Új eredmények a hadtörténetben – egy videokonferencia tanulságai

A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Romanisztika Intézete és a Magyar Hadtudományi Társaság Dél-dunántúli Tagozata szervezésében tartottak videokonferenciát 2020. május 22-én Új eredmények a hadtörténetben címmel. A három szekcióban a tizenegy, a Pécsi Tudományegyetem különböző intézeteiből és doktori iskoláiból érkező előadó – a helyzethez alkalmazkodva – a virtuális térben gyűlt össze, és tartotta meg előadását a tágabban értelmezett hadtörténet köréből. A konferencia előadásai ugyanis a háború témájának szélesebb megközelítését kívánták adni különböző korszakokon és kontinenseken keresztül.

Az első szekcióban az egyetemi kutatómunka elején járó egyetemi hallgatók mutatták be előadásaikat. Hüse Asztrik (PTE BTK) régészhallgató a római kori hadsereg zenészeinek kutatási lehetőségeivel foglalkozott. Az eddigi leletanyagok vizsgálatából jól láthatóvá vált, hogy a római hadseregben rendszeresen foglalkoztattak különböző hangszeren játszó személyeket (például kornétásokat). Az eddig feltárt leletek többségét sírfeliratok és egyes esetekben sírkövek jelentették, ahogyan azt az előadó jól bemutatta. Eredményeinek újszerűségét az adta, hogy a zenetörténeti kutatások módszertanát – mint például a kora újkori hegedűk vizsgálata – kombinálta a kísérleti régészet eredményeivel.

Részlet Hüse Asztrik előadásából

Haramza Márk régészhallgató (PTE BTK) előadása szintén olyan problémát járt körül, amely kapcsán elméleti és gyakorlati megközelítésre egyaránt szükség van, ez pedig a kora középkori fegyverek (főként kardok) archeometallurgiai kutatása volt. Az előadó hangsúlyozta, hogy a fegyverek tipológiai összehasonlításához és rendszerezéséhez egyaránt szükség van a bölcsészet- a és természettudományi módszerek ismeretére, kutatásuk ezáltal interdiszciplináris eljárásokat igényel. A különböző elméleti konstrukciók bemutatása mellett a fegyverkutatásnak fontos részét képezi a fennmaradt leletegyüttesek anyagvizsgálata, amiből nemcsak a lehetséges készítőműhelyek köre rajzolódhat ki, hanem a különböző eljárások elterjedtsége és a tudástranszfer egyes állomásai is.

Palócz Márk romanisztika szakos hallgató (PTE BTK) a Francia Idegenlégió első világháború alatti magyar tagjait mutatta be egyéni életutakon keresztül. A Rejtő-féle írások romantikája mögött meghúzódó történetekből kiderült, hogy megközelítőleg száz magyar katona szolgált az Idegenlégió soraiban az első világháború idején. A Vöröskereszt fennmaradó – és fokozatosan elérhetővé váló – kartotékjainak segítségével sikerült számos olyan katonát azonosítania, akik magyar felmenőkkel rendelkeztek. Külön nehézséget jelent a mostani kutatások számára a francia toborzók és a francia nyelvet nem bíró jelentkezők között fennálló polémia. A neveket ugyanis főként hangzás után írták le, ami a mikrohistóriai kutatásokat megnehezítheti, különösen a gyakori magyar névvel bírók esetében.

Lévai Kristóf politológia és nemzetközi kapcsolatok szakos hallgató (PTE BTK) a magyar légierő második világháború utáni helyzetét mutatta be az 1956-os forradalomig. Az elsőként a párizsi békeszerződés (1947) korlátozó pontjainak elfogadásával, valamint a magyar repülés újjáalakításával foglalkozott. A korábbi tapasztalt pilóták és szakértők politikai vizsgálat alá kerültek, az új szervezetekben külön párttitkári tisztségeket hoztak létre ellenőrzésükre. Az újjáalakított magyar légierő a korábbi repülőket „újabb” – általában a szovjet légierő által már elhasznált – gépekre cserélte. A legtöbb probléma abból keletkezett, hogy ezek technikai ellátását és gyakorlati használatát még az itteni vezetők és oktatók sem igazán értették – ez a hiányosság pedig sajnos többször halálos baleseteket eredményezett. Az 1956-os forradalomban is fontos szerepet szántak a repülőgépek, amelyek több felderítőrepülést, egy esetben pedig még támadó feladatokat is elláttak a magyar lakossággal szemben. Összességében kiderült, hogy a magyar haderő átalakítása és az új helyzethez való adaptálása, ha nem is azonnal, de megtörtént.

Részlet Lévai Kristóf előadásából

A második szekcióban fiatal, több esetben még doktori tanulmányaikat végző kutatók mutatták be eredményeiket. Sarlós István (MNL BKML) doktorandusz és levéltáros az 1933-ban tartott 8. Országos Távlovagló Túrát és annak bajai állomását elemezte. Az első világháborús vereség után a magyar hadsereg létszámát – a trianoni békeszerződésben meghatározott módon – erőteljesen lecsökkentették. Ezzel együtt megkezdődött a különböző nevelési célzatú intézmények kiépítése, amelyek célja a testi-lelki nevelés biztosítása volt. Ilyennek számított például a Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetsége. Az országos program célja a távlovaglás népszerűsítése volt, amit Budapestről indítottak meg a Dunántúlon egészen Bajáig. A településre érkezőket egy rövid fogadás és helyi szórakozási lehetőségek várták, amelyek során megismerhették Baja főbb nevezetességeit. A társaságra másnap reggel 5 órakor ébresztő várt a helyi leventecsapat vezetésével, ami után hazaindultak a főváros irányába. A rendezvény akkora sikert aratott, hogy a következő évben sokkal több résztvevővel megismételték. 

Részlet Sarlós István előadásából

Szántó Ákos (PTE TTK FDI, doktorandusz) előadásában Brazília gazdasági fejlődési lehetőségeit mutatta be az 1960-as évektől napjainkig. A Dél-Amerika legnagyobb államának gazdasága több konjunktúraciklust tudott kihasználni: a cukornád, az arany, a kávé, a gumi és végül a szója bizonyult olyan terméknek, amivel Brazília megjelenhetett a világpiacon. A gazdasági nehézségeket a hadsereg 1964-es puccsa követte, ami után megkezdődhetett az ország átalakítása. A nyugati értelemben vett reformokból kiemelkedett a brazil Munkáspárt, amely sokáig az országot irányította, azonban az újabb időszakok gazdasági-pénzügyi nehézségei, valamint a különböző korrupciós ügyek aláásták a kormányzat tekintélyét.

A következő előadásban Máté Zsolt (PTE BTK IDI, doktorandusz) az amerikai Camp Kilmerbe szállított 1956-os magyar menekültek egészségügyi helyzetéről adott átfogó képet. A magyar forradalom után emigrálókat az amerikai hadsereg egy korábbi haditengerészeti bázisra szállította további vizsgálatig. Az itt élőket külön magyar nyelvű feliratok várták, amivel próbálták segíteni a beilleszkedést és felidézni az „otthon érzetét”. A hadsereg komoly erőfeszítéseket tett az újonnan érkezők egészségügyi vizsgálatára, amelyeknek köszönhetően több oltási programot hajtottak végre a menekülteken. Ezek alól csak azok mentesülhettek, akik igazolni tudták, hogy kaptak valamilyen védőoltást Magyarországon. Máté Zsolt előadását egy, az amerikai hadsereg megrendelésére készült filmmel illusztrálta, amely által a történelem „mozgóvá” vált a hallgatóság számára.

A szekció utolsó előadását Kiss Márton (doktorandusz, PTE TTK FDI) tartotta meg a dél-dunántúli háborús emlékezet 21. századi vetületeiről. A prezentáció három történelmi korszak emlékezetét mutatta be a Dél-Dunántúl három megyéjében, mégpedig az 1848–1849-es és a két világháború emlékezeti tereit. Az emlékezés pszichológiai megközelítése után kiderült, hogy az emlékezet konstrukciójában az állam tevékeny szerepet vállalt, amire kitűnő példa lehet a két világháború közötti „Hősök emléknapja”, valamint az 1950 és 1991 között létező április 4-i ünnepség. Az elérhető és feldolgozott adatbázisokra támaszkodva a szerző térinformatikai szoftver segítségével mutatta be a térség emlékezeti hotspotjait. Ezek közül kiemelkedett Baranya megye, amelynek oka az előadó szerint valószínűleg a településhálózat lehetett, mivel a kutatás itteni adatai a települések magas száma miatt biztosítanak erősebb emlékezetet.

A harmadik szekcióban a már fokozattal rendelkező kutatók előadásai következtek. Dr. Fazekas Ferenc (egyetemi adjunktus, PTE BTK TTI) a magyarországi Lussoniumban (Paks-Dunakömlődnél) található kardleletek értelmezési lehetőségeit mutatta be. A római hadsereg kardjai tipológiájának bemutatásakor az előadó kitért a többféle eszközök alkalmazásának kérdéseire, amelyekről élénk tudományos diskurzus folyik. A hosszú éveken keresztül zajló ásatások és kutatások eredményeinek összegzése különösen nehéz feladat, elsősorban a magyar föld összetételéből kifolyólag, ami nem kíméli a fémtárgyakat. A fennmaradó leletanyag-töredékek összehasonlító elemzése komoly kapcsolatokat mutat a különböző németországi lelőhelyeken találtakkal, ami ígéretes lehet a lelőhely későbbi kutatásai szempontjából.

Részlet Fazekas Ferenc előadásából

Dr. Hamerli Petra (tanársegéd, PTE BTK Társadalmi Kapcsolatok Intézete) előadásában két – később híressé váló – olasz politikus, Dino Grandi és Benito Mussolini első világháborús naplóbejegyzéseit vette górcső alá. Mindketten politikailag támogatták, hogy Olaszország belépjen a háborúba, azonban eltérő tapasztalatokat szereztek a hadviselés éveiben. Grandi nem vezetett naplót, helyette utólag adta közre emlékiratait a küzdelmekről. Ezek arról tanúskodnak, hogy szép emlékként gondolt vissza arra az időszakra, amikor katona volt, s több helyen kiemelte az olasz katonák hősiességét és bátorságát. Mussolini ezzel szemben naplót is vezetett a háborús élményeiről, amíg sérülése miatt ki nem vonták a frontvonalból. A kezdeti lelkesedést az idő előrehaladtával csüggedés és kiábrándultság követte, amit a később kiadott önéletrajzában próbált megszépíteni.

A konferencia záróelőadását dr. habil. Bene Krisztián (intézetigazgató egyetemi docens, PTE BTK Romanisztika Intézet) tartotta, aki a Francia Idegenlégió 1940-es franciaországi hadjáratban betöltött szerepéről beszélt. Rámutatott, hogy a sokszor romantikus légiós-ábrázolások nem felelnek meg annak a képnek, ami a külföldi forrásokból kibontakozik a Légió két világháború közötti átalakulásáról. Ez nemcsak létszámbeli növekedést, hanem egy új fegyvernem megjelenését is jelentette az Idegenlégión belül, ahol ekkor jöttek létre az első légiós lovassági alakulatok. Az 1940-es német hadjárat előtt a francia hadseregbe több ezer idegenlégióst tagoltak be, többnyire már meglévő alakulatok mellé osztva be őket – ezzel viszont elveszették korábbi önállóságukat. A harcok vizsgálatából kiderül, hogy a gyengén felfegyverzett francia légiós csapatok többnyire csak hősiességgel tudták pótolni fegyverzetük hiányosságait, így legtöbb alakulatuk 60-70%-os veszteségeket szenvedett el. A rövid vesztes hadjárat után az Idegenlégió története is többfelé ágazott: egyesek a londoni emigrációhoz (De Gaulle-hoz) csatlakoztak, mások visszakerültek Afrikába a Vichy-kormányzat irányítása alá, míg a légió német tagjai egy része átkerült a német hadsereg – sokan közvetlenül a Deutsche Afrika Korps – kötelékébe.

Részlet Bene Krisztián előadásából

A konferenciát elnöki lezárás és rövid párbeszéd zárta, mintegy keretbe foglalva a virtuális rendezvényt. Az előadók örültek a lehetőségnek, hogy bemutathatták kutatásaik eredményeit – ráadásul tehették ezt úgy, hogy több kontinensről is egyformán hallották egymást, mivel volt olyan előadó, aki Dél-Amerikából jelentkezett be. Itt szeretnénk megköszönni a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a Microsoft Teams alkalmazást, amelynek segítségével tovább folytathattuk tudományos tevékenységünket.

Kiss Márton

Ezt olvastad?

"Útlevél, gyönyörű szó, akár a szerelem" – fogalmaz Földes László Hobo, a Csavargók Tízparancsolata című önálló estjében. S bár nem