásokat elosztó) szakszervezetekre a Tanácsköztársaság is épített, amelynek Vörös Hadserege sikerei csúcsán a csehszlovákokkal felvette ugyan a versenyt, a román sereg viszont jobban felszerelt volt és létszáma is folyamatosan gyarapodott.

Negyedikként felmerült, hogy mi történt volna, ha nem jön létre a Tanácsköztársaság? Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a magyar határkérdés jórészt már 1919 márciusában eldőlt Párizsban. A későbbi módosításokban – Magyarország kárára – azonban szerepet játszhatott a bolsevizmus terjedésétől való félelem. Ami Székelyföld elveszítését illeti, kiemelte, hogy a Tanácsköztársaságnak nem volt szerepe benne, mivel annak hátterében stratégiai megfontolások álltak.

Az ötödik feltételezés a békeszerződés aláírásának megtagadását vizsgálta. Tudjuk, ezt a békedelegáció tagjai is megtették, s konklúziójuk az volt: a békét alá kell írni. Ablonczy is e mellett érvelt, hiszen annak megtagadása a kormány lemondását, majd politikai, gazdasági válságot eredményezett volna, az egyébként is közellátási nehézségekkel küszködő országban. Végül ez a folyamat egy másik, talán gyengébb kormány hatalomra kerüléséhez, majd békeszerződés aláírásához vezetett volna, akár kedvezőtlenebb kondíciókkal.

Előadásának zárásaként megállapította, hogy a lehetőségek mérlegelése alapján látszik, hogy vannak leágazások, de ezek száma kevés, illetve száz éve is nyilvánvaló volt, hogy Magyarország nem tud eredeti formájában fennmaradni.

Fekete Bálint (Fotó: Koncz István)

A szakmai nap következő programja az IKT-foglalkozás volt, amit Fekete Bálint történelemtanár, az Újkor.hu rovatvezetője tartott meg a Quizizz lehetőségeiről a történelemtanításban. A résztvevőknek alkalmuk volt kipróbálni a programot, így diákszemszögből is megismerhették azt. A workshop kitért a feladatok készítésére, a különböző funkciók előnyeire és hátrányaira, valamint az újdonságokra. Kiemelte, hogy a fejlesztéseknek köszönhetően studycard-ként is végignézhetők a kérdések és a hozzájuk kapcsolódó helyes válaszok, ami a diákok tanulását támogatja. Hangsúlyozta, hogy a program könnyen használható, hiszen egy, az alkalmazás által generált kód megadásával órai, illetve otthoni gyakorlásra, szintfelmérésre is alkalmasak az elkészített feladatsorok. (Az érdeklődők számára segítségül szolgálhat korábbi cikkünk, amely lépésről lépésre mutatja be a funkciókat.)

Az interaktív foglalkozást követően Porogi András mestertanár, a Toldy Ferenc Gimnázium igazgatója, az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport történelem szaktárgyi bizottságának vezetője tartotta meg előadását az új Nemzeti alaptanterv történelmet érintő változásairól. (A szaktárgyi bizottság tagjai közt felső tagozaton, szakgimnáziumban és gimnáziumban tanító gyakorló tanárok és egyetemi professzor is volt, fővárosi és vidéki illetőségű egyaránt.)

Elsőként a keletkezés körülményeit ismertette. Elmondta, hogy az Oktatás 2030 Kutatócsoport feladata egy korszerűbb tanterv megalkotása volt, amely egyértelmű célként tűzte ki a tananyagcsökkentést. A kiindulópont a 2012-es NAT és a kerettantervek tapasztalatai, előzetes vélemények, külföldi példák, elemzések voltak. Ezek alapján készült el a 2018-as tervezet, amelyet társadalmi és szakmai vita, majd az eredmények nyomán módosítás követett. Végül egy minisztériumi bizottság is alakított a tervezeten. A szöveg tehát kollektív alkotási folyamat eredménye, s mint ilyen, a végeredmény erősen kompromisszumos. Porogi szerint összességében a megjelent NAT nagyrészt azonos a 2018-as tervezettel, illetve ez a tanterv jobb, mint a 2012-es.

Porogi András (Fotó: Koncz István)

Előadásának következő részében a nyilvánosságban megjelent bírálatokra (elsősorban a  Történelemtanárok Egylete által megfogalmazottakra) reagált. Elmondta, hogy bár csak háromról szólnak a kritikák, összesen 12 cél szerepel a NAT-ban, amelyek nem fontossági sorrendben vannak felsorolva. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a 2018-as tervezetben is szerepeltek a negatív minősítést kapott célok, azonban akkor a szakmai szervezetek nem kifogásolták ezt. 

Porogi úgy értékelte, teljesen téves módszertani visszalépésként értékelni az új NAT-ot (ti. nem forrásközpontú és tevékenykedtető, kompetenciafejlesztő), hiszen a hazai didaktikusok is a konstruktivista és narrativista szemlélet mellett érvelnek. (Erről Gyertyánfy András írt összefoglalót.) Mint fogalmazott, e megközelítés „világviszonylatban is korszerű, a gyakorlatban is alkalmazzuk”. Rámutatott arra is, hogy a tanulási eredmények közül 13 foglalkozik forrásokkal, a történelmi gondolkodás fejlesztési területei közül pedig 25 kapcsolatos ezzel, így nem állja meg a helyét, hogy súlytalan volna a forráskritikai attitűd.

Az előadó leszögezte azt is, hogy az állampolgári ismeretekben szereplő normakövetésből nem következik, hogy a NAT kötelező ideológiai nevelést várna el a pedagógusoktól. („A NAT nem foglal állást, hogy van-e Isten vagy nincs, baloldalinak vagy jobboldalinak kell lenni.”)

Az azonban kétségtelen, hogy az iskolai nevelés egyik fő célja a normakövető magatartásra nevelés, mivel végeredményben a „szabadság és felelősség”, valamint a „jogok és kötelezettségek” kettősségére épül a társadalom.

Az is vádként merült fel, hogy a „tényeken alapuló reális és pozitív nemzettudat” kitétel miatt a NAT kreált múltat, torzított történelmi képet közvetít. Porogi hangsúlyozta, hogy nem kell elhallgatni a negatív történéseket, de pozitív nemzettudat kialakítására kell törekedni, hogy a diákok „szeressék ezt a hazát minden bajával, nehézségével együtt”.

Végezetül a török kor hőseinek megnevezéssel kapcsolatban kiemelte, hogy egy hőst differenciáltan is be lehet mutatni, amire kiváló példa lehet Zrínyi Miklós, aki a jobbágyait sanyargatta, de emellett Szigetvár hősies védője volt.

Felszólalásának harmadik részében az új NAT-ra vonatkozó legfontosabb tényeket, változásokat ismertette. Értékelése szerint a 2018-as prioritások közül semmi nem veszett el.

Abban előzetesen konszenzus volt, hogy a 2012-es kerettanterv elvégezhetetlen, és igény mutatkozott az élményszerűség növelésére, amely azonban időigényes.

Mint mondta, a tananyagcsökkentés valójában az ismeretjellegű követelmények csökkentését jelenti, tehát bizonyos témák kimaradnak (pl. őskor), továbbá csökkent a lexika (ami a készülő kerettantervekből fog kiderülni), illetve némely témák nem kétszereződnek (egyetemes és magyar megközelítésben) vagy hosszmetszetben csak egyszer jelennek meg (pl. az eddig időnként fel-felbukkanó Kína).

Az is megmaradt, hogy feladták a totalitást, azaz. hogy egy adott korszakot társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális összefüggéseiben teljesen ábrázoljon az oktatás (pl. 5. osztályban van görög történelem, de politikai témák csak 9.-ben kerülnek elő). A kontinuitás illúzióján szintén túllép a 2020-as NAT: nem kell az „australopithecustól Donald Trumpig” eljutni, a 19. századtól válik folyamatossá a történelem, előtte inkább szigetszerűen tanulnak majd a diákok a múltról.

Az egyik legjelentősebb változás a spirális felépítésben mutatkozik, mivel a két képzési szint (általános- és középiskola) témái csak részben egyeznek meg egymással, inkább máshogyan és mást kell a két szinten tanítani. Szintén fontos változás, hogy fiktív modellek helyett konkrét jelenségek kerülnek előtérbe (főleg általános iskolában), így például az „Élet a várban” témánál egy konkrét magyar vár kerül bemutatásra. Ez azonban teret is enged a helyi specialitásoknak, például a középkori város élete Sopronon keresztül is bemutatható. Ugyancsak újdonság – hangsúlyozta – a mélységelvű témák megjelenése, amely bizonyos kérdések intenzívebb megismerését, többféle, olykor időigényes feldolgozási módok alkalmazását, múzeumi órát, játékfilm elemzését teszi lehetővé évente két alkalommal (plusz 6-10 órában).

A magyar és az egyetemes történelem aránya is változott, így az eddigi 50-50% helyett 60-40%-ra módosult a megosztás.

Mindezt úgy, hogy bizonyos történeti jelenségek magyar történeti példákon keresztül jelennek meg, mint például a középkori jobbágyság. Továbbá kiemelte, hogy az új Alaptanterv szakít a(z egyébként legitim, de nem reális, és nevelési szempontból sem gyümölcsöző) centrum-periféria megközelítés dominanciájával, amely folyamatos lemaradások, csonkaságok sorozataként ábrázolja a magyar történelmet. Végezetül a 20. századi témák beillesztésére hívta fel a figyelmet, amely kiegyensúlyozottabb narratíva közvetítését teszi lehetővé a győztesek narratívája helyett.

 

A következő előadó Borhegyi Péter, az ELTE Apáczai Csere János Gimnázium történelemtanára, tankönyvszerző, az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport történelem szaktárgyi bizottságának szakértője volt, aki az új Alaptanterv történelmet érintő változásait általános iskolai perspektívából mutatta be.

Borhegyi Péter (Fotó: Koncz István)

Elmondta, hogy alapvető törekvés az új NAT-nál az volt, hogy az általános iskolai ismeretekre a középiskolában is lehessen építeni. Kiemelte, hogy az iskolai realitásokat igyekeztek figyelembe venni, illetve a megszokott hagyományokkal is szakít az új dokumentum. Az általános szempontok között hangsúlyozta, hogy a magyar történelmet alapvetően folyamataiban mutatja be, míg az egyetemes történelmet szigetszerűen, elsősorban nemzeti történelmünk felől közelíti meg. Az új NAT az életkori sajátosságokat jobban szem előtt tartja, így fontos szerepe van a történetmesélésnek, élményközpontú tanulásnak, illetve a készség- és képességfejlesztésnek egyaránt. Ennek megfelelően 5–6. osztályban életmódtörténeti és portré típusú témakörök kerülnek előtérbe, ami főbb események bemutatását jelenti kiemelkedő személyiségek portrészerű életútján keresztül. Ezzel kapcsolatban megjegyezte – reagálva a TTE kritikájára –, hogy így például a tatárjárás sem maradhat ki IV. Béla életútjának megismerése során. Szintén változás, hogy eltűnt az őskor, de az ókori Kelet egyes anyagrészeit sem kell tanítani 5. osztályban, mivel fontos tematikai egységeknél jelenik meg 8. osztályban India, Kína. Hangsúlyozta, hogy a fogalmi gondolkodás 5–6. évfolyamon még nem várható el, ezért a témák nagyon konkrét megközelítésűek, egy-egy személyből, helyszínből indulnak ki. A bonyolultabb jelenségekről a diákok modulokban tanulnak majd később, amikor megerősödik az absztrakt gondolkodás. 7–8. osztályban már a kronologikusság válik a fő rendező elvvé. Az előadó jelezte, a kerettantervek és a tervezett tanári útmutatók részletes eligazodást adnak majd. Gondolatainak összegzéseként hangsúlyozta, hogy a kritikai gondolkodás továbbra is fontos, illetve az átjárhatóság megvalósítására törekszik az új Alaptanterv az átfedések által, amely így a történelemoktatás megújítását eredményezi.

Az előadók sorát Nánay Mihály, az Óbudai Árpád Gimnázium történelemtanára, a Történelemtanárok Szakmai Egyesületének elnöke zárta, aki a történelemre vonatkozó gimnáziumi változásokat mutatta be a résztvevőknek.

A specifikus jellemzők között kiemelte, hogy a történelmi források feldolgozása, értelmezése a problémamegoldó, elemző gondolkodást fejleszti. Hangsúlyozta, hogy mivel a középiskolai témakörök spirálisan épülnek az általános iskolaira, így figyelemmel kell lenni a már korábban tanultakra. Mivel a meghatározott leckék feldolgozása az időkeret 80%-t veszi igénybe, így lehetőség van évente két mélységelvű téma feldolgozására 6-10 órában.

Az új NAT által meghatározott tanulási eredményekkel kapcsolatban – többek között – Nánay az ismeretszerzést és forráshasználatot, a szaktárgyi kommunikációt, a – kritikai gondolkodásnál tágabb értelmű – történelmi gondolkodást, valamint a térbeli, időbeli tájékozódás képességét emelte ki. A szemléletbeli módosulásra is felhívta a figyelmet, mivel reális, tényeken alapuló nemzettudat, valamint a győztes narratíva árnyalása kerül előtérbe.

Nánay Mihály (Fotó: Koncz István)

A leginkább megfogható újdonságok közül kiemelte, hogy témánként 2-6 (átlagosan 3) órával terveztek. A csökkentés az egyetemes történelem szigetszerű bemutatásából fakad (főként 9–10. évfolyamon), valamint témákat delegáltak szét általános- és középiskola közt. Az előadó bemutatta, hogyan változnak a korszakhatárok várhatóan: 9.-ben 1490/1492-ig, 10.-ben 1848/1849-ig, 11.-ben 1970/1945-ig, 12.-ben pedig egyaránt napjainkig kell eljutni egyetemes és magyar történelemből is.

A továbbiakban évfolyamokra bontva mutatta be a különböző változásokat. A kezdő évfolyamon tematikus elrendezésű témakörök jelennek meg, a középkort rendenként ismerhetik meg a diákok, a hunok birodalma pedig a népvándorlás kontextusában kerül elő. A magyar történelem „klasszikusabb” lesz várhatóan. 10. évfolyamon továbbra is maradnak a tematikus elrendezésű témakörök, az európai folyamatok viszont magyar példák által kerülnek bemutatásra. Ezt jól szemlélteti a reformáció, amely korábban duplikált formában képezte a tananyag részét, ám most magyar példákon keresztül kerül bemutatásra. Az elképzelés szerint a reformkor is tematikusan jelenik meg (pl. a sajtó szerepe, az országgyűlés működése), nem politikatörténeti megközelítésben. Az utolsó két évfolyam témáit illetően – reflektálva a TTE állásfoglalására – elmondta, hogy a deportálások a Gulágra a világháborús jelenségcsoport részeként jelennek meg, az 1956-os forradalom minősítése – az újabb történeti kutatások nyomán – „a nemzet szabadságharcaként” pedig indokolt a vidéki helyszínek és a társadalmi rétegzettség miatt, az alapvetően diktatórikus Kádár-korszak gazdaságának, társadalmának, életmódjának bemutatása során a „gulyáskommunizmus” fogalmával is szükségszerűen megismerkednek a diákok.

Előadásának zárásaként a tanártársadalom bizalmát kérte. Hangsúlyozta, hogy egy tanterv nem oldja meg a problémákat helyettünk, de mindenképpen keretrendszert ad.

A konferencia zárásaként Sziráki György, az Evangélikus Pedagógiai Intézet szakértője köszöntet mondott az előadóknak és a résztvevőknek. Hangsúlyozta, hogy a történelemtanárok sok segítséget kaptak ahhoz, hogy a gyerekek tanulmányaik által sikeresen célba érjenek.

 

Herczeg Annamária

Ezt olvastad?

Az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium dísztermében idén már hatodik alkalommal került megrendezésre az evangélikus iskolák történelemtanárainak