Tudós tankönyvszerzők a XX. században

Az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottság Tantárgy-pedagógiai Albizottságának szervezésében „Tudós tankönyvszerzők a XX. században” címmel sikeres tanácskozásra került sor 2018. május 18-án a kecskeméti Neumann János Egyetem Pedagógusképző Karán, amelyre az egész országból érkeztek vendégek. Az albizottság évente több alkalommal szervez szimpóziumot, amelyek keretében a tagoknak lehetőségük van kutatási eredményeik bemutatására. Az albizottság elnöke Albert Gábor egyetemi docens, (Kaposvári Egyetem), alelnöke Revákné Markóczi Ibolya egyetemi docens (Debreceni Egyetem) és titkára Buzás Zsuzsa (Neumann János Egyetem). A tantárgy-pedagógiai albizottság más munkabizottságokkal, neveléstudományi doktori iskolákkal, szakmai szervezetekkel működik együtt, ugyanakkor a szakmódszertani kutatások eredményeit a köznevelésben dolgozó pedagógusok számára is igyekszik elérhetővé tenni.

A tankönyv-és tantárgytörténeti témájú programot Fülöp Tamás a pedagógusképző kar dékánja, valamint Albert Gábor nyitotta meg.

Fülöp Tamás dékán úr köszöntője

A konferencia első előadója Sági Norberta, a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kar dékánhelyettese volt. A Művész tankönyvírók a kecskeméti pedagógusképzésben című előadás Szappanos István festőművész munkásságát mutatta be. A kecskeméti intézményhez kötődő tankönyvszerzőt pályája során számos alkalommal elismerték: 1969-ben és 1979-ben a Megyei Pedagógus Tárlatok nívódíját, 1986-ban Székely Bertalan-díjat, 1999-ben Katona József díjat, 2015-ben a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetését vehette át. Szappanos Istvánnak 1983-ban a Tankönyvkiadónál jelent meg az óvónőképzők számára írt Rajzolás – festés – tárgyalakítás c. könyve, ami összesen négy kiadást és kb. 30.000 példányt ért meg. Témájában, módszerében kiemelkedő volt, ezért országos terjesztésre javasolták, s így más pedagógusképző főiskolákon is tankönyvként használták. Nem meglepő, hogy a vizuális nevelés területén oktató pedagógus egyéb vizuális „taneszközöket” is készített: nevezetesen oktatófilmeket. Az első oktatófilm a fa ábrázolásáról szóló Ne engedd a szemed és a fa közé a szót címmel készült 1986-ban, hallgatókkal közös munkában, a módszertantanítás/-tanulás részeként. A következő oktatófilm a Metamorfózis, amit az 1988. évi egri nemzetközi videó filmfesztivál plenáris ülésén vetítettek, majd országos terjesztésre is elfogadtak. A filmet a szombathelyi főiskolával közösen forgatták újra, és ez a változat minden vizuális nevelést oktató főiskolára eljutott. A művész tankönyvíró, Szappanos István személyesen is jelen volt az ülésen, válaszolt a közönség felmerülő kérdéseire.

Az ülés második előadója, Albert Gábor a történész Domanovszky Sándor tankönyvírói és módszertani munkásságát ismertette. Albert széles forrásbázisra – így a korabeli tankönyvekre és a Domanovszky tankönyvekről készült bírálati jelentésekre – támaszkodva ismertette a kultusztárca által leginkább támogatott tudós szerző tankönyvírói munkásságát. A neves középkorász kiválasztása a tankönyvírásra nem lehetett véletlen. Domanovszky ismerte számos más ország tantervét és tankönyvkínálatát is. Annak ellenére, hogy a szerzőnek a pozitivista alapossággal megírt középiskolai tankönyveit a tankönyvpiac nem méltányolta eléggé, munkái kiválóságához nem férhet kétség. Albert iskolatipológiai szempontú elemzése arra világított rá, hogy nem csak a klebelsbergi időszak középiskoláiban, de a polgári és a felső kereskedelmi iskolákban is használtak Domanovszky-féle kiadványokat A polgári iskolák számára írt Rákosy Zoltán-féle kiadványok az ő középiskolai tankönyvei alapján készültek, a felső kereskedelmi iskolák számára írt egyik sorozatnak pedig társszerzője volt a tudós szerző.  Sőt, az 1936-37-es tanévben az egyik budapesti óvóképzőben Domanovszky VII. osztályos középiskolai tankönyve volt forgalomban.

Albert Gábor előadása

A délelőtti program a Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központ Pedagógiai Szakkönyvtárában folytatódott, ahol kar tankönyvgyűjteményét lehetett megtekinteni Berente Terézia közreműködésével. A gyűjteményben megtalálhatók az óvodai és tanítási gyakorlathoz szükséges legfontosabb kézikönyvek, általános iskolai tankönyvek, munkafüzetek, oktatási segédletek. Az 1945 előtt kiadott dokumentumok gyűjteménye tartalmazza a 19. század második és a 20. század első felének legfontosabb pedagógiai szakkönyveit és időszaki kiadványait.

A Pedagógia Szakkönyvtárban

A délutáni programot Bencéné Fekete Andrea nyitotta meg előadásával, aki Lux Gyula nyelvész, a német nyelv elismert tanára tankönyveiről adott áttekintést. A nyelvpedagógus életművének legnagyobb részét nyelvpedagógiai munkássága adja. Az előadás kitért az 1920-as évek nyelvpedagógiájának elméleti hátterére, e témakörön belül betekintést nyerhettünk a vizsgált korszakban végbement didaktikai változásokba, amelyek hatást gyakoroltak az idegen nyelvi tantervekre. A német nyelvkönyvek bemutatása a korábbi években használt nyelvkönyvek kritikájával kezdődött, majd az előadó összevetette az újonnan kialakított módszertani elvekkel. Lux metodikája sajátos volt, mivel a pedagógia új, gyermeklélektani irányzatát figyelembe véve szerkesztette meg a célnyelvi olvasmányokat, valamint átalakította a Gouin-módszert, amelyet a kezdők tanításánál alkalmazott. Fekete diagramok segítségével szemléltette a célnyelvi olvasmányokban megjelenő szövegtípusokat. A nyelvkönyvek elemzése során bemutatásra került a középiskolai könyvek szókészlete, a szavak összetétele szófaj és jelentés szerint, valamint az új szavak elsajátításának metodikája. Megismertük a tankönyvek nyelvtani rendszerét, valamint a grammatika tankönyvi feladatokban történő megjelenítését. Végezetül egykori tanítványok visszaemlékezései érzékeltették, hogy mennyire sikerült Lux Gyulának a korában új, közvetítő módszerét átültetni a gyakorlatba.

Bencéné Fekete Andrea előadása

Buzás Zsuzsa előadásának címe Kodály Zoltán pedagógiai célú zeneművei és a Szó-mi füzetek volt. Az előadás sorra vette azokat a századelőn megjelenő életreform irányzatokat és reformpedagógiai mozgalmakat, amelyek meghatározóak voltak a zeneszerző személyes életében. Az előadó szintén tárgyalta a Kodály-koncepció létrejöttéhez szorosan kapcsolódó Kodály Zoltán és Ádám Jenő által jegyzett tankönyveket és sorsukat. Kodály legelső döntően pedagógiai célú zeneműve a Bicinia Hungarica volt (1937), amelyben ösztönözte az ének-zene tanárokat a relatív szolmizáció alkalmazására. 1940-től Kodálynak számos pedagógiai munkája jelent meg: 333 olvasógyakorlat, több kétszólamú énekgyakorlat és a Tricinia (28 háromszólamú énekgyakorlat). Mindegyik azt a közös célt szolgálta, hogy énekes alapon különböző szinteken segítse a zenei műveltség kialakítását és fejlesztését. Az előadást színesítette, hogy az NJE Pedagógusképző Kar első évfolyamos tanítószakos hallgatói, Fekete Klaudia és Szabó Eszter előadták Kodály epigrammái közül a Gyöngyvirág című kompozíciót.

A közönség

Valamennyi előadást élénk szakmai diskurzus követett, többek között szó volt arról, hogy a bemutatott tudós tankönyvírók nemcsak a hazai, hanem a külföldi szakmódszertanokra, azok megújulására is nagy hatással voltak.

A rendezvény sikerére való tekintettel a tankönyv-és tantárgytörténeti témájú rendezvényt a szervezők egy újabb időpontban folytatják a Kaposvári Egyetemen.

Buzás Zsuzsa

Ezt olvastad?

Milyenek voltak a családok a pre-modern korban? Hogyan gondoskodtak a szülők gyermekeikről? Volt-e munkamegosztás közöttük a gyermeknevelés tekintetében? Milyen változásokat